Turul 2018 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

2018 / 1. füzet - Kisebb cikkek, adattárak - Kiss Gergely: IV. Béla két okleveléről

diploma eredetiségében. Ezt támasztja alá az oklevél méltó­ságsora is, amely jól illeszkedik a korabeli oklevelekből ismert archontológiai adatokhoz. A magyar szakirodalom ennek az oklevélnek nem szentelt különösebb figyelmet, pedig mint látható, szövege Fejér és az erdélyi szászok történetére vonatkozó források kiadói jóvol­tából ismert volt. Békefi Rémig használta fel a magyarországi apátságok és rendi nagykáptalanok közötti kapcsolattartás il­lusztrációjaképpen, illetve később Keglevich Kristóf is hivat­kozott az adatra.23 Tekintettel arra, hogy a Dijonban fellelt két eredeti oklevél szövege nem azonos, érdemes őket összevetni, és választ keresni arra a kérdésre, miért volt szükség néhány nap különbséggel két külön oklevél kiadására. A két diploma szövege számos ponton egyezik: azonos az intitulatio, az arenga és a méltóságsor. Eltér azonban a meg­­pecsételés módjára vonatkozó rész. Míg az első, eddig isme­retlen oklevél királyi aranypecsétet, addig a második királyi kettőspecsétet említ.24 Ezen kívül a rendelkező részben van markáns eltérés. Az 1240. március 17-i diplomában a király a citeaux-i monostor konventjének adományozott négy egy­házat, jövedelmeiket, tartozékaikat, valamint a kegyuraságot is átadta, kiemelve, hogy a megyéspüspök joghatósága ezekre az egyházakra nem érvényes, ill. az itt létesítendő újabb egy­házak, kápolnák, oltárok és temetők esetében az apátság élhe­tett az incorporatio jogával. Az adomány célja a ciszterci rend évente Citeaux-ban megtartott általános káptalanjának költ­ségeihez való hozzájárulás volt. Az első oklevél rendelkező ré­sze itt véget is ér, ám a március 21-i diploma szövege bővebb. Anélkül, hogy a négy nappal korábbi rendelkezésre bármi­lyen utalást tenne, szóról szóra megismétli annak dispositióját, majd fontos kiegészítést tesz hozzá. Az említett négy egyház betöltetlensége okán a jövedelmek beszedői egyházanként évi 1 márkát fizetnek a citeaux-i szerzeteseknek (képviselőjük­nek), és a tényleges birtokba vétel idejére a király további évi 100 márkát biztosít nekik. Azaz, amíg az egyházak új vezetői el nem nyerték hivatalukat - amelynek betöltése immár az új kegyurakat illette -, addig is az apátság emberei birtokol­ták azokat Citeaux nevében és fizettek neki. Mivel pedig ez az összeg - évi 4 márka - valójában nem jelentett tényleges anyagi segítséget a rendnek, a király ezt egészített ki arra az átmeneti időre, amíg a szerzetesek a tényleges bevételeket meg nem szerzik. Nyilvánvaló, hogy a második rendelkezés az első kiegészítése volt, valószínűleg azért, mert hamar tuda­tosult, hogy az üresedés miatt a szerzetesek csak lassan jutnak hozzá a bevételekhez. Az utólagos kiegészítés pedig minden­kinek igen előnyös volt: az apátság nevében az egyházak bir­tokjogát élvező személyek életük végéig megkapták ezt a jo­got és ezért egy viszonylag alacsony összeget kellett fizetniük, a burgundiai apátság biztosan hozzájutott a támogatáshoz, a király pedig megnyugtató módon gondoskodhatott az ek­kor már szép számban létező magyarországi ciszterci közös­ségek képviselőinek eljutásáról az általános káptalanra, és ez­által is kifejezhette erős kötődését a rendhez.25 Remélhetőleg az 1240 tavaszán megszületett királyi rendelkezés forrástani hátterét sikerült tisztázni e rövid írással és az oklevelek szö­vegének és képének közlésével. FÜGGELÉK: AZ OKLEVELEK SZÖVEGE 1240/1. IV. Béla 1240. március 17-én Budán kelt oklevelében a citeaux-i mo­nostor konventjének adományoz a rend éves általános káptalaná­­nak