Typographia, 1884 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-23 / 21. szám
Kéziratok nem adatnak vissza Megjelen minden pénteken 21 ik szám Budapest, 1884. május hó 28-án XVI. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre 1 frt osztrért.TYPOGRAPHIA HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG IV. Egyetem-utcza 4. szám KIADÓHIVATAL Vili., Sándor-utcza 32. szám Felkérjük szaktársainkat, hogy a Légrády-féle üzletből kilépett szaktársaink javára megindított gyűjtéseket még rövid ideig folytatni, s a begyűlt pénzeket Lili Sándor úrhoz (Franklin-nyomda) küldeni szíveskedjenek. Sopronban a Littass-féle nyomda zártnak tekintendő. Meghívás. A »Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének« önképzőosztálya f. é. junius hó 15-én.* délelőtt 10 órakor, a Széchenyi-sétatér vendéglőhelyiségében gyűlést tart, melyre az önképző-osztály t. tagjai minél nagyobb számban való megjelenésre kéretnek. — Napirend: 1. Határozathozatal egy 1885-ben az orsz. kiállitás alkalmával Budapesten tartandó III. országos nyomdászgyülés ügyében. 2. Egy 11 tagból álló bizottság választása a nyomdászgyüléshez való előkészületek megtétele végett. 8. Netári indítványok és interpellátiók. Budapest, 1884. május hó 11-én. A választmány. * A 8-án tartandó választmányi ülés miatt nyolcz nappal elhalasztatott. A kerületi egyletek és a vidék. A lefolyt két országos nyomdász-gyűlés több, az egyletek szervezkedésére vonatkozó indítványt tárgyalt le, s hozott azok felett határozatokat, csakhogy a rossz viszonyok következtében azok mindegyike eddig testté nem lett; annyit azonban mégis elértünk, hogy a szervezkedés azóta a vidék jó nagy részében, a helyi körülményekhez mértten részint megindult, részint pedig már létesült is. De a vidék egy része még most is nagyon távol áll a szervezkedéstől, s daczára a sok helyről kifejtett buzdításnak és morális pressziónak, nemcsak hogy vonakodik részt venni az érdekében foganatba vett organisatió nagy művében, de meg nem bocsátható közönnyel utasított vissza minden, a mozgalomban való részvételt, mely pedig a saját javát épúgy, mint a közjót előmozdítaná. Úfjabb időben több oldalról hallottunk már panaszt, hogy a fővárosi egylet önző, hogy a vidék alapos felszólalásaira mit sem kederít, hogy okadatok kérelmeinek nem enged helyet. De ha mindezeknek alaposságát kutatjuk, azt tapasztaljuk, hogy e panaszhangok nem egyebek, mint egyeseknek a vidéki szervezkedési viszonyokkal való elégületlensége, jobb viszonyok után áhítozása. Pedig ha szorosan vesszük, és ezeken az elégületleneken múlik, hogy jobb viszonyok nem létesülhetnek. Nézetem szerint sokkal helyesebben cselekedtek volna, ha a folytonos panaszhangok helyett, kerületükben szaktársaikat az egylethez való csatlakozásra buzdították volna. Volt hozzá módjuk és tagadhatatlan tehetségük is. A mulasztás vádja tehát nem a budapesti egyletet illeti, amely mindent megtett, amit szigorúan körülírt hatáskörében megtehetett a nem megvetendő kerületi egyletek intézményének emelésére, hanem igenis azokat a vidéki szaktársakat, akik ez intézményt mibe sem veszik s nagyratörő vágyaik miatt elfelejtenek mindent, ami jó, czélirányos és hasznos. Elfelejtik azt, hogy csak egy út vezet az országos szervezkedéshez, s ez a kerületi egyletek intézményének emelése és felvirágoztatása. Azt mondják, hogy a vidéki szaktársaknak nincs bizalma a kerületi egyletekhez. Ez nem érv, legalább nem alapos. Régi dolog már az, hogy ha bizalmat nem bírunk kelteni valami iránt, a bizalom irántunk sem fog felébredni soha! A kerületi egyletek központjai — tisztelet a kivételeknek — még eddig nem feleltek meg kötelezettségeiknek , mert ahelyett, hogy a kerületi szervezkedést foganatosították volna, újabb időben oly mozgalmat indítottak meg, mely el nem ítélendő ugyan, de amely a fontolva haladás elvét egészen szem elől téveszti. Értem az országos nyomdászegylet létesítésének ügyét. A harmadik országos nyomdászgyűlés, mely a jövő év nyarán fog egybegyűlni, s melyhez az előkészületeket egy a jövő hóban választandó bizottság fogja kezeibe venni, tárgyalni fogja az országos egylet ügyét is a debreczeni egylet indítványa alapján. Engem nem táplálnak vérmes remények az országos egylet ügyét illetőleg, és azt hiszem, hogy e nagy horderejű indítvány — amelyet ugyan elvben mindenki elfogad — aligha fog határozattá emeltetni, legalább olyan formában nem, amint azt például a nyitrai szaktársak óhajtják. Nem hallottuk ugyan még az egész vidék szaktársköreinek és a kerületi egyleteknek — egy-kettő kivételével — az ügyre vonatkozó véleményeit, annyit azonban bátran merünk állítani, hogy a nézetek nagyon is szétágazók lesznek ; a szűkkeblűség, az irigység, a féltékenység, az ellenségeskedés nagy szerepet fognak játszani most is, mint játszottak mindig akkor, amikor nagyobb szabású reformokról volt szó. Az egyik rész rendezetlen viszonyaira fog hivatkozni, hogy ezzel nyerje meg a többséget az országos egylet létesülése ügyében; a másik pedig tele