Typographia, 1884 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-21 / 47. szám
KLOFIZETE8I AKiA Negyedévre 1 írt osztr. ért. Megjelen minden pénteken Kéziratok nem adatnak vissza TYPOGRAPHIA HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak 47-ik szám A MAGYAR ORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1884. november hó 21-én SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem-utcza 4. szám XVI. évfolyam KIADÓHIVATAL Vill., Sándor-utcza 32. szám Árszabályon aluli díjazás miatt zártnak tekintendők: »Budapester Tagblatt« és »Neues Politisches Volksblatt« (Schlesinger-féle nyomda); »Pesti Hirlap« (Légrády-féle nyomda); Rust J. H. és társai és a magy. kir. egyetemi nyomda betűöntődéi. —=. A Függetlenség szedői árszabálycsonkitás miatt felmondtak; fölkérjük tehát a szaktársakat, hogy e lapnál munkát ne vállaljanak. Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. Az országos nyomdász-egylet. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének okt. 19-én tartott rendkívüli közgyűlésén, az országos nyomdász-egylet és a jövő évben tartandó országos nyomdászgyülés előmunkálatai megtétele végett választott tizenegy tagú bizottság, a következő felhívást intézte a vidéki egyletek választmányaihoz: Felhívás az összes magyarországi nyomdász-egyletekhez. T. választmány! Ismeretes önök előtt az országos nyomdász-egylet létesítése érdekében már oly régóta tartó mozgalom; ismeretesek az okok is, melyek annak szükségessége mellett felhozattak: nem szólunk tehát a mozgalomról és az okokról, hanem csak az intézkedésekről, melyek az elv megvalósítására okvetetlenül szükségesek. Mielőtt azonban ez intézkedésekről szólanánk, megemlítjük, hogy a Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete október hó 19-én kizárólag e tárggyal foglalkozó rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Szabó Elek következő indítványa lett egyhangúlag elfogadva: *A Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének 1884. évi október hó 19-én megtartott rendkívüli közgyűlése határozatilag kimondja, hogy a budapesti egylet országossá tételének eszméjét helyesli s az országos nyomdász-egylet felállítása elé akadályt nem gördít, ha: 1. a vidéki nyomdász-egyletek a budapesti egylet alapszabályaiba iktatott alapelvek s a tagok jelen jogélvezményeinek érintetlen hagyása mellett az országos egylet felállításába beleegyeznek; 2. ha pénzkészletüket a budapesti egyletével egyesítik; 8. ha a budapesti és vidéki egyletek pénzalapjainak egyesítéséből az országos nyomdász-egylet életképesnek bizonyul. Kimondja továbbá a közgyűlés, hogy e feltételek mellett kész a vidékiekkel közösen megállapítani a pénzkezelési és segélyezési módozatokat, illetve az országos egylet alapszabályait kidolgozni — eleve is biztosítván a vidékieket, hogy szerzett jogaikat teljes érvényben hagyja.« Ez indítvány elfogadása után a gyűlés egy tizenegy tagú bizottságot is választott a jövő évben tartandó országos nyomdászgyűlés előmunkálatainak megtétele végett: e bizottság első kötelessége lesz az említett elfogadott indítvány értelmében az országos nyomdászegylet létesítése iránt — a beküldött statistikai adatok alapján — a majdan tartandó országos nyomdász-gyűlés elé javaslatot terjeszteni; a végleges határozat természetesen az országos nyomdász-gyűlésnek tartatván fönn, mely gyűlés jövő évben, a kiállítás alkalmából, fog megtartatni. Eddig haladtunk az országos nyomdász-egylet kérdésében. A felületes szemlélő azt hiheti, hogy a budapesti egylet határozata következtében már nem áll utunkban semmi akadály. Ámde nem így áll a dolog. Sok és nehezen legyőzhető akadállyal állunk még szemben, melyeknek legyőzhetése csakis a vidéki egyletek által beküldött statistikai adatoktól függ. Az október 19-én tartott rendkívüli közgyűlésünkön elfogadott indítvány 1. és 2. pontja olyan, mely csak úgy képez akadályt, ha a vidéki egyletek bele nem egyeznek, de a 8. pont értelmében csak úgy jöhet létre az országos nyomdász-egylet, »ha a budapesti és vidéki egyletek pénzalapjainak egyesítéséből az országos nyomdászegylet életképesnek bizonyul«. Ez az a pont, mely akadályt képezhet; ez az, melynek keresztülvihetősége csak kimerítő, biztos statistikai tanulmányok után ítélhető meg. A bizottság azonban — őszintén kívánva az országos nyomdászegylet létrebe vételét — reméli, hogy a vidéki egyletek a fővárosi egylet rendkívüli közgyűlésén hozott határozat 1. és 2. pontjába beleegyeznek, s hogy a 3. pont sem fog képezni akadályt. T. választmány! A tizenegyes bizottság a 3. pont akadályának, illetőleg az országos egylet létesíthetésének megítélésére a következő intézkedéseket tette meg: Kívánja: 1. hogy a szétküldött körlevél vétele után a lehető legrövidebb idő alatt egy rendkívüli közgyűlésen a Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének rendkívüli közgyűlése által elfogadott indítvány fölött véleményt mondjanak, s véleményüket a bizottságnak haladéktalanul beküldjék; 2. hogy önök az 1882. és 1883. évi részletes pénztári