Turul 2016 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2016 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Keszei András: Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei
sokat árul el a korábban említett kulturális gyakorlatról, amit a statisztikai alapokon nyugvó csoport meghatározás mellett ugyancsak fontosnak tartunk. Történeti-jogi rendek - viselkedésszociológiai értelemben vett rendek A történeti-jogi rendiség alapján, ami az azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt, érdekeiket politikai téren is képviselők csoportjait jelöli ki, az 1848 előtti időszak jelentőségének kiemelésével határozhatjuk meg a magyarországi nemességet és benne az arisztokráciát. A jogállás és a társadalmi helyzet kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy már Werbőczy Hármaskönyvének „egy és ugyanazon nemesség”elve sem érvényesült tökéletesen, hiszen a főrendekre és a köznemesekre vonatkozó büntetési tételek különböztek, továbbá a zászlósurak uralkodóhoz közeli helyzetéből fakadó előjogai is megjelennek („a tanácskozásban először emelnek szót”). A főnemesség elkülönülését politikai téren 1608-tól az addig jogilag egységes országgyűlés felső- és alsótáblára bontása még inkább hangsúlyossá tette. Ettől kezdve az országgyűlésen közvetlen, személyes képviselet csak a főrendeknek járt, egészen 1885-ig, a főrendiház átalakításáig, amelynek következtében az új szabály szerint csak a 3000 forint évi egyenes adóval rendelkezők maradhattak tagok. Ennek a feltételnek 1885-ben a 699 teljes jogú férfi tagból 205-en feleltek meg. A nemesség és ennek részeként az arisztokrácia a jogi ismérvek alapján a „papíron” meghatározott társadalmi csoport kategóriáját jelenti, ami kiindulópontként természetesen fontos, hiszen enélkül nehéz lenne konkrétumokat megfogalmazni, az „arisztokratának lenni” valóságát azonban nem képes visszaadni, mert ez a korábban említett kulturális gyakorlat figyelembe vétele nélkül nem lehetséges. A hétköznapok valóságának megragadását mint a társadalmi kategóriát is megalapozó csoportképző erőt az antropológiai szempontok segítségével a megértő szociológia mestere, Max Weber elképzelései alapján kísérelhetjük meg. A 19. századi magyar társadalomtörténetet átfogóan elemző kiváló munkájában (a Gyáni-Kövér szerzőpáros könyvének első részéről van szó) Kövér György a jogi meghatározás egyoldalú eredménye miatt a weberi alapokon meghatározható viselkedésszociológiai értelemben vett rend koncepciójának alkalmazását javasolja. Mivel a történeti-jogi rendi kategóriák csak részben tükrözik a társadalmi csoport valós helyzetét, ezért azok jogi fikciót közvetítő tartalmát vizsgálva a jogi háttér mellett más tényezők bevonására is szükség van. Az arisztokrácia, hogy a nemességen, illetve a társadalom egészén belül ne pusztán címei és előjogai alapján különüljön el, társadalmi „működését” tekintve is vizsgálandó csoport, a házasságkötéstől az öltözködésen keresztül a tipikusnak mondható műveltségig és viselkedésig, valamint az ezek hátterében meghúzódó mentalitásig. A viselkedésszociológiai értelemben vett rendiség alapján az egyén, illetve a hasonló sajátosságokat mutató egyénekből képzett csoportok társadalmi helyzetét elsősorban három tényező határozza meg. Az életvitel-életmód, a formális nevelés valamint a származás és a foglalkozáshoz kapcsolódó társadalmi megbecsültség. A gyakorlatban, aminek vizsgálatát a jogi kategóriák kiindulópontja után célként tűztük ki, ezek a tényezők mindenekelőtt a kommentalitásban (közös asztalnál étkezés) és a connubiumban (egymás közti házasodás), „bizonyos kiváltságokhoz kötött nyereség-, illetve keresetszerzési lehetőségek monopoljellegű elsajátításában, illetve bizonyos keresetfajták megvető elutasításában”, továbbá egyéb rendi hagyományokban fejeződnek ki. A vagyontól függő osztályhelyzethez képest a rendi szerveződés, ami előzményeit tekintve nagy valószínűséggel visszavezethető a történeti-jogi rendi szervezetre, a hagyományok és a neveltetés révén alkot csoportokat. Ahogy Weber fogalmaz: „Egy katonatisztnek, hivatalnoknak vagy diáknak a vagyonától függő osztályhelyzete rendkívül eltérő lehet, rendi helyzetük mégsem fog különbözni, hiszen neveltetésük folytán mindenben, ami rendi szempontból döntő - egyforma az életvitelük.” A rendhez egyfajta megbecsülés, presztízs is tartozik, valamint külön rendi jellegű monopóliumok megszerzése. A rendek kialakulása tehát az életvitelre, ezen belül főként a hivatásra, a származásra, születés alapján örökölt, birtokolt presztízsre és a politikai hatalmi jogok monopoljellegű elsajátítására vezethető viszsza.10 A vagyoni különbségek ellenére a származás, a neveltetés és a hagyományok, valamint az ezekre alapozódó életvitel alátámasztja az egy rendhez tartozás tényét. A címek alapján meghatározható mindenkori arisztokrácia ezen tényezők tükrében már egy dinamikusabb, a történelem változásait is követni képes képződményként határozható meg. A formális nevelés, ami Webernél az iskola mellett a megfogalmazott elvek alapján történő otthoni nevelést is jelenti, tartalmát és célkitűzéseit tekintve sokat változott az évszázadok során. A középkor és a kora újkor első felének harcban edződött főnemességét idővel (természetesen köztük is akadtak műveltebb emberek) felváltotta a képzettebb, nyelveket beszélő, európai látókörű arisztokrácia.11 A hagyományos, történeti és néprajzi felosztás alapján használt arisztokrata-középnemes-kisnemes hármas alkalmazhatóságának korlátaira már régebben felhívta a figyelmet a szakirodalom.12 * Eszerint az aristocratia kifejezés első magyarországi nyomtatott megjelenése (1790) idején általában véve a kiváltságosokra vonatkozott. A korabeli források 4 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 92. 5 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 93. 6 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 92-93. 7 Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 1. Bp. 1987. 307. 8 M. Weber: i. m. 307. 9 Uo. 10 M. Weber: i. m. 308. 11 Ódor Imre: A nemesség a XVIII. századi Európában. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. (Szerk. Ódor Imre-Pálmány Béla-Takács Péter.) A Hajnal István Kör és a KLTE Történelmi Intézete Segédtudományi Tanszékének kiadványa. Debrecen, 1997. 24-27. A katonatiszti pálya továbbra is vonzó lehetőség, de a képzettség itt is egyre fontosabb lesz, emellett a diplomáciai küldetések teljesítése kapcsolódott jelentős mértékben az arisztokráciához a 18. századtól Európa-szerte. 12 Pálmány Béla: A magyarországi nemesség társadalmi tagolódása (1686-1815). In: Rendi társadalom-polgári társadalom 9. Debrecen, 1997. 46. 3