Typographia, 1884 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-21 / 47. szám

KLOFIZETE8I AKiA Negyedévre 1 írt osztr. ért. Megjelen minden pénteken Kéziratok nem adatnak vissza TYPOGRAPHIA HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak 47-ik szám A M­AGYAR ORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Budapest, 1884. november hó 21-én SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem-utcza 4. szám XVI. évfolyam KIADÓHIVATAL Vill., Sándor-utcza 32. szám Árszabályon aluli díjazás miatt zártnak tekintendők: »Budapester Tagblatt« és »Neues Politisches Volksblatt« (Schlesinger-féle nyomda); »Pesti Hirlap« (Légrády-féle nyomda); Rust J. H. és társai és a magy. kir. egyetemi nyomda betűöntődéi. —=. A Függetlenség szedői árszabálycsonkitás miatt felmondtak; fölkérjük tehát a szaktársakat, hogy e lapnál munkát ne vállaljanak. Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. Az országos nyomdász-egylet. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének okt. 19-én tartott rendkívüli közgyűlésén, az országos nyomdász-egylet és a jövő évben tartandó országos nyomdászgyülés előmunkálatai megtétele végett választott tizenegy tagú bizottság, a következő felhívást intézte a vidéki egyletek választmányaihoz: Felhívás az összes magyarországi nyomdász-egyletekhez. T. választmány! Ismeretes önök előtt az országos nyomdász-egylet létesítése érde­kében már oly régóta tartó mozgalom; ismeretesek az okok is, melyek annak szükségessége mellett felhozattak: nem szólunk tehát a mozga­lomról és az okokról, hanem csak az intézkedésekről, melyek az elv megvalósítására okvetetlenül szükségesek. Mielőtt azonban ez intézkedésekről szólanánk, megemlítjük, hogy a Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete október hó 19-én kizárólag e tárg­gyal foglalkozó rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Szabó Elek következő indítványa lett egyhangúlag elfogadva: *A Buda­pesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének 1884. évi október hó 19-én megtartott rendkívüli közgyűlése határozatilag kimondja, hogy a budapesti egylet országossá tételének eszméjét helyesli s az országos nyomdász-egylet felállítása elé akadályt nem gördít, ha: 1. a vidéki nyomdász-egyletek a budapesti egylet alapszabályaiba iktatott alap­elvek s a tagok jelen jogélvezményeinek érintetlen hagyása mellett az országos egylet felállításába beleegyeznek; 2. ha pénzkészletüket a budapesti egyletével egyesítik; 8. h­a a budapesti és vidéki egyletek pénzalapjainak egyesítéséből az országos nyomdász-egylet életképesnek bizonyul. Kimondja továbbá a közgyűlés, hogy e feltételek mellett kész a vidékiekkel közösen megállapítani a pénzkezelési és segélyezési módozatokat, illetve az országos egylet alapszabályait kidolgozni — eleve is biztosítván a vidékieket, hogy szerzett jogaikat teljes érvény­ben hagyja.