Typographia, 1886 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1886-03-26 / 13. szám

II. szám — XVIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre forint. Fél évre................. 2 forint. Egész­ évre............. 4 forint. Megjelenik minden pénteken Budapest, 1886. márczius 26-án HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE KÉZIRATOK nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG IV., Egyetem- utcsza­t. szám KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. szám Előfizetési felhívás! Április h­ó 1-jével új negyedévi előfizetést nyitottunk a »Typographia« czímű szaklapra és felkérjük a t. szaktársakat, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetési pénzek Steiner Adolf úrhoz (Buda­pest, VIII., Sándor­ utcza 32.) intézendők. A kiadóhivatal. Felhívás ! Szaktársak ! Az állandó árszabály-bizottság legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy még csak három héten (márranus 20., 27. és április 3-án) gyűjt s a segélye­­zést azután beszünteti. ? ol,kérjük a szaktársakat, hogy e három héten át "i“? adjanak tehetségükhöz képest, úgyszintén a vidékieket is kérjük, kiket egyszersmind intünk, hogy ne jöjjenek a fővárosba, a­hol munkát úgy sem kapnak s csak a mi bajainkat szaporítják s magukat pedig nélkülözéseknek teszik ki.­­A­ gyűjtött pénzek Steiner Adolf úrhoz, VIII­kér Sándor­ utcza 32. sz. alá küldendők. Az állandó árszabály-bizottság. T. szaktársak ! A­ budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egü­­letének választmánya f. é. január 3-án tartott ülésén elhatározta, hogy az egylet részt vesz az ez évi junius 1-én megnyitandó párisi nemzetközi munkás-iparkiállításon. Midőn ezt becses tudomásukra hozzuk, azon kére­lemmel fordulunk önökhöz, hogy hassanak oda, miszerint munkaadójuk az üzletében készült kiválóbb munkákból ha lehet két, de legalább egy példányt önöknek átengedjen. 1 . A kiállításra szánt munkákat április 15-ikéig Steiner Adolf úrhoz (VIII. Sándor­ utcza 32. sz 1. emelet) szíveskedjenek beküldeni, hogy a bizott­ •­ságnak ideje maradjon a szükséges rendezésre. . . ,íí,lt.!?,nd? munkák lehetnek: könyvek, röp­iratok (fűzött állapotban) és accidens-munkák. mi küldött munkáknak jó karban való vissza­­szallitasaert egyletünk magára vállalja a felelősséget Budapest, 1886. január 12. Szaktársi üdvözlettel: A kiállítás ügyében kiküldött bizottság. Részt kérünk. Vasárnap délelőtt nemcsak a mi szerény egyletünk, hanem két gazdag, százezrekkel ren­delkező könyvnyomda-társaság: a Pallas- és Athenaeum-részvénytársaság is tartott ülést. A választmány jelentését mindhárom gyűlésen örvendetes tudomásul vették a tagok. A mi egyletünk tagjai annak örültek, hogy az idén még többel mint tavaly, majdnem nyolczezer forinttal szaporodott az egylet vagyona, s így nemcsak a jelenlegi, hanem az utánunk jövő nemzedéknek, a munkában örököseinknek is mily sikeresen gyűjtjük a tőkét, hogy a be­következendő csapások alatt legyen miből segé­lyezzék magukat; a Pallas- és Athenaeum­­részvénytársaságok tagjai pedig örültek az igaz­gatósági jelentésnek, mert befektetett tőkéik után nagy kamatot kapnak. Az Athenaeum-részvénytársaság az eredetileg 200 frtos részvényekből már három évvel előbb visszafizetett a részvényeseknek 50, s most ismét 50 frtot; igy a befektetett tőke részvényenkint