Typographia, 1959 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLI ETEKI 11. évfolyam * A NYOMDA-, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1959 januári 1. szára JÓ ÚTON JÁRUNK Itta. KIKÉ.Vri LÁSZLÓ 1959. Az új év küszöbére léptünk. Azt szoktuk mondani: új év, új feladatok, új sikerek elé nézünk. Mondhatjuk ezt meggyőződéssel, bizakodással, mert optimizmusunk az elmúlt esztendő eredményeire épül. Amikor egy évvel ezelőtt minden feltűnés, hangoskodás nélkül hozzákezdtünk hároméves programunk megvalósításához, tudatában voltunk feladatainknak, nehézségeinknek. A sok erkölcsi és anyagi kárt okozott ellenforradalom leverése után a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt forradalmi kormány következetes, a dolgozók érdekeit szolgáló politikájára támaszkodva, fogtunk a munkához. S most egy kicsit a gazda szemével, világos fejjel, tiszta szívvel, minden elbizakodottság nélkül mondhatjuk: nem csalódtunk. Voltak nehézségeink és nem tagadhatjuk, vannak is, amelyek megoldása még előttünk áll, de 1958-ban kiváló eredményeket értünk el a nyomda-, a papírgyártó- és feldolgozó ipar termelési tervének teljesítésében. Ellenségeink sem tudják tagadni vagy cáfolni, hogy a nyomda- és papírgyártó ipar dolgozói és vezetői nemcsak hogy teljesítették 1958. évi termelési tervüket, de az év végéig a nyomdaiparban további 60 millió forint értékű többletmunkát végeztek, a papírgyártó iparban pedig 6 ezer tonna papírt adtak terven felül népgazdaságunknak. Ezek az eredmények mindennél szebben beszélnek. Köszönet és elismerés az iparágak minden dolgozójának, vezetőjének, szakszervezetünk tagságának a nagyszerű sikerért. Az üzemi szakszervezeti bizottságok, bizalmi hálózatunk, szakszervezeti aktivisták százainak tevékenysége segítette termelési eredményeink alakulását. Hiszen nagy többségük termelőmunkát végez s közben áldozatosan törődnek dolgozótársaik ügyes-bajos dolgaival. Talán soha olyan bizalom nem kísérte a szakszervezeti munkát, mint manapság. Tagságunk, a dolgozók, bizalommal keresik fel a szakszervezeti bizottságokat, bizalmiakat, és ők — amennyire a lehetőségek engedik — választóik iránt érzett mélységes felelősséggel igyekeznek segíteni. S így van ez rendjén. A szakszervezet a dolgozókért van. Minden kis eredmény, amelyet a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításában biztosítani tudunk, erősíti proletár-államhatalmunkat, egész szocialista népgazdaságunkat, erősíti az emberekben élő hitet a szocialista jövőért folytatott harcunkban. Az elmúlt esztendőben több száz új dolgozó került üzemeinkbe. Köztük szép számmal fiatal fiúk és leányok. Egy részük — több mint 700 fő — a különböző üzemekben és a tanműhelyben igyekszik elsajátítani a nyomda- és papírgyártó szakmát — készülnek a jövőre. De nemcsak a munkások száma növekedett, növekedett a szervezett dolgozók száma is. Az iparágakban foglalkoztatottak 91,3 százaléka a szakszervezet tagja, és joggal elvárják, hogy a mindennapi életük és munkájuk során felmerülő problémák megoldásában támogatást kapjanak. Ezt az igényt — aki magát szakszervezeti aktivistának vallja — szem előtt kell hogy tartsa. A tagságért vagyunk, értükkell tevékenykednünk, mert nőnek feladataink s természetesen nőnek a jogos igények is. A múlt esztendő sikerei a hároméves népgazdasági tervünk sikerét is jelentik. Ezekben az években megoldjuk iparágaink néhány legfontosabb fejlesztési problémáját. Gonddal és körültekintéssel kell felhasználnunk a millió MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK és szakszervezetünk minden tagjának boldog új évet, jó egészséget