Udvarhelyi Híradó, 2017. október (28. évfolyam, 188-209. szám)

2017-10-09 / 193. szám

FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej ! UDVARHELYI Híradó A SZERKESZTŐSÉG CÍME:___________________________________________________FONTOS!__________________________________________________SZERKESZTŐSÉG Megjelenik munkanapokon. Kiadó: ISSN: 1844-430 X Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székhely István Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kovács Eszter, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Bordi Tamás, Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. tSftfTt imnunk! ! ELŐFIZETÉSEIÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, éslemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600. Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing®udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.m terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó * 2017. október 9., hétfő AKTUÁLIS Megkezdték a szakmai gyakorlatot a szakközépiskolások Duális képzés - gyakorlatban is FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Hargita megyében egyedüliként Székelyudvarhelyen indult duális oktatás idén: a Kós Károly Szakközépiskola diákjai múlt pénteken megkezdték első gyakorlati napjukat öt helyi ven déglátó egységnél. A duális képzés lényege olyan versenyképes, gyakorlatalapú szakképzés, amely elsősorban a vállalkozók támogatásán alapul, így a Bányai János Szakközépiskolában faipari és mechanika szakosztályok indultak, míg a Kós Károlyban vendéglátóipari képzés. Öt étteremben láthatjuk őket A tanév kezdetétől péntekig az elméleti órákon volt a hangsúly, a következő napokban azonban öt helyi vendéglátós által terveztetett és varratott egységes munkaruhában találkozhatunk a Kós Károly Szakközépiskola tanoncaival a Septimia Hotelben, a Küküllő Szállodában, a Petőfi Panzióban, a Gondűzőben, illetve a Park Étteremben. Az első gyakorlati nap sajtótájékoztatóval indult, amelyen a polgármesteri hivatal, a megyei tanács, a tanfelügyelőség, az iskola és nem utolsósorban a duális képzést felkaroló vendéglátó egységek képviselői kitartást kívántak a harmincegy diáknak, és további támogatásukról biztosították őket. Ennek biztosítékául a felek aláírtak egy együttműködési megállapodást a képzés közös fejlesztéséről. Elhangzott ugyanakkor, hogy tervezik például hazai és anyaországi séfek, oktatók bevonását a programba, erre már több helyről kaptak ígéretet. Izgatottan várták Nagyon szeret főzni, ezért felvételizett a szakács szakosztályba Salak Izabella, aki pénteken már alig várta, hogy véget érjen a sajtótájékoztató és bekukkantson a Septimia konyhájába. Messziről, Besztercéről került a Kós Károly Szakközépiskolába, mivel zenetanárnőjétől hallotta, hogy itt oktatják magyarul azt, amire vágyik. Még csak egy hónapja van itt, de már megkedvelte a várost, jól érzi magát: bevallása szerint jobban megismerte már, mint Besztercét, ahova szülőfalujából járt be iskolába. Szakács Linda Nagygalambfalváról, Siklódi Katalin pedig Kobátfalváról került a pincér szakra. A barátnők nagyon várták, hogy gyakorlatban is kipróbálhassák a felszolgálást, kissé féltek az ismeretlentől, annál is inkább, mert sajnálatukra egyiküket a Septimiába, másikukat a Küküllő Szállodába osztották be. Tőlük megtudtuk, hogy csütörtökön munkavédelmi felkészítőt tartottak az iskolában, és már azt is tudják, hogyan kell viselkedniük a vendégekkel. DÓSA ILDIKÓ Harmincegyen. A gyakorlatalapú szakképzés elmélete LŐRINCZ GYÖRGY Г--І oo Ш I--J Köszönéseim Gondolták volna? A napokban egy beszélgetésben merült fel, hogy egy hosszabb élet során s egy-egy rendszerváltás után mennyit változnak a köszönések is. Katolikus faluban nőttem fel, s miután az ember megtanulta a legfontosabb szavakat, amelyek az egész életben elkísérik - édesanyám, édesapám rácsodálkozik arra is, hogy nagyszülőkből négy is van, valamilyen jelzős szerkezettel megkülönbözteti őket, majd a megismerés, a világra való rácsodálkozás rögtön a köszönésekkel folytatódik. A belátható és bejárható táj, a közösség megszabja a világ megismerésének szabályait is. Nálunk így, mindig a fiatalabbnak kell előre köszönnie az idősebbnek: jól hallhatón beszélj, nézz a szemébe annak, akivel beszélsz. Aztán persze jött a köszönési forma is: dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, szemben azzal, amikor valaki szomszéd, rokon felnőtt jött, s miután belépett az ajtón, azt mondta, Isten áldja. És a férfi vagy férfiak felé lépve kezet fogott velük. Azt már nem is kell mondanom, mennyire vártuk a pillanatot, hogy felnőttként, pontosabban a felnőtté válás során először mondhassuk: Isten áldja, vagy esetleg jó napot, reggelt, estét kívánjunk, és „férfiasan" kezet fogjunk az első emberrel. De addig persze még sok volt. Először is emlékezetem szerint le kellett szoknunk az óvodában használt és ideológiailag elavult kezét csókolom köszönési módról, amely a nyakkendővel együtt ment ki a divatból, és meg kellett tanulnunk azt is, hogy a köszönéshez az iskolában, hivatalokban hozzáfűzzük az „elvtárs” szót. Szóval a világ nem tágult ki rögtön, különböző és jól meghatározott szakaszai voltak, és jó messzire volt az a pillanat, amikor a templom előtt vagy a kultúrotthonnál minden bátorságot összeszedve ki merte mondani valaki az Isten áldjon, vagy jó estét adjon Isten szavakat. Azt is mondhatnám, pártfogó kellett, aki esetleg elsőnek kezet fogott veled. Aztán persze megtanultuk azt is, hogy mindenkinek nem illik, sőt veszélyes az Isten áldja köszönés, már nem illik „Istent a szájunkra vennünk”, s egy szimpla napszakhoz igazított jó napot kívánókkal, amelyhez esetleg az illető nevét is hozzáfűztük, lerendeztük a köszönést. Nem mondom, de sokszor gondok elé állított a köszönés formája, hogy a szembejövő embernek miként kell köszönni. Már a gimnáziumban jártam, amikor ránk köszöntött a szervusz forma s csak nagy sokára következett a szia vagy az úriasabb, fennköltebb viszlát Vagy: viszlát, szia. De persze még ekkor is tartogatott meglepetéseket az élet, főleg ha reformátusokkal találkozott az ember, akik a békesség istentől szavakkal figyelmeztették az embert vallási hovatartozásukra. Újabb nagy fordulat a „forradalom után következett be, amikor a köszönésre használt szókincsünkből eltűn az elvtárs és elvtársnő, s meglepődv figyeltünk fel arra, hogy már nem a lány jó napot köszön és a divat, hane egyenesen a szép nap s annak különböző változatai.