Udvarhelyi Híradó, 2017. február (28. évfolyam, 21-40. szám)

2017-02-14 / 30. szám

FIZESSEN ELŐ MOST!­­ hónap 25 lej tt SZERKESZTŐSÉG CÍME:______________________________________________ FONTOS!_______________________________________SZERKESZTŐSÉG "“'"Híradó Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székhely István Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Mű­sormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. (is) tif­iN­» ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. sz. Telefon: 0266-218­361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hlrado.ro terjeates@udvarhelyi-hirado.ro fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0 266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkestők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó * 2017. február 14., kedd A tánc, amely összehozta és összetartja az embereket Kacsó Andrásra emlékeztek Harminc éve hunyt el Kacsó András, aki­nek emlékét a mai na­pig őrzik egykori tanít­ványai. Évente össze­gyűlnek feleleveníteni azt a tudást, amit mes­terüktől kaptak, aki a néptánc, a népi érté­kek szeretetét adta át nekik. E­gykori tanítványai koszo­­rúzták meg Kacsó András sírját a székelyudvarhelyi katolikus temetőben szombat­­ délután, majd fényképekkel és közös történetekkel emlékez­tek a néptáncos évekre, felele­venítették az örökséget, amit mesterük hagyott rájuk. Közel hatvan évvel ezelőtt tizennyolc táncospár, énekes és zenészek turnézták végig az országot. A megemlékezésen videofelvéte­lekkel idézték fel a régi fellé­péseket. Az eseményre Kacsó András gyerekeit, Andrást és Zoltánt is mindig meghívják, akiknek ez hihetetlenül sokat jelent - tudtuk meg Bokor Ilo­nától, a rendezvény egyik fő­szervezőjétől. Közösséget kovácsolt A társaságot egy olyan kö­telék tartja össze, amely pél­daértékű: nemcsak egyszerű­en a régi kapcsolatok fenntar­tása a cél, hanem a generáció­kon átívelő közösségépítés. Ez nem véletlen, hiszen nem csu­pán egykori táncosok találkoz­nak itt, hanem azok leszárma­zottai is. „Bandi bácsi egy olyan családias társaságot, légkört teremtett, amit nem lehet sem­misnek tekinteni. Most is úgy vagyunk, mint a testvérek, nem számít, ha valaki már nem eb­ben a városban él, úgyis tudom, mi van vele, milyen gondokkal küzd, milyen öröme van" - me­sélte Bokor Ilona, aki tíz éven át táncolt, míg férje szinte har­minc évig. Kacsó András három évtizede hunyt el, s bár tánc­mozgalmának tagjai azóta több alkalommal is találkoztak, va­lójában egy táncostársuk tíz évvel ezelőtti halála hozta ösz­­sze újra a régi csapatot, az­óta rendszeresen, évente ösz­­szeülnek. Bandi bácsiról „A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert ön­magához" - hangzott el a kö­szöntőbeszédben a Fölszállott, a páva zenei vetélkedő jelmon­data. A tánccsoport tagjai úgy érzik, éppen ezt tapasztalták meg azokban az években, ami­kor táncoltak. Kacsó András 1932. április 20-án született Alsósófalván, s szólótáncos­ként már 21 évesen országos harmadik díjat nyert a bukares­ti döntőn. Táncoktató, művésze­ti szakirányító és folklórgyűjtő, a székelyudvarhelyi Művelődé­si Ház, majd a megyei szakta­nács alkalmazottja volt. A nép­tánc, a népi értékek szerete­tét tanította meg, adta át tánco­sainak. Szakirányítóként első nagy sikerét a Görög Ilona-bal­­lada feldolgozása hozta, amely­­lyel 1969-ben országos máso­dik díjat nyertek - hangzott el a megemlékezésen. Tanítványai közül sokan az időközben meg­alakult marosvásárhelyi, sepsi­szentgyörgyi, Csíkszeredai szé­kely népi együttesek szakirá­nyítóivá vagy táncosaivá váltak - tudtuk meg ifjabb Kacsó And­rástól. A táncmester 1987. janu­ár 9-én hunyt el. Amit rájuk hagyott A legfontosabb örökség, amit Bandi bácsi hátrahagyott, az egymás iránti szeretet és tisz­telet - fogalmazták meg tanít­ványai közül többen. Pál Antal Németországból jött haza erre az alkalomra, amikor csak tud, mindig eljön, hiszen tizenöt évig volt tagja a társulatnak. „And­rás bácsit nem lehet elfelejte­ni, tőle tanultunk barátkozni, vi­selkedni" - fogalmazott. '84-ben ment ki Németországba, család­jával együtt él ott, de gyermeke­it is megtanította a néptáncra, új hazájukban is eljárnak táncolni, illetve magyar közösségekbe, s ha tehetik, mindig hazalátogat­nak - mesélte. DÁVID ANNA JÚLIA Idősebbik fia szerint ez az egyetlen Kacsó Andrásról megmaradt kép, amelyen táncol r~-j­oo ГУІ -t c r-~| Alternatívák, teaszűrők Míg az erdélyi magyar gyermek­nek arról kell számot adnia az isko­lában, mennyire értette meg Slavici vagy Creangă archaizmusoktól, regionalizmusoktól hemzsegő szöve­gét, gyakorta megesik, hogy még tojást vagy kenyeret sem tud kérni a boltban helyesen románul. Hiszen kommunikál­ni nem tanítja meg őket a rendszer, ehe­lyett irodalmi szövegekkel és nyelvtani feladatok megoldásával kell kínlódniuk hosszú éveken keresztül, ebből azonban sajnos nem következik, hogy érettségi­ig meg is tanulnak románul. Alternatí­vájuk pedig ritkán akad. Persze vannak nagyon szorgalmas kivételek és szeren­csések is, akik román játszótársaiktól tanulják meg a nyelvet spontán módon, nem pedig vers- és mondattani elem­zésekből hiányosan és esetlegesen. (Az oktatási rendszer másik fintora, hogy ha helyesen beszéli is a hétköznapi nyel­vet a diák, még nem fog automatikusan jó jegyet kapni az iskolában, ahol példá­ul a Măi băiţă, floare dulce című népköl­tésről kell bebizonyítania fennkölt sza­vakkal, hogy lírai szöveg). Akut, remény­telennek tűnő a helyzet: a rendszervál­táskor érettségizetteknek már érettsé­giznek a gyerekei, az elmúlt évtizedek­ben pedig semmi nem változott érdem­ben: generációk egész sora végezte el 1990 óta az iskolát, és a román ajkúak számára készített tananyag mentén kel­lett megfelelniük az elvárásoknak. Az elemisták egy ideje alternatív tantervek szerint tanulhatnak, most felcsillant a remény, hogy az 5-8. osztályosok szá­mára is elkészülhetnek végre-valahá­­ra azok az oktatási anyagok, amelyek fi­gyelembe veszik: nem anyanyelvük a román. Gőzerővel lehet most már re­ménykedni abban, hogy a mostani ele­mistáknak nem kell beleesniük az alter­natív negyedikes és a román ajkúak szá­mára készült ötödikes anyag között tá­tongó szakadékba. Bizakodjunk, hogy a jelenlegi elsős hetedikes korában majd bátran, helyesen kér két tojást a bolt­ban. Sőt, ha minden jól megy, esetleg villanykapcsolót vagy teaszűrőt is. KISS JUDIT AKTUÁLIS

Next