Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve - Ugor füzetek, 11. szám (1894)
A vogul nyelvjárások szóragozása
4 MUNKÁCSI BERNÁT. nyernek világos érthetőség dolgában az újonnan szerzett ismeretanyagtól. Az alkalmazott írásjegyek általában ismeretesek nyelvészeti irodalmunkban; azért csak röviden ismétlem, hogy az d igen nyílt, az é igen zárt (i felé hajló) e-hang; az utóbbinak hosszúja (pl. e szóban: vélt ,arcz‘) azonos a magyar «-vel. Az© akusztikai benyomása az ö és é közötti átmenettel jelezhető, azonos a votják ø-vel, de nem — mint e jegyet rendesen értik (1. MUgSz. Előszó: XIV.) — az észt ö-val, mely utóbbi hátsó nyelv íny szűkülettel képződik s a mi jelzésünk módja szerint é. Az о és ö a csuvasban, volgai tatárban és kazáni votjákban is észrevett, körülbelül a magyar ö, ö magánhangzóknak megfelelő rövid hangok (l. bővebben NyKözl. XXI. 4—7. 11.); az ı vegyes hangzó, mely az о és ü közötti átmenet hatását teszi a fülre. A /, ů torokhangú spiránsok mellett előfordulnak y, f is, amaz a német ich mássalhangzója, emez a megfelelő media. A vogul s nem a közönséges .s (magy. sz) palatalizált alakja (mint pl. az orosz скть szó kezdőhangja) , hanem egy .? felé hajló hang. A nyelv hegyének a kemény ínnyel való érintkezési pontja mindkettőnél ugyanaz; a külömbség közöttük csak az, hogy a s-nél a nyelv érintkező lapja nagyobb, az s-nél csak a nyelvhegy legvége érintkezik. A w interlabialis spiráns, melyet ezen sajátságáért Reguly s az orosz írók ?t-val is jeleznek, pl. kuali kel — kwdli, sau sok saw. Figyelemre méltó különösségek a vogul nyelv s különösen az éjszaki nyelvjárás hangjai között a ’ jegy gyel jegyzett gégