Turul 2012 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - 1. Értekezések - SZUROMI SZABOLCS ANZELM: AZ egyházi anyakönyv mint az egyházi levéltári állomány sajátos kategóriája. Áttekintés a Katolikus Egyház hatályos kánoni előírásai alapján

fel az iratokról - esetünkben az anyakönyvekről - készítendő másolatok problémája. Főszabály szerint az egyházi okiratok­ról, így a keresztelési, házassági, halotti és más jellegű anya­könyvekről is hiteles másolat készíthető az érintettek részé­re (487. kánon 2. §), sőt ennek kiállítására a plébánia - egyes esetekben az egyházmegyei hatóság - jogosult. Az érintett kifejezés a jelen szövegösszefüggésben arra a személyre utal, akinek személyi állapotára a nyilvános egyházi okirat vonat­kozik. Ilyen jellegű másolat kiállítása megfelelő indok alapján, minden egyes esetben közvetlenül az érintett személy részé­re, megengedett. A személyi állapotra vonatkozó hiteles anya­könyvi másolat azonban nem azonos az anyakönyvről vagy annak egy meghatározott részéről készült fénymásolattal. Amint azt mind az 535. kánon 2. §, mind az 1122. kánon kap­csán már megjegyeztük, a katolikus egyházi anyakönyvezés zárt rendszerét a krisztushívő életállapotát érintő szentség­felvételeknek és eseményeknek a kereszteltek anyakönyvébe történő folyamatos bejegyzése biztosítja.19 Így az úgyneve­zett újkeletű keresztlevél - amely a jogban a hat hónapnál nem régebbi keresztlevelet jelenti 20 - teljes tájékoztatást nyújt az adott személy jogállására vonatkozóan, amelynek bemutatá­sa elengedhetetlen például a házasság megkötéséhez, a szent rend fokozatai felvételéhez, illetve a megszentelt élet intéz­ményeibe vagy apostoli élet társaságaiba való belépéshez. Az anyakönyvek fénymásolására vonatkozóan az Államtitkár­ság által 1978. július 31-én kiadott norma rögzíti az előíráso­kat, amely szerint a levéltári iratanyagok - beleértve az anya­könyveket is (akár történeti, akár aktív állomány)­­ digitális reprodukálásához külön, a nevesített okiratra szóló engedély szükséges az illetékes egyházi hatóságtól (az egyházmegyén belül a megyés püspök vagy a nevében eljáró egyházmegyei hivatal részéről), amely nem foglalja automatikusan magában a sokszorosított okirat terjesztésére való jogot is.21 Így annak ellenére, hogy 1978 óta jelentősen változtak az alkalmazha­tó digitalizálási, sokszorosítási és az információ terjesztésé­re szolgáló eszközök, az egyetemes jelleggel kiadott kötelező normát a kánonjog, szoros értelemben, az újfajta technikák­kal történő digitális sokszorosításra is vonatkoztatja. Megje­gyezzük, hogy egy digitális kamerával készült kép önmagá­ban az okirat digitalizálását és sokszorosítását jelenti, amely így az említett illetékes egyházi hatóságnak fenntartott enge­délyre szorul. A katolikus egyház hatályos joga tehát mind a digitalizálás egyedi esetre szóló engedélyezése, mind az egy­házi anyakönyvek nem nyilvános jellege miatt továbbra is tiltja az anyakönyvek elektronikus információhordozón, il­letve interneten­­ vagy intraneten - történő hozzáférhetővé tételét. Ezt még inkább indokolja a CIC magánszféráról és a jó hír védelméről szóló 220. kánonja, valamint a vonatkozó -hasonló tartalmú - állami előírások (vesd össze az 1992. évi LXIII. tv. a személyes adatok védelméről és a közérdekű ada­tok nyilvánosságáról). Az új előírások mindössze a segédle­tek - katalógus, repertórium, mutató - elkészítéséhez és ke­zeléséhez teszik lehetővé a modern informatikai rendszerek alkalmazását.22 A plébániai anyakönyvek állományában - nem az érin­tett személyes kérésére, hanem más, például történeti céllal - történő kutatás engedélyezésére (szem előtt tartva a várha­tó eredményt és az Egyház közérdekét) a megyés püspök jo­gosult. Magát az eljárást az adott egyházmegye levéltári sza­bályzata kell, hogy tartalmazza. Ennek hiányában közvetlenül a fentebb felsorolt és kötelező jelleggel kiadott egyetemes ká­noni normákat szükséges követni. 19 Erdő P.: i. m. 575-576.; Sipos István-Gálos László: A katolikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint. Bp.,1960. 526-529. 20 Vö. Sipos I.-Gálos L.: i. m. 122-123. 21 Vö. Secretaria Status seu Papalis, Normae part. (31 iul. 1978): Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, V. Romae 1980. 7476-7477. Pasquinelli, O., I lineamenti délia disciplina canonica sugli archivi ecclesiastici, in Quaderni di diritto ecclesiale 7. (1994) 367-379. 22 Pont. Com. Bon. Cult., litt. Nel corso (2. febr. 1997): Enchiridion Vati­canum, XVI. 74-99., n. 3.3. 4

Next