Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-25 / 8. szám

1921 T POGX? APIHA Februar 25 RÖVID KÖZLEMÉNYEK Halálozás. Braksza Kálmán 34 éves szedő e hó 16-án Szombathelyen meghalt. A Nyomdaipari Paritáooa Munkaközvetítő forgalma: Február 12-én előjegyzésben volt: 200 kéziszedő, 7 gépszedő, 9 szedőkorrektor, 85 gépmester, 16 nyomó, 6 betű- és tömöntő, 10 gyorshíjtóberakó nő, 2 tégelynyomóberakó nő és 15 segédmunkás, összesen 349 munkanélküli. A február 14—19-ig terjedő héten új jelentkező volt: 25 szedő, 15 gépmester és nyomó, 11 betű- és tömöntő, 41 munkásnő és 15 segédmunkás, összesen 107. Munkát kapott: 35 kéziszedő, 5 gépszedő, 2 korrektor, S gépmester, 7 nyomó, 9 betű- és tömöntő, 29 gyorssajtóberakónő, 9 tégelynyomó berakónő és 12 segédmunkás, összesen HL Február 19-én előjegyzésben maradt: 185 kéziszedő, 7 gépszedő, 7 korrektor, 88 gépmester, 18 nyomó, 7 betű- és tömöntő, 14 gyorsfátóberakónő, 1 tégelynyomó berakónő és 18 segédmunkás, összesen 345 munkanélküli. A Nyomdászok Műkedvelő Köre által a rakant szaktársak javára 1921 február 27-én, délelőtt 10 óraikor az Apolló-kabaré helyiségében rendezendő negyedik matiné műsora a következő: Dal a dalra. Énekli a Höflinger-család. — Coriolán. Költemény, szavalja Tanay Zlutaka.— Javítást kapunk. Aktuális tréfa. Irta Varga Tihamér. Szereplők: Varga Tihamér, Szatmáry Mancika, Sáray Lajos. — Kupiék: Fiséri József. — Dalok, a) Négy évszak; b) Magyar népdalok. Énekli Rogoz Ferenc. — Humoros fölolvasás. Tartja Kövesi Lajos. — A föltaláló bosszúja. Tréfa 1 fölvonásban. Szereplők: Dórok József, Sáray Lajos, Varga Tihamér, Tanay Gyula, Gyvuay Sándor, Szelepcsényi I. Apuradik, Kichler József, Csathó Ödön, Kovács László. — Duett: Sörös és Kállay. — Dalok. Énekli Vermes Juliska. — Táncok, a) Rózsatánc. Balett. Táncolja Freyer Katóka, b) Magyar tánc. Táncolják Freyer Katóka és Mancika. — Nádor Jenő, a Király-színház művésze. Zongorán kíséri Pallos Tivadar, zeneszerző. — Lélekvándorlás. Parasztkomédia. Szereplők: Régi Károly, Mathész Mariska, Kardos Ferenc. — Kezdete pont 10 órakor. Konferál: Gabi Gábor. Rendező: Koltai Károly. Az énekszámokat zongorán kiséri: dr. Ujj József karnagy. Fölülfizetések, tekintettel a jótékony célra, köszönettel fogadtatnak és a Typographiában nyugtáztatnak. Szemelvények a szlovenszkói Typographiából A szlovenszkói nyomdászok szakszervezete január 23-án Turócszentmártomban országos rtekezletet tartott, amelynek az összehívására az árszabályrevízió, valamint több szervezeti és politikai vonatkozású ügy megbeszélése indította a vezetőséget. Képviselve voltak a következő nyomdavárosok: Pozsony, Kassa, Turócszentmárton, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Eperjes, Nagyszombat, Ungvár, Komárom, Losonc, Trencsén, Besztercebánya, Igló. A formaságok elintézése után Lerner szaktárs ismertette a napirendet, amelynek első tárgya az árszabályrevízió volt. Hétórai szakadatlan tárgyalás után a küldöttek megállapodtak az árszabálytervezetben. Az árszabálytárgyalót oldani egy újabb dallal — mely saját szerzeménye volt — és rákezdték: Alter darfst het krank sein, Schmier dein — Kopf mit Branntwein, , TJnd dein Bauch mit Pfefferkorn, Morgen wird es besser wern! Óriási sikere volt, még a jubiláns is tapsolt! Utána következett a „Vadak“ dalárdája,Bölcs Salamon“ és a „Pepi Tante“ című dalokkal, az utóbbi a jubilánsnak kedvence, hiszen ő is — pestiesen szólva — Pepi volt A dalárdák után következtek az üdvözlések; ezután pedig hazánk buzgó vándorlantosa, ezután hazánk buzgó vándorlantosa: Hazafi Verái János kelt föl Id. Aigner József elé állva, a következő rögtönzött versét elszavalva: tgy his2sten, mint egy bábu. Fejed ámbár nincsen rábu’. Kapod most a Csimpánz-rendet, Melyre rég a fogad fented! És csakugyan az utolsó