UVATERV Híradó, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
Beszélgetés Magyar Ambrussal Az eredményes tervezőmunka feltétele a fegyelem és a szervezettség Magyar Ambrus pályafutását 1933- ban a MÁV Pécsi Igazgatóságánál kezdte. Mérnöki beosztásban a pályafenntartásnál dolgozott, 1948-ban helyezték át az igazgató helyettesének Miskolcra. Mindkét munkaterületén jelentős érdeme volt a háborúban elpusztított vasútvonalak újjáépítésében. Szakmai érdeklődés, baráti megkeresés vezette 1951-ben az ÁMTI-ból kivált Fővatervhez. Két évig volt főmérnöke a budapesti metró terveit előkészítő vállalatnak, 1954-ben néhány hónapig a Középterv igazgatója, majd - a többszöri átszervezések és összevonások után - 1954 november elsejétől az Uvaterv főmérnöke lett. Tíz év múlva, 1964-ben nevezték ki vállalatunk igazgatójává. Hatvanhat éves volt, amikor 1973 májusában nyugállományba vonult. Magyar Ambrusnak több mint két évtizeden át meghatározó szerepe volt vállalatunk életében. Kiváló mérnöki felkészültséggel, gazdag tapasztalatok birtokában döntően járult hozzá az Uvaterv komplex vállalattá szervezéséhez, eredményes munkájához, hazai és külföldi sikereihez. Tizenhárom éve van nyugállományban, hetvennyolc éves. Engedve megkeresésünknek, nagy örömünkre fiatalosan, jó egészségnek örvendve fogadott. Percek alatt kiderült, hogy mostani magunkról nem kell tájékoztatnunk. Ismeri helyzetünket, hiszen a Híradó szorgalmas olvasója, így lapunkból folyamatosan tájékozódik szaporodó gondjainkról. - Nem először van az Uvaterv nehéz helyzetben - mondotta. - A vállalat alapítását követő néhány év viharos fejlődése után 1953-1954-ben kiderült, hogy az eltúlzott iparosítási, közlekedésfejlesztési terveket anyagiak hiányában nem tudjuk teljesíteni. A megbízások leapadtak, jelentős, mintegy négyszáz főt kitevő létszámcsökkentést kellett végrehajtani. Néhány évi stagnálás után, 1957-ben került sor újabb létszámcsökkentésre, amely közel háromszáz embert érintett. Fájdalmas volt, de az ország gazdasági helyzete mindkét esetben erre a lépésre kényszerítette az Uvatervet. - Hogyan sikerült átmenteni a vállalatot ezeken a nehéz éveken? - kérdeztük. - A közlekedési, postai létesítmények tervezésére létrehozott Uvaterv ezekben az években mindent tervezett, amire csak megbízást tudott szerezni. Terveztünk kenyérgyárat, társasházakat, lakóépületeket, éttermet, munkásszállót, közműveket, egyszóval mindent, amihez hozzájutottunk. A hazai megbízások helyébe már 1955-től megpróbáltunk exportmunkákra szert tenni. Ez a Komplex és a Tesco segítségével sikerült. A lényeg az volt, hogy talpon maradjunk, és ez is sikerült. A későbbi nagy feladatok végrehajtására minden szakterületen megőriztük a tervezők legjobbjait, biztosítva ezzel a vállalat komplexitását. - Az exportmunkák világszínvonalon álló műszaki megoldásokat követeltek. Idehaza a metró, az autópályák tervezése abban az időben új feladatot jelentett. Hogyan tudott ezekhez felnőni az Uvaterv mérnökgárdája? - A magyar mérnökképzés világviszonylatban elismert volt akkor is, most is az. Kiválóan képzett szakembereink voltak, és bizonyára most is vannak. Tanulmányoztuk a szakmai irodalmat, külföldi utazásaink során gyűjtöttük a tapasztalatokat. Azokban az években a jelentősnek ítélt munkákra házi tervpályázatokat írtunk ki, amelyeket a vállalati műszaki tanács megvitatott, zsűrizett, így a tervdokumentációkban a legmegfelelőbbnek ítélt elgondolásokat dolgozták ki tervezőink. Az ,,öreg” óások sok szeretettel gondolnak Magyar Ambrusra, a szigorú fegyelmet és a határidők betartását megkövetelő főnökre. - Azt a gyakorlatot folytattam, hogy egy-egy nagyobb munka esetén összehívtam az érintetteket, elmondtam, mi a feladat, s ha kevés volt a rendelkezésre álló idő, azt