Typographia, 1884 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-23 / 21. szám

Kéziratok nem adatnak vissza Megjelen minden pénteken 21 ik szám Budapest, 1884. május hó 28-án XVI. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre 1 frt osztr­ért.TYPOGRAPHIA HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG IV. Egyetem-utcza 4. szám KIADÓHIVATAL Vili., Sándor-utcza 32. szám Felkérjük szaktársainkat, hogy a Légrády-féle üzletből kilépett szaktársaink javára megindított gyűjtéseket még rövid ideig folytatni, s a begyűlt pénzeket Lili Sándor úrhoz (Franklin-nyomda) küldeni szíveskedjenek. Sopronban a Littass-féle nyomda zártnak tekintendő. Meghívás. A »Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének« önképző­­osztálya f. é. junius hó 15-én.* délelőtt 10 órakor, a Széchenyi-sétatér vendéglőhelyiségében gyűlést tart, melyre az önképző-osztály t. tagjai minél nagyobb számban való megjelenésre kéretnek. — Napirend: 1. Határozathozatal egy 1885-ben az orsz. kiállitás alkalmával Budapesten tartandó III. országos nyom­­dászgyülés ügyében. 2. Egy 11 tagból álló bizottság választása a nyomdászgyüléshez való előkészületek megtétele végett. 8. Netári indítványok és interpellátiók. Budapest, 1884. május hó 11-én. A választmány. * A 8-án tartandó választmányi ülés miatt nyolcz nappal elhalasztatott. A kerületi egyletek és a vidék. A lefolyt két országos nyomdász-gyűlés több, az egyletek szervez­kedésére vonatkozó indítványt tárgyalt le, s hozott azok felett határo­zatokat, csakhogy a rossz viszonyok következtében azok mindegyike eddig testté nem lett; annyit azonban mégis elértünk, hogy a szervez­kedés azóta a vidék jó nagy részében, a helyi körülményekhez mért­­ten részint megindult, részint pedig már létesült is. De a vidék egy része még most is nagyon távol áll a szervezke­déstől, s daczára a sok helyről kifejtett buzdításnak és morális pres­sziónak, nemcsak hogy vonakodik részt venni az érdekében foga­natba vett organisatió nagy művében, de meg nem bocsátható közön­­nyel utasított vissza minden, a mozgalomban való részvételt, mely pedig a saját javát épúgy, mint a közjót előmozdítaná. Úfjabb időben több oldalról hallottunk már panaszt, hogy a fővá­rosi egylet önző, hogy a vidék alapos felszólalásaira mit sem kederít, hogy okadatok­ kérelmeinek nem enged helyet. De ha mindezeknek alaposságát kutatjuk, azt tapasztaljuk, hogy e panaszhangok nem egyebek, mint egyeseknek a vidéki szervezkedési viszonyokkal való elégületlensége, jobb viszonyok után áhítozása. Pedig ha szorosan ves­­­szük, és ezeken az elégületleneken múlik, hogy jobb viszonyok nem létesülhetnek. Nézetem szerint sokkal helyesebben cselekedtek volna, ha a folytonos panaszhangok helyett, kerületükben szaktársaikat az egylethez való csatlakozásra buzdították volna. Volt hozzá módjuk és ta­gadhatatlan tehetségük is. A mulasztás vádja tehát nem a budapesti egyletet illeti, a­mely mindent megtett, a­mit szigorúan körülírt hatás­körében megtehetett a nem megvetendő kerületi egyletek intézményé­nek emelésére, hanem igenis azokat a vidéki szaktársakat, a­kik ez intézményt mibe sem veszik s nagyratörő vágyaik miatt elfelejtenek mindent, a­mi jó, czélirányos és hasznos. Elfelejtik azt, hogy csak egy út vezet az országos szervezkedéshez, s ez a kerületi egyletek intéz­ményének emelése és felvirágoztatása. Azt