Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-16 / 37. szám
37. szám — XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Budapest, 1887. szeptember 16-án ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre ...........1 forint Fél évre ................2 forint Egész évre ...........4 forint TYPOGRAPHIA Szerkesztőség: VIII., Stdhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak KÉZIRATOK nem adatnak vissza KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Kiadóhivatal, Viki., Stdhly-utcza 1. sz. Figyelmeztetés ! Az önképző-osztály bizottsága f. hó 11-én tartott ülésén elhatározta, hogy hat hóra terjedő torna-tanfolyamot nyit, ha legalább 100 tag jelentkezik a tanfolyamon való részvételre. Fölkérjük tehát az érdeklődőket, hogy e hó 25-ig jelentkezzenek Steiner Adolf számvivő urnál, mert a tanfolyam már október 1-én veszi kezdetét. Az önképző osztály bizottsága . Felhívás! Ismét árszabály-sértés miatt kell segélyezni 13 szaktársat; a Budapester Journalétól kilépettek ezek, kik még eddig nem kaptak munkát. Ott hagyták a kondíciót, mert az árszabályon aluli díjazást nem fogadták el; illő tehát, hogy segélyezzük őket, kik áldozatul estek mindnyájunk érdekében. Kérjük tehát a szaktársakat, hogy a segélyezés lehetővé tétele végett az eddiginél erélyesebben gyűjtsenek, s a gyűjtött pénzt haladéktalanul szolgáltassák át. Az állandó árszabály-bizottság. Nyílt levél az összes szaktársakhoz! Ismeretes dolog már a szaktársak előtt, hogy lapunk nyomását a Pesti könyvnyomda-részvény-társaságnak felmondtuk, s más nyomdában szándékozunk azt nyomatni ; de hogy mi indított bennünket erre, azt eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert reméltük, hogy az ügy oly elintézést nyer, melynek nyilvános szellőztetése nem okvetetlenül szükséges. Időközben azonban változtak a viszonyok, s így most kötelességünknek tartjuk eljárásunk igazolásául a lap fölmondásának egész történetét röviden előadni. A hetvenes évek elejétől egész 1881-ig szedte e nyomdában a lapot a szerkesztő, ki egyúttal az önképző-osztály elnöke is volt; nem volt az üzlet részéről ellene semmi kifogás; nem állította föl azt az összeférhetetlenségi elvet sem az üzlet igazgatója, sem faktora, hogy a lapot a szerkesztő-alelnök nem szedheti békében, háborítatlanul dolgozhatott ott a szerkesztő, az üzlet érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Most azonban az idővel változhattak a viszonyok is, s nem engedi meg az üzlet igazgatója, hogy a jelenlegi szerkesztő oda menjen dolgozni, ezért történt a fölmondás. Tudvalevő dolog a szaktársak előtt az is, hogy többször fölmerült már az az eszme, nem volna-e czélszerű a szerkesztő anyagi megélhetését olykép biztosítani, hogy a lap technikai előállítása reá bízassák ; egy önképző-osztályi közgyűlés el is fogadta ez indítványt, de a rendes évi közgyűlés fölöslegesnek tartá még tárgyalását is, mert nem tételezte föl, hogy ez a szerkesztőnek, ha rászorulna, ne engedtessék meg. Ez igen szép érv, s mi is meghajoltunk előtte, annál inkább, mert a választmányi üléseken a választmány, sőt maga elnökünk is, többször hangsúlyozta, hogy nagyon természetes dolog az. De e szép érv daczára mi történt most? Lapunk szerkesztője a Franklin-társulattól tizenhat évi ottléte után május végén kilépett, s mi rögtön fölkértük a részvénynyomda igazgatóját, hogy adja át a lap szedését a szerkesztőnek; ekkor a nyomda igazgatója, ki egyszersmind egyletünk elnöke is, készséggel beleegyezett ebbe, azonban a faktor úr határozott ellenzése folytán mégsem lett a dologból semmi, s a szerkesztőt egy hó múlva kárpótlásul kinevezték a hitelszövetkezet könyvvezetőjének; két hó múlva azonban ettől az állásától is meg kellett válnia. _ Ismét fölmerült tehát az a kérdés, mikép biztosítsuk exisztencziáját, s a szerkesztőbizottság ismét a lap szedése által akarta ezt elérni; az e hó 5-én tartott ülésén tehát elhatározta, hogy a lapot más nyomdába viszi: e határozathozatala nem meggondolatlanul történt, mert előbb a bizottság egy tagja ismét fölkérte a pesti könyvnyomda-részvénytársaság igazgatóját, hogy engedje meg a szerkesztőnek a lap szedését, s csak miután e kérelmével visszautasíttatott, hozta meg fentebbi határozatát. Azt hisszük, ez eljárásunk jogos volt, mert nemcsak a szokás, hanem az alapszabályok egy pontja is, mely a szerkesztő-bizottságra bízza a lap