Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések - PÁLFFY GÉZA: Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után
a humanista püspök is hús-vér, esendő ember volt. Ezek között kiemelt helyen szerepelt a vele szemben tanúsított egyre erősödő bizalmatlanság, mert észrevette, hogy Mária királyné pozsonyi udvarában fontos döntéseket titkolnak el előle. Végül talán a legfontosabb személyes érvként azt említette, hogy tudomására jutott, miszerint Szapolyai tervezett országgyűlésén - amely a levél kelte előtti napon, március 17-én valóban meg is nyílt Budán - mint királyi kancellárt hazaárulással akarják megvádolni az ország pecsétjével elkövetetett állítólagos visszaélések miatt. Ezen - mint más forrásokból tudjuk - alaptalan vádak alól pedig személyesen kívánta tisztázni magát, hogy elkerülje a Szapolyai-pártiak száműzést kimondó határozatát. Tegyük hozzá: ennek megtörténte esetén a János királyhoz való átállásra már kevés esélye lett volna, így a budai eseményekről jól informált kancellár pártváltása gondos előkészítésével - hiszen ezekről a vádakról levele szerint az előző nap (március 17-én) még Mária királynéval és a magyar tanácsosokkal is értekezett - valójában egyfajta megelőző, tovább nehezen halasztható lépéseket is tett. A különleges búcsúlevélből összességében tehát azt olvashatjuk ki, hogy Brodarics egyrészt erkölcsi és elvi aggályai, valamint az ország megmaradásért érzett aggodalma miatt ellenezte a Ferdinánd trónigényét biztosítani hivatott Magyarország elleni fegyveres támadást, másrészt a Pozsonyban 1526 ősze óta töltött hónapok alatt fokozatosan kiszorult a Habsburg-párti magyar kormányzat belső köréből. A pozícióvesztés ráadásul egyre komolyabb anyagi következményekkel is járt számára, miközben János-párti ellenfelei fenyegető vád-és rágalomhadjáratot kezdtek ellene. Mivel úgy érezte, Ferdinánd már nem tart igényt kellő mértékben szolgálataira, ezenkívül a pozsonyi udvarban személyes sérelmek is érték, sőt a Habsburg uralkodó ottani gyalogosai még házára is rátörtek, nem volt oka vállalni az őt Budáról fenyegető megbélyegzést, így inkább elhagyta Ferdinánd pártját. Mindezek megerősítik a szakirodalomban a kortárs vélemények - legyenek azok akár Ferdinánd-, akár Szapolyaipártiak - alapján Brodarics István becsületességéről megrajzolt képet. Jóllehet a búcsúlevél állításainak egy része nem vagy nem teljesen tükrözte a valóságot és érthetően önigazoló szándékkal született, a Magyarország boldogulása és békéjének megmaradása iránt érzett aggodalmat a humanista főpap esetében kétségkívül őszintének tarthatjuk. Ám ugyanerről írt immár János király pártjáról, közel egy hónappal később, április 12-én Budáról kelt levelében Andrzej Krzycki przemysli püspöknek (a neves krakkói püspök és lengyel alkancellár, Piotr Tomicki [1464-1535] unokaöccsének) is, akivel ekkor már több esztendeje baráti kapcsolatban állt: „soha semmi mást nem akartam, mint azt, amiről úgy véltem, hogy hazám javát szolgálja.. .". Sőt ezt igazolta későbbi életpályája és kitartó diplomáciai működése is, amely a két király közötti tartós - bár valójában szinte megvalósíthatatlan - béke létrehozására irányult. Ezzel valójában ugyanúgy a ritka kevés jellemes politikus közé tartozott, mint magával búcsúlevelével. Amennyiben Brodarics döntésének gyakorlati hátterét kívánjuk megérteni, először is le kell szögeznünk, hogy Mohács előtt a több királyi titkári poszt egyikének betöltése dacára sem tartozott tartósan az udvar befolyásosabb, különösen Habsburg Mária királyné vagy Báthory István nádor köré csoportosuló szűkebb köreihez. 