Udvarhelyi Híradó, 2018. február (29. évfolyam, 21-40. szám)
2018-02-14 / 30. szám
2 ШШШЯШшь.'ЖШ Udvarhelyi Híradó ■ 2018. február 14., szerda ESZTŐSÉG CÍME:_____________________________________________________FONTOS!______________________________________________________SZERKESZTŐSÉG ELŐFIZETÉSI ÁRAINK 25 lej І postai előfizetés I 28 lej » 0266-218361 « | UDVARHELYI Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430 X Főszerkesztő: Szőke László Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Kovács Eszter, Pál Gábor, Székhely István (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600. Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 І Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kimulatták magukat, kitáncolták a farsangot a lövéteiek Nyugodalmat a farsangnak! „Ismert lehetett Farsang, hogy az egész falu elment a temetésére. Gazdag volt, hogy a pap bácsi udvarán tartják a tort?" - évődtek, mint „a titokváróban”, a lövétei „komámasszonyok". Ősi rítus szerint zárták a böjt előestéjén a vígság időszakát a katolikus nagyközségben. Kövér csütörtök óta állt a bál Lövétén: az óvodásoktóliskolásoktól a felnőtteken át a nős emberekig szerre kimulathatták magukat a falubeliek. A székely ruhás, rokolyás forgatagot húshagyó vasárnap, a „serkebált", a serdülőket húshagyó kedden a templomi és utcai ünnepség után tartották. Ősi hagyomány A fiatalok seregszemléjén, tegnap felemlegettük, hogy mióta világ a világ, így „táncoltatják ki" a víg, bál-bál utáni farsangfarkát. Eltelepíthetetlen és megmásíthatatlan a szokásrend: előbb a templomban a gyermekekért, fiatalokért ajánlják fel a szentmisét, majd a plébánia udvarán, a községházán és a malomárok hídjain az alakoskodós, kínálkodós, szabad táncos együttléten a település apraja-nagyja jelen volt. Színes forgatag Rengeteg fiatal öltött székely ruhát. Ma már nem csupán a szeretős legények kapnak bokrétát, mint régen, hanem minden fiú, aki részt vesz a zenés templomba vonuláson. A felfűzött virágot illő módon viszonozzák majd a legénykék a májusággal. A zenészek Mag István vezetésével és az asszonymaskarás Lázár Béla kíséretével húzták a talpalávalót a népháztól a templomig, onnan a plébánia, majd a községháza udvarán át a hidakig, és tovább a serkebálban a himnuszénekléssel zárult éjféli harangkondulásig. A szentmisén László István plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik a gyermekek, fiatalok nevelésében részt vállalnak. Végül a hagyományok megtartására kért áldást. A plébánia udvarán a több száz, különböző korosztályhoz tartozó részvevő együtt köszönt el a farsangtól. Ott a nénék szájából olyan titkok is napvilágra kerültek, amik meg sem történtek, és a valószínűségük is kevés. A komámasszonyok, Ultra Viola, Bor Virág, Вас Ilus, Winch Es(z) ter, Csecs Emőke és Har Mónika előbb válaszolgatott a Duma Tévé riporterének kérdésére, majd megcsillogtatták a hátuk mögött hagyott negyven kórusévben szerzett dalos tudásukat. Végül kérték a Heveder zenekart, zendítsen rá. Kaláccsal, koccintanivalóval kérték: Adjon Isten nyugodalmat a farsangnak. A községháza udvarán folytatódott a fánkos, kínálkodós mulatság. Régen a bíró, manapság a polgármester köszönti és ajándékozza meg az ifjakat. Mihály Dénes polgármester a hagyományt tűznek nevezte, amelynek lángját az ifjú szívekben élesztik fel. MOLNÁR MELINDA FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Kik lesznek a bokrétások közül a szegenkénti legénybírók jövőre? P. BUZOGÁNYI ÁRPÁD