Typographia, 1924 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1924-03-28 / 13. szám
Budapest, 1924 március 28 ötvenhatodik évfolyam A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken élő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: . . , . ... megjelenít.immen Heten pénteken. r,lomm t Dpern itttt ncmrmncTc« i i c<nri»! Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés fizetési ár egy hónapra 4000 kor. Egyes BUDAPEST III. BÉRKOCSIS*UTCA 1. SZÁM, szám ára 1000 kor. Telefon: József 1—33. FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON ára: 6 nonpareille-sor 20.000 K, minden további sor 3000 K és előre fizetendő. 13. szám Értesítés Az 1924. évi február hó 20-án és 21-én kötött megállapodás szerint a folyó évi március hó 21—27-ike közti drágulás nem érte el azt a százalékos emelkedést, amely a munkabérek rendezését vonná maga után. Budapest, 1924. évi március hó 27-én. A különórák és pótlékok emelkedése érvényes 1924 március 31-től. Törülköző —--------------------------— — —-------------------1000 Idegen nyelvű szedés és korrektorok pótléka — ------.’>000 Hacg.iegyszedésért —---------------_ _ _ _----------------. 6000 Rendkívüli kiadásért szakmunkásoknak----------------- 6000 Rendkívüli kiadásért munkásnőknek és segédmunkásoknak ------------------- - —----------------------■----------- 1000 Első hirdetésszedlőnek------------------------------------------- 32600 Újonnan fölszabadultnak hirdetésnél---------- — —— HOoO Kisegitőpótlék szakmunkásoknak, napi -—- —----- 2000 Kisegitőpótlék munkásnőknek és segédmunkásoknak, napi---------------------------------------—------------— 1100 A második gyorssajtóért —------------------------------— 6000 Tégelyért-------------------1---------------—------------------------ 3600 Dá2motorért----------------------------------------------------------------1000 Rotációsgépmester a második lapért------------------- — 11800 Taposásért---------------------------------------------------- --------8200 Egyedülállóiért -------------- — ----------------------------------1 1000 Baloldali • berakásért---------------------------------------------------3000 Különórapótlék szakmunkásoknak----------- 1700, 2700, 1400 Különórapótlék munkásnőknek és segédmunkásoknak --------------------------------- ------------------ 1000, 1700, 2700 Schicht pótlék szakmunkásoknak — — — 27200, 30600, 40800 Schiechtpótlék munkásnőknek és segédmunkásoknak ----------■»-------------------■ — —----------- 16400, 18400, 24300 Éjjeli pótlék szakmunkásoknak — — —--------—- — 34000 Éjjeli pótlék munkáscnőknek és segédmunkásoknak 20400 Öntők pótléka. Lapos (flach) tömöntésért lemezenként---------- — — 800 Vert matrica darabjáért -------------------------------------------800 Kalanderezett (préselt) matrica darabjáért-----------800 Minden további darabért 1---------------------------------:_ 200 Harcra! Napirend: A munkásság gazdasági helyzete. Nem új napirendi pont ez a munkásság gazdasági küzdelmében, de oly kiáltóan sokszor, mint napjainkban fölmerül, példátlanul áll a nélkülözésekhez szokott munkásság harcában. Szűk terjedelemre szabott szaklapjainknak minden más feladatot háttérbe kell szorítani ez égető kérdés miatt, mert amig a gazdasági helyzet megelégedésre orvosolva nincs, a lelkeket nem lehet egyensúlyba hozni a messzebbmenő célok megértésére és szolgálatára. Az ész csak úgy kormányozható, ha mentesül a munkásság tömege végzett munkája mellett a mindennapi kenyérgondtól. A feleség, a gyermek, valamint saját nyomorúságát és örökös nélkülözését látni, oly benső lelki viharokkal jár, hogy teoretikus magyarázatokkal, ha még oly észszerűek is azok, megelégedni mindaddig nem fog, míg meg nem szűnik az a közbeeső ok, amely kiváltja belőle az indulatokat, a nyugtalanságot. Nem csodálható, ha ebben a helyzetében a munkásság nem fordít semmi másra figyelmet, akár a szaklapját olvassa, akár a vezetősége munkáját figyeli és bírálja, akár a bizalmiférfiak állásfoglalását látja egyes ténykedéseiben, történnek-e lépések a haladás felé, nem fordul-e elő mulasztás, késedelem a munkásság gazdasági helyzetének megjavítását illetőleg. A szaklapok ma úgy végeznének megnyugtató és tökéletes missziót, ha valamennyi oldalon semmi mást, csak azonos szövegű közleményt helyeznének el, feltűnő betűkkel és rámutathatnának a gazdasági helyzet javulására, a vezetőség és a bizalmi férfiak csak akkor tudnák nyugodtan vezetni a tömegeket, ha egyetlen mondatba foglalhatnák össze mondanivalóikat: haladtunk és pedig előre! A kínzó kérdés, amely a nap minden órájában, minden percében az agyakba ötlik, az éjszakákat teszi riadttá és nyugtalanná,‘önmagunknak teszi föl a kérdést, vajjon van-e alapja, jogossága, nem hatalmi kérdésből folyik-e a vasmagokkal elénk tartott kérdés: a / r’- t. ■ munkásság gazdasági helyzete. Az önmagunknak föladott kérdésre válaszul körülnézünk: mi történik körülöttünk, mit művelnek hazánkban a gazdasági élet úgynevezett „számottevő“ faktorai. Látjuk, hogy minden közszükségleti cikk árát az aranyparitásra emelik, sőt azt némelyik meg is haladja. Agrárország lévén, a búza halad az élen a maga dölyfösségében. Nebántsvirág lett a búzakalászból, luxus az 5300 koronát meghaladó liszt, az 5000 koronás kenyér és az 5000 koronás tej. A zsír, a hús és a cukor szorosan mellette halad a hozzáférhetetlenségben. íme, hat nélkülözhetetlen szükségleti cikk, amely a munkás háztartásában a fizikai lét föntartását jelenti, több ezerszeresen haladjameg árát, viszonyítva a munkásság keresetéhez. Ezek a legfontosabb közszükségleti cikkek nyíltan, igazi szemérmetlenséggel lettek fölhajtva az aranyparitásra, míg a többi cikkek árai suttyomban érték el a díszes polcot. A ruha, cipő és fehérnemű közszükségleti cikkek sem maradtak el az aranyparitástól, de itt már meg is okolták: külföldi behozatal, magas vám, idegen valuta. A munkaadók is a legegyszerűbb módját választották a munkavállalásnak. Aranyparitáson dolgoznak, mert hiszen az anyagárak, a folyton változó munkabérek egyébként labilissá tennék a tisztességes polgári hasznot. Az állam visszamenőleg valorizálja az adókat, a közszolgáltatások képében nyújtott víz-, gáz-, villanyos közlekedési költségek percnyi pontossággal emeltetnek. Mindezeket figyelembe véve, kérdezzük: van-e alapja, van-e jogossága, lehet-e valami hátsó célja a munkásság égető követelésének, amikor a gazdasági helyzetét kívánja egyensúlyba hozni a gazdasági életben immár törvényesített aranyparitással? A bérek valorizációja, a bérek aranyparitásra való emelése hozhat csak nyugalmat a munkásság körében. Ma minden szakmának kizárólag erőviszonyaitól van függővé téve béreinek rendezése és merjük állítani: a munkaadók egyik-másik szakma gyengeségéből külön profitálnak, mert a rendszerint a legrosszabbul bértárgyalásokon díjazott szakma béreire mutatnak rá, amely sokszor súlyos tehertétel a haladás útjában. A beígért béregyeztető, amely hivatva lett volna az ilyen bajokon segíteni, nem mondott csődöt, mert komolyan életbe sem lépett. De a bérek valorizációja elé csodálatos egyhangúsággal gördít akadályokat maga a kormány is. Rekedtre beszélhetik magukat a munkásság képviselői a nemzetgyűlésen, mint ahogy követelik is a bérek valorizációját minden nap, a szaklapok a cikkek ezreit szentelhetik e kérdésnek, a kormány homokba dugja a fejét, nem lehet nyilatkozatra bírni. Teljes egyetértéssel osztozik ebben a nemzetgyűlés többsége is. Mikor fontos munkáskérdésekről van szó, az adomabeli csaplárosnéhoz hasonlóan, ágyút emleget. A munkásság gazdasági helyzete kérdésénél a munkabérek valorizációja mellett a munkanélküliség katasztrofális problémájával is kell foglalkozni. Tízezrek szenvednek és küzködnek a munkanélküliséggel, szánalmas sorsra van ítélve a sokezer ártatlan családtag, mert a munkáltatók tervszerűen lökik az utcára: a munkanélküliségbe hol az egyik, hol a másik szakma munkásait. Elkerülhetetlen az ezekről való gondoskodás, akár segély, akár pedig a közmunkák gyarapításával. A vasárnap, a hó 30-án tartandó országos szakszervezeti értekezletnek ezek lehetnek a feladatai. