Turul 2016 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2016 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Keszei András: Az arisztokrácia mint társadalmi csoport meghatározásának lehetőségei

sokat árul el a korábban említett kulturális gyakorlatról, amit a statisztikai alapokon nyugvó csoport meghatározás mellett ugyancsak fontosnak tartunk. Történeti-jogi rendek - viselkedésszociológiai értelemben vett rendek A történeti-jogi rendiség alapján, ami az azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt, érdekeiket politikai téren is képvise­lők csoportjait jelöli ki, az 1848 előtti időszak jelentőségének kiemelésével határozhatjuk meg a magyarországi nemességet és benne az arisztokráciát.­ A jogállás és a társadalmi hely­zet kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy már Werbőczy Hármaskönyvének „egy és ugyanazon nemesség”elve sem ér­vényesült tökéletesen, hiszen a főrendekre és a köznemesekre vonatkozó büntetési tételek különböztek, továbbá a zászlós­urak uralkodóhoz közeli helyzetéből fakadó előjogai is meg­jelennek („a tanácskozásban először emelnek szót”).­ A főne­messég elkülönülését politikai téren 1608-tól az addig jogilag egységes országgyűlés felső- és alsótáblára bontása még in­kább hangsúlyossá tette. Ettől kezdve az országgyűlésen köz­vetlen, személyes képviselet csak a főrendeknek járt, egészen 1885-ig, a főrendiház átalakításáig, amelynek következtében az új szabály szerint csak a 3000 forint évi egyenes adóval ren­delkezők maradhattak tagok. Ennek a feltételnek 1885-ben a 699 teljes jogú férfi tagból 205-en feleltek meg. A nemesség és ennek részeként az arisztokrácia a jogi ismérvek alapján a „pa­píron” meghatározott társadalmi csoport kategóriáját jelenti, ami kiindulópontként természetesen fontos, hiszen enélkül nehéz lenne konkrétumokat megfogalmazni, az „arisztokra­tának lenni” valóságát azonban nem képes visszaadni, mert ez a korábban említett kulturális gyakorlat figyelembe vétele nélkül nem lehetséges. A hétköznapok valóságának megra­gadását mint a társadalmi kategóriát is megalapozó csoport­képző erőt az antropológiai szempontok segítségével a meg­értő szociológia mestere, Max Weber elképzelései alapján kísérelhetjük meg. A 19. századi magyar társadalomtörténe­tet átfogóan elemző kiváló munkájában (a Gyáni-Kövér szer­zőpáros könyvének első részéről van szó) Kövér György a jogi meghatározás egyoldalú eredménye miatt a weberi alapo­kon meghatározható viselkedésszociológiai értelemben vett rend koncepciójának alkalmazását javasolja.­ Mivel a törté­neti-jogi rendi kategóriák csak részben tükrözik a társadal­mi csoport valós helyzetét, ezért azok jogi fikciót közvetítő tartalmát vizsgálva a jogi háttér mellett más tényezők bevo­nására is szükség van. Az arisztokrácia, hogy a nemességen, illetve a társadalom egészén belül ne pusztán címei és előjo­gai alapján különüljön el, társadalmi „működését” tekintve is vizsgálandó csoport, a házasságkötéstől az öltözködésen ke­resztül a tipikusnak mondható műveltségig és viselkedésig, valamint az ezek hátterében meghúzódó mentalitásig. A visel­kedésszociológiai értelemben vett rendiség alapján az egyén, illetve a hasonló sajátosságokat mutató egyénekből képzett csoportok társadalmi helyzetét elsősorban három tényező határozza meg.­ Az életvitel-életmód, a formális nevelés va­lamint a származás és a foglalkozáshoz kapcsolódó társadal­mi megbecsültség. A gyakorlatban, aminek vizsgálatát a jogi kategóriák kiindulópontja után célként tűztük ki, ezek a té­nyezők mindenekelőtt a kommentalitásban (közös asztalnál étkezés) és a connubiumban (egymás közti házasodás), „bizo­nyos kiváltságokhoz kötött nyereség-, illetve keresetszerzési lehetőségek monopoljellegű elsajátításában, illetve bizonyos keresetfajták megvető elutasításában”, továbbá egyéb ren­di hagyományokban fejeződnek ki.­ A vagyontól függő osz­tályhelyzethez képest a rendi szerveződés, ami előzményeit tekintve nagy valószínűséggel visszavezethető a történeti-jogi rendi szervezetre, a hagyományok és a neveltetés révén alkot csoportokat. Ahogy Weber fogalmaz: „Egy katonatisztnek, hi­vatalnoknak vagy diáknak a vagyonától függő osztályhelyzete rendkívül eltérő lehet, rendi helyzetük mégsem fog különböz­ni, hiszen neveltetésük folytán­­ mindenben, ami rendi szem­pontból döntő - egyforma az életvitelük.”­ A rendhez egyfajta megbecsülés, presztízs is tartozik, valamint külön rendi jel­legű monopóliumok megszerzése. A rendek kialakulása te­hát az életvitelre, ezen belül főként a hivatásra, a származás­ra, születés alapján örökölt, birtokolt presztízsre és a politikai hatalmi jogok monopoljellegű elsajátítására vezethető visz­­sza.10 A vagyoni különbségek ellenére a származás, a nevelte­tés és a hagyományok, valamint az ezekre alapozódó életvitel alátámasztja az egy rendhez tartozás tényét. A címek alap­ján meghatározható mindenkori arisztokrácia ezen tényezők tükrében már egy dinamikusabb, a történelem változásait is követni képes képződményként határozható meg. A formá­lis nevelés, ami Webernél az iskola mellett a megfogalmazott elvek alapján történő otthoni nevelést is jelenti, tartalmát és célkitűzéseit tekintve sokat változott az évszázadok során. A középkor és a kora újkor első felének harcban edződött fő­nemességét idővel (természetesen köztük is akadtak művel­tebb emberek) felváltotta a képzettebb, nyelveket beszélő, eu­rópai látókörű arisztokrácia.11 A hagyományos, történeti és néprajzi felosztás alapján használt arisztokrata-középnemes-kisnemes hármas alkal­mazhatóságának korlátaira már régebben felhívta a figyel­met a szakirodalom.12 * Eszerint az aristocratia kifejezés első magyarországi nyomtatott megjelenése (1790) idején általá­ban véve a kiváltságosokra vonatkozott. A korabeli források 4 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 92. 5 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 93. 6 Gyáni G.-Kövér Gy.: i. m. 92-93. 7 Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvona­lai. 1. Bp. 1987. 307. 8 M. Weber: i. m. 307. 9 Uo. 10 M. Weber: i. m. 308. 11 Ódor Imre: A nemesség a XVIII. századi Európában. In: Mágnások, bir­tokosok, címerlevelesek. (Szerk. Ódor Imre-Pálmány Béla-Takács Péter.) A Hajnal István Kör és a KLTE Történelmi Intézete Segédtudományi Tan­székének kiadványa. Debrecen, 1997. 24-27. A katonatiszti pálya továbbra is vonzó lehetőség, de a képzettség itt is egyre fontosabb lesz, emellett a dip­lomáciai küldetések teljesítése kapcsolódott jelentős mértékben az arisztok­ráciához a 18. századtól Európa-szerte. 12 Pálmány Béla: A magyarországi nemesség társadalmi tagolódása (1686-1815). In: Rendi társadalom-polgári társadalom 9. Debrecen, 1997. 46. 3

Next