is, milyen érdekek fűződnek a határidő betartásához. Kértem szoros együttműködésüket, megbeszéltük a megoldások lehetséges változatait. A határidőket általában a népgazdaság követelményei szabták meg, de előfordult, hogy a minisztérium kívánta tőlünk a gyors munkát. Ami a fegyelmet illeti: nekem az a véleményem, hogy a mérnöki munka, több szakterület eredményes együttműködése nem képzelhető el fegyelem, egymás munkájának megbecsülése nélkül. Hozzáteszem, hosszú éveken át azt tapasztaltam, hogy a tervezőmérnök örömmel végzi munkáját jól szervezett keretek között, a részfeladatokat fegyelmezetten végrehajtó munkatársi légkörben. Az Uvaterv pontossága, a tervek összehangoltsága, hibátlansága alapvetően járult hozzá a vállalat jó hírének megalapozásához. Tudom, voltak olyan megjegyzések is, hogy vita nélkül fogadom el a „fentről” kapott szoros határidőket. Erre csak azt tudom mondani, hogy akik ezt mondták, nem voltak ott, amikor feletteseimmel vitatkoztam, az alapos munkához időt kértem, vagy az irreális határidőket nem fogadtam el. Amikor megértettem, hogy a gyors munkára elengedhetetlenül szükség van, természetesen tudomásul vettem. Úgy hiszem, így van ez most is, különösen az exportajánlatok és -tervezések esetében, amikor a gyorsaság a versenyképesség egyik feltétele. Az ötvenes évek második felében kapcsolódtak be a vállalat munkájába a felszabadulás után egyetemet végzett és diplomázott fiatalok. Állták a versenyt a háború előtt végzett nemzedékkel? - Egyértelműen igennel kell válaszolnom. Kiváló elméleti felkészültség birtokában voltak az akkor munkába álló fiatalok. Többeknek az volt a véleménye, hogy kivitelezői gyakorlat nélkül nem lehet jó tervező az egyetemről kikerült fiatal mérnök. Nos, a mi fiataljaink rácáfoltak erre. Igaz, a nagy tapasztalatokkal rendelkező idősebb generáció mindenben nagy szeretettel segítette őket. - A vállalat irányításában eltöltött hosszú időszaknak melyek a legmaradandóbb emlékei? - A hosszú éveken át végzett tervezési és építésirányítási munkák után elsősorban a nagy létesítmények átadását, forgalomba helyezését említem. Ezek közül is kiemelkedik az új Erzsébet híd 1964. november 23-án történt átadása. Csak a tisztelet és az elismerés hangján tudok megemlékezni a tervezést irányító Sávoly Pál munkájáról, emberi magatartásáról és elévülhetetlen érdemeiről a híd megalkotásában. Szívesen gondolok vissza főútjaink korszerűsítésének éveire, a koncentrált útkorszerűsítésekre, majd a hatvanas években végzett első autópálya-tervezésekre. Jól emlékszem, az M 7-es autópálya első szakaszát a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, Prieszol József miniszterhelyettes adta át a forgalomnak. Részt vehettem a budapesti metró tervezésének indításában és — mintegy tízéves kényszerszünet után - a metrótervezés 1960. évi újrakezdésében. Felemelő érzés volt az első szakasz forgalomba helyezése. Élményekben és tapasztalatokban gazdagok voltak első exportmunkáink. 1955-ben terveztük az Egyesült Arab Köztársaság megrendelésére a helwani Nílushidat, amelyet rövidesen a szíriai Orantes-, az iraki Garmat Air- és több egyiptomi forgóhíd tervezése követte. - Az Uvaterv volt főmérnöke, majd igazgatója mit üzen a vállalat mai kollektívájának? - Elsősorban azoknak szeretném kifejezni köszönetemet, akik szolgálati időm alatt tudásukkal, tapasztalataikkal, szorgalmukkal támogatták munkámat, és ma már nyugállományban — hozzám hasonlóan — a pihenés éveit élvezik és a becsülettel végzett munkára emlékeznek. A vállalat aktív dolgozóinak nagyon sok szép feladatot, eredményes munkát, jó egészséget kívánok. Köszönjük a jókívánságokat, hasonlóan jó egészséget, megelégedett életet és az unokák körében még hosszú évek boldogságát kívánjuk. Rédei György 12