vezetését, följogosított bennünket arra. A vezetés alatt mindent lehet érteni, ami a lapra vonatkozik : a tartalom jóságát, a lap irányát és a technikai előállítást is. A részvénynyomda igazgatója ezt be is látta, mert írásbeli fölmondásunk kézbesítése után abba belenyugodott; csak második harmadik nap változtatta meg nézetét vagy midőn az ellenőrző bizottság elnöke, Katits Antal úr, nála, mint az egylet elnökénél, megjelent és a lap fölmondása ellen tiltakozását jelenté ki. E tiltakozás következtében Leitner Pál a szerkesztő-bizottság elnöke, az elnök úrtól levelet kapott, amelyben ez kijelentette, hogy Katits úr véleményét osztja és hogy a fölmondást el nem fogadhatja, egyidejűleg megjegyezve azt is, hogy az ügyet a legközelebbi választmányi ülés elé fogja terjeszteni. Ezúttal nem akarjuk azt vitatni, hogy melyik részen áll az igazság és jog, csak csodálkozásunknak adunk kifejezést Katits úrnak ez önkényes, indokolatlan beavatkozása fölött. Hogy milyen jogalapon tette ezt, azt nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy ezelőtt több mint két hóval, midőn a szerkesztő a Franklin-társulattól kilépett s őt megkérdezte a lap elvivését illetőleg, akkor úgy válaszolt, hogy neki és az az ellenőrző bizottságnak semmi kifogása sincs ellene, ha a kiállítás többe nem kerül. S íme most, talán nagyobb ártól ösztönözve, máskép beszél. De hát mi köze az ellenőrző-bizottság elnökének ahhoz, hogy a lapot hol nyomják? Az ellenőrző-bizottság kötelessége, hogy a választmány pénzügyi határozataira felügyeljen, de a szerkesztő-bizottság eljárásához semmi köze; az alapszabályok, a szokás (Firtinger esete), a közgyűlési, elnöki és választmányi ígéretek a szerkesztő-bizottságnak adják meg a jogot, hogy a lapról intézkedjék, nem pedig Katits úrnak. Különben is a szerkesztő-bizottságnak van joga a lapról intézkedni, mert az alapszabályok semmivel sem bizonyítják azt, hogy ehhez a választmánynak volna joga. A választmány, az igaz, hogy a bizottság fölött áll, de midőn külön bizottságot választ a lap vezetésére, egyúttal át is ruházza erre a bizottságra a jogot, a lapról intézkedni. Ezt gondoljuk mi, s hisszük, a választmány és az összes szaktársak is osztoznak nézetünkben. Furcsa nagyon az is, hogy Katits csak a saját hatalmas szavával tiltakozik. Az ellenőrző bizottság többi tagja nem tiltakozik, mert azok ismerik az alapszabályokat, csak elnökük nem ismeri. Megmagyarázzuk hát neki. Van az alapszabályokban egy szakasz: »Az ellenőrző-bizottság« a czíme. Midőn az alapszabály-tervezetet tárgyaltuk, ebben a szakaszban többek között ez állt: »Czélja (az ellenőrző-bizottságnak) a választmány ügykezelését folyton ellenőrizni«, de ezen mindenki fönnakadt, mert nem akarta senki, hogy az ellenőrző bizottság felsőbb fórum legyen, s így változtatták meg az említett passzust: »Czélja a választmány pénzügyi ügykezelését folyton ellenőrizni«. Ezt az elvi határozatot, úgy látszik, nem tudja az ellenőrző-bizottság elnöke, s nem azt sem, hogy a világ minden egyleténél az ellenőrző-bizottság hatásköre csak az, hogy a pénztár állására s a könyvvezetésre felügyeljen. Katits úr tiltakozásával e szerint tehát végeztünk: nem vesszük semmibe sem, hátra volna még a választmányi ülés, ahol — daczára a korábbi ígéreteknek — hihetőleg szinte hangzanak tiltakozó szavak. Ezekre is nagyon röviden válaszolunk már előre. Ha a választmány esetleg — amit azonban nem hiszünk — bizalmatlanságot szavazna a szerkesztőbizottságnak eljárásáért, úgy leköszönünk és apellálunk az összes szaktársakra egy rögtön egybehívandó rendkívüli közgyűlésen, s hisszük, a szaktársak nekünk adnak igazat, s nem engedik, hogy a szerkesztő anyagilag tönkre menjen. Ennyit közlünk tájékozásul tettünket illetőleg, abban a reményben, hogy ha a jövő választmányi ülés — az ellenőrzőbizottság elnökének tiltakozásával egy csöppet sem törődvén — nem hagyná helyben? úgy a rendkívüli közgyűlésen bizton számítunk rátok. A szerkesztőbizottság. Szemle. Árszabály-mozgalom Salzburgban. Salzburgból a következőkről tudósítanak bennünket: A legutóbbi hetekben a könyvnyomdász-ipartestülethez tartozó segédek gyűlést tartottak, amelyen a revideált árszabályt fölolvasták. Ez árszabály alapja a 18 árral való számítás 1000 betű után. Mindannak dacára, hogy a salzburgi szaktársak kérelme nagyon is szerény, kevés kilátás van arra, hogy a főnökök minden szó nélkül