Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-16 / 37. szám

37. szám — XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Budapest, 1887. szeptember 16-án ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre ...........1 forint Fél évre ................2 forint Egész évre ...........4 forint TYPOGRAPHIA Szerkesztőség: VIII., Stdhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Kiadóhivatal, Viki., Stdhly-utcza 1. sz. Figyelmeztetés ! Az önképző-osztály bizottsága f. hó 11-én tartott ülésén elhatározta, hogy hat hóra terjedő torna-tanfolyamot nyit, ha legalább 100 tag jelentkezik a tanfolyamon való részvételre. Föl­kérjük tehát az érdeklődőket, hogy e hó 25-ig jelentkezzenek Steiner Adolf számvivő urnál, mert a tanfolyam már október 1-én veszi kezdetét. Az önképző osztály bizottsága . Felhívás! Ismét árszabály-sértés miatt kell segélyezni 13 szaktársat; a­­ Budapester Journalétól kilépettek ezek, kik még eddig nem kaptak munkát. Ott hagy­ták a kondíc­iót, mert az árszabályon aluli díjazást nem fogadták el; illő tehát, hogy segélyezzük őket, kik áldozatul estek mindnyájunk érdekében. Kérjük tehát a szaktársakat, hogy a segélyezés lehetővé tétele végett az eddiginél erélyesebben gyűjtsenek, s a gyűjtött pénzt haladéktalanul szolgáltassák át. Az állandó árszabály-bizottság. Nyílt levél az összes szaktársakh­oz! Ismeretes dolog már a szaktársak előtt, hogy lapunk nyomását a Pesti könyv­nyomda-rész­vény-­társaságnak felmondtuk, s más nyomdában szándékozunk azt nyo­matni ; de hogy mi indított bennünket erre, azt eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert reméltük, hogy az ügy oly elintézést nyer, melynek nyilvános szellőztetése nem okvetetlenü­l szükséges. Időközben azonban változtak a viszonyok, s így most köte­lességünknek tartjuk eljárásunk igazolásául a lap fölmondásának egész történetét rövi­den előadni. A hetvenes évek elejétől egész 1881-ig szedte e nyomdában a lapot a szerkesztő, ki egyúttal az önképző-osztály elnöke is volt; nem volt az üzlet részéről ellene semmi kifogás; nem állította föl azt az összeférhetetlenségi elvet sem az üzlet igazgatója, sem faktora, hogy a lapot a szerkesztő-alelnök nem szedheti­­ békében, háborítatlanul dolgozhatott ott a szerkesztő, az üzlet érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Most azonban az idővel változhattak a viszonyok is, s nem engedi meg az üzlet igazgatója, hogy a jelenlegi szerkesztő oda menjen dolgozni, ezért történt a föl­mondás. Tudvalevő dolog a szaktársak előtt az is, hogy többször fölmerült már az az eszme, nem volna-e czélszerű­ a szerkesztő anyagi megélhetését olykép biztosítani, hogy a lap technikai előállítása reá bízas­sák ; egy önképző-osztályi közgyűlés el is fogadta ez indítványt, de a rendes évi közgyűlés fölöslegesnek tartá még tárgya­lását is, mert nem tételezte föl, hogy ez a szerkesztőnek, ha rá­szorulna, ne engedtessék meg. Ez igen szép érv, s mi is meghajol­tunk előtte, annál inkább, mert a választ­mányi üléseken a választmány, sőt maga elnökünk is, többször hangsúlyozta, hogy nagyon természetes dolog az. De e szép érv daczára mi történt most? Lapunk szerkesztője a Fran­klin-társulattól tizenhat évi ottléte után május végén ki­lépett, s mi rögtön fölkértük a részvény­­nyomda igazgatóját, hogy adja át a lap szedését a szerkesztőnek; ekkor a nyomda igazgatója, ki egyszersmind egyletünk elnöke is, készséggel beleegyezett ebbe, azonban a faktor úr határozott ellenzése folytán még­sem lett a dologból semmi, s a szer­kesztőt egy hó múlva kárpótlásul kinevez­ték a hitelszövetkezet könyvvezetőjének; két hó múlva azonban ettől az állásától is meg kellett válnia. _ Ismét fölmerült tehát az a kérdés, mikép biztosítsuk exisztencziáját, s a szerkesztő­­bizottság ismét a lap szedése által akarta ezt­­ elérni; az e hó 5-én tartott ülésén tehát elhatározta, hogy a lapot más nyom­dába viszi: e határozat­hozatala nem meg­gondolatlanul történt, mert előbb a bizott­ság egy tagja ismét fölkérte a pesti könyvnyomda-részvénytársaság igazgatóját, hogy engedje meg a szerkesztőnek a lap szedését, s csak miután e kérelmével vissza­­utasíttatott, hozta meg fentebbi határozatát. Azt his­szük, ez eljárásunk jogos volt, mert nemcsak a szokás, hanem az alap­szabályok egy pontja is, mely a szer­kesztő-bizottságra bízza a lap vezetését, följogosított bennünket arra. A vezetés alatt