verssor elszavalása után a „Hétfői Társaság“ elnöke fölkelt és asupsz — a jubiláns nyakába a Csimpánz-rendet akasztotta. Szegény istenben boldogult id. Aigner József úgy meg volt lepetve e nemes kitüntetésen, hogy hamar egyhuzamban három deci fillert megivott. E mindenkit megható jelenet után jöttek az ajándékok. Madame Lökös egy tányéron három darab válogatott olmyei kvarglit és egy darab soroksári kenyeret, Gabi néni pedig egy remek hámozott retket és három deci fillert nyújtott át a jubilánsnak. Mindezek után következett a bacchanália. A jubiláns iránti végtelen tisztelete jeléül Csámpás vette át a francia négyes rendezését. A párok tehát fölálltak ilyen képen: Gabi néni és Guttenberg Miklós, madame Lökös és Stok« Lajos, mire a zongoránál ülő Blumenstock Móric rákezdett a négyes ütemére és Csémpás elkiáltja: „Les pantalons!“ Ez az első figura óriásian hathatott nemcsak az ünneplő közönségre, hanem Bozsik Istvánra is, akinek e páratlan szép jelenet láttára égnek állt a baja. A négyes tovább folytatódott, a közönség tombolt, tapsolt, közrefogták a jubilánst és összevissza csókolták, mert az ő jubilánsának köszönhették e fesztelen és felejthetetlen estét. így végződött id. Aigner József küllönös jubileuma. Varga Károly. bizottságba 11 tag lett megválasztva, mégpedig Pozsony, Kassa, Turócszentmárton, Rózsahegy, Ungvár és Komárom nyomdavárosok küldötteiből. Lemer szaktárs ezután jelentést tett a Csehszlovák Nyomdai Munkások Szövetsége megalakulásáról. Székhelye Prága. Az országos értekezlet felhatalmazta a központi vezetőséget, hogy a szövetséget Szlovenszkó vécéről perfektuálhassa. Az egész köztársaságban a szabályzat értelmében egy árszabály lesz, ez alól Szlovákia egyelőre kivételt képez. Végül még az országos értekezlet spontán megnyilatkozással elhatározta, hogy az árszabályrevízióra való tekintettel az ellentállási alap illetékét 1%-ról 2%-ra emeli föl. Az ellentállási alap fölemelt illetéket február 5-én fizették először. Beszerzési segély a németországi nyomdai munkásoknak. Az árszabályválasztmány e hó 7-én összeült Lipcsében, hogy a nyomdai munkásságnak drágasági pótlékok emelésére irányuló kívánságát megtárgyalja. A tanácskozások két napig folytak, s a megegyezés a munkaadók rideg elzárkózása miatt nem jött létre. Ekkor a munkások képviselői közvetítésre a birodalmi munkaügyi minisztériumot hívták föl. A delegált békéltetőbizottság négyórai plenáris és háromórai különtanácskozás után úgy döntött, hogy noha a legutóbb októberben adott javítás óta a megélhetési viszonyok kimutathatóan nem drágultak meg olyan mértékben, amely a heti drágasági pótlékok fölemelésének a kívánságát föltételezi, a munkások családi helyzeteit figyelembe véve, a birodalmi munkaügyi minisztérium egyszeri beszerzési segély kifizetését szükségesnek tartja, mégpedig a következő összegekben: olyan nyomdavárosokban, ahol a helyi pótlék 72%-ig terjed, 130 márka, azokban a városokban, ahol a helyi pótlék 10s%—17%%-ig terjed, 156 márka, a többi nyomdavárosban 195 munka. A döntés után az árszabályválasztmány újra összeült és miután a munkaadók a döntéshez elvben hozzájárultak, a beszerzési segély tekintetében azt a határozatot hozta, hogy az három részletben kerül kifizetésre. Egy-egy részlet február, március és április hónapokban. Levél a szerkesztőhöz. Az utóbbi időben a Typographiia is hódol annak a szokásnak, amely pont nélkül alkalmazza ugyan a címeket, anélkül azonban, hogy ezzel vétene a helyesírás szabályai ellen. Ez a szokás úgy oldja meg a csomót, hogy a szöveg bevezető szavaiból csinál címet, amelynek egyszerűen folytatása az első szövegsor. A divatszerű szokás jogosultsága semmiféle szempontból sem kifogásolható, ha helyesen alkalmazzák. Aki azonban figyeli ezt a mindinkább tért hódító divatot, olyan