Turul 2008 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Székely György: Gertrud királyné, Szent Erzsébet anyja (Egy politikai gyilkosság és elhúzódó megtorlása)

majd a király hívei bilincsbe verték. Gertrudot pedig a király mindenéből kifosztotta, és szü­lőhazájába küldte apjához (1203). Ez az eljárás Ausztriában nagy felháborodást keltett. Andrást hívei már 1204-ben kiszabadították. Imre ha­lála után Gertrudot férje megott visszahívta. Az asszony ösztönözhette férjét a kiskorú III. Lász­ló király el nem ismerésére, azután pedig a trón megszerzésére. Az uralomból aktív részt kívánó asszonyról kortársi forrás említi, hogy „a női gondolkozásba férfilelkületet vitt be, s ő vitte az ország ügyeit". Ezt rokonsága és kíséretük ma­gyarországi térfoglalásra is felhasználta. Gertrud IV. Berthold (meghalt 1204-ben) herceg leánya volt. A bajorországi Andechs grófjai emelkedtek isztriai őrgróffá és merániai (­tengermelléki) herceggé, s a német császárok hűbéresei voltak. így lettek az új magyar ki­rályné irigyelt kísérői meráliak a magyar urak szemében. Pedig ő alkalmazkodott férje életvi­teléhez: annak vadászatain részt vett, és ilyen­kor a tokaji szigeten lévő várban pihentek meg. Mégis a környezetében feltűnő bátyjai: Eckbert (1203 óta bambergi püspök) és különösen Bert­hold (1207 óta kalocsai érsek) érdemelték ki az őshonos magyar nagyurak ellenszenvét. Eck­bert egyházi rangját Sváb Fülöp német király befolyásának köszönhette, aki 1203 februárjá­ban megfordult Bambergben. Bár pártfogoltja még nem volt 30 esztendős, III. Ince pápa elis­merte az új főpapot. Öccse, Berthold hamaro­san bambergi egyházi javadalmat kapott, majd Magyarországon fényes pályát futhatott be. A királyné ösztökélésére 1205/06 fordulóján a ka­locsai káptalan érsekké választotta. Ezt a pápa a jelölt fiatal kora, hiányos ismeretei alapján csak hosszú huzavona után erősítette meg. Fő­papi feladatait elhanyagolva el is ment tanul­ni Vicenzába. Fokozta a Berthold és ezen át a királyné elleni hangulatot, hogy a főpap sorra vállalt világi rangokat: 1209 elején horvát­dalmát-szlavón bán. 1212-ben erdélyi vajda, 1213-ban Bács és Bodrog főispánja lett. Ez és a kíséretükben lévő merániak rangszerzése már a nagyurak és servienseik érdekeit olyan mér­tékben sértette, hogy halálos gyűlölet alakult ki bennük Gertrud iránt. Az is feltűnhetett, hogy a merániak külföldi pénzeket terjesztettek el a magyarországi forgalomban.­ Gertrud sokáig nem sejtette, milyen halálos veszedelem fenyegeti, s ezt boldog magánélete is így alakította. A királyi pár házassága igen termékeny volt. A leendő trónvárományos fiú után leány következett, aki az Erzsébet nevet kapta. 1207-ben született, feltehetően a sáros­pataki várban. Amikor mély vallásossága oly híressé tette, a szülőhely büszkeségét Pozsony és Óbuda is vállalta volna. Gertrud, mint gon­dos anya öt gyermeke számára vagyont kezdett felhalmozni. Nevelésükben való személyes részvételre azonban az államügyekben való ak­tív szerepvállalás miatt kevés ideje maradt, így egy dajkára bízták Erzsébetet, akinek egyaránt feladata volt a testi és lelki fejlődésről való gon­doskodás. Ez a személy Berthold ispán felesége lehetett, így hamar gondoskodtak a szülők egy későbbi házasság előkészítéséről. Már 1208-ban megegyeztek I. Hermann thüringiai tarto­mánygróf első fia, Lajos személyében a leendő eljegyzésre. Az alig négyéves Erzsébet tényle­ges eljegyzésére már leendő lakóhelyén került sor. A külpolitikai tényezők mellett a királyné személyes, aktív befolyása férjére volt ezek­nek az orientációknak a fő tényezője. 121­0-ben jelentek meg Hermann tartománygróf követei András király udvarában, hogy magukkal vi­gyék Eisenachba, a tényleges eljegyzésre. Né­met nemesek, katonák, szolgák utaztak Auszt­rián át így Pozsony felé, ahol az átadás történt. Magyar oldalról Berthold ispán és felesége kísérték az új hazába a leánykát, amiről báty­ja, Béla azok fiai számára 1230-ban adott okle­vélben emlékezett meg. Az anyai törődés külső jele volt, hogy olyan gazdag és fényes vagyon­tárgyakat küldött Erzsébettel, amikőt Thüringi­ában sem láttak még. Ezüst bölcsőbe fektetve, arany, ezüst és selyem kelmékbe burkolva uta­zott a kis menyasszonyjelölt. Vittek vele 1000

Next