Typographia, 1885 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-09 / 41. szám

Megjelen minden pénteken ELŐFIZETÉSI Í.RA Negyedévre 1 frt osztr. ért. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE 41-ik szám Budapest, 1885. Kéziratok nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem-utcza 4. szám KIADÓHIVATAL Vili., Sándor utcza 32. szám október hó 9-én XVII. évfolyam Előfizetési felhívás! Október hó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitottunk a „Typographia“ czímű szaklapra és felkérjük a t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Budapest, VIII., Sándor-utcza 32.) intézendők. „ ,. ,,,. , , A Hiadónivatal. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete t. tagjaihoz. Az önképző osztály választmánya I. hó 1-én tartott ülésén elhatározta, hogy mint az előbbi években, úgy most is tanfolyamokat nyit a magyar, német és franczia nyelvből, továbbá a könyvviteltan és gyorsirászatból. A tanórák november elején kezdődnek és szakadatlanul tartanak a tél végéig ; kimondotta azonban a választmány , hogy bármely tantárgyból is csak úgy nyílik meg a tanfolyam, ha arra a tagok 10 0-a, vagyis legalább 10 tag jelentkezik ; ha pedig tanév közben a hallgatók száma ezen alulra csökkenne, az illető folyamot be fogja szüntetni. Felhívjuk tehát tagjainkat, hogy ha bármelyikét e tanfolyamoknak hallgatni akarják, e szándékukat Steiner számvivő urnái e hó 25-ig jelentsék be, — de különösen kéri a választmány a t. jelentkezőket, hoggy legyen e szándékuk komoly, érett megfontolás eredménye, ne szalmatűz ; nehogy korai kimaradások által az illető tanórát beszüntetni levén kénytelen, egyletünk pénzét hiábavaló dolgokra költsük el. A Z. egyes tárgyak tanóráinak pontos meghatározása a jelentkezések eredményéhez képest később fog tudomásra hozatni. Budapest, 185. okt. 5. Az önképző-osztály választmánya. An die Mitglieder des Vereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Budapests. In der am 1. d. M. gehaltenen Sitzung der Fortbildungssection erfolgte der Beschluss, dass, ähnlich wie in den Vorjahren, auch heuer Lehrcurse in der ungarischen, deutschen und französischen Sprache, in der Buchführung und der Stenographie eröffnet werden sollen. Die Lehrstunden beginnen Anfangs November und dauern ununterbrochen bis zum Ende des Winters ; der Ausschuss der Fortbildungssection sah sich jedoch veranlasst, auszusprechen, dass in welchem Gegenstände immer der Curs nur dann eröffnet wird, wenn sich hiezu l°/0 der Mitgliederzahl, d. h. mindestens 10 Mitglieder meldet ; sollte sich im Laufe des Lehrjahres die Zahl der Frequentanten unter das bestimmte Minimum vermindern, so wird der Curs in dem betreffenden Lehrgegenstande aufgelassen. Wir fordern daher die Mitglieder auf, ihre Wünsche betreffend des Lehrgegenstandes bis 25. d. M. dem Rechnungsführer Herrn Steiner bekannt zu geben; insbesondere bittet aber der Ausschuss die sich anmeldenden g. Mitglieder, ihr Verlangen von dem ernsten Gesichtspunkte zu nehmen, damit ihr Beginnen auch von Erfolg sei und nicht den Anschein eines Strohfeuers habe, demzufolge durch häufiges Ausbleiben von den Stunden dieselben aufgelassen werden müssten und das Geld des Vereines derart hinausgeworfen wird. Die Stundenbestimmung der einzelnen Lehrgegenstände wird nach dem Resultat der Anmeldungen später präeis angegeben und zur allgemeinen Kenntniss gebracht werden. Budapest, 5. October 1885. Der Ausschuss der Fortbildungssection. Néhány szó munkaadóinkhoz. Az »Egyetértés« ismertetve a pesti könyvnyomda-részvény-társaság pavillonját, bevezetésül a következőket közli : . »Amaz iparágakhoz, melyek Magyarország úgynevezett közgazdasági felvirágzása óta, úgy szellemi, mint technikai szempontból, nagy fokú haladást tüntetnek fel, kétségkívül elsősorban említhető a könyvnyomdai ipar és az eme iparággal összefüggő mellékágak.« »Hanem azt sem lehet eltagadni, hogy a különben jótékonyan ható iparszabadság e téren káros állapotokat is teremtett, melyek még ma is reformra szorulnak. E káros állapotok főleg akkor tűnnek szembe, ha művészeti szempontból vizsgáljuk a dolgot, mert a kimondott iparszabadság alapján úgy termettek a nyomdák, akár a gomba az eső után. E nyomdák legtöbbjét technikailag képzetlen egyének alapították és vezetik, kik igen keveset vagy épen semmit sem gondolnak a szedés hibátlanságával, a nyomás és a külalakkal; a technikai ízlés és az ipar emelése előttük értelem nélkül való beszéd, őket csak egy gondolat vezérli : minél több pénzt szerezni. Ennek az eredménye az, hogy az úgynevezett zugnyomdák jelentékeny versenyt csináltak az észszerűen és reális üzleti alapon nyugvó, jól berendezett nyomdáknak.« »Ez áldástalan viszonyokon okos reform által kellene segíteni, mert ma a külföld nem épen hízelgő véleményt táplál a magyar nyomda-iparról s sok belföldi kiadó külföldön nyomtatja még mindig kiadványait.« »Ez áldástalan viszonyokon okos reform által kellene segíteni. ..« Szép szavak, de kik legyenek azok, kik ez okos reformokat megtalálva, azokat végre is hajtsák ? Ha azt a munkaadókra bízzuk, bármily nagy érzékkel bírjanak is,azok a művészeti szempontot és a munkások érdekeit illetőleg, hijjan a közbizalomnak és nem egészen menten az egyoldalúságtól, azt mindnyájunk kielégítésére meg nem oldhatják. Példa lehet erre a hetvenes évek elején és az azóta tett kísérletek egy főnök-testület létesítésére, melynek czélja lett volna elejét venni az annyira lábra kapott piszokversenynek. Ha a megoldás a munkásokra lenne bízva, hogy azok erős összetartással vessenek gátat szakmánk napról-napra való süllyedésének: szintén — őszintén kimondom a szót — csak egyoldalú lehetne az. Mert van idő, midőn a munkás a munkaadóval szemben követelőbben léphet fel. Azonban ott, ahol csak kevés munkás van foglalkozásban, legtöbbnyire ép úgy kihasználják viszont azt az időt, midőn kevés a munka, s a munkást ekkor alig a mindennapi kenyér megszerzésére szorítják , és ez által szenvednek a nagyobb üzletekben alkalmazottak is, mert nem marad titok, hogy ott meg ott így fizetnek és a rész mindig talál utánzásra. Ily időben rész viszonyok által befolyásolva, a munkaadóknak csak akarni kell, hogy munkásaik díjaztatását leszorítsák a végletekig. A helyzet sanyarúságát ép úgy érzik munkaadóink, mint mi munkások ; azért helyesebb volna, ha munkaadóink végre valahára belátnák, miszerint érdekeiket munkásaik anyagi érdekeivel azonosítani kell. Ha ezt belátják, megragadják az alkalmat és mindnyájan megjelennek a kérelmünkre a pesti könyvnyomda-részvénytársaság igazgatója által egybehívandó főnökértekezleten és teremtenek oly állapotokat, melyek egyrészt megkönnyítik nekik a tisztességes versenyt, nekünk pedig a megélhetést. Mi nem is akarunk egyebet, csak azt, hogy munkaadóink belássák, miszerint érdekeink közösek. Ha azt a tisztelt főnök urak belátják, uagy minden bizonnyal létrejön egy közösen megállapított és azután közösen megvédendő árszabály; önök tudni fogják a munka kiszámításánál, hogy annak előállítása mennyibe kerül, mi pedig tudni fogjuk, hogy mennyit keresünk. Ez áll rendezett viszonyoknál. De ha ma pl. elvállalnak 35—40 százalék leszámítással vasúti és városi munkákat abban a reményben, hogy azokat a részviszonyok által teremtett alacsony munkaerővel elkészíthetik; és ha az első munkafelszaporodásnál már a munkások igényeiket érvényesítenék, mi következnék azután ? egy mozgalom, mely mind a két félre káros hatással lehet csak. És ez könnyen meg is eshetik, mert a munkásnak mégis csak kevesebb veszteni valója van, mely veszteségét a jobb fizetés elnyerhetése által pótolva látja. Az ily eshetőségeknek elejét venni, a főnökök és munkások érdekeit azonosítani, szakmánkat az őt megillető művészi polctra emelni, czélja az egybehívandó főnökértekezletnek. Hisszük és reméljük, hogy főnökeink bírnak érzékkel a fenti czélok iránt, de hogy azok elérhetők is legyenek, szíveskedjenek —• már az árszabály-bizottságnak személyesen adott ígéretük következtében is — a főnök-értekezleten megjelenni. A munkaidő és munkabér kérdése oly dolog, melyet jelenleg még törvény nem szabályoz, s egyik vagy másik érdekelt félnek egyoldalú eljárása pedig soha sem fog szabályozni: együttes működés kell e czél elérésére, amelyre az alkalom most igazán megvan. Sok baj megszüntetését vagy legalább elmérgesedésének megakadályozását az állam a társadalomra bízza: ilyen baj a munkaadók és munkások közti viszony rendezetlensége; még egyszer kifejezzük tehát abbeli reményünket, hogy munkaadóink velünk együtt igyekezendnek a közöttünk fennálló viszonyt rendezni, s nem engedik, hogy a mostani állapotok tovább fentartása, sőt rosszabbá tétele által később tán mint , ellenségek álljunk egymással szemben. Jelenjenek tehát meg mindnyájan a nemsokára tartandó főnökértekezleten! Szemle: “ A »Graphica« és az országos nyomdászgyülés. Aki a »Graphicá«-t, Szőllősy M. úr szaklapját figyelemmel kíséri, az valóban csodálkozni fog azon, ha a legutóbbi számban látja, hogy ez művelünk is foglalkozik. No de azért ne tessék megijedni, mert ezt a legfigyelmesebb olvasója (?) sem veszi észre nagyítóüveg nélkül. De hogy a dolog velejére térjünk, meg kell magyaráznom, mi ez tulajdonképen.