« Ez indítvány elfogadása után a gyűlés egy tizenegy tagú bizottságot is választott a jövő évben tartandó országos nyomdász­gyűlés előmunkálatainak megtétele végett: e bizottság első kötelessége lesz az említett elfogadott indítvány értelmében az országos nyomdász­egylet létesítése iránt — a beküldött statistikai adatok alapján — a majdan tartandó országos nyomdász-gyűlés elé javaslatot terjeszteni; a végleges határozat természetesen az országos nyomdász-gyűlésnek tartatván fönn, mely gyűlés jövő évben, a kiállítás alkalmából, fog megtartatni. Eddig haladtunk az országos nyomdász-egylet kérdésében. A felü­letes szemlélő azt hiheti, hogy a budapesti egylet határozata következ­tében már nem áll utunkban semmi akadály. Ámde nem így áll a dolog. Sok és nehezen legyőzhető akadál­lyal állunk még szemben, melyeknek legyőzhetése csakis a vidéki egyletek által beküldött stati­stikai adatoktól függ. Az október 19-én tartott rendkívüli közgyűlésünkön elfogadott indítvány 1. és 2. pontja olyan, mely csak úgy képez akadályt, ha a vidéki egyletek bele nem egyeznek, de a 8. pont értelmében csak úgy jöhet létre az országos nyomdász-egylet, »ha a budapesti és vidéki egyletek pénzalapjainak egyesítéséből az országos nyomdász­­egylet életképesnek bizonyul«. Ez az a pont, mely akadályt képezhet; ez az, melynek keresztülvihetősége csak kimerítő, biztos statistikai tanulmányok után ítélhető meg. A bizottság azonban — őszintén kívánva az országos nyomdász­egylet létreb­e vé­telét — reméli, hogy a vidéki egyletek a fővárosi egylet rendkívüli közgyűlésén hozott határozat 1. és 2. pontjába beleegyeznek, s hogy a 3. pont sem fog képezni akadályt. T. választmány! A tizenegyes bizottság a 3. pont akadályának, illetőleg az országos egylet létesíthetésének megítélésére a következő intézkedéseket tette meg: Kívánja: 1. hogy a szétküldött körlevél vétele után a lehető legrövi­debb idő alatt egy rendkívüli közgyűlésen a Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének rendkívüli közgyűlése által elfogadott indítvány fölött véleményt mondjanak, s véleményüket a bizottságnak hala­déktalanul beküldjék; 2. hogy önök az 1882. és 1883. évi részletes pénz­tári kimutatást és most érvényben levő alapszabályaik két példányát küldjék be; 3. hogy az e felhívásunkkal megküldött statistikai íveket — deczember 31-iki kelettel — nemcsak az egyleti tagokat, hanem a kerületükbe tartozó összes nyomdák munkásait és tanonczait illetőleg is pontosan kitöltsék és legkésőbb január 15-ig beküldjék. Ezekből a kitöltött és beküldött ívekből fogja a bizottság majd megítélni — mert csakis ezekből ítélheti meg — hogy lehetséges-e a budapesti egylet országossá tétele. T. választmány! A fővárosi egylet megtette kötelességét, kész az egyletet országossá tenni: önöktől függ most ennek lehetősége, s a bizottság hiszi, hogy önök el is fognak követni mindent, hogy a most fennálló kerületi egyletek helyett egy egyletünk legyen: a­agy­ar­­országi könyvnyomdászok és betűöntők egylete«. Ezek után ismételve felkérjük a t. választmányt, hogy az említett két évi jelentésüket s alapszabályaik két példányát és a mellékelve megküldött statistikai íveket — kitöltve — január hó 15-ig beküldeni szíveskedjék, hogy mi e jelentések alapján tovább dolgozhassunk és a jövő évben tartan­dó országos nyomdász­gyűlésnek javaslatainkat majdan megt­ehessük. Kérésünket az összes szaktársak érdekében tes­szük: nem mi kívánjuk tehát, hanem az összes szaktársak érdeke követeli azok tel­jesítését. Budapest, 18­­4. november 16. A tizenegyes bizottság. A Viszhang! A »Typographia« utóbbi számaiban megjelent czikkeket én is — mint vidéki viszhangot — szaporítom eg­gyel, ámbár jól tudom, hogy az illetékes helyeken a mi szomorú sorsunkkal, annál kevésbé pana­szainkkal vajmi keveset törödnek. De megteszem ezt, mert a legutóbbi két számból arról