megtartása kapcsán felmerülő költségekhez való hozzájáru­lásként négy erdélyi, barcasági egyházat, Földvárat, Szentpétert, Hermányt és Prázsmárt a hozzájuk tartozó jövedelmekkel, jogok­kal és tartozékaikkal együtt. In nomine sancte Trinitatis et individue Unitatis. Bela Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Galicie, Lodomerie Cumanieque rex universis Christi / fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in vero salutari. Quia bone rei consensum prebere et presentis vite subsidium et future generacionis expectat pre­mium, ut divini operis fructum circa pietatiis opera propensius exequentes temporalia felici commercio sempiternis commutemus, et ut regularium virorum, qui iuxta evan­gelicam veritatem et regulam beati Benedicti relictis omnibus Christo spretis divid­arum inctandiis iugiter inherentes mente devota famulantur, utilitatibus providentes eorumdem / precibus nos ac nostri successores una cum regnis nostre iurisdicioni subiectis, in pace perpetua perseverent, sancto ac venerabili conventui monasterii Cistercii in subsidium expensarum,­­ quas annis singulis ad usum generalis capituli todius ordinis sunt facturi, quasdam ecclesias in Burc­a, in partibus Transsilvanis, videlicet castrum Sancte Marie, montem Sancti­­ Petri, montem Mellis et Tartilleri, in quibus diocesanus episcopus 23 Békefi R.: i. m. 103-104. Keglevich Kristóf: A ciszterci nagykáptalan és a magyar apátságok a középkorban. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 20 (2008) 1-2. sz. 9-41. (kül. 37.). Félreértés, hogy a király 100 márkás támoga­tására amiatt volt szükség, mert az esztergomi érseki szék üresedése miatt nem élvezhették a szerzetesek az adományba kapott egyházak bevételeit. A szövege szerint az egyházak voltak betöltetlenek. A félreértés forrása az lehetett, hogy a méltóságsorban az esztergomi egyház üresedése (is) szere­pel. Hervay F. Levente 1991-es rövid áttekintése és Koszta László a rend korai hazai történetét tárgyaló tanulmánya nem tér ki részletesen a nagykáptalan­nal való kapcsolattartás kérdésére. Hervay F. Levente: A ciszterci rend tör­ténete Magyarországon. In: Lékai Lajos: Ciszterciek. Eszmény és valóság. Bp., 1991.470-492. Koszta László: A Ciszterci Rend története Magyarorszá­gon a kolostoralapításaik idején (1142-1270) (Áttekintés a rend magyaror­szági megtelepedésének 850. évfordulójára). In: Uő.: írásbeliség és egyház­­szervezet. Fejezetek a középkori magyar egyház történetéből. Szeged, 2007. (Capitulum III.) 261-274. A forrás ugyanakkor nem szerepel a Hervay által összeállított repertóriumban sem. Ferenc L. Hervay: Repertorium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma, 1984. (Bibliotheca Cisterciensis 7). 24 Ezt a második oklevél hátlapján olvasható első bejegyzés is alátámasztja, amely megemlíti a király másik, aranypecsétes oklevelét. Azt ma már termé­szetesen lehetetlen megállapítani, hogy ez az utalás a pecsét fizikai létezésre vagy csupán a másik oklevél szóhasználatára vonatkozik. A korabeli királyi pecséthasználatra vonatkozó szakirodalom szerint a kétféle pecsét alkal­mazása nem jelent kirívó esetet. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecsét­használat története a középkorban. Bp., 1993.2­53-54. 25 Békefi R.: i. m. 271; Gerevich László: A pilisi ciszterci apátság. Szentendre, 1987.9-11., 12.; Koszta L.: i. m. 267; Benkő Elek: Temetkezések a középkori pilisi apátságban. In: Pilisi gótika. II. András francia kapcsolatai. A Feren­­czy Múzeumban Szentendrén megrendezett, 2016. május 16. és június 30. közötti kiállítás katalógusa. (Szerk. Bárány Attila-Benkő Elek-Kárpáti Zol­tán.) Debrecen-Szentendre, 2016. 112-121. 3

Next