Udvarhelyi Híradó, 2013. március (24. évfolyam, 42-62. szám)
2013-03-26 / 59. szám
A SZERKESHŐSÉGCÍM SZERKESHOSEG 4,4154 , 3,3948 100 forint talpi egységre, lejtai Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361-et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Udvarhelyi її і un її їм nun ii un nun її mi mii nini її і її Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Lapigazgató: Dénes László Főszerkesztő: Pál Gábor Szerkesztőségi tagok: Jánosi András, Kovács Eszter, Simon Eszter, Széchely István (aktuális) Simó Márton (művelődés) Nagyálmos Ildikó (faluszerte) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Veres Nándor (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes і Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! • Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások і kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600-Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefonszám: 0266-218361 E-mail: uhfudvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztesf udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro [ Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Idén is támogatják a számítógép-vásárlást Néhány napon belül már igényelhető lesz az a kétszáz euró értékű támogatás, amellyel - az Euro200-as program keretében - a szegény családokban élő diákok számítógép-vásárlását támogatja az oktatási minisztérium. Az igénylési dossziékat idén is tüzetesen ellenőrzik. Április elsején kezdődik az oktatási minisztérium által az Euro200-as program keretében biztosított kétszáz euró értékű számítógép-vásárlási értékjegyek igénylése - közli minisztériumi átiratban a Hargita Megyei Tanfelügyelőség. A kérelmeket április 21-éig fogadják a tanintézetekben. A támogatást azok a 26 évnél nem idősebb diákok igényelhetik, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 150 lejt. Ez azonban még nem jelent garanciát a támogatás megszerzésére, ugyanis a megszabott értékhatáron belüli legmagasabb jövedelmi küszöböt, amellyel még elnyerhető az értékjegy, az igénylők száma és a támogatásokra szánt éves pénzkeret függvénye dönti majd el. Tavaly ez 140 lej volt. Az értékjegyek igénylési módja nem változott, idén is a tanintézetekben fogadják, majd az e célból megalakuló bizottságok ellenőrzik a kérelmeket - tájékoztatott Luka László, a megyei tanfelügyelőség munkatársa. A korábbi években történt csalások miatt 2010 óta szociális ankétok során ellenőrzik az igénylési dossziékban feltüntetett adatok valóságtartalmát, ez idén sem lesz másként. 2010 előtt meglehetősen gyakori volt, hogy a kérelmezésbe hamisan nulla jövedelmet írtak az igénylők, ugyanakkor - mint azt Luka László elmondta - előfordult olyan is, hogy többgyermekes családok többször is kérték a támogatást, az adatokban minden gyerek esetében más-más apát jelölve meg. Az értékjegy, a gyerekek számától függetlenül, családonként csak egy alkalommal igényelhető, második alkalommal még akkor sem, ha a kupont valamilyen oknál fogva nem használta fel a kedvezményezett. Tavaly a szigorú ellenőrzések dacára minden Hargita megyei igénylő - összesen 319 - megkapta a kétszáz eurós értékjegyet, döntő többségük vidéki volt. Mivel a támogatás családonként csak egyszer igényelhető, évről évre csökken a potenciális jogosultak száma, így várhatóan idén is kevesebb kérelmező lesz Hargita megyében, mint az előző évben. III Az értékjegyeket a minisztériumi előírásoknak megfelelő boltokban válthatják majd asztali számítógépre a jogosultak Csak hét végén működnek a felvonók Bár a márciusi havazásoknak köszönhetően még mindig jó a pályák minősége a Madarasi Hargitán, március 25-étől hétköznapokon nem indítják el a felvonókat. Ebben a síszezonban ezután már csak pénteken, szombaton és vasárnap fognak működni a sífelvonók. Akik ezután mennek fel a síközpontba, azoknak továbbra is a szentegyházi út használatát javasolják, az ivói utat csak