Turul 2019 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2019 / 1. füzet - 1. Értekezések - Veres Kristóf György: A magyar királyi kancellária okleveles gyakorlata 1172 és 1235 között
feladatnak a III. Béla, Imre és II. András uralkodásának idejére eső részének elvégzésére vállalkozik. A fennmaradt diplomák közül a privilégiumokat elemzem, azaz azokat az okleveleket, amelyek valamilyen kiváltságot vagy jogot adományoznak.11 Mivel a mai napig nem tisztázott, hogy a tartalmi átírások készítői milyen mértékben ragaszkodtak az általuk kivonatolt oklevél eredeti formuláihoz, így a csak ebben a formában ismert iratokat ki kellett rekesztenem a vizsgálatomból. Ki kell röviden térni a korszak elejéről fennmaradt kisszámú királyi pecséttel ellátott magánoklevelekre. Kumorovitz Lajos Bernát három típusát különböztette meg a 11—12. században a magánadománnyal kapcsolatos uralkodói hozzájárulásnak, azaz a királyi pecséttel ellátott magánokleveleknek. Eszerint a legkorábbi csoportba tartozókat a kedvezményezett egyház papjai fogalmazták, ennél fejlettebb gyakorlatról beszélhetünk, ha a királyi udvar egyik notáriusa fogalmazta az iratot. A harmadik csoport diplomáiban már maga a király beszél többesszám első személyben.12 Az első két csoportba tartozó oklevelek formulái kevésbé informatívak az uralkodói kancelláriáról kikerülő kiváltságlevelek vizsgálatakor, így az első két csoportba tartozó kiadványokat kizártam a vizsgálatomból.13 Azonban a harmadik csoport diplomáival indokolatlan lenne hasonlóan eljárni, ugyanis ezek, mivel a király „beszél” bennük és nem az adományozó, már alkalmasak a kancellárián használt formulák vizsgálatára.14 Az elemzésbe bevont oklevelek jegyzékének összeállításakor Szentpétery kritikai jegyzékét vettem alapul, azonban az annak megjelenése óta eltelt közel kilencven évben számos korábban nem ismert Árpád-kori diploma került napvilágra.15 Ezek között azonban nem meglepő módon nem sok királyi oklevelet találunk, és ezeknek is a jelentős része csak tartalmi átírásban maradt ránk.16 Összességében az 1172 és 1235 közötti periódus kapcsán 11 oklevéllel bővítettem a Szentpétery kritikai jegyzéke alapján összeállított forrásbázisomat.17 III. Béla korából egy 1192. évi kiadványt nem ismer Szentpétery munkája,18 Imre korából pedig egy 1203. évi oklevélre érdemes fölhívni a figyelmet. Ez bár szerepel a kritikai jegyzékben, Szentpéterynek nem sikerült azt fellelnie a veszprémi káptalani levéltárban, azonban azóta a diploma előkerült, Veszprém város okmánytárának pótkötetében pedig ki is adták.19 A Richard Marsina által összeállított Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciaeben két oklevél is szerepel II. András uralkodásának idejéből, amelyet Szentpétery nem ismert, az egyik 1206-ból,20 a másik pedig 1222-ből.21 1208-ból is rendelkezünk egy kiadatlan okmánnyal,22 szokatlan módon pedig az 1212. év kapcsán két tétellel is tudtam bővíteni a vizsgálatba bevont dokumentumok körét. Az egyik ugyan szerepel a kritikai jegyzékben23 azonban Szentpétery csak a tartalmi átírását ismeri az oklevélnek,24 pedig az teljes szövegében is fennmaradt.25 A másik iratot Szentpétery kritikai jegyzéke egyáltalán nem ismeri,26 hasonlóan egy 1214. évi,27 és egy 1215. évi kiadványhoz.28 Végezetül II. András uralkodásának idejéből meg kell még említeni egy keltezetlen oklevelet, amit Szentpétery nem ismert,29 illetve egy 1233-ból származó, a kritikai jegyzék által által olvashatatlannak ítélt diplomát,30 