Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin A magyarok eredete cz. munkájára - Ugor füzetek, 6. szám (1883)

­) BUDENZ JÓZSEF. elemek megszerzése által történt szaporodását jelzik, é­s termé­szetesen a magyar nyelv és egyéb alt­­csoportokbeli nyelvek közt nem rokonsági, hanem kölcsönvételi viszonyt állapítanak meg (a­milyen a magyar nyelv és egyéb nem is altaji-féle idegen nyelvek közt is tapasztalható). Ilyen, kölcsönvételi közösség a magyar nyelvvel található pedig a nem-ugor altaji csoportok közül kivált a törökségben, még pedig legeslegnagyobb részt a magyar bizonyos kölcsönvevő félnek. A magyar nyelv rokonsági viszonyainak ezen fölfogásához pedig hozzájutott a magyar nyelvtudomány nem úgy hirtelen véletlenül, s nem a­nélkül hogy több oldali körültekintéssel magának tájékozást szerzett volna. Sőt azt lehet mondani, hogy e fölfogáshoz csak többféle tévedező kísérleteken át, más nemű fölfo­gások átpróbálása után jutott hozzá, a melyek közül különösen azon régibb alapnézetet emelem ki, hogy a magyar nyelv közvetet­­len rokonsága az altaji nyelvcsaládban többfelé terjed s hogy jele­sen e nyelv az ugor és török nyelvek közt mintegy összekötő lánczszemnek tekintendő. Tévedéseiből végre azt a tanúságot vonta nyelvtudományunk, hogy csak a szorosabban egybetartozó nyelvek csoportjainak szigorú különválasztása s az egyes nyelvanyagi egye­zéseknek esetleg külömbféle eredetének számba vétele mellett szerezhet összehasonlító nyomozásainak biztos alapot és határozott irányt, az elérhető közelebbi és távolabbi czélok tudatos kitű­zésével. E szerint már keletkezése és megalakulása módjánál fogva is lehetett a nyelvtudományunkban a magyar nyelv rokonsági viszonyait illetőleg megállapodott fölfogást (alapnézetet, vagy ha "tetszik theóriát) biztos alapúnak tartani — olyan alapnak, a­melyen bátorságosan tovább lehet építeni, a­nélkül hogy egyéb bajtól kellene tartani, mint a nyomozóknak egyes subjectív gyar­lóságaitól, a­melyeket pedig mindig könnyen reparálni lehet. Hozzá járult hogy a jelzett fölfogás (vagy ha tetszik theoria) egész­ben vagy legalább főrészében, mely a magyar nyelvnek az ugor nyelvcsoporthoz tartozását illeti, újabb korunk legkiválóbb altaji­­nyelvészeinek (altajistáinak) nézeteivel megegyezőnek mutatkozott. Habár a tudományban a tekintélyek szavát nem vehetjük is föltét­lenül argumentum­számba s azon tisztelet, a melylyel nekik szellemi munkásságukért tartozunk, soha nem zárhatja is ki a

Next