pénztárára és rendezett viszonyaira fog mutatni, s azt fogja mondani, hogy nekem nincs szükségem az országos egyletre, el leszek én ezentúl is a magam emberségéből, s nem akarom, hogy más az én rovásomra élősködjék. Ilyen és hasonértelmi érveléseket fogunk tehát hallani, ha az országos egylet létesülése kerül majdan szóba, azaz ha az egylet valamennyi pénztárát akarnák országossá tenni. Az országos nyomdászgyűlés csak a jövő év nyarán fog ülésezni s addig az országos egylet mikénti létesülése felett tisztulni fognak a nézetek. A fővárosi egylet nagy súlyt fektet arra, hogy ezen nagyfontosságú ügyben előbb az egész vidék nyilatkozzék, s mindaddig, míg ez meg nem történik, passzív magatartást fog tanúsítani. Jó volna tehát, ha ebben az ügyben Magyarország azon egyletei és műtárskörei is nyilatkoznának, amelyek eddig azt tenni elmulasztották, mert csak úgy lehet a véleményeket összegezni, ha azok előttünk fekszenek ; s azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a főváros csakis akkor fog az e dologban való semleges magatartásából kilépni, ha Magyarország szaktársainak közérdeklődése erre morálisan kényszeríteni fogja. Hogy merre fog hajolni véleménye, az ugyan még a jövő titka; annyiról azonban meg vagyok győződve, hogy az országosítás ügyét elvben támogatja ; de viszont arról is meg vagyok győződve, hogy ellenezni fogja az országosítás ügyében foganatba veendő minden elhamarkodott lépést, mert annak rögtöni életbeléptetése, mint azt például a nyitrai szaktársak akarnák, nem hogy előmozdítaná, de veszélyeztetné az ügyet. Nagyon helyén volna tehát, ha a vidék irányadó körei erélyesen hozzálátnának a szervezkedés erélyt és kitartását igénylő nagy munkájához , mert csak úgy lesz lehetséges az annyira szívünkön fekvő országositás ügyén lendíteni, ha teljesen szervezett kerületi egyletekkel állunk szemben.* * * : (Egyben-másban — különösen az akadályok legyőzésében — nem osztjuk a czikkíró nézeteit, s reméljük, a fővárosi kollegák többsége sem osztja. Arra a mondatára, hogy nem táplál vérmes reményeket az országos egylet iránt, azt mondjuk : mi bizony táplálunk s hisszük is, hogy az létre fog jönni. Ama állítására pedig, hogy a választmány kénytelen az egész mozgalommal szemben passzív magatartást elfoglalni mindaddig, míg az összes kerületi egyletek véleményét nem tudja, a legfényesebb czáfolat a választmánynak a legutóbbi ülésen hozott határozata, mely szerint az előleges lépések megtételéről máris intézkedik. Szerk.) Rövid szakközlemények. *ff* Milyen legyen egy menü kártya ! A napokban két helyről küldtek be hozzánk menü-kártyát, s mindkét helyről kikérték véleményünket is a kiállítást illetőleg. Az egyik beküldött kártya (Nyitra, Sch. és H.) nyomdai kiállítás tekintetében olyan, mintha csak a Laczi-konyhák közönsége igényeinek kielégítésére készült volna; a másik (Szeged, V. F.) pedig csak a papír-alak és nyomást illetőleg jó, de a szedést illetőleg még csak nem is kielégítő : amennyiben a kezdőbetűkkel szedett szöveg széles körzetbe van zárva; az ilyen sorok emlékkő-feliratok utánzására valók, de ide épen nem. A menu-kártya a legújabb divatú garmond vagy legfelebb cicero rond- vagy mediavel cursivval szedendő, s a czímsort képező menu szót is a szövegnek teljesen megfelelő metszésű betűből kell szedni. Körzete ne legyen, vagy legfelebb finom assurée («...«mm«... ) lineából; a papír mindig fél karton legyen, s legszebb, ha igen halvány rózsa- vagy szalmaszín az, ez utóbbi színnél azonban kerüljük a fekete nyomást, mert e két szín a szemet bántó ellentétet képez. A szöveg és körzet, úgy a körzet és papír széle között tág üres tér hagyandó, mert ezt a ritka szedésű szöveggel való összhang kívánja. Végül még megjegyezzük, hogy a kártya finomságát nagyban emeljük, ha a megrendelő czimerét nyomtatjuk a szöveg felé, természetesen más, de megfelelő halvány színben. Ez esetben a menü czímsor el is maradhat. *#* Aranyozott (Nickel) rézvonalak. A Lipcsei Breitkopf és Härtel betűöntődé cég faktora legújabban nagyon kedvező eredményt ért el az általa készített aranyozott rézvonalakkal, amennyiben ezek kiváltképen jó sikerrel használtatnak a színes (vörös) nyomásoknál. *** A gépek rozsda ellen való megóvására az O. B. Z. egy lat megolvasztott kámfornak egy font hig zsírral való keverékét ajánlja. Ehhez még, ha csak lehet, finom vasas szenet (Graphit) teszünk, mi által jó vas festéket nyerünk ; ezzel a keverékkel azután a megtisztított gép bekenetik s négy óra múlva egy ruhadarabbal ledörgöltetik. *** Új kézirattartót (Tenakel) talált fel egy Krausz nevű egyén Alsó-Höchstadtban. Ez drótból van készítve, s alakja hasonlít egy négy táblájú alakhoz. A vízszintesen átmenő középső keresztlécz feles letolható és a divizóriumot helyettesíti; a meghosszabbított függélyes középső hosszléczre pedig rugós fogantyú van helyezve, mivel azután ezt az irattartót a szekrény oldalára lehet erősíteni. Amint a használat bizonyítja, ez az új találmány a régi szeges irattartót, mely a szekrény