mindkettő Veszprém város okmánytárának pótkötetben került kiadásra. Az alábbiakban az így maradt 242 oklevél invocatióját, intitulatióját, inscriptióját, salutatióját, arengáját, promulgatióját és corroboratióját fogom elemezni. Több okból választottam ezeket az oklevélrészek. Először is ezeknek a legmagasabb szintű a formulássága, egy kevésbé egységesült oklevélrész – mint például a dispositio – vizsgálata önmagában szétfeszítette volna dolgozatom kereteit. Az escatchocollum többi részét azért zártam ki a vizsgálatból, mert azokkal az elmúlt években több tanulmány is részletesen foglalkozott.31 Itt kell megemlítenem, hogy rutinszerű kancelláriai gyakorlatnak azt nevezem, amikor az oklevelek formulássága magas. Az oklevélformulák stiláris elemzésére – ide értve a retorikai stílusjegyeket, ill. a ritmusos és rímes próza 11 A mandátumoknak és missiliseknek az elemzését a tartalmi korlátokon túl azért is érdemes kirekeszteni ebből a dolgozatból, mert vizsgálatuk minden bizonnyal egy zárványszerű fejezetet eredményezett volna. 12 Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka. (XI–XII. század). Századok, 97 (1963) 1–31. kül.: 11–14. 13 Ennek a típusnak az utolsó képviselője Caba végrendelete 1177 körül. – RA 128. 14 Például Simon mester veszprémi kanonok végrendelete 1174–1178 körül. – AA 126. 15 Pl.: Almási Tibor: Néhány Árpád-kori oklevél emléke 1327. évi okiratokban. In: Acta universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, Tomus XCVI. Szeged, 1992. 39–46., Piti Ferenc: Árpád-kori királyi oklevelek említése 1339. évi okiratban. In: Acta universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, Tomus CX. Szeged, 1999. 21–27. 16 Pl.: Szabados György: Egy Imre-kori adomány fennmaradásáról. In: Acta universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, Tomus CXV. Szeged, 2001. 3–11. 17 Vö.: Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus”: II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Századok, 129 (1995) 190. 18 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 262045. Vö.: C. Tóth Norbert: Szond. Egy dél-alföldi mezőváros a középkorban. In: „Quasi liber et pictura” Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. (Szerk. Kovács Gyöngyi.) Bp. 2004. 590. 19 RA 205. (Veszprém város okmánytára. Pótkötet [1000–1526]. [Összeáll. Érszegi Géza–Solymosi László.] Veszprém 2010. [a továbbiakban: VOL] 60–62.) 20 CDES I. 137. sz. 109–110. p. 21 CDES I. 274. sz. 203. p. 22 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 87 639. – Regesztájára ld.: Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára. 1254–1526. Szeged, 2006. 425. sz. 23 RA 278. (DF 207541.) 24 RA 278. 25 Az oklevél teljes szövegében a pannonhalmi konvent 1408. márc. 25-i kiadványában maradt fönn. – DF 207541. 26 DF 261647. 27 DL 91934. Vö.: Géza Érszegi: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen w während der Herrschaft Bohils. Bulgarian Historical Review, 3 (1975) 2. sz. 96–97. 28 DF 200962. Vö.: Thoroczkay Gábor: A dömösi prépostság története alapításától I. Károly uralkodásának végéig. Fons, 19 (2012) 427. 29 DF 285462. (VOS 67.) 30 RA 515. (VOS 91–94.) 31 A datum per manus formulával már Szentpétery is részletesen foglalkozott. Nógrády Árpád a méltóságsor és tanúfelsorolás aprólékos elemzését végezte el. Zsoldos Attila az uralkodói évekről írt tanulmányt. – Nógrády Á.: Magistratus i. m., Zsoldos Attila: II. András Aranybullája. Történelmi Szemle, 53 (2011) 1–38. 3