Udvarhelyi Híradó, 2018. február (29. évfolyam, 21-40. szám)

2018-02-14 / 30. szám

2 ШШШЯШшь.'ЖШ Udvarhelyi Híradó ■ 2018. február 14., szerda ESZTŐSÉG CÍME:_____________________________________________________FONTOS!______________________________________________________SZERKESZTŐSÉG ELŐFIZETÉSI ÁRAINK 25 lej І postai előfizetés I 28 lej » 0266-218361 « | UDVARHELYI Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430 X Főszerkesztő: Szőke László Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Kovács Eszter, Pál Gábor, Székhely István (aktuális) Zátyi Ti­bor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapki­hordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600. Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218­361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 І Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit­­ a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kimulatták magukat, kitáncolták a farsangot a lövéteiek Nyugodalmat a farsangnak! „Ismert lehetett Far­­­sang, hogy az egész falu elment a temeté­sére. Gazdag volt, hogy a pap bácsi udvarán tartják a tort?" - évőd­­tek, mint „a titokvá­róban”, a lövétei „ko­­mámasszonyok". Ősi rítus szerint zárták a böjt előestéjén a víg­­ság időszakát a katoli­kus nagyközségben. K­övér csütörtök óta állt a bál Lövétén: az óvodásoktól­­iskolásoktól a felnőtteken át a nős emberekig szerre ki­mulathatták magukat a falube­liek. A székely ruhás, rokolyás forgatagot húshagyó vasárnap, a „serkebált", a serdülőket hús­­hagyó kedden a templomi és ut­cai ünnepség után tartották. Ősi hagyomány A fiatalok seregszemléjén, tegnap felemlegettük, hogy mi­óta világ a világ, így „táncol­tatják ki" a víg, bál-bál utáni farsangfarkát. Eltelepíthetet­­len és megmásíthatatlan a szo­kásrend: előbb a templomban a gyermekekért, fiatalokért ajánl­ják fel a szentmisét, majd a plé­bánia udvarán, a községházán és a malomárok hídjain az ala­­koskodós, kínálkodós, szabad táncos együttléten a település apraja-nagyja jelen volt. Színes forgatag Rengeteg fiatal öltött székely ruhát. Ma már nem csupán a szeretős legények kapnak bok­rétát, mint régen, hanem minden fiú, aki részt vesz a zenés temp­lomba vonuláson. A felfűzött vi­rágot illő módon viszonozzák majd a legénykék a májusággal. A zenészek Mag István vezeté­sével és az asszonymaskarás Lázár Béla kíséretével húzták a talpalávalót a népháztól a temp­lomig, onnan a plébánia, majd a községháza udvarán át a hida­­kig, és tovább a serkebálban­­ a himnuszénekléssel zárult éjféli harangkondulásig. A szentmisén László István plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik a gyer­mekek, fiatalok nevelésében részt vállalnak. Végül a ha­gyományok megtartására kért áldást. A plébánia udvarán a több száz, különböző korosztály­hoz tartozó részvevő együtt köszönt el a farsangtól. Ott a nénék szájából olyan titkok is napvilágra kerültek, amik meg sem történtek, és a valószí­nűségük is kevés. A komám­­asszonyok, Ultra Viola, Bor Virág, Вас Ilus, Winch Es(z) ter, Csecs Emőke és Har Móni­ka előbb válaszolgatott a Duma Tévé riporterének kérdésére, majd megcsillogtatták a hátuk mögött hagyott negyven kó­rusévben szerzett dalos tudá­sukat. Végül kérték a Heveder zenekart, zendítsen rá. Ka­láccsal, koccintanivalóval kér­ték: Adjon Isten nyugodalmat a farsangnak. A községháza udvarán folytatódott a fánkos, kínálkodós mulatság. Régen a bíró, manapság a polgármester köszönti és ajándékozza meg az ifjakat. Mihály Dénes pol­gármester a hagyományt tűz­nek nevezte, amelynek lángját az ifjú szívekben élesztik fel. MOLNÁR MELINDA FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Kik lesznek a bokrétások közül a szegenkénti legénybírók jövőre? P. BUZOGÁNY­I ÁRPÁD I І A divat szeléről A szélnek nincs divatja, legfeljebb ta­vasszal vagy ősszel, meg a téli zimankós napokon, ám a divat szele létezik, és akár meg is érinthet. Már akit. De nincs az az ember, akire ne lehetne valamilyen hatással. A csökönyösebbje nézi, látja, és ellenáll. Próbálja kikerülni hatását. Másokat közös mederbe fúj, és akár a leglehetetlenebb látványé nadrágot, frizurát is szeretnék magukénak tudni. Mert a divat lényege nem más, mint a feltűnés, a kitűnés: ne legyünk olyanok, mint mások, látsszunk különbnek, hogy trendik, menők lehessünk. Bár ez nem teljesen érthető és elfogadott bizonyos körökben, helyzetekben. Attól még kivi­ríthatunk, mint tavasszal a sárga virág. Igaz, néha komoly pénzbe kerül, de hát valamit valamiért. A középszerűséget, megszokottat feladhatjuk, hogy a meg­bámult státuszába kerülhessünk. Meg­éri, hát nem? Az emberek többsége időt, pénzt és fáradságot nem sajnál, csak hogy ne olyan legyen, mint más. Hajaj, hol van már a rómaiak arany középszerűséget hirdető mondása? A tömeghez tartoz­ni nem vágyott, sőt talán már régóta elítélt, lenézett helyzet, állapot. Mert egy tetkó, testékszer, furcsa szabású ruhadarab is kiemel belőle. A különcség nem azt jelenti, mint három évtizeddel korábban. Sem viselkedésben, sem öl­tözködésben. Ugyan mire másra lenne jó a státusszimbólum fajkutya, drága autó, különös alakú ház, meglepő haj­viselet, ha nem erre? A felpuffasztott ego ezt is jelenti egyebek között. Hogy nincs már türelem valamit végigvárni, megtanulni, ugyanazt párszor megten­ni. Arra a pórnép való, a bátortalanok, megalkuvók, maradiak tömege. Saját receptek szerint éljük az életet, és igyekszünk mindenből a leghama­rabb elérhetőt birtokolni. A termelés jelszava „sokat és olcsón”, a fogyasz­tásé pedig „drágán és különlegeset”. Ne olyat, amit mások is elérhetnek, megkaphatnak. Mindegy, hogy teljesen közönséges dologról van-e szó, például kenyérről, mert ez esetben is kinyílnak a lehetőségek: teljes kiőrlésű lisztből, korpásat vagy magvakkal dúsítot­­tat, feketét, rozsosat, egyszóval a régi mérték szerint csupa olyat, ami nem jelentett értéket, kiválóságot, ám most, az egészséges életmód jelszavával el­fogadottá tették. Sőt, kívánttá, aminek birtoklása anyagi többletet jelenthet, mármint a kiadást, a költségeket nézve. Olyan ez, mint a klubtagság, minél kevesebben tartozunk valahová, annál különlegesebb, vagányabb. Nem kell so­kakkal osztozkodni a dicsőségen. Az túl alantas lenne. Akkor nem válnánk ki a tö­megből. Akkor ugyan mi hirdetné, hogy több pénzzel valami másat is meg lehet szerezni? Bár nagy ennek az ára, meg­térül azon a kis vékonyka sávon, ahová a kevesek tartoznak, tartozhatnak. Ha mással nem, idegen ízléssel be lehet hozni a magunk kis környeze­tébe is valami újat, ami nem itt ter­melődött ki. Szavakat, kifejezéseket, ruhaanyagot, nyári üdülést, autót, ékszert. Menedzserek hada töri az agyát, hogy mi újat kínálhasson még. Új szezonban új stílus, életérzés illik. Amit az előttünk élők kedveltek, az számba sem jöhet. Nem sikk, nem menő, nem trendi. Inkább vállaljuk azt a sok vesződséget, hogy mások­nak elmagyarázzuk, az új mitől me­nőbb, és egyáltalán mi az eredete, ha már lényege nincs. A maguktól történő dolgok tehát ezért nem divatosak: a szélfújás, a vi­rágillat, a gyakorlatiasság, az arányos­ság. Kell valami áttétel, amitől új, más, nem érthető. Amilyen a feldobott élet, idegen akcentussal. Ezért nem illik bele, ami érthető és alanyi jogon is a mienk lehetne. ras­co Ca­r­-t AKTUÁLIS

Next