csak 100 frt, s erre 40 frt osztalékot fizet. Hallatlan jövedelem; gondolkozóba ejti a leg­merészebb uzsorást is, kit a törvény keze sújt, ha a törvényes 8 °/o-os kamaton felül mer adó­saitól venni. Az Athenaeumnál ez azonban még érthető, ha tekintetbe ves­szük azt, hogy régi társaság, s hogy a korábbi években a kiadásában meg­jelenő hírlapok jövedelme után bámulatos módon gyarapodott, de nézzük a Pallast, ezt az egészen új vállalatot. Ez nem is két évi fennállása után, daczára az óriási befektetéseknek, a­mit épít­kezés, hirlap-kiadás terén tett, máris 8%-os kamatot fizet, vagyis a 200 frtos részvények után 16 frtot. A felületes szemlélők azt hiszik, hogy a Pallas mérlege szemfényvesztés; ez ellen szól azonban az, hogy a rövid idő előtt a börzére vitt rész­vényei a névértéken felül jegyeztetnek. Ha a Pallas mérlege ment minden spekulácziótól — a­mint nincs okunk benne kétkedni — akkor a részvényesek nagyon meg lehetnek elégedve, mert a társaság előtt, kivált jobb, tapintatosabb üzletvezetés mellett, még szép jövő áll. Manapság, midőn az ipari és kereskedelmi válság következtében a nagy tömegekben heverő tőke kénytelen egyre kisebb és kisebb kamat­élvezettel megelégedni, midőn az államok, sőt a magántársulatok is — mint a földhitelintézet s a kassa-oderbergi vasút — befektetési papír­jaikat nyakra-főre konvertálják, e két nyomdai vállalat által elért siker páratlannak mondható; nincs talán egész Magyarországban egyetlen iparvállalat, a­mely ilyen osztalékot fizessen; megelégesznek a részvénynek 4, 5 vagy leg­­fölebb 6V%-kal, s az egyik-másik fővárosi malom­társaság által nyújtott 8% mint tünemény sze­repel. Minő ellentétben áll e szegény részvényesekkel a munkás, ki, ha megtakarított 100 frtját be­cseréli állami járadékért, csak 4%-ot kap, ha pedig garasonkint összerakott tőkéjét a posta­takarékpénztárba vagy más pénzintézetnél he­lyezi el, ott még annyit sem, s még tőke­­betét-kamatot is kell fizetnie; pedig mennyit kínlódott, sokszor még nélkülözött is azért, hogy néhány forintot megtakarítson, holott a részvényesek nagy része még kis­ujját sem gör­bítette meg tőkéjéért, hanem véletlen szerencse vagy örökösödés által jutott ahhoz. A munkásnak a mai világban, midőn biztos keresete sincs, s midőn büntetlenül teszik ki szűrét egyik-másik üzletből, tőkét gyűjteni nem lehet; a társulás által elért eredmény csak frázis. Társulás által lehet a helyzeten némileg segíteni, de a megélhetésre elegendő tőkét gyűj­teni nem. Mit használ az, ha pl. pár százan társulnak bizonyos czél elérésére, s midőn fél­úton vagy tán már a czélhoz közel vannak, egyik-másik akár munkanélküliség vagy más csapás miatt összegyűjtött tőkéjét kénytelen fölemészteni. Nem irigységből írjuk e sorokat, hanem csak azért, hogy lássák be a részvényesek, miszerint e nagy jövedelemből minket munkásokat is jogosan illetne egy kis morzsa, a jó munkadíj adása által. Magunkon nem bírunk segíteni, az állam szintén tehetetlen ; nincs tehát más segítség hátra, mint a társadalom, a gazdagok, a mi munkaadóink. Ezektől várjuk mi a segélyt, de, a jelek után ítélve, nem sok remén­nyel. A tőkepénzesek, az iparvállalatok részvényesei nem törődnek az üzletvezetéssel; nem tudják, vagy nem is akarják tudni, hogy m­ennyit kínlódik a munkás s még­sem keres annyit, hogy magát és családját