Typographia, 1890 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-21 / 47. szám

47. szám. — XXII. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Budapest, 1890. november 21. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Negyedévre......................1 forint Fél évre.........................2 forint Egész évre......................4 forint TYPOGRAPHY Szerkesztőség : Vili.. Stáhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK árszabály szerint számí­ttatnak. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Vili., Stáhly-utcza 1. sz. A jelenleg dolgozó szaktársakat fölszólítjuk, hogy a megrendszabályozott munkások munkásnők, valamint a munkanélküliek seg­­él­lyezésére hetenként legalább 50 krt adjanak. Úgy­szintén fölszólítjuk a munkásnőket is, hogy ők is tehetségük szerint adakozzanak. Fölszólítjuk a szaktársakat, hogy a Légrádinál, Wodiánernél, Pallasban és Neuwaldnál ne vállaljanak kondíc­iót, úgy­szintén a Rózsa-féle nyomdában se, mert ez az üzlet is ideiglenesen fogadta el az árszabályt és jelenlegi személyzetét föl akarja cserélni ujjal, olyannal, a­mely a régi árszabály szerint hajlandó dol­gozni.­­ Reméljük, hogy minden szak­társ megteszi e tekintetben kötelességét, s igy a tőke elleni küzdelmünket rövid idő múlva győzelemmel fejezzük be. Az árszabály-bizottság. Itt eg­ib.i­rás. A »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« f. hó 30-án, d. e. 10 órakor, az egyleti helyiségben rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya a következő : Elnökválasztás. Budapest, 1890 november 8. A választmány. Ellenségeink és barátaink. Minden küzdelemben nagy előny az, ha a küzdő fél ismeri ellenségeit, mert ez által tudja, hogy milyen eszközöket használjon ellene; ha a tőketulajdonosok kartellt kötnek bizonyos áruczikkek árának fölemelésére, ezt azért teszik oly könnyen, mert tudják, hogy ellenfelüknek, a nagy közönségnek, ez áru­czikkek okvetlenül szükségesek, s igy minden ellenállásuk daczára is csakhamar fölhagynak a harczczal és oly nagy mérvben fogyasztják a most drágább czikkeket, mint akkor, midőn azok olcsóbbak voltak. így jár el a kormány és így járnak el a munkások is. A kormány fölemeli a fogyasz­tási adókat, mert t­udja, hogy a megadóztatott áruk fogyasztása azért semmi esetre sem csökkenik, a munkások pedig fölemelni igye­keznek a munkabért, mert tudják, hogy ezt a tőketulajdonosok meg bírják fizetni és mert érzik azt, hogy ez emelés nélkül ők nem bír­nak megélni Ámde a tőketulajdonosok és kormányok küz­delme a nagy­közönség ellen igen könnyű, mert nem akad köztük olyan, a­ki a többség kárára a küzdelmet elárulná, nem így a mun­kások küzdelme a tőketulajdonosok ellen.­­ A munkások között igen sok áruló akad, a­kik részint a nyomor, részint a küzdő társak rovására ideiglenesen elérendő nagy bér követ­keztében lesznek árulókká. Ha egy sztrájk esetén egyes munkásokat megtör a nyomor és így az életfentartási ösztön által kényszerítve dolgozni mennek, az még menthető valahogy, mert utóvégre is minden egyest jobban érdekel (habár tévesen is) hozzátartozóinak sorsa, mint az összeség érdeke; de az aztán már határozottan elíté­lendő és a munkásság testületéből kilökendő, ki semmi nyomort nem látva, csak azért megy dolgozni, hogy többi társának rovására pár napig jobb díjazásban részesüljön. Nézzük csak, mi történt a mi sztrájkunknál ? Nálunk senki sem ment a nyomor miatt dol­gozni, mert bőségesen segélyeztünk mindenkit; a­ki dolgozni ment, az vagy azért tette ezt, mert oly nyomorult volt, hogy eddig soha sem kapott állandó állást és így most remélte ezt elnyerhetni, vagy azért, mert többet akart keresni, mint a bőséges segély. Az előbbiekkel, a nyomorultakkal, nem érdemes foglalkozni, mert ezek tehetetlenségükben úgyis keveset ártottak ügyünknek, de az utóbbiakra, az éhesekre kell egy kis időt és teret vesztegetni. Rosszabbak, utálatosabbak ezek a büdös ban­kánál, alattomosabbak a kígyónál, mert saját fészküket rándították be és saját társaikat csalták meg, fölvették a segélyt és dolgozni mentek. Ember-e az, megérdemli-e az ember nevet, a ki a legbőségesebb segély daczára is meg­csalja társait ? Munka* * az, a ki háromheti sztrájk után fölvesz 34 írt rendes segélyt és e mellé még házbér czimén 20—25 frt köl­csönt és dolgozni megy ? Nem, ez nem ember, ez nem munkás, ez közönséges csaló! — És mi lesz e csalók jutalma ? Kidobatás! Ha visszamennek a régi munkások, e nyomorul­taknak távozni kell, a­mint már több nyom­dában meg is történt. Így is kell ennek lenni, mert az önérzetes, tisztességes munkaadó vagy faktor épúgy megveti az áruló munkást, mint megvetné azt a kollegáját, a­ki az ő ügyét elárulná. Előbb-utóbb ki kell békülnünk a még ma­gukat tartó üzletekkel