és eredményes munkát kíván a Typographia szerkesztő bizottsága. hat, melyeket új műszaki, technikai berendezésekre, a dolgozók egészségvédelmét és szociális ellátását szolgáló intézményekre fordítunk. Gondoljunk csak a Csepeli Papírgyár nagyarányú fejlesztésére, a Budai Dobozgyár rekonstrukciójára. Megkezdjük az AthenaeumNyomda színes mélynyomó üzemének építését és berendezését, a Globus és a Békési Nyomdák termelő berendezésének fejlesztését. Több új gépet kapunk a nyomdaipar számára, hogy még több és szebb könyvet, kiváló minőségű sajtóterméket tudjunk adni a dolgozók kezébe. Fejlesztjük iparágainkat, hogy mind több, tetszetős papíráru és csomagolóanyag szolgálja a magyar nép kulturáltabb igényeit. Nem kis dolgok ezek. Fel kell készülnünk a közösség sokoldalú szolgálatára. Tagságunk bizalma kötelez s mert mi ennek a bizalomnak meg akarunk és meg fogunk felelni, egész tevékenységünk központjába állítjuk, a mi hatalmunk, a munkáshatalom gazdasági és politikai erősítését. Minden erővel segítjük szakszervezeti tagságunk erkölcsi, politikai nevelését, a marxil leniai ideológia fáradhatatlan tanításával a burzsoá ideológia maradványainak leküzdését. Tagságunk sokrétűségét figyelembe véve,, nagy körültekintéssel kell minden bíráló szóra, reagálnunk és ha annak szüksége mutatkozik, intézkednünk. Bármilyen kicsinynek látszó probléma — mely a dolgozó számára sokszor a legnagyobb —, ha válasz nélkül marad, nagy kár a mozgalomban. Egységes, erős szakszervezeti élet kialakítása megköveteli, hogy minden kérdésben forduljunk a dolgozókhoz, még többször, mint eddig, így könnyebben és gyorsabban jutunk előre s bármilyen nehéz feladat áll előttünk, mindig számíthatunk egész tagságunk egységes öszszefogására, aktivitására. Fontos, hogy szakszervezetünk vezető szervei, a bizalmiak még nagyobb gondot fordítsannak a szakmai utánpótlás biztosítására, a szakmai továbbképzésre egyaránt. Az ifjúság szakmai, politikai nevelése évtizedes hagyomány szakszervezetünkben. Még ma is büszkén emlegetjük. Noviczky-Novák Lászlót, Kun Mihályt, Wankó Vilmost és a többieket, akik kiváló mestereket, a közösségért élni és dolgozni tudó embereket neveltek. A most tanító kitűnő mestereink, újságírók, a nevelőmunkában nagyszerű példával szolgálnak. Talán éppen ezért kérhetjük kiváló munkásaink, élen járó képzett újságíróink és kiadói szakembereink mindegyikét: segítsenek az ifjúság, a szakmai utánpótlás nevelésében, ez egyik legszebb feladata szakszervezetünknek.—6~ Kultúrforradalom megy végbe hazánkban s győzelmes megvívásában nagy szerepet kapott úgy a papírgyártó és feldolgozó ipar, mint a nyomdaipar termelési munkája során. A könyv, az újság, a sajtótermék az emberi tudat formálásának kiváló eszköze, tehát nem mindegy, hogy mit és főleg milyet ad proletár-államhatalmunk az emberek kezébe Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy kiadóvállalataink, a nyomda- és papíripar termelésének növelése milyen arányú, mennyire takarákos, gazdaságos, mert minél nagyobbak eredményeink, annál erősebb az anyagi alap, amely a dolgozók élet- és munkakörülményei állandó javításának elengedhetetlen előfeltétele. Egész szocialista termelőmunkánkban nagy segítséget jelent a szocializmus építésének kommunista eszköze: a szocialista munkaverseny-mozgalom, amely sok sikert eredményezett eddig is. A felejthetetlen „koreai műszakok” 7 millió, időbér elkészített tankönyvet adtak a kisiskoláséinak. Üzemeinkben a munkában élenjárók kezdeményezésére ma is nemes versengés folyik. Milliókat biztosítottunk népgazdaságunknak a takarékosság útján. Újítómozgalmunk újra