Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok - Ugor füzetek, 3. szám (1881)

SVÉD-LAPP NYELVTAN

SVÉD-LAPP NYELVTAN. A lapp nyelvnek négy fődialectusa van: a finnmarki, a svéd, az Enareta-melléki és az orosz. E négy nyelvjárás mind hang-, mind alaktanilag annyira külömbözik egymástól, hogy egyik nyelv­járásbeli egyáltalában nem érti meg a másikat. A nyelvjárások ily nagy külömbözése mellett tehát mindegyiknek terén külön kuta­tásokat szükséges tennünk. Legtöbb gondot fordítottak eddig a legelterjedtebb dialectusra, a finnmarkira. Ezen van számos fordí­tott és némi eredeti szövegünk is (Friis: Lappiske sprogpröver. Christiania 1856), Friis és Hunfalvy pedig az ezekben nyújtott anyagot teljesen föl is dolgozták.1) Az Enare-lapp dialectusról az első dolgozat jelent meg Lönnrottól,2) az orosz lappok nyelvét azonban alig ismertük és csak a lefolyt évben jelent meg egy csomó fordítás és eredeti szöveg ezen a nyelvjáráson is Genetz Arvidtól a Nyelvtudományi Közleményekben.­­ A svéd­ lappal nem bántak olyan mostohán mint az utóbb említett két dialectus­­sal. A svéd kormány már rég gondoskodott róla, hogy missiona­­riusai által a kóbor lappokat a keresztény hitre téríttesse. A térí­téssel aztán együtt járt, hogy itt is különféle szentírásbeli könyve­ket adtak a nép kezébe és így lassan kint kis irodalom keletkezett. Közvetetlenül a nép ajkáról vett szövegeket azonban csak a leg­újabb időben kaptunk. 1873-ban Malii vidéki lappok mutogatták itt magukat nálunk Budapesten és akkor Budenznek alkalma nyílt *) Lappisk Grammatik, af J. A. Friis. Christiania 1856. — Hunfalvy Pál: A lapp nyelv. Nyelvt. Közl. V. k. 2) Ueber den Enare-lappischen Dialekt, von Elias Lönnrot. Helsing­fors 1864 Ugor füzetek 3. 1

Next