Udvarhelyi Híradó, 2017. február (28. évfolyam, 21-40. szám)
2017-02-14 / 30. szám
FIZESSEN ELŐ MOST! hónap 25 lej tt SZERKESZTŐSÉG CÍME:______________________________________________ FONTOS!_______________________________________SZERKESZTŐSÉG "“'"Híradó Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székhely István Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. (is) tifiN» ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hlrado.ro terjeates@udvarhelyi-hirado.ro fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0 266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkestők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó * 2017. február 14., kedd A tánc, amely összehozta és összetartja az embereket Kacsó Andrásra emlékeztek Harminc éve hunyt el Kacsó András, akinek emlékét a mai napig őrzik egykori tanítványai. Évente összegyűlnek feleleveníteni azt a tudást, amit mesterüktől kaptak, aki a néptánc, a népi értékek szeretetét adta át nekik. Egykori tanítványai koszorúzták meg Kacsó András sírját a székelyudvarhelyi katolikus temetőben szombat délután, majd fényképekkel és közös történetekkel emlékeztek a néptáncos évekre, felelevenítették az örökséget, amit mesterük hagyott rájuk. Közel hatvan évvel ezelőtt tizennyolc táncospár, énekes és zenészek turnézták végig az országot. A megemlékezésen videofelvételekkel idézték fel a régi fellépéseket. Az eseményre Kacsó András gyerekeit, Andrást és Zoltánt is mindig meghívják, akiknek ez hihetetlenül sokat jelent - tudtuk meg Bokor Ilonától, a rendezvény egyik főszervezőjétől. Közösséget kovácsolt A társaságot egy olyan kötelék tartja össze, amely példaértékű: nemcsak egyszerűen a régi kapcsolatok fenntartása a cél, hanem a generációkon átívelő közösségépítés. Ez nem véletlen, hiszen nem csupán egykori táncosok találkoznak itt, hanem azok leszármazottai is. „Bandi bácsi egy olyan családias társaságot, légkört teremtett, amit nem lehet semmisnek tekinteni. Most is úgy vagyunk, mint a testvérek, nem számít, ha valaki már nem ebben a városban él, úgyis tudom, mi van vele, milyen gondokkal küzd, milyen öröme van" - mesélte Bokor Ilona, aki tíz éven át táncolt, míg férje szinte harminc évig. Kacsó András három évtizede hunyt el, s bár táncmozgalmának tagjai azóta több alkalommal is találkoztak, valójában egy táncostársuk tíz évvel ezelőtti halála hozta öszsze újra a régi csapatot, azóta rendszeresen, évente öszszeülnek. Bandi bácsiról „A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához" - hangzott el a köszöntőbeszédben a Fölszállott, a páva zenei vetélkedő jelmondata. A tánccsoport tagjai úgy érzik, éppen ezt tapasztalták meg azokban az években, amikor táncoltak. Kacsó András 1932. április 20-án született Alsósófalván, s szólótáncosként már 21 évesen országos harmadik díjat nyert a bukaresti döntőn. Táncoktató, művészeti szakirányító és folklórgyűjtő, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház, majd a megyei szaktanács alkalmazottja volt. A néptánc, a népi értékek szeretetét tanította meg, adta át táncosainak. Szakirányítóként első nagy sikerét a Görög Ilona-ballada feldolgozása hozta, amelylyel 1969-ben országos második díjat nyertek - hangzott el a megemlékezésen. Tanítványai közül sokan az időközben megalakult marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, Csíkszeredai székely népi együttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak - tudtuk meg ifjabb Kacsó Andrástól. A táncmester 1987. január 9-én hunyt el. Amit rájuk hagyott A legfontosabb örökség, amit Bandi bácsi hátrahagyott, az egymás iránti szeretet és tisztelet - fogalmazták meg tanítványai közül többen. Pál Antal Németországból jött haza erre az alkalomra, amikor csak tud, mindig eljön, hiszen tizenöt évig volt tagja a társulatnak. „András bácsit nem lehet elfelejteni, tőle tanultunk barátkozni, viselkedni" - fogalmazott. '84-ben ment ki Németországba, családjával együtt él ott, de gyermekeit is megtanította a néptáncra, új hazájukban is eljárnak táncolni, illetve magyar közösségekbe, s ha tehetik, mindig hazalátogatnak - mesélte. DÁVID ANNA JÚLIA Idősebbik fia szerint ez az egyetlen Kacsó Andrásról megmaradt kép, amelyen táncol r~-joo ГУІ -t c r-~| Alternatívák, teaszűrők Míg az erdélyi magyar gyermeknek arról kell számot adnia az iskolában, mennyire értette meg Slavici vagy Creangă archaizmusoktól, regionalizmusoktól hemzsegő szövegét, gyakorta megesik, hogy még tojást vagy kenyeret sem tud kérni a boltban helyesen románul. Hiszen kommunikálni nem tanítja meg őket a rendszer, ehelyett irodalmi szövegekkel és nyelvtani feladatok megoldásával kell kínlódniuk hosszú éveken keresztül, ebből azonban sajnos nem következik, hogy érettségiig meg is tanulnak románul. Alternatívájuk pedig ritkán akad. Persze vannak nagyon szorgalmas kivételek és szerencsések is, akik román játszótársaiktól tanulják meg a nyelvet spontán módon, nem pedig vers- és mondattani elemzésekből hiányosan és esetlegesen. (Az oktatási rendszer másik fintora, hogy ha helyesen beszéli is a hétköznapi nyelvet a diák, még nem fog automatikusan jó jegyet kapni az iskolában, ahol például a Măi băiţă, floare dulce című népköltésről kell bebizonyítania fennkölt szavakkal, hogy lírai szöveg). Akut, reménytelennek tűnő a helyzet: a rendszerváltáskor érettségizetteknek már érettségiznek a gyerekei, az elmúlt évtizedekben pedig semmi nem változott érdemben: generációk egész sora végezte el 1990 óta az iskolát, és a román ajkúak számára készített tananyag mentén kellett megfelelniük az elvárásoknak. Az elemisták egy ideje alternatív tantervek szerint tanulhatnak, most felcsillant a remény, hogy az 5-8. osztályosok számára is elkészülhetnek végre-valahára azok az oktatási anyagok, amelyek figyelembe veszik: nem anyanyelvük a román. Gőzerővel lehet most már reménykedni abban, hogy a mostani elemistáknak nem kell beleesniük az alternatív negyedikes és a román ajkúak számára készült ötödikes anyag között tátongó szakadékba. Bizakodjunk, hogy a jelenlegi elsős hetedikes korában majd bátran, helyesen kér két tojást a boltban. Sőt, ha minden jól megy, esetleg villanykapcsolót vagy teaszűrőt is. KISS JUDIT AKTUÁLIS