Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések - SZUROMI SZABOLCS ANZELM: AZ egyházi anyakönyv mint az egyházi levéltári állomány sajátos kategóriája. Áttekintés a Katolikus Egyház hatályos kánoni előírásai alapján
fel az iratokról - esetünkben az anyakönyvekről - készítendő másolatok problémája. Főszabály szerint az egyházi okiratokról, így a keresztelési, házassági, halotti és más jellegű anyakönyvekről is hiteles másolat készíthető az érintettek részére (487. kánon 2. §), sőt ennek kiállítására a plébánia - egyes esetekben az egyházmegyei hatóság - jogosult. Az érintett kifejezés a jelen szövegösszefüggésben arra a személyre utal, akinek személyi állapotára a nyilvános egyházi okirat vonatkozik. Ilyen jellegű másolat kiállítása megfelelő indok alapján, minden egyes esetben közvetlenül az érintett személy részére, megengedett. A személyi állapotra vonatkozó hiteles anyakönyvi másolat azonban nem azonos az anyakönyvről vagy annak egy meghatározott részéről készült fénymásolattal. Amint azt mind az 535. kánon 2. §, mind az 1122. kánon kapcsán már megjegyeztük, a katolikus egyházi anyakönyvezés zárt rendszerét a krisztushívő életállapotát érintő szentségfelvételeknek és eseményeknek a kereszteltek anyakönyvébe történő folyamatos bejegyzése biztosítja.19 Így az úgynevezett újkeletű keresztlevél - amely a jogban a hat hónapnál nem régebbi keresztlevelet jelenti 20 - teljes tájékoztatást nyújt az adott személy jogállására vonatkozóan, amelynek bemutatása elengedhetetlen például a házasság megkötéséhez, a szent rend fokozatai felvételéhez, illetve a megszentelt élet intézményeibe vagy apostoli élet társaságaiba való belépéshez. Az anyakönyvek fénymásolására vonatkozóan az Államtitkárság által 1978. július 31-én kiadott norma rögzíti az előírásokat, amely szerint a levéltári iratanyagok - beleértve az anyakönyveket is (akár történeti, akár aktív állomány) digitális reprodukálásához külön, a nevesített okiratra szóló engedély szükséges az illetékes egyházi hatóságtól (az egyházmegyén belül a megyés püspök vagy a nevében eljáró egyházmegyei hivatal részéről), amely nem foglalja automatikusan magában a sokszorosított okirat terjesztésére való jogot is.21 Így annak ellenére, hogy 1978 óta jelentősen változtak az alkalmazható digitalizálási, sokszorosítási és az információ terjesztésére szolgáló eszközök, az egyetemes jelleggel kiadott kötelező normát a kánonjog, szoros értelemben, az újfajta technikákkal történő digitális sokszorosításra is vonatkoztatja. Megjegyezzük, hogy egy digitális kamerával készült kép önmagában az okirat digitalizálását és sokszorosítását jelenti, amely így az említett illetékes egyházi hatóságnak fenntartott engedélyre szorul. A katolikus egyház hatályos joga tehát mind a digitalizálás egyedi esetre szóló engedélyezése, mind az egyházi anyakönyvek nem nyilvános jellege miatt továbbra is tiltja az anyakönyvek elektronikus információhordozón, illetve interneten vagy intraneten - történő hozzáférhetővé tételét. Ezt még inkább indokolja a CIC magánszféráról és a jó hír védelméről szóló 220. kánonja, valamint a vonatkozó -hasonló tartalmú - állami előírások (vesd össze az 1992. évi LXIII. tv. a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról). Az új előírások mindössze a segédletek - katalógus, repertórium, mutató - elkészítéséhez és kezeléséhez teszik lehetővé a modern informatikai rendszerek alkalmazását.22 A plébániai anyakönyvek állományában - nem az érintett személyes kérésére, hanem más, például történeti céllal - történő kutatás engedélyezésére (szem előtt tartva a várható eredményt és az Egyház közérdekét) a megyés püspök jogosult. Magát az eljárást az adott egyházmegye levéltári szabályzata kell, hogy tartalmazza. Ennek hiányában közvetlenül a fentebb felsorolt és kötelező jelleggel kiadott egyetemes kánoni normákat szükséges követni. 19 Erdő P.: i. m. 575-576.; Sipos István-Gálos László: A katolikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint. Bp.,1960. 526-529. 20 Vö. Sipos I.-Gálos L.: i. m. 122-123. 21 Vö. Secretaria Status seu Papalis, Normae part. (31 iul. 1978): Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, V. Romae 1980. 7476-7477. Pasquinelli, O., I lineamenti délia disciplina canonica sugli archivi ecclesiastici, in Quaderni di diritto ecclesiale 7. (1994) 367-379. 22 Pont. Com. Bon. Cult., litt. Nel corso (2. febr. 1997): Enchiridion Vaticanum, XVI. 74-99., n. 3.3. 4