Új Ludas Matyi, 1992 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1992-01-07 / 1. szám

AZ EDDIGI LEGJOBB BULI Szilveszterkor mindig Kareszék­­nál szoktunk összejönni. Ezek az év fénypontjai, mindenki teljesen elengedi magát, lelkünk laza lesz, és baromi jó a hangulat. Sokszor emlegetjük például a 79-es szil­vesztert, amikor Jocó Nyugatról becsempészett egy Brezsnyev­­álarcot, s éjfél után azzal sétált a körúton. Még a rendőr is szalutált neki. 83-ban meg Zsolti volt a buli fénypontja, infarktusa után néhány nappal a kórházból lépett meg, hogy velünk legyen az óévbúcsúz­tatón. Lefizetett két ügyeletes men­tőst, ők szöktették ki Zsoltit hord­ágyon. Rggelig velünk ittak, aztán magyar nótákat dalolva, szirénáz­va hajtattak vissza Zsoltival az in­tenzívre. De olyan frenetikus hangulatra, mint a mostani szilveszter, még nem volt példa. Kareszéknál­­ min­dig ott rendezzük az összejövetelt, mert nekik a legnagyobb a laká­suk, másfélszobás! - száz gyertya imbolygó fénye fogadta a társa­ságot. Olyan volt az egész, mint Werbőczi lakodalma. Karesz csak éjfél után árulta el, amikor le s fel kellett volna kapcsolni a villanyt, hogy az elektromos művek kikap­csolta már szenteste bizonyos fi­zetési hiátusok miatt. Kareszt nem olyan fából faragták, hogy zavarja az ilyesmi, csak a pofája van né­mileg összevagdalva, mert át kel­lett szoknia a villanyborotváról nagyapja fenőszíjon élezett beret­­vájára. az már csak hajnalban tűnt fel a társaságnak, hogy az olaj­kályha sem fűtött, mert nem volt benne olaj. Karesz ennek ellenére jól hasznosította­­ hűtőszekrény­ként. A kályha tetején sokáig hi­deg maradt a bűnrossz szlovák vodka, az MDF-piac gyöngyszeme. A szlovák vodka egyetlen jó tulaj­donsága: ha sokat iszunk belőle, úgy be lehet rúgni, hogy a magyar ember is szlovák nacionalista lesz tőle. Zsófi évek óta a szilveszteri buli háziasszonya. Nekünk, férfiaknak nehéz eleget tenni, nagy gour­­mand-ok vagyunk. A virslit például főve szeretjük, a kenyeret meg zsírosan. 76-ban Zsófi egy aszpi­­kos, majonézes, franciás trutymó­­val lepte meg a társaságot, és meg volt sértődve, amikor rákentük a vasalódeszkára. Azóta nem kísér­letezik ilyesmivel. Zsófi most há­rom napja dolgozott a főtt virslin, hiszen időmilliomos volt. Még Mi­kuláskor úgy rúgták ki a munkahe­lyéről, hogy a munkakönyvét is postán kapta meg, s neki kellett fizetnie a portót. Szépen fogyott a szlovák vodka, és csak mérsékelten sírtuk vissza a fényes hetvenes éveket, amikor még albán rákit és Szkander béget is megengedhettünk magunknak. Mindenki beszámolt róla, mit ka­pott karácsonyra. Karesznak sike­rült felhajtania a biziben egy NDK- kenyérpirítót, sokak szerint a kuká­ból kitúrt száraz kenyeret csak ez az NDK masina képes finom ropo­góssá varázsolni. Mármint, ha van hozzá villany, igaz, akkor viszont ráz is. Laci egy gázspray-t vett a nejének, Zsófi már szenteste lefúj­ta vele magát, mert azt hitte par­­fümdezodor. Szemei szilveszter­kor is olyanok voltak még, mint egy kivert borzé. Szóval mocsok jól éreztük ma­gunkat, ettünk, ittunk, szidtuk a rendszert, magyar embernek nem is kell több. Hajnalban megmostuk az arcunkat a hóban, azóta olyan szépek vagyunk, mint Csaba ki­rályfi. Majláth Mikes László Cü n ■ ‚/‡ ›D *U lm 3 O ‘н 0 v S CB o c­ín o v. O ín "ö н» c U) ‘Cü CB JS ■=­ Cü N CM O) •“ › cco ‚ cn ‚o ‚-1 (D . * LU yj LLl -J Z ‚ ° ^ o LU

Next