tapasztalatokra jut amelyek a túlzásoktól való tartózkodásra ösztökélnek bennünket A mai irodalomnak amúgy is annyi kinövése van, hogy nem fölösleges, ha egyiket-másikat mi is szóvátesszük,. akiknek szintén van valamelyes közünk az ügyhöz. A címek —Ősi“ szokás szerint is — mindig azt a célt szolgálták, hogy az olvasónak már előre elárulták a tárgyat amelyről a szövegben szó van. Ezt a szokásos szabályt a „pontspórolóknak“ sem szabad szem elől téveszteniük. Csak félszeg gondolkozás eredményezhet olyan divatot amely egyszerűen „címet csinál“ az első szavakból, anélkül, hogy az igy „csinált“ cím csak valamit is kifejezne a szöveg tartalmából. A Tynographia eddig még nem követett el durva hibákat de kétségtelenül találhatunk egy-két olyan példát ahol a szabályt nem alkalmazták szigorú mértékkel. Nagyon szeretném, ha Szerkesztő szaktárs szóvátenné a kérdést, hogy cikkíróink is figyelmet szenteljenek reá. Sz. A Szakszervezeti Értesítő február 1-én megjelent száma folytatólagos visszapillantásokat közöl a magyarországi szakszervezetek 1920. évi működéséről. Onnan vesszük az alábbi kivonatos sorokat: Bőrmunkások, szűcsök és sapkások. A bőrmunkások szervezete egyike azoknak a szervezeteknek, amelyeket az idők viszontagságai erősen megtépáztak. Magyarország elveszítette azokat az országrészeket, ahol a bőrgyártás már szépen ki volt fejlődve. De elveszítette a szervezet is egy egész csomó fejlődésnek induló csoportját az igazságtalan békeszerződés következtében. A szervezetet ért eme nagy veszteség következtében ez idő szerint minden tevékenység Budapest és környékére (Újpestre) szorítkozik, ahol még valamelyes munka folyik. A bőrgyártás Csonkánmagyarországban természetesen nagy nehézségekkel küzd a szén és cserzőanyagok hiánya folytán. A szakmunkások szétforgácsolódása következtében meglévő bőrgyáraink jórészt segédmunkaerőkkel dolgoznak. Ezeknek megszervezésére és munkaviszonyaik megjavítására helyezte a fősúlyt az elmúlt esztendőben az anyagi és erkölcsi erejében erősen sújtott bőrmunkásszervezet. A bőrgyári munkások kereseti viszonyai különbözők. A gyáripar igen rosszul fizeti munkásait, és ennek tudható be, hogy a még itt lévő szakmunkások a jobban fizető kisiparban vállalnak munkát. A szakmunkások órabére a gyáriparban 10—12 korona, a segédmunkásoké 9,50—10 korona. Ezzel szemben a kisiparban, heti 48 órás munkakeretben, képzett szakmunkások, heti 1200—1600 koronát keresnek. A sztícsmunkások a szezon kezdetéig (szeptemberig) igen sokat szenvedtek a nagy munkanélküliség miatt A szezon kezdetével a helyzet valamelyest javult Az 1920 május 15-én lejárt munkaszerződés kiegészítéséül október havában külön béregyezséget kötöttek a munkások a munkáltatókkal. A fizetések átlagban heti 500—750 koronában állapíttattak meg. A sapkamunkások 1920 november 15-én hat hónapra szóló munkaszerződést kötöttek, amely biztosítja a 8 órai munkaidőt az évi szabadságidőt az ünnepnapok megfizetését a béreknek az élelmiszerek árával való időnkénti rendezését . Bőröndösök, szíjgyártók, nyergesek, bőrdíszműveseké A bőröndös munkások az esztendő folyamán két bérakciót is indítottak gazdasági helyzetük megjavítása céljából. A munkáltatók kollektív megállapodásra nem voltak hajlandók, egyéni egyezségek jöttek létre, amelyeknek folyományaképen a munkafeltételek, illetve az órabérek a legutóbbi időkig 14 - 30 f-re emelkedtek. Amikor e sorokat írjuk, az élelmiszereknek újabb emelkedése arra kényszerítette a bőröndös munkásokat hogy keresetüknek 80%-os megjavítását kérjék munkáltatóiktól. A szíjgyártó munkások sincsenek kollektív munkaszerződés birtokában. Az órabérek megjavítása érdekében ebben a szakmában is több akció volt az év folyamán. Ott, ahol szervezett munkások dolgoznak, az órabér 13—15 K között váltakozik. Ezek