1526. tavaszi királyi kancellári és szerémi püspöki kinevezését a római Szentszék erőteljes nyomása tette lehetővé, ahol 1525-ig több esztendőn át magyar követként tevékenykedett. A csatavesztést követően így inkább bizonyos tehetetlenségi erő, mint sziklaszilárd udvar- vagy Habsburg-hűség vitte Pozsonyba: ő volt a kancellár, az ország közepén azonban időlegesen már a török volt az úr, azaz nem nagyon mehetett másfelé, mint Mária királyné és a Pozsonyba menekült udvartartás után. A rendelkezésünkre álló források alapján mégis úgy tűnik, 1526 decemberéig Brodaricsnak stabil helye volt a Habsburg-párti magyar táborban. Az októberi hainburgi tanácskozásra, az osztrák főherceg és húga (Mária magyar királyné) egyeztetésére ugyan nem hívták meg, amit fájlalt, ugyanakkor hűségnyilatkozatot tett Ferdinánd mellett. Hogy a főherceg fontosnak tartotta megnyerni a kancellár Brodaricsot, bizonyítják 1526 őszén hozzá írott levelei, valamint az a tény is, hogy a Ferdinánd által híveinek kiállított iratokon előkelő helyen, közvetlenül Báthory nádor és Szalaházy Tamás veszprémi püspök (egyben királynéi kancellár) után említették. Úgy tűnik, ez idő tájt még Mária királyné bizalmát is élvezte, legalábbis 1526 novemberében Pozsonyból Lengyelországba írt levele ezt bizonyítja. Brodarics István 1526 decemberéig tehát bizonyosan Ferdinánd elkötelezett híve és a Habsburgok trónigényének támogatója volt. Hogy ez esetben tudatos döntésről volt szó, azt jól mutatja, hogy a kancellár annak ellenére sem jelent meg a Szapolyait magyar királlyá választó, novemberi székesfehérvári országgyűlésen, hogy értesült róla: a távolmaradókat az új uralkodó hívei a koronázó diétán hűtlenséggel fogják vádolni, sőt vagyonvesztéssel sújtják. Pedig nemcsak meghívót kapott a gyűlésre, hanem maga írta, hogy az erdélyi vajda környezetében élő barátai az értésére adták, a trón megszerzésére készülő János király tárt karokkal fogadná, és fenntartaná számára korábbi kancellári posztját. Szapolyai megkoronázása után azonban úgy tűnik, fokozatosan megváltozott Brodarics véleménye. 1526. november 14-én kelt levelében már megfogalmazódott benne a fenyegető polgárháború miatt a hazájáért érzett aggodalom, hiszen a Habsburg királyjelölt pártján álló magyarok táborában nyilvánvalóan érezte, hogy János királlyal szemben ők akár a fegyveres küzdelemre is képesek. 1526. november 14. és 1527. március 18., vagyis az elpártolást bejelentő levél kelte közötti időszakban ugyanakkor konkrét állásfoglalását meglehetősen nehéz követnünk, hiszen ezekből a hónapokból ez ideig egyetlen levelét sem ismerjük. Más források alapján ugyanakkor megállapítható, hogy részt vett Ferdinánd december közepi pozsonyi királyválasztó gyűlésén, bár - márciusi levele alapján - jelenleg kérdéses, hogy akkor miként viszonyult ahhoz. Nagyobb ellenállást azonban feltehetően nem tanúsíthatott, hiszen Ferdinánd király egy 1527. január 10-én kelt levelében még köszönetet mondott neki addigi hűséges szolgái . Ez és az alább idézett levelek a Brodarics-levelezés Kasza Péter által készülő kritikai kiadásából valók, amelyek használatát neki ehelyütt is köszönöm. 3 Erre részletesen ld. Oborni Teréznek a diplomata Brodaricsról írott alábbi tanulmányát. 5