fellendülőben van. Segítsük e mozgalmakat, mert dolgozóink széles köre igényli ezt és gondoskodjunk, hogy a termelésben élenjáró egyének, csoportok és üzemek megkapják az őket megillető erkölcsi és anyagi elismerést. Mindezekkel a feladatokkal természetesen együttjár a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó és fokozatos javítása, az öregekről való gondoskodás. A Szovjetunió győzelmes felszabadító harca óta jelentős eredményeket értünk el e téren. S ha van is még néhány olyan munkahelyünk, melyek nem felelnek meg a kor követelményeinek, alapvetően megjavítottuk a dolgozók munkakörülményeit. A sötét, penészes, gáz- és petróleumlámpás munkahelyek szerencsére csak az idősebbek „emlékeiben” élnek. A benzollal, toluollal dolgozók munkaidejének 6 órára való csökkentése egyik legszebb vívmányunk. Az öregekről, özvegyekről, árvákról való gondoskodás nagyszerű példája a Minisztertanács által most módosított nyugdíjtörvényünk. Mindez természetes a mi államhatalmi rendszerünkben, ahol az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány tudja, hogy kulturált munka sokoldalúan művelt emberekkel csak kulturált munkaviszonyok mellett képzelhető el. És semmi sem drága számunkra, hogy az az elv: legfőbb érték az ember, a mindennapi életben nyerjen jogot. Szakszervezetünk, alapszerveink, a bizalmiak és aktivisták fáradhatatlanul törekedjenek, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten a legtöbbet tudjuk biztosítani e téren dolgozóinknak. A magunk alkotta törvények és rendelkezések mindnyájunk életét és munkáját könnyítik. Betartani és betartatni azokat, elévülhetetlen kötelességünk, és a szakszervezeti mozgalom iránt érzett megbecsülést öregbíthetjük a dolgozók törvényadta jogai és kötelezettségei teljesítésének biztosításával. Eredményes, jó munkát végzett esztendő után elégedetten, de nem elbizakodottan, új feladatok megoldásához kezdünk. Olyan feladatok elvégzéséhez, melyeknek újabb eredményei erősíteni, gazdagítani fogják szocialista rendszerünket. Készüljünk fel ezekre! Erősítsük sok évtizedes múltú szakszervezetünk sorait, s fogjunk össze a haladó hagyományok felújításával és felhasználásával eredményeink gyarapításáért. Adjon erőt az a tudat, hogy jó úton, a győzelem útján járunk. Elvtársak, szaktársak, barátaink! Boldog újévet kívánunk kedves mindannyiuknak, erőt, egészséget és sok sikert szocializmust építő munkájukhoz. A legégetőbb problémákat orvosolja az új nyugdíjtörvény 1959. január 1-én életbe lép az új nyugdíjtörvény, és az 1954-ben hozott rendelkezések hatályukat vesztik. „Az életkörülmények javulása, a reálbérek emelkedése indokolttá tette, hogy segítsünk a régebben nyugdíjazottakközül elsősorban azokon, akiknek a nyugdíja igen alacsony” — mondja ki az Elnöki Tanács nagy jelentőségű rendelete. Az eddig érvényben volt rendelkezések módosításával a szakszervezetek már hoszszabb ideje foglalkoztak. Legutóbb a XIX. kongresszus határozata is leszögezte, hogy a nyugdíjrendszerünkben meglevő aránytalanságok csökkentése egyik legfontosabb szakszervezeti feladat. De foglalkozott ezzel a kérdéssel a pártnak a munkásosztály helyzetéről szóló jelentése is. A felvetődött problémák közül most a legfontosabb megoldása került napirendre. A költségek biztosítására két lehetőséget, kellett megvizsgálni. Az egyik: a dolgozókhoz fordulni és felemelni a jelenleg fizetett 3 százalékos nyugdíjjárulékot. A másik lehetőség, hogy az állam vállalja a már jelenleg is igen jelentős nyugdíjterhek további emelkedését. Végeredményben ez utóbbi megoldás valósul meg, mégpedig úgy, hogy az eredetileg 1959 első felére tervezett intézkedés már ez év első hónapjában életbe lép. Erre elsősorban az adott lehetőséget, hogy a termelés növekedése, nemzetgazdaságunk általános fejlődése gyorsabb, mint ahogy azt még egy évvel ezelőtt gondoltuk. 