a bérek vannak érvényben a katonai kincstári üzemekben is, ahol a munkások kivétel nélkül mind szervezve vannak. A kocsi- és autónyergesmunkások a kocsigyártó munkásokkal együtt intézik mindenkor mozgalmi ügyeiket, így a legutóbbi mozgalmat is (szeptember havában), amikor keresetüknek 30%-kal való megjavítását kérték a kocsigyártó munkáltatóktól. Ez a mozgalom részleges eredménnyel fejeződött be. Az órabérek ebben a szakmában 14—16 korona között váltakozik. Végül a bőrdíszműves munkások még azok, akikről följegyezhető, hogy a legutóbb 1920 októberében kapott bérjavítás eredményeképen a hetibérek itt 600—700 korona között váltakoznak. Az említett szakmákban a munkaidő napi 8 óra. Jelentéktelen kisebbségtől (szíjgyártók egy része) eltekintve, a munkások szervezettek és osztálytudatos szervezetünkhöz tartoznak. Szeptember havában bérstatisztikát készítettünk, amely felölelte az összes érdekelt szakmák munkásait és üzemeit. A béreknek az élelmiszerárakkal történt összehasonlítása és kimutatása eredményeképen, bérakciónk a legtárgyilagosabb mederben folynak, amelyeket a tisztán látó és gondolkodó munkáltatók honorálnak is. — Földmunkások. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének vidéki helyi csoportjai részben a román megszállás, részben a már ismert okok miatt még 1919 augusztus havában kénytelenek voltak működésüket beszüntetni. Ez alól csak a szegedi csoport volt mentes, minthogy Szegeden a francia megszálló csapat nem üldözte az egyesületeket és úgy a véleménynyilvánítás, mint az egyesülés szabadságát mindenfajta szélsőség ellen megvédelmezték. 1920.év elején a szövetségnek a következő csoportjai fejtettek ki szervezeti működést: szegedi,udapesti. sz. buda-németvölgyi, győri, csepeli és szombathelyi csoportok. Ezenkívül 156 felfüggesztett csoport tartotta fönn az érintkezést a központtal. Az év második felében a földmunkások mindenütt nagy igyekezettel törekedtek arra, hogy a szervezeti életet megindítsák. A választmány 1920 október 1-től a heti 70 fillér tagsági díjat 1 korona 50 fillérre emelte föl. A tagok ezen határozatot helyesléssel vették tudomásul és október 1-től mindenütt bevezették a fölemelt járulékot. — Grafikai munkások. Szervezetünk az elmúlt évben is a munkanélküliséggel küzködött. Pénzünk értékének a csökkenése a szakmánál szükséges technikai segédanyagokat megdrágította, nagyban megdrágult a nyomtatvány is és miután a magas árak következtében alig volt munka, a munkanélküliek száma tekintélyesre emelkedett A munkanélküliek támogatásával foglalkoznunk kellett. A munkanélküliségre enged következtetni az, hogy a paritásos munkaközvetítőnél 1000-en jelentkeztek munkára, akik közül csak 350-et lehetetlelközvetíteni. Ezek közül is 174 volt a munkásnő. A munkanélküliek nagy része kivándorolt vagy más foglalkozásra tért át. Ennek tudható be, hogy taglétszámunk az 1919. évi 1200-zal szemben 760 tagot számlál. A szakegylet könyvtára az elmúlt évben is jelentős forgalmat mutat fe. 593 esetben használták szaktársaink a könyvtárt, amig a szaktársak művelődésének az előmozdítására több előadást tartottunk. A szakszervezet pénztári jelentése szerint 31.123 hetijárulékot fizettek be az elmúlt esztendőben, nug mnunkanélküli segélyre 6492 koronát fizettünk ki. A munkanélküliek támogatására a Senefelder-egylet 18.851.36 koronát, betegek segélyezésére 6366 koronát, orvosi látogatások díjazására 2552 koronát, gyógyszerekre 1171 koronát fordított, de foglalkozott az árvák segítésével is. Az elmúlt esztendőben tartották Bernben a litográfusok nemzetközi kongresszusát, amely dokumentálta a szakmabeli munkások szolidaritását. Ennek a szolidaritásnak kifejezője a mi szervezetünk is és hisszük hogy a megpróbáltatások idejének elmúltával mjból jobbra fordul szaktársaink sorsa.