Udvarhelyi Híradó, 2015. március (26. évfolyam, 41-62. szám)

2015-03-26 / 59. szám

2 FONTOS!____________________________________________________SZERKESZTŐSÉG 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej “““"^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X _________ Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló­­ Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székhely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Thomas Campean, Lukácsi Lehel (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes ■ Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. mSohmonY« ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218­340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: w­ww.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó , csütörtök, március 26. Szülőföldön magyarul: nem ér véget jövő héten az igénylés Április 24. a határidő Nem az igénylési űrla­pon szereplő dátum, hanem április 24-e a végső határidő a Szü­lőföldön magyarul program támogatásai­nak kérvényezésére. R. KISS EDIT A­ggodalmat és értetlensé­get keltett egyes szülők­ben az, hogy a Szülőföldön magyarul program támogatása­inak igénylésére az iskolákba szétküldött űrlapokon a már­cius 31-i dátum szerepel a ké­rések leadási határidejeként, más közlésekben azonban áp­rilis 24-e jelent meg utolsó idő­pontként. Elnézést kérnek Bartolf Hedvig, a program ro­mániai lebonyolítását végző Ro­mániai Magyar Pedagógusok Szövetségének illetékese ezzel kapcsolatosan leszögezte, ápri­lis 24-ig várják a program támo­gatásai iránti igényléseket. Ki­fejtette, nem az űrlapon, hanem a www.szulofoldonmagyarul. ro honlapon, továbbá a plakáto­kon és a sajtóban megjelent idő­pontok a helyesek. Elmagyaráz­ta, a pályázati kiírás később je­lent meg a vártnál, ezért ami­kor az igénylések kezdetét ki­hirdette a Bethlen Gábor Alap­kezelő Zrt., ők már nyomdába küldték az igénylési űrlapokat azzal a határidővel, amelyről korábban szó volt. Az esetleges kavarodásért elnézést kérnek - tette hozzá. Eddig több mint ötezer IGÉNYLÉST KAPTAK A Szülőföldön magyarul prog­ram keretében a magyarul ta­nuló óvodások, iskolások és egyetemisták számára a 2014-2015-ös iskolai évre nyújtott ne­velési, oktatási, valamint tan­könyv- és taneszköz-támoga­tás kérésére tehát van még idő, április 24-ig várják az igénylé­seket az RMPSZ-nél. Az ápri­lis 24-i postai bélyegzővel ellá­tott borítékokat elfogadják, a ha­táridőn túli igényléseket azon­ban már nem tudják figyelem­be venni. ■ FOTÓ: VERES NÁNDOR Bár az űrlapon márciusi időpont szerepel, áprilisban zárul a támogatások igénylése r~-t­op CD -re Szemét vélemény „Csak úgy", „ingyen", „szívesen”. Ezek a kifejezések egyre inkább kikopnak a vidékünkön általánosan használatos szótárból. Miközben Európa nyugati ré­szén a diákok számára kötelezővé tet­ték az önkéntes munkát - ami, valljuk be, ellentmondásos is, ám szerintem az ilyen tevékenységnek mindenképp po­zitív hatása lehet a túlzott kényelem­hez szokott diákokra nézve, a szociá­lisan érzékeny fiataloknak pedig min­den bizonnyal nem esik le az ujjukról az aranygyűrű tőle­, nálunk azzal kell szembesülni, hogy ferde szemmel néz­nek arra, aki belefog egy-egy olyan te­vékenységbe, amelyet nem fizetsé­gért teljesít, hanem csak úgy kedvtelés­ből, legyen szó sima kölcsönös segít­ségnyújtásról - ami a régi korok falva­iban magától értetődő volt -, jótékony­kodásról, környezetvédelemről vagy más közösségi megmozdulásról. Míg a fejlettebb társadalmakba jól beépültek ezek, és ott az önkénteseket tiszteli is a közösség, mi hajlamosak vagyunk ferde szemmel nézni az ilyen akciók szerve­zőire, részvevőire - még akkor is, ha fi­atalok vagy diákok -, mondván, ingyen dolgoznak és dolgoztatnak, vagy éppen h­átsó szándékot, „pult alatt” megszer­zett