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy szakma a mai viszonyok között nem képes helyzetét megjavítani még csak tűrhetően sem, amíg a bajok általánosak. Ezért helyes, ha együttesen és egyszerre, minden szakma kivétel nélkül, komoly és kemény harcot indít meg a munkabérek valorizációjáért és a munkanélküliekről való gondoskodásért a munkaadók és a kormány ellen egyaránt. A Szakszervezeti Tanács, ha nem is késett el, de éppen a tizenkettedik órában sorakoztatja a munkásságot. A Nők Napja Tizennégy esztendővel ezelőtt emelte határozattá a kopenhágai nemzetközi munkásnőkongresszus, hogy valamennyi ország munkásnői számára minden év márciusában Nők Napját kell rendezni abból a célból, hogy ezen a napon az egész világon a dolgozó nők egységesen demonstrálják vágyukat és akaratukat: jogot, kultúrát, kenyeret! A Nők Napján világszerte kigyullad a női szívekben a vágy az igazságért és világosságért. A Nők Napja mutatja, hogy a dolgozó nők lelkében mindenütt él és forr az eszme. Annyi fájdalom és kétségbeesés után a dolgozó nő fölmagasodott a férfi mellé, ösztönös törekvése tudatos akarattá acélosodott, hogy részt vegyen a kor küzdelmében, amely a világot a békés emberi megújhodás felé akarja vezetni. Európaszerte ma a dolgozó nők elé ugyanazok a problémák merednek, mint a dolgozó férfiak elé. A női munka egyidős a kapitalizmussal, ámde a háborúban és a háború óta megszázszorosodott a munka terhe a gyönge vállakon. Az apák, a férjek, a fiuk szétporladtak a meszesgödrökben, de a nő ott áll és segíti fölépíteni a szétdult otthonokat és országokat. A női munka tért hódított a termelés egész területén. Épp úgy elvégzik a legkomplikáltabb munkákat, mint a férfiak. A modern ipari fejlődés szétütötte az annyiszor megénekelt „boldog családi tűzhely“-et, széjjelszakított minden szépséges közösséget és az ártatlanság fehér ruhájában addig féltve őrzött nőt odadobta a termelő munkahelyébe, a robotok életbe, hogy küzdjön a kenyérért, az érvényesülésért, a boldogulásért. Nézzetek be az ipari poklok mélyére, a kénesővel dolgozó tükörgyárakba, a foszforral dolgozó gyufagyárakba, gondoljatok a szövőgépek mellett gyötrődő, ványadt testű, fiatal leánygyermekekre, nézzétek meg az izzadó acél és forró vas birodalmában, az ólomszagú nyomdákban verejtékező nőket, akik a munka minden terhét átvették a férfiaktól: a munka eme hamupipőkéi nem születtek arra, hogy képzelt álomvilágban, finom hangulatok között éljenek. A gyári munka idegbontó és egészségrontó hatása, a túlfeszített izommunka, tüdővész és vérszegénység, tömeglakás és elég, télen táplálkozás: ez a dolgozó nők sorsa. . A történeti fejlődés folyamán a nő mindig elnyomott volt. Mindere képességét beleszorították a háztartás börtönébe. A férfi megkívánta tőle, hogy alázatos és szerény legyen. Bebel, a szociáldemokrácia lánglelkű apostola a férfiak gondolkodásmódját — amely az előítéletektől meg nem szabadított férfiaknál még ma is megvan — így jellemzi. ..A nő zabolázza meg a hajlamait és gondolatait minden elképzelhető módon és várja meg, hogy mit határoz felőle az ő gondviselése: az atya vagy a férj.“ Ezt az évszázadok hosszú során át megkövesedett fölfogást, és ránk kényszerített morált zúzta össze a nőknek a termelésbe való bevonulása. A nők elvesztették tevékenységük régi körét, kénytelenek a férfiakhoz hasonlóan önálló gazdasági tevékenységet kifejteni. A viszonyok vasmarka mind kevesebb nőt enged vissza a családi tűzhelyhez. A férjhezmenés, a házasság már többé nem gazdasági alap a nő számára. A polgári frázisok, amelyek szerint a nő egyetlen hivatása az anyaság és a gyermekek kötelességszerű nevelése, legföljebb keserű mosolyt váltanak ki. A tőke és a munka ellentéte, a jövedelemeloszlás aránytalansága, a megnövekedett igények egy táborba forrasztották a közös érdekeiket közös erővel előbbre vinni akaró munkásokat. És ez vonatkozik a dolgozó nőkre is. A kapitalizmus létrehozta számukra a munka kényszerűségét, de ez megteremtette a gondolkodás, a föleszmélés, az öntudat kényszerűségét is. A színes tervezgetések rombadőlése mellett, bármilyen fájdalmas legyen, meg kellett tanulniok a nőknek, hogy nyomasztó sorsukon csak úgy segíthetnek, ha ember voltuk büszke öntudatával,az élet céljaira a férfiakkal való együttdolgozással, a szocializmus hitével és az akarat erejével küzdenek azért, hogy a munkának csak becsülete, a tevékenységnek csak sikere, a végzett kötelességnek látható eredménye, az életnek csak tiszta öröme legyen. A türelemnek, a lemondásnak, a mindenbe való belenyugvásnak ősrégi jelképe a nő. De a dolgozó nő már tudja, hogy a szegények legnagyobb hátráltatója az, hogy hozzá tudnak időt múlni a maguk nyomorúságos életföltételeik. k