I І A divat szeléről A szélnek nincs divatja, legfeljebb tavasszal vagy ősszel, meg a téli zimankós napokon, ám a divat szele létezik, és akár meg is érinthet. Már akit. De nincs az az ember, akire ne lehetne valamilyen hatással. A csökönyösebbje nézi, látja, és ellenáll. Próbálja kikerülni hatását. Másokat közös mederbe fúj, és akár a leglehetetlenebb látványé nadrágot, frizurát is szeretnék magukénak tudni. Mert a divat lényege nem más, mint a feltűnés, a kitűnés: ne legyünk olyanok, mint mások, látsszunk különbnek, hogy trendik, menők lehessünk. Bár ez nem teljesen érthető és elfogadott bizonyos körökben, helyzetekben. Attól még kiviríthatunk, mint tavasszal a sárga virág. Igaz, néha komoly pénzbe kerül, de hát valamit valamiért. A középszerűséget, megszokottat feladhatjuk, hogy a megbámult státuszába kerülhessünk. Megéri, hát nem? Az emberek többsége időt, pénzt és fáradságot nem sajnál, csak hogy ne olyan legyen, mint más. Hajaj, hol van már a rómaiak arany középszerűséget hirdető mondása? A tömeghez tartozni nem vágyott, sőt talán már régóta elítélt, lenézett helyzet, állapot. Mert egy tetkó, testékszer, furcsa szabású ruhadarab is kiemel belőle. A különcség nem azt jelenti, mint három évtizeddel korábban. Sem viselkedésben, sem öltözködésben. Ugyan mire másra lenne jó a státusszimbólum fajkutya, drága autó, különös alakú ház, meglepő hajviselet, ha nem erre? A felpuffasztott ego ezt is jelenti egyebek között. Hogy nincs már türelem valamit végigvárni, megtanulni, ugyanazt párszor megtenni. Arra a pórnép való, a bátortalanok, megalkuvók, maradiak tömege. Saját receptek szerint éljük az életet, és igyekszünk mindenből a leghamarabb elérhetőt birtokolni. A termelés jelszava „sokat és olcsón”, a fogyasztásé pedig „drágán és különlegeset”. Ne olyat, amit mások is elérhetnek, megkaphatnak. Mindegy, hogy teljesen közönséges dologról van-e szó, például kenyérről, mert ez esetben is kinyílnak a lehetőségek: teljes kiőrlésű lisztből, korpásat vagy magvakkal dúsítottat, feketét, rozsosat, egyszóval a régi mérték szerint csupa olyat, ami nem jelentett értéket, kiválóságot, ám most, az egészséges életmód jelszavával elfogadottá tették. Sőt, kívánttá, aminek birtoklása anyagi többletet jelenthet, mármint a kiadást, a költségeket nézve. Olyan ez, mint a klubtagság, minél kevesebben tartozunk valahová, annál különlegesebb, vagányabb. Nem kell sokakkal osztozkodni a dicsőségen. Az túl alantas lenne. Akkor nem válnánk ki a tömegből. Akkor ugyan mi hirdetné, hogy több pénzzel valami másat is meg lehet szerezni? Bár nagy ennek az ára, megtérül azon a kis vékonyka sávon, ahová a kevesek tartoznak, tartozhatnak. Ha mással nem, idegen ízléssel be lehet hozni a magunk kis környezetébe is valami újat, ami nem itt termelődött ki. Szavakat, kifejezéseket, ruhaanyagot, nyári üdülést, autót, ékszert. Menedzserek hada töri az agyát, hogy mi újat kínálhasson még. Új szezonban új stílus, életérzés illik. Amit az előttünk élők kedveltek, az számba sem jöhet. Nem sikk, nem menő, nem trendi. Inkább vállaljuk azt a sok vesződséget, hogy másoknak elmagyarázzuk, az új mitől menőbb, és egyáltalán mi az eredete, ha már lényege nincs. A maguktól történő dolgok tehát ezért nem divatosak: a szélfújás, a virágillat, a gyakorlatiasság, az arányosság. Kell valami áttétel, amitől új, más, nem érthető. Amilyen a feldobott élet, idegen akcentussal. Ezért nem illik bele, ami érthető és alanyi jogon is a mienk lehetne. rasco Car-t AKTUÁLIS