fizetséget, lenyúlt pénzeket sejtve mögötte. A felnőttek - utalva társadalmi be­rendezkedésünk protekcióra és szíves­ségekre épülő mechanizmusaira - nem meglepő módon arra tanítják a gyere­keket, hogy ami ingyen van, az kerül a legtöbbe. Másként megfogalmazva: mindent valamiért cserébe kapunk, és amit „csak úgy" adnak nekünk, „szíves­ségből" vagy „figyelmességként”, azért el is várhatnak valamit, így jobb, ha óva­tosak vagyunk az ilyen helyzetekben. Erre tanította meg ugyanis a generáci­ókat az elmúlt rendszer, amikor sem­mit sem lehetett kapni a boltokban, in­gyen javításokat, hajvágásokat s egye­beket vállaltak az emberek, hogy cseré­be, az illetékes személyek segítségével hozzájussanak az alapvető élelmisze­rekhez és más létfontosságú dolgok­hoz. Mindent meg kellett szerezniük, nem juthattak csak úgy tisztán hozzá a mindennapi élet nélkülözhetetlen kellé­keihez, és ezért cserébe szívességeket kellett tenniük - ám ezeket a legkevés­bé sem szívesen tették, hiszen muszáj volt jóban lenniük ezzel­ azzal, aki se­gíthetett nekik. Ezek a kényszerszíves­ségek beszennyezték magát a szíves­ség fogalmát is, és ha ma arról beszé­lünk, hogy valaki valamit önzetlenül, ön­ként megtesz másokért vagy a közös­ségért, netán kedveskedni akar valaki­nek, ösztönösen is hátsó szándékot ke­resünk mögötte. Nem vitatom, biztosan vannak olya­nok is, akik jótékonynak tűnő célok ré­vén akarnak maguknak hasznot hajtani vagy az önkéntesség fogalmát kiforgat­va ingyen szeretnének bizonyos szolgál­tatásokat igénybe venni, ám meg kell tanulnunk különbséget tenni a segítség és kihasználás között. Főként olyankor, amikor a pénz kérdése fel sem merül, és nyilvánvaló a jó cél is. Persze ahogy egyre többen kezdenek valós vagy fiktív jótékony célokra gyűjteni, a közösségi oldalakon gyanús megosztásokra buz­dítani, a külső szemlélőnek egyre nehe­zebb dolga van, ha tisztán akar látni. A jótékonykodni, önkénteskedni vágyók­nak is beletelhet egy kis időbe és keres­gélésbe, amíg megtalálják a megbízha­tó akciókat, hiszen bárkinek lehet ne­gatív tapasztalata csalókkal is. Minden­esetre azt javaslom mindenkinek, hogy mielőtt pozitív vagy negatív véleményt alkot egy kezdeményezésről, megmoz­dulásról, szánjon rá egy kis időt, hogy pontosan utánanézzen a részleteknek, hiszen könnyű bizalmat szavazni egy kamuakciónak, és ugyanilyen könnyű reblamálni a valódi, értékes közösségi munkát végzőket. Utóbbira nemrég egy helyi szemét­­gyűjtő akció során láttam szembetű­nő példát: a kezdeményezéshez több székelyudvarhelyi iskola diákjai is csat­lakoztak, akik az elmondások szerint pozitív tapasztalatokkal távoztak, és kedvet kaptak ahhoz, hogy további kör­nyezetvédő akcióban is részt vegye­nek. Az erről szóló hírt azonban egye­sek elmarasztalóan kommentálták: van, aki szerint ezt gyerekmunkának kellene felfogni, amelyet a törvény bün­tet. Igaz, hogy a legkevésbé sem tar­tom szívderítő dolognak, hogy az akci­óban részt vett fiatalok egy olyan vá­rosban élnek, ahol az elvileg náluk éret­tebb és okosabb felnőttek által ott­hagyott koszt kell úton-útfélen látni­uk - és ahol a polgármester csak né­hány percig kapcsolódik be a szemét­­szedésbe -, ám ahelyett, hogy a közös­ségért tett gyerekek kis kacsáját fél­tenénk, a szülőket, a felnőtteket kelle­ne megdorgálnunk, amiért hiányoztak mellőlük. A szervezőket meg legfeljebb azért marasztalhatnánk el, mert az ak­ció időpontját nem igazították a dolgo­zók többségének munkaprogramjához, hiszen így valóban kevés felnőtt segéd­kezhetett a helyszínen. Merem állítani azonban, hogy akik a gyerekeket is le­beszélnék a környezetvédelemről, sza­badidejükben sem fáradnának ki a víz­partra takarítani, de az útjukba kerülő, szétdobált hulladékot sem vennék fel a földről. Helyette írnának egy dühös vé­leményt. ■ AKTUÁLIS

Next