mindent lehet érteni, a­mi a lapra vonat­kozik : a tartalom jóságát, a lap irányát és a technikai előállítást is. A részvény­nyomda igazgatója ezt be is látta, mert írásbeli fölmondásunk kézbesítése után abba belenyugodott; csak második harmadik nap változtatta meg nézetét vagy midőn az ellenőrző­ bizottság elnöke, Katits Antal úr, nála, mint az egylet elnökénél, megjelent és a lap fölmondása ellen tilta­kozását jelenté ki. E tiltakozás következtében Leitner Pál a szerkesztő-bizottság elnöke, az elnök úrtól levelet kapott, a­melyben ez kijelen­tette, hogy Katits úr véleményét osztja és hogy a fölmondást el nem fogadhatja, egyidejűleg megjegyezve azt is, hogy­­ az ügyet a legközelebbi választmányi ülés elé fogja terjeszteni. Ezúttal nem akarjuk azt vitatni, hogy melyik részen áll az igazság és jog, csak csodálkozásunknak adunk kifejezést­­ Katits úrnak ez ön­kényes, indokolatlan beavatkozása fölött. Hogy milyen jogalapon tette ezt, azt nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy ezelőtt több mint két hóval, midőn a szerkesztő a Franklin-társulattól kilépett s őt megkérdezte a lap elvivését illetőleg, akkor úgy válaszolt, hogy neki és az az ellenőrző­ bizottságnak semmi kifogása sincs ellene, ha a kiállítás többe nem kerül. S íme most, talán nagyobb ártól ösztö­nözve, máskép beszél. De hát mi köze az ellenőrző-bizottság elnökének ahhoz, hogy a lapot hol nyomják? Az ellenőrző-bizott­ság kötelessége, hogy a választmány pénz­ügyi határozataira felügyeljen, de a szer­kesztő-bizottság eljárásához semmi köze; az alapszabályok, a szokás (Firtinger esete), a közgyűlési, elnöki és választmányi ígé­retek a szerkesztő-bizottságnak adják meg a jogot, hogy a lapról intézkedjék, nem pedig Katits úrnak. Különben is a szerkesztő-bizottságnak van joga a lapról intézkedni, mert az alapszabályok semmivel sem bizonyítják azt, hogy ehhez a választmánynak volna joga. A választmány, az igaz, hogy a bizottság fölött áll, de midőn külön bizott­ságot választ a lap vezetésére, egyúttal át is ruházza erre a bizottságra a jogot, a lapról intézkedni. Ezt gondoljuk­ mi, s his­szük, a választmány és az összes szak­társak is osztoznak nézetünkben. Furcsa nagyon az is, hogy Katits csak a saját hatalmas szavával tiltakozik. Az ellenőrző­ bizottság többi tagja nem tilta­kozik, mert azok ismerik az alapszabályo­kat, csak elnökük nem ismeri. Megmagya­rázzuk hát neki. Van az alapszabályokban egy szakasz: »Az ellenőrző-bizottság« a czíme. Midőn az alapszabály-tervezetet tár­gyaltuk, ebben a szakaszban többek között ez állt: »Czélja (az ellenőrző-bizottságnak) a választmány ügykezelését folyton ellen­őrizni«, de ezen mindenki fönnakadt, mert nem akarta senki, hogy az ellenőrző­ bizott­ság felsőbb fórum legyen, s így változtat­ták meg az említett passzust: »Czélja a választmány pénzügyi ügykezelését folyton ellenőrizni«. Ezt az elvi határozatot, úgy látszik, nem tudja az ellenőrző-bizottság elnöke, s nem azt sem, hogy a világ min­den egyleténél az ellenőrző-bizottság hatás­köre csak az, hogy a pénztár állására s a könyvvezetésre felügyeljen. Katits úr tiltakozásával e szerint tehát végeztünk: nem ves­szük semmibe sem, hátra volna még a választmányi ülés, a­hol — daczára a korábbi ígéreteknek — hihetőleg szinte hangzanak tiltakozó sza­vak. Ezekre is nagyon röviden válaszolunk már előre. Ha a választmány esetleg — a­mit azonban nem hiszünk — bizalmatlan­ságot szavazna a szerkesztő­bizottságnak eljárásáért, úgy leköszönünk és apellálunk az összes szaktársakra egy rögtön egybe­hívandó rendkívüli közgyűlésen, s his­szük, a szaktársak nekünk adnak igazat, s nem engedik, hogy a szerkesztő anyagilag tönkre menjen. Ennyit közlünk tájékozásul tettünket illetőleg, abban a reményben, hogy ha a jövő választmányi ülés — az ellenőrző­­bizottság elnökének tiltakozásával egy csöppet sem törődvén — nem hagyná hely­ben? úgy a rendkívüli közgyűlésen bizton számítunk rátok. A szerkesztő­bizottság. Szemle. Árszabály-mozgalom Salzburgban. Salzburgból a követ­kezőkről tudósítanak bennünket: A legutóbbi hetek­ben a könyvnyomdász-ipartestülethez tartozó segédek gyűlést tartottak, amelyen a revideált árszabályt föl­olvasták. Ez árszabály alapja a 18 árral való számítás 1000 betű után. Mindannak dac­ára, hogy a salz­burgi szaktársak kérelme nagyon is szerény, kevés­­ kilátás van arra, hogy a főnökök minden szó nélkül

Next