is, akár szerencsésen, akár szerencsétlenül; akkor távozni kell onnét mostani ellenségeinknek, mint olyanoknak, a­kik ma minket árultak el, holnap pedig az üzletet árulhatják el. Térjünk át most a mi barátainkra, a vidéki szaktársakra. Ezek érdeklődtek legjobban moz­galmunk iránt, s mégis ezek rontották el ma már annyira, hogy negyedik hete tart a sztrájk; az egész ország szemete itt van s mint az ár lepte el a fővárost. Ez nem szemrehányás, mert tudjuk, hogy sok a vidéken a szemét, sokkal több mint a fővárosban. De az aztán már szemrehányás, hogy a vidékiek most, midőn tényleg kellene az igazi érdeklődés, nagyon lanyhán viselik magukat. A külföldiek bőségesen segélyeznek, a mi tagjainktól csak csöpög a segély. Ez nem járja! Ha barátok, hát segítsenek bennünket! Ellenségeinket ma már ismerjük, majd el is bánunk velük, barátaink is ismertessék meg magukat, hogy mi is barátok legyünk velük a jövőben! A temesvári könyvnyomdász-egylet története 1851—1887. VI. Az 1882. évi rendes közgyűlés február hó 12-én tartatott meg és megválasztotta Freta Jánost elnök­nek, Rosenbaum Miksát alelnöknek és Magyar Alb­elt pénztárnokul; a választmányba: Mayr Jánost, Handl Károlyt, Steger Ernőt, Magyar Salamont, Delinger Jánost; póttagokul : Lutz Józsefet, Parai Miksát, Koszmovszky Adolfot. Mivel a betegpénztár, az időközben fölemelt volt járulékok daczára, még mindig nem jöhetett egyen­súlyba, elhatározta a közgyűlés, hogy a hetenként befizetett 30 krnyi járulékok akkép osztassanak föl, hogy 5 kr. az utassegély-pénztárba, 15 kr. a beteg­pénztárba s 10 kr. a rokkant-pénztárba szállítva, számoltassák el; határoztatott továbbá, hogy jövőre a munkanélküliek szintúgy mint a munkában álló egyleti tagok, heti járulékaikat tartoznak befizetni, s a munkanélküli időszak alatt is jogaik élvezetében maradnak, ami eddig nem volt az eset. E gyűlésen Magyar Asriel ismételt indítványára az önképző­ osztály alapítása iránti tervezet újra szellőztetett és a megkívántató előmunkálatok esz­közlésére egy Freta János, Magyar Asriel, Rosen­baum Miksa, Delinger János és Mayr János szaktár­sakból álló ötös­ bizottság küldetett ki. E bizottság már a legrövidebb idő alatt megbízatása alól föl­oldotta magát, amidőn jelentést tett a nehézségek­ről, melyek a tervezetnek pénzügyi tekintetben út­jában állanak. Először is a szükséges bútorzat beszerzése, valamint a helyiség bérlete nagy áldo­zatok nélkül nem lehetséges; másodszor úgy a helyi viszonyok, valamint a tagok számának cse­kélysége miatt sem lehet az önképző-osztályt életbe­léptetni. Miután a heti járulékok különben is már igen ma­gasak voltak, tehát az egyleti tagokat nem lehetett még jobban megterhelni, elhatároztatott, ez ügyet egyelőre függőben hagyni, dac­ára, hogy több tagtárs a bútorok beszerzésére, önkénytes adakozásra is hajlandó lett volna. Az alelnök és pénztárnok helyváltoztatása miatt már néhány hónap múlva a nevezett állások újra­­betöltése vált szükségessé s ennek következtében a május 21-én megtartott rendkívüli közgyűlésen Handl Károly alelnöknek és Mayr János pénztárnoknak választatott meg. A betegpénztár is újra fokozódottabb bevételeket igényelt, mert a rendes évi közgyűlésen eszközlött járulék-felosztás, mely szerint e pénztárba magasabb összegek folytak be, mint a többi pénztárakba, a követelményeknek, melyek e pénztárra nehezedtek, nem tehetett eleget. Így aztán elhatározta e rend­kívüli közgyűlés, Temesvár részére a heti járulékokat, további intézkedésig, ismét 30 krról 40 krra föl­emelni, amiből 20 kr­ a betegpénztárba, folyjon. A munkanélküliek segélyezése ügyében is fontos határozatot hozott a közgyűlés, amennyiben a nőtlen szaktársaknak jövőre nézve e segélypénzek nem fizet­tettek­ ki, hanem egyszer s mindenkorra 10 frt uti­­segélyben részesíttetnek és csak a női egyleti tagok kapják a hetenkénti 4 frtnyi segélyt. E rendszabály, mely az egyleti igazgatóság által indítványoz­tatok, azzal indokoltatott, hogy nőtlen tagtársakat mielőbbi elutazásra lehessen bírni s ez­által a helybeli piaczot a fölösleges munkaerőtől megszabadítani. Ez év október havában a nagybecskereki fiók­­egyletet is oda kellett utasítani, hogy járulékait szin­tén fölemelje 30 krról 40 krra; továbbá határozta­tott, hogy újonnan belépő szaktársak, valamint föl­szabadultak, az egyletbe való fölvétel czéljából, az egyleti orvos által megvizsgáltassanak. Ezáltal remél­ték végre az egyleti betegpénztár mérlegét egyen­letbe hozni. Az év vége felé, november hóban, az újvidéki szak­társak is bejelentették csatlakozásukat az egylethez. Az 1883-ik évi rendes közgyűlés márczius 26-án tartatott meg. E közgyűlés leszállította a nagybecskereki fiók­egylet és a temesvári központ fölemelt helijárulékait •*

Next