győződtem meg, hogy a fővárosban is csak úgy állanak a nyomdászok, mint a vidéken, vagy mit bizonyítanak most a magyar és német részben megjelent czikkek, mint lealacsonyító bánásmódot, rossz fizetést és inasokkal való dolgoztatást. Így van tehát ez a fővárosban is, a­hol pedig, a kiállítás alkalmából — legalább mi vidékiek azt h­is­szük — sok a munka. (Dehogy sok, semmivel sem több, mint tavaly ilyenkor volt. Szerk.) A vidéken rettenetes sanyarú viszonyok uralkodnak, melyek a nyomdászokat elcsüggesztik; mi nem is csoda, ha tekintetbe ves­szük, hogy a fővárosban, is úgy van, hol a számtalan egylet, kör és társulat sem képes e bajokon segíteni. Tetézi még e csü­ggedést az, hogy a fővárosban magában is a nyomdászok a legméltánytalanabb bánásmódban és legnyomorultabb fizetésben részesülnek. (Nem mindenütt, tisztelet a kivételnek.) S ez valóban kétségbeejtő! Ha jövőnkbe tekintünk, alig marad szí­vünkben egy kis remény és önkénytelenül kérdjük, hogy mi az oka mindennek? Ezt, ezt akarom én egy kissé feszegetni; tudom nagyon jól, hogy ezt már mások is többször megtették és nem egyszer volt már megbeszélés tárgya e lapokban, de olyat, a­milyet e lap minapi számában olvastam, az össze nem hasonlítható semmiféle emberi önzés- és haszonleséssel. Nagyváradon 17 fiút foglalkoztatnak egy nyomdában. Az első pillanatban, midőn ezt olvastam, hajlandó voltam hinni, hogy ez lehetetlen, hogy talán sajtóhiba lehet, és a fő helyett egy Ti csúszott be. De midőn fontolóra vettem azt, hogy nem csak ott, hanem másutt is vannak ily fiukkal tele­tömött nyomdák, csakhamar ama meggyő­ződésre jutottam, hogy ha Miskolczon 3 nyomdában 27 fiú van, hol mindössze 6 szedő dolgozik (egyik nyomdában egy szedő sem, csak a princzipális nő és 9 fiú), miért ne tehetne túl rajta Nagyvárad. És így van ez számtalan más helyen, így van majdnem mindenütt, így van a fővárosban is, mint szerencsém volt magánúton értesülni. Ott is vannak nyomdák, még­pedig nem kis tőkével rendelkező magán­­vállalatok, hanem hatalmas részvény­társulatok is, melyek száz segéd mellett száz inast tartanak. Ez az oka minden bajunknak. És ez nekünk most még csak bajt okoz, de a jövő nemzedéket, azt, mely most tanul, meg fogja ölni. Így lesz ez a fiatal nemzedék, mely nekünk a bajt okozza, idővel maga magának gyilkosa. De ki okozhatná ezeket a fiúkat, kik vagy a szükségtől fizetve a heti 1—2 forint fizetésért, vagy talán a legszebb reményekkel eltelten lépnek jövő életök pályájára. Nem ezek a bűnösök. Azok a princzipálisok a bűnösök, a­kik az ily dolgokat elkövetik, kik egy hajdan virágzó kenyérkeresetet tönkre tesznek piszok konkur­­rencziájuk által, kik a jövő nyomdászgenerácziót a kétségbeesés és a nyomor örvényébe kergetik és a kik elég lelkiismeretlenek annyi fiút feláldozni annak, hogy vagyonosságukat gyarapítsák és ez által a magasabb körökben grassálhassanak! — Ez emberek — ha őket azoknak lehet nevezni — a szabad iparból fegyvert kovácsolnak a saját diadalukra és birtokszerzésük czéljára és e fegyverek másik élével koldusbotra juttatnak annyi embert; e princzipálisok — mondom — a közéletben, társulatokban, ipartestületekben az első helyeket foglalják el és nagy garral hirdetik hazafiságukat, a népboldogitók hazug álczája alatt; de ez emberek örült elbizakodottságukban a francziák ismert közmondásával fel is kiálthatnak ám: .Utánam a vizözön!«

Next