200arakat emelik a régi nyugdíjalat Az új nyugdíjtörvény mindenekelőtt az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetén javít. Kimondja, hogy január 1-től minden régi alapon nyugdíjazottat, öregségi, rokkantsági nyugdíjast egyaránt, amennyiben ellátása nem éri el a 800, özvegyeknél a 400 forintot — miután régi szolgálati idejük utólagos megállapítása már nem lehetséges — 25 százalékos emelésben kell részesíteni. Az emeléssel együtt a nyugdíj nem lehet 500, özvegyeknél 250 forintnál kevesebb. Ez a rendelkezés egymagában körülbelül 238 000 nyugdíjas helyzetén javít és mintegy 330 millió forinttal emeli nyugdíjukat. A további rendelkezések ugyancsak azt az elgondolást tükrözik, hogy elsősorban az alacsonyabb nyugdíjak emelkedjenek. Ezért az az özvegy, aki saját jogán kap nyugdíjat és férje után is jogosult ellátásra, az eddigi 500 forint helyett 700 forintig részesülhet összevont ellátásban. Az árvák ellátása is javul. A félárvák ellátásának alsó határa az eddigi 100 forint helyett 175 forint, a teljes árváké 150-ról 250 forintra emelkedik. Jelentős segítség a kisnyugdíjasoknak az is, hogy a házastársi pótlék az eddigi 18 forintról 100 forintra emelkedik mindazoknál, akiknek a nyugdíja a házastársi pótlékkal együtt nem haladja meg az emeléssel a havi 850 forintot. A nyugdíjviszony alsó határa 500 forint marad a jövőben is. De a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők minden 10 éven felüli munkában eltöltött év után egy-egy százalékkal emelt nyugdíjat kapnak. Ha valakinek például 25 évi munkaviszonya van, úgy 575, ha 30 évi, úgy 600 forint nyugdíjának alsó határa, ha ez nem több a kereset 100 százalékánál. Nyugdíjpótlék 1929-től visszamenőleg Közmegelégedést kelt a törvénynek az a része is, hogy 1959. január 1-től nyugdíjpótlék jár minden 1929-től munkában töltött é■v után, ha öt évnél hosszabb megszakítás a munkaviszonyban nem volt. Ha tehát, valaki 1929-től 1959-ig igazolhatóan munkaviszonyban állt és nyugdíjazását kéri, úgy a munkában töltött 30 év után a törzsnyugdíjhoz keresetének még 15 százalékát, tehát összesen 65 százalékát kapja nyugdíjként. Akik ezután mennek nyugdíjba, ez az arány tovább emelkedhet. Jelentős javulást hoz a felszabadulás előtti munkaviszony figyelembevétele a nyugdíjpótlék megállapításánál az ezután nyugdíjba menőknél. 1959-ben az eddigi rendelkezések szerint 57 százalék maximum helyett a kereset 65 százaléka adható nyugdíjként. Ez a rendelkezés csak azokra vonatkozik, akik 1959. január 1. után kérik nyugdíjazásukat. A rendelkezésre álló anyagi eszközök azonban azt is lehetővé teszik, hogy az 1955—58-ban megállapított 800 forintnál kisebb nyugdíjakat az utólag igazolt éveknek megfelelő pótlékkal megemeljék. Rendeződött a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő kérdése is. A jelenlegi 10 éves szolgálati idő fenntartását eddig az indokolta, hogy sokaknál már a nyugdíjkorhatárt elérők közül csak a felszabadulás teremtett lehetőséget a rendszeres munkára. A felszabadulás óta azonban már 14 év telt el, így eljött az ideje a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő revíziójának. Ezért az új rendelkezés kimondja, hogy a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 1959-ben 14 év és a továbbiakban évenként egy-egy évvel emelkedik, mindaddig, amíg 1970-ben eléri a 25 évet. Tehát 1959-ben 14 év, 1960-ban 15 év, 