terepjáróval közlekedők válasszák. A Nagy Mihály felső szakaszának kivételével minden pálya jól sízhető. A márciusi havazásoknak köszönhetően még mindig jól karbantartott pályákkal várják a vendégeket, 30-50 cm-es, keményre taposott hó borítja a terepet, ahol Ön! Online rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-nappal hívható 0266-2141 10 0744-24 24 24 0727-24 24 24 0722-70 00 00 125 év után egy nappa l Héjjasfalva-Székelyudvarhely vasúti szárnyvonal átadásának 125. évfordulójára emlékeztek március 15-én, az eseményre a Haáz Rezső Múzeum kiállítással készült. Másnap hajnalban mintha azt akarná bizonyítani az egykori gőzmasina mai utódja, a gázolajjal működtetett motorkocsi, hogy állja a sarat az időben (pontosabban: a sínt, még ha itt-amott himbálózva is), annyira halkan közlekedett, hogy jó hajításnyiról lehetett csak hallani jellegzetes döccenéseit. Utasai a március közepi szokatlan hidegben megrövidült nyakkal, sietve ugrottak fel, hogy végre megmelegedjenek. Évek tapasztalata szerint mindig az első, a mozdonyhoz közelebbi vagon kap több fűtést, oda is tódultunk be, ám kirázott a hideg, amint leültem az ülésre. Amikor a jegycsípő érkezett, szólt is, hogy a hátsó vagonban van meleg. Az általában jókedvű és beszédes hölgy még azon panaszkodott: a golyóstolla sem ír a hidegben. Amikor látta, hogy nem mozdulok egyből, ismét szólt: menjek a másik vagonba, ott meleg van! Tényleg jóval melegebb volt. Amint kidöcögött Udvarhelyről a vonat, és már nagyobb sebességre kapcsolt, az jutott eszembe: vajon milyen lehetett 125 évvel ezelőtt egy itteni utazókocsi? Most szundikáló emberek feje mozdul a sínvégek illesztésénél, a tiritarka ruhákra nézve a világ szinte bármely vidékén lehetnénk. Na nem azért, mintha szerintem népviseletben kellene vonatra ülni ma is... Közelemben fülbevalós fiatalember, amikor a jegycsípőnő odaér, ránéz, és nem költi fel. Igen, villan meg bennem, nyelvtől függetlenül, a női (anyai) princípium uralni képes a helyzetet. De az is lehet, tudja, hogy bérletes utas. Mert ugyebár a vasúti alkalmazottak is emberek, sőt, olyan emberek, akik beszélgetnek is az utasokkal mint ismerősökkel. Bikafalvánál pirkad, Bögözben látni is lehet már. A vagonban eddig is lehetett, hiszen ég a villany. Ám ebben a vonatban nem szoktak olvasni, mint máshol... Talán a döccenők miatt? Egyetlen férfit látok olvasni, jó vastag könyv a kezében. Egy fiatalnak a füléből lógnak ki a drótok, zenét hallgat. Még annyira korán van, hogy legtöbben bóbiskolnak. Aztán elkezdődnek a beszélgetések. Akaratlanul is hallom, a nagyapa, korú férfi miről tárgyal a később felszállt nővel, hogy megváltozott a menetrend, és szőlőt metszeni menne haza, így mondja: haza. A nőtől meg azt kérdezte: Na, te is jössz haza? Pedig a beszélgetésből azt sejteni: egyikük sem szülőfalujában él. Mielőtt kiderülne, hogy kisgalambfalviak (mert ott szállnak le), megtudok egyebeket is: kisebbik unokája kilenc hónapos, a nagyobbik kétéves és nyolc hónapos. Mindennap látom őket - mondja a férfi, aztán kiderül, hogy skype-on, de ő már nem kívánkozik oda, előző években többször is volt (ezen külföldet kell érteni természetesen). Nagygalambfalván, a megállóhoz közel még ott lobog a tegnapról ott felejtett piros-fehér-zöld zászló, kissé tovább pedig magas rúd tetején csattogtatja a szél a székely zászlót. Keresztúron, az állomás épületéről pedig bevették a felényi rövidre szakadt állami zászlót... Felszálló kevés van, az utasok többsége éjjeli műszakból tart hazafelé. Még a galambfalvi házalók se indultak el, pedig szombaton nagy csapatban mennek cipőt, perzsaszőnyeget, ruhaneműt, edényt eladni, eljutnak a félreeső falvakba is. Vagy talán éppen olyanokba igyekeznek. Nincs szemét a vonaton. Nincs hangos beszéd. Nem hasogatták szét az üléshuzatokat az utóbbi években. És a kiszolgáló személyzet nem beszéli az itt élők nyelvét. Talán ettől tudni, hogy itthonjában vagyunk.