mondják, hogy a vidéki szaktársaknak nincs bizalma a kerületi egyletekhez. Ez nem érv, leg­alább nem alapos. Régi dolog már az, hogy ha bizalmat nem bírunk kelteni valami iránt, a bizalom irántunk sem fog felébredni soha! A kerületi egyletek központjai — tisztelet a kivételeknek — még eddig nem feleltek meg kötelezettségeiknek , mert a­helyett, hogy a kerületi szervezkedést foganatosították volna, újabb időben oly mozgalmat indítottak meg, mely el nem ítélendő ugyan, de a­mely a fontolva haladás elvét egészen szem elől téveszti. Értem az országos nyomdász­egylet létesítésének ügyét. A harmadik országos nyomdász­gyűlés, mely a jövő év nyarán fog egybegyűlni, s melyhez az előkészületeket egy a jövő hóban válasz­tandó bizottság fogja kezeibe venni, tárgyalni fogja az országos egylet ügyét is a debreczeni egylet indítványa alapján. Engem nem táplálnak vérmes remények az országos egylet ügyét illetőleg, és azt hiszem, hogy e nagy horderejű indítvány — a­melyet ugyan elvben mindenki elfogad — aligha fog határozattá emeltetni, legalább olyan formában nem, a­mint azt például a nyitrai szaktársak óhajtják. Nem hallottuk ugyan még az egész vidék szaktársköreinek és a kerületi egyleteknek — egy-kettő kivételével — az ügyre vonatkozó véleményeit, annyit azonban bátran merünk állítani, hogy a nézetek nagyon is szétágazók lesznek ; a szűkkeblűség, az irigység, a féltékenység, az ellenségeskedés nagy szerepet fognak játszani most is, mint játszottak mindig akkor, a­mikor nagyobb szabású reformokról volt szó. Az egyik rész rende­zetlen viszonyaira fog hivatkozni, hogy ezzel ny­erje meg a többséget az országos egylet létesülése ügyében; a másik pedig tele pénztárára és rendezett viszonyaira fog mutatni, s azt fogja mondani, hogy nekem nincs szükségem az országos egyletre, el leszek én ezentúl is a magam emberségéből, s nem akarom, hogy más az én rovásomra élősködjék. Ilyen és hasonértelm­i érveléseket fogunk tehát hallani, ha az országos egylet létesülése kerül majdan szóba, azaz ha az egylet valamennyi pénztárát akarnák országossá tenni. Az országos nyomdász­gyűlés csak a jövő év nyarán fog ülésezni s addig az országos egylet mikénti létesülése felett tisztulni fognak a nézetek. A fővárosi egylet nagy súlyt fektet arra, hogy ezen nagy­fontosságú ügyben előbb az egész vidék nyilatkozzék, s mindaddig, míg ez meg nem történik, passzív magatartást fog tanúsítani. Jó volna tehát, ha ebben az ügyben Magyarország azon egyletei és műtárskörei is nyilatkoznának, a­melyek eddig azt tenni elmulasztották, mert csak úgy lehet a véleményeket összegezni, ha azok előttünk fekszenek ; s azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a főváros csakis akkor fog az e dologban való semleges magatartásából kilépni, ha Magyarország szaktársainak közérdeklődése erre morálisan kényszeríteni fogja. Hogy merre fog hajolni véleménye, az ugyan még a jövő titka; annyiról azonban meg vagyok győződve, hogy az országosítás ügyét elvben támogatja ; de viszont arról is meg vagyok győződve, hogy ellenezni fogja az országosítás ügyében foganatba veendő minden elhamarkodott lépést, mert annak rögtöni életbeléptetése, mint azt például a nyitrai szak­társak akarnák, nem hogy előmozdítaná, de veszélyeztetné az ügyet. Nagyon helyén volna tehát, ha a vidék irányadó körei erélyesen hozzálátnának a szervezkedés erélyt és kitartását igénylő nagy mun­kájához , mert csak úgy lesz lehetséges az annyira szívünkön fekvő orszá­gositás ügyén lendíteni, ha teljesen szervezett kerületi egyletekkel állunk szem­ben.