1961- ben 16 év, stb. kell a teljes, 50 százalékos törzsnyugdíj eléréséhez. .4 szolgálati idő és a résznyugdíj A kormány azonban kiindulva abból, hogy sokan — elsősorban nők — a felszabadulás utáni években kezdtek csak dolgozni és a nyugdíjkorhatár elérésekor nem rendelkeznek még a teljes nyugdíjhoz szükséges munkaviszonnyal, úgy határozott, hogy a jövőben legalább 10 évi munkaviszony után résznyugdíj jár. A résznyugdíj megállapításánál, a nyugdíjazáshoz mindenkor szükséges szolgálati éveket figyelembe véve, a hiányzó évek számának megfelelően csökkentik a törzsnyugdíjat. A csökkentés mértéke: minden hiányzó év után 2 százalék. Ha tehát valaki 1959-ben eléri a nyugdíjkorhatárt, de csak 12 évi munkaviszonnyal rendelkezik, akikor a szükséges 14-ből hiányzó két évnek megfelelően 4 százalékkal csökkentett, vagyis 46 százalékos törzsnyugdíjat és a 12 év után 6 százalék pótlékot fog kapni — nyugdíja így összesen keresetének 52 százaléka lesz. Új módon történik a nyugdíj kiszámítása is. Miután ezután rendelkezésre áll majd megbízható adatszolgáltatás, így 1959-ben a nyugdíjazást megelőző két év, 1960-ban 3 év, 1961-ben 4 év és 1962-től 5 év átlagkeresete lesz a mérvadó. A rendelet, végül leszögezi, hogy a még megoldatlan kérdések rendezésére további gazdasági megerősödésünkkel kerül sor. Több millió deviza forintot takarítanak meg az Akadémia Nyomda dolgozói az országnak A Gerlóczy utcában, a régi Városháza boltíves termeiben végzik színes, érdekes munkájukat az Akadémiai Nyomda dolgozói. Felkerestük a nyomda igazgatóját, Bernáth László elvtársat. Megkértük, hogy tájékoztasson minket a nyomda munkájáról, amelyről már anynyi szépet, jót hallottunk. Házilag készült különleges betűk — A nyomda a tudományos élet eredményeit hozza nyilvánosságra — mondotta Bernáth elvtárs. — Monótípusú üzem, amelynek munkája a kéziszedésre épül Sok tudományos, nyelvi, nyelvészeti, matematikai, fizikai, kémiai tárgyú, de irodalmi és művészeti könyveket is nyomnak. A nyomda elég itt ki a Tudományos Akadémia szótárprogramját. A termékek fele exportra megy. Ezek népszerű, tudományos munkák, amelyek hazánk nemzetközi kapcsolatait szélesítik, és több millió devizaforintot hoznak évente az országnak. Az üzemben Tokai Béla, a szakszervezeti bizottság elnöke kalauzol. Végigmegyünk a hatalmas szedőtermekben, ahol megtudjuk, hogy a különleges betűket az Akadémiai Nyomdában házilag vésik és öntik. Ennek mestere Wegenász Oszkár öntő. Találunk itt kínai, arab, ciril, héber és görög betűket. Szanitrik Lajos és Vas László szedők, a Kovácsolás című orosz nyelvű könyvet szedik. Ez igen nehéz tördelésű, nagy figyelmet és szaktudást igénylő munka, mert rengeteg matematikai képlet, táblázat és ábra van a könyvben. Géptermi látogatásunkkor Szabó Gyula és Mező Sándor párttitkár elvtárs gépén nyomás közben láttuk Baló: Tüdőrák című könyvét és Munkácsy műveit. Mindkettő magas minőségi követelményű munka. ízlésesek az idegennyelvű könyvek A kötészetben már készen látjuk a szebbnél szebb értékes könyveket. Kiss László elvtárs, a kötészet vezetője büszkén teszi elénk a Principikon című orosz nyelvű és mozgó ábrákkal ellátott könyvet, az Akadémiai Könyvkiadó kiadásában megjelent bibliapapíron nyomott Mikszáth-sorozatot. A Faszobrok című orosz nyelvű albumot, amelynek gyönyörű színes reprodukcióit az Offset Nyomda dolgozói készítették. Azzal az érzéssel távoztunk az Akadémiai Nyomdából, hogy nem csalódtunk a magyar nyomdászokban, szakmaszeretetükben, tudnak szépet alkotni, hiszen nem egy munkájukkal határainkon túl is megbecsülést szereztek már a magyar nyomdaiparnak. .. *