kimutatást és most érvényben levő alapszabályaik két példányát küldjék be; 3. hogy az e felhívásunkkal megküldött statistikai íveket — deczember 31-iki kelettel — nemcsak az egyleti tagokat, hanem a kerületükbe tartozó összes nyomdák munkásait és tanonczait illetőleg is pontosan kitöltsék és legkésőbb január 15-ig beküldjék. Ezekből a kitöltött és beküldött ívekből fogja a bizottság majd megítélni — mert csakis ezekből ítélheti meg — hogy lehetséges-e a budapesti egylet országossá tétele. T. választmány! A fővárosi egylet megtette kötelességét, kész az egyletet országossá tenni: önöktől függ most ennek lehetősége, s a bizottság hiszi, hogy önök el is fognak követni mindent, hogy a most fennálló kerületi egyletek helyett egy egyletünk legyen: aagyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete«. Ezek után ismételve felkérjük a t. választmányt, hogy az említett két évi jelentésüket s alapszabályaik két példányát és a mellékelve megküldött statistikai íveket — kitöltve — január hó 15-ig beküldeni szíveskedjék, hogy mi e jelentések alapján tovább dolgozhassunk és a jövő évben tartandó országos nyomdászgyűlésnek javaslatainkat majdan megtehessük. Kérésünket az összes szaktársak érdekében tesszük: nem mi kívánjuk tehát, hanem az összes szaktársak érdeke követeli azok teljesítését. Budapest, 184. november 16. A tizenegyes bizottság. A Viszhang! A »Typographia« utóbbi számaiban megjelent czikkeket én is — mint vidéki viszhangot — szaporítom eggyel, ámbár jól tudom, hogy az illetékes helyeken a mi szomorú sorsunkkal, annál kevésbé panaszainkkal vajmi keveset törödnek. De megteszem ezt, mert a legutóbbi két számból arról győződtem meg, hogy a fővárosban is csak úgy állanak a nyomdászok, mint a vidéken, vagy mit bizonyítanak most a magyar és német részben megjelent czikkek, mint lealacsonyító bánásmódot, rossz fizetést és inasokkal való dolgoztatást. Így van tehát ez a fővárosban is, ahol pedig, a kiállítás alkalmából — legalább mi vidékiek azt hisszük — sok a munka. (Dehogy sok, semmivel sem több, mint tavaly ilyenkor volt. Szerk.) A vidéken rettenetes sanyarú viszonyok uralkodnak, melyek a nyomdászokat elcsüggesztik; mi nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy a fővárosban, is úgy van, hol a számtalan egylet, kör és társulat sem képes e bajokon segíteni. Tetézi még e csüggedést az, hogy a fővárosban magában is a nyomdászok a legméltánytalanabb bánásmódban és legnyomorultabb fizetésben részesülnek. (Nem mindenütt, tisztelet a kivételnek.) S ez valóban kétségbeejtő! Ha jövőnkbe tekintünk, alig marad szívünkben egy kis remény és önkénytelenül kérdjük, hogy mi az oka mindennek? Ezt, ezt akarom én egy kissé feszegetni; tudom nagyon jól, hogy ezt már mások is többször megtették és nem egyszer volt már megbeszélés tárgya e lapokban, de olyat, amilyet e lap minapi számában olvastam, az össze nem hasonlítható semmiféle emberi önzés- és haszonleséssel. Nagyváradon 17 fiút foglalkoztatnak egy nyomdában. Az első pillanatban, midőn ezt olvastam, hajlandó voltam hinni, hogy ez lehetetlen, hogy talán sajtóhiba lehet, és a fő helyett egy Ti csúszott be. De midőn fontolóra vettem azt, hogy nem csak ott, hanem másutt is vannak ily fiukkal teletömött nyomdák, csakhamar ama meggyőződésre jutottam, hogy ha Miskolczon 3 nyomdában 27 fiú van, hol mindössze 6 szedő dolgozik (egyik nyomdában egy szedő sem, csak a princzipális nő és 9 fiú), miért ne tehetne túl rajta Nagyvárad. És így van ez számtalan más helyen, így van majdnem mindenütt, így van a fővárosban is, mint szerencsém volt magánúton értesülni. Ott is vannak nyomdák, mégpedig nem kis tőkével rendelkező magánvállalatok, hanem hatalmas részvénytársulatok is, melyek száz segéd mellett száz inast tartanak. Ez az oka minden bajunknak. És ez nekünk most még csak bajt okoz, de a jövő nemzedéket, azt, mely most tanul, meg fogja ölni. Így lesz ez a fiatal nemzedék, mely nekünk a bajt okozza, idővel maga magának gyilkosa. De ki okozhatná ezeket a fiúkat, kik vagy a szükségtől fizetve a heti 1—2 forint fizetésért, vagy talán a legszebb reményekkel eltelten lépnek jövő életök pályájára. Nem ezek a bűnösök. Azok a princzipálisok a bűnösök, akik az ily dolgokat elkövetik, kik egy hajdan virágzó kenyérkeresetet tönkre tesznek piszok konkurrencziájuk által, kik a jövő nyomdászgenerácziót a kétségbeesés és a nyomor örvényébe kergetik és a kik elég lelkiismeretlenek annyi fiút feláldozni annak, hogy vagyonosságukat gyarapítsák és ez által a magasabb körökben grassálhassanak! — Ez emberek — ha őket azoknak lehet nevezni — a szabad iparból fegyvert kovácsolnak a saját diadalukra és birtokszerzésük czéljára és e fegyverek másik élével koldusbotra juttatnak annyi embert; e princzipálisok — mondom — a közéletben, társulatokban, ipartestületekben az első helyeket foglalják el és nagy garral hirdetik hazafiságukat, a népboldogitók hazug álczája alatt; de ez emberek örült elbizakodottságukban a francziák ismert közmondásával fel is kiálthatnak ám: .Utánam a vizözön!«