* * * : (Egyben-másban — különösen az akadályok legyőzésében — nem osztjuk a czikkíró nézeteit, s reméljük, a fővárosi kollegák többsége sem­ osztja. Arra a mondatára, hogy nem táplál vérmes reményeket az országos egylet iránt, azt mondjuk : mi bizony táplálunk s his­szük is, hogy az létre fog jönni. Ama állítására pedig, hogy a választmány kénytelen az egész mozgalommal szemben passzív magatartást elfog­lalni mindaddig, míg az összes kerületi egyletek véleményét nem tudja, a legfényesebb czáfolat a választmánynak a legutóbbi ülésen hozott határozata, mely szerint az előleges lépések megtételéről már­is intéz­kedik. Szerk.) Rövid szak­közlemények. *ff* Milyen legyen egy menü kártya ! A napokban két helyről küld­tek be hozzánk menü-kártyát, s mindkét helyről kikérték véleményün­ket is a kiállítást illetőleg. Az egyik beküldött kártya (Nyitra, Sch. és H.) nyomdai kiállítás tekintetében olyan, mintha csak a Laczi-konyhák közönsége igényeinek kielégítésére készült volna; a másik (Szeged, V. F.) pedig csak a papír-alak és nyomást illetőleg jó, de a szedést ille­tőleg még csak nem is kielégítő : a­mennyiben a kezdő­betűkkel szedett szöveg széles körzetbe van zárva; az ilyen sorok emlékkő-feliratok utánzására valók, de ide épen nem. A menu-kártya a legújabb divatú garmond vagy legfelebb cicero rond- vagy mediavel cursivval szedendő, s a czímsort képező menu szót is a szövegnek teljesen megfelelő met­szésű betűből kell szedni. Körzete ne legyen, vagy legfelebb finom assurée («...«mm«... ) lineából; a papír mindig fél karton legyen, s leg­szebb, ha igen halvány rózsa- vagy szalmaszín az, ez utóbbi színnél azonban kerüljük a fekete nyomást, mert e két szín a szemet bántó ellentétet képez. A szöveg és körzet, úgy a körzet és papír széle között tág üres tér hagyandó, mert ezt a ritka szedésű szöveggel való össz­hang kívánja. Végül még megjegyezzük, hogy a kártya finomságát nagyban emeljük, ha a megrendelő czimerét nyomtatjuk a szöveg felé, természetesen más, de megfelelő halvány színben. Ez esetben a menü czímsor el is maradhat. *#* Aranyozott (Nickel) rézvonalak. A Lipcsei Breitkopf és Härtel betűöntődé c­ég faktora legújabban nagyon kedvező eredményt ért el az általa készített aranyozott rézvonalakkal, a­mennyiben ezek kiváltképen jó sikerrel használtatnak a színes (vörös) nyomásoknál. *** A gépek rozsda ellen való megóvására az O. B. Z. egy lat megolvasztott kámfornak egy font hig zsírral való keverékét ajánlja. Ehhez még, ha csak lehet, finom vasas szenet (Graphit) teszünk, mi által jó vas­ festéket nyerünk ; ezzel a keverékkel azután a megtisztított gép bekenetik s négy óra múlva egy ruhadarabbal ledörgöltetik. *** Új kézirattartót (Tenakel) talált fel egy Krausz nevű egyén Alsó-Höchstadtban. Ez drótból van készítve, s alakja hasonlít egy négy táblájú alakhoz. A vízszintesen átmenő középső keresztlécz fel­es letolható és a divizóriumot helyettesíti; a meghosszabbított függélyes középső hosszléczre pedig rugós fogantyú van helyezve, mivel azután ezt az irattartót a szekrény oldalára lehet erősíteni. A­mint a használat bizonyítja, ez az új találmány a régi szeges irattartót, mely a szekrény

Next