fentarthassa, ruházhassa, adóját, gyermekeiért a tandíjt stb. előteremthesse ; sőt még a munkást úgy szeretik feltüntetni, ki a jelenlegi társadalmi rend ellen tör, azt fel akarja forgatni, s a munkaadó sajátját erőszak­kal veszi el. Így tüntette föl a Pallas faktora is a vele perben álló volt szedőinek tárgyalásakor a munkásokat, midőn azt mondá, hogy a szedők legutóbbi árszabály-mozgalmukkor erőszakkal csikarták ki a fizetés­javítást. Szegény faktor ! Szegény részvényesek ! Nem tudják önök azt, hogy ha jószántokból adták volna, akkor nem lettünk volna kénytelenek erőszakkal kicsikarni a­­ mienket. A részvénytársaságok a részvényesek befek­tetett tőkéivel és a mi munkánkkal érik el az említett nagy eredményt; épen ezért az ily mérlegek nagyon alkalmasak arra, hogy a mun­kások nagyobb követelésekkel lépjenek föl munkaadóikkal szemben, mert ez a nagy jöve­delem bennök is vágyat kelt a több keresetre. De ha már a mai társadalmi viszonyok és szokások úgy kívánják, sőt a törvények is úgy rendelik, hogy csak a tőke után, ne pedig a testi munka után is járjon osztalék, ám tegyék el az őket illető részt, s nekünk csak annyit adjanak, hogy megélhessünk, nekünk csak azt hagyják meg, a­mit ez évi január 1-jén adtak, mert ha ezt is megvonják tőlünk, akkor a Pallas faktorának az iparhatóság előtt mondott szavai idővel könnyen fokozott mérvben igazakká lehetnek. Szemle: A »Kronlandsverein für Buchdrucker und Schrift­­giesser in Tirol und Vorarlberg« Insbruckban, a következő sorok közlésére kérte föl lapunkat. A mi egyleti jegyzőnk a választmány által utasítta­­tott, miszerint a kölcsönösség megkötése végett leveleket intézzen a különféle országbeli nyomdász­egyletekhez. A márczius 14-én tartott választmányi ülésen egyletünk jegyzője azon jelentést tette, hogy több egylettől, a­hová a kölcsönösség megkötése érdekében irt, választ még nem kapott. Nagy- Szebenből, Nagyváradról, Debreczenből, Aradról, Kolozsvárról, Szegedről, Kassáról és Brassóból még mindig várjuk a feleletet, de miután, úgy látszik, hogy hiába várunk, kénytelenek vagyunk kinyilat­koztatni, miszerint a nevezett városokból ide uta­zott szaktársak csak a viatikumban részesülhetnek nálunk, más tekintetben pedig csak mint új tagok léphetnek be a mi egyletünkbe. Ha azonban ne­vezett városbeli nyomdász-egyletek a mi levelünkre válaszolnak, akkor a kölcsönösséget megkötöttnek fogjuk tekinteni, másként azonban nem és az ide­utazott szaktársaknak, mit már fönnebb is említet­tük, csakis­ a viatikumot s­olgáltatjuk ki. — A mi részünkről azt tanácsoljuk a vidéki egyleteknek, miszerint hassanak oda, hogy ez ügy a tiroli nyom­­dász-egylettel minél előbb tisztába hozassák. * A bécsi­­ őKÖfc-egyletből galád módon kizárt szak­társak vasárnap, márczius 7-én gyűlést tartottak. Miután ők addig, míg ügyük törvényes uton ren­dezve lesz, a heti illetéket tovább fizetni akarják, maguk kebeléből bizottságot választottak. E bizott­ság megalakult és számvivőnek Klusek Ferencz, pénztárosnak Kohl György lett kijelölve. A bécsi segédek egylete készségesen átengedte az egyleti helyiséget gyűlések és választmányi összejövete­lek számára . A fúzió-bizottságba, melynek fel­adata lesz az ügyet komolyan kézbe venni és az ez ügyben felmerülő dolgokat tapintatosan vezetni, a bécsi segéd­egylet közgyűlése által a következők

Next