Udvarhelyi Híradó, 2018. február (29. évfolyam, 21-40. szám)

2018-02-26 / 38. szám

2 Udvarhelyi Híradó ■ 2018. február 26., hétfő 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 25 lej Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430 X Főszerkesztő: Szőke László Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert­­ Szerkesztőségi tagok:­­ Dósa Ildikó, Fü­löp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Kovács Eszter, Pál Gábor, Szék­ely István (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (Hit­vallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc Lapmunkatárs: Oláh István Mű­sormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uhkkudvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, 1-16, vasárnap 14-20 óra közöt Méltó emléket állítani Csanády Györgynek Emlékezni kötelező Születésének 123. évfor­dulóján, február 23-án a székely himnusz szöve­gének írójára, Csanády Györgyre emlékeztek Udvarhelyen. A Székely Nemzeti Tanács udvar­helyi szervezete által a költő belvárosi refor­mátus temetőben lévő sírjánál rendezett meg­emlékezésen részt vett a Történelmi Vitézi Rend, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az EMNT udvarhelyszéki szervezetének tagjai, illetve közreműködött a Balázs Ferenc kórus, vala­mint a Székely Dalegylet. A napokban megkérdez­ték tőlem, mi értelme van ezeknek a megem­lékezéseknek, hiszen alig va­gyunk egy maroknyian ezeken a rendezvényeken" - mondta ün­nepi beszédében Bíró Edit önkor­mányzati képviselő, szervező. Majd hozzátette, ha lemondunk ünnepeinkről, évfordulóink meg­ünnepléséről, akkor lemondunk múltunkról, ezért kötelességünk évről évre megemlékezni. „Kö­zel száz éve énekeljük a székely himnuszt. Volt időszak, amikor tanították az iskolában, volt idő­szak, amikor csak suttogva, el­sötétített szobákban énekeltük. Mindannyian tudjuk, a diktatú­ra üldözte azokat, akiknek szá­ján megszólalt a dal. De a székely magyar lelkekből nem tehetett és mind a mai napig nem tehet kiir­tani" - hangsúlyozta. A további­akban Bereczki Zsolt református lelkész osztotta meg ünnepi gon­dolatait, majd a szavalatok után a részvevők megkoszorúzták a székely himnusz szerzőjének sírját. Végezetül Bíró Edit elmond­ta, azon túl, hogy óhaja szerint fia, Csanády András Székelyud­varhelyen helyezte örök nyuga­lomra a költő földi maradványait, Csanády Györgynek újabb emlé­ket kívánnak állítani. Civil ösz­­szefogással, aláírásgyűjtés révén reményeik szerint hamarosan köztér viselheti majd Csanády György nevét Székelyudvarhe­lyen. KOVÁCS ESZTER Maroknyi székely. Emlékezni így is érdemes FOTÓ: VERES NÁNDOR LŐRINCZ GYÖRGY A megszépült Kövesi név Be kell vallanom, múlt szerda óta más­képp nézek a DNA elnöknőjére. Rájöttem, hogy Traian Băsescu véleményével el­lentétben - aki azt állította, az ő döntése volt, hogy egy fiatal, politikától mentes, „tiszta” ember kerüljön az intézmény élére - nem véletlenül került abba a be­osztásba, amelyben van. Feltételezem, hogy Traian Băsescu valószínűleg azóta is bánja egykori döntését. Múlt szerda este óta tehát Laura Codruţa Kövesi más helyet foglal el a szívemben és a tudatomban, mint eddig. Aznap este a középkort, vagyis az inkvizí­ció korát megidéző boszorkányüldözés tanúi lehettünk volna, ahol ítélet nélkül máglyán égetik el a másképp gondolko­dókat, a „boszorkányokat”. Legalábbis ez volt a szándék, a védekezés jogától, az ártatlanság vélelmétől is megfosztva sárba taposni, megkövezni Kövesit és az általa vezetett intézményt. Örökre. Hogy tűnjön el még az árnyékvilágból is, ne áll­­jon útjában semmi a törvénytelenségnek. Persze a „fesztiválozó” vádlottak közül is lehet igazuk egyeseknek, de sejtésem szerint a lakosság 99,9%-ának nincs kifogása az intézkedések ellen. Szóval nagy kardcsörtetés volt a különböző mé­diumokban, tulajdonosaik jogi, politikai és nem utolsósorban börtönhelyzetük alapján érkeztek a meghirdetett sajtótá­jékoztatóra. „Fesztiváloztak” a szer­kesztőségekben előre megfogalmazott provokáló kérdéseikkel, és vélt igazuk vagy politikai helyzetük tudatában várták a nagy bukást. Hisz közel egy év óta, a hí­res 13-as kormányrendelet óta - egyesek számára - Laura Codruţa Kövesi lett a fő ellenség az országban. Az elpusztítandó célpont. Míg másoknak a DNA az utolsó mentsvár az igazságszolgáltatás politikai alárendelésének útjában. És mi történt? A beígért időpontban a kamerák elé megérkezett egy nyílt tekintetű, rezze­néstelen arcú, érveit utolsó pillanatig kö­vetkezetesen védeni tudó nő, aki a rátörő kérdészuhatag, provokáció ellenére a pontos jogi fogalmakat helyükön kezelve nyíltan szemébe nézett minden kérde­zőnek, és válaszolt kérdéseikre. Persze a törvényes lehetőségek között. Elmond­ta, amit mi is rég tudunk, hogy politikai hajsza folyik ellene, melynek elindítói többnyire olyan politikusok, akik kivizs­gálás alatt vannak. Megjegyezte, hogy esetleges hibáik ellenére őiket, vagyis az intézmény dolgozóit is megilleti az ártat­lanság vélelme. Azt persze nem mond­ta ki, csak sejttette, hogy ha az általa vezetett intézmény megszűnik, akkor megszűnik a jognak a korrupció útjában álló egyik legfontosabb őre is. És mind­ezt józan érvekkel és nyugodtan. Mintha csak a természet szépségéről beszélne. A román társadalom makulátlan tisztasá­gáról. Ahol a politikusok a törvény őrei, és annak megdönthetetlen oszlopai.. Igen, múlt szerda óta a sárba taposott, megalázott, már-már ellenünk irányuló gyűlöletkeltésre is alkalmas Kövesi név újra szép tett. És azokba, akik védelmük­ben évek óta nem tudnak mást mondani, mint hogy „ha én egyszer kinyitom a szá­mat”, beléjük fagyott a szó. Pedig itt lenne az ideje, hogy igenis nyissák ki a szájukat. Mondják el,hogy a DNA hamisan vádol, de azt is, hogy meggazdagodásuk érde­kében milyen törvénytelenségeket, aljas­ságokat követtek el! És főleg, az ítéletho­zatal után adják vissza az eurómilliókat, amelyekkel megkárosították az államot! Mert a legnagyobb aljasság még mindig az, hogy ha véletlenül el is ítélik néhá­­nyukat, a pénzt az állam az ítélet ellenére nem tudja visszaszerezni. És ez továbbra is azt sugallja, hogy ha olyan pozícióba kerülsz, ahol hozzáférhetsz a pénzhez, lopj annyit, amennyit bírsz. Legyen értel­me a börtönsziesztának. Hiszen köztu­dott, hogy tisztességes munkával egy egész élet alatt sem lehet annyit keresni. Az a néhány év viszont hamar eltelik. -І і f­r^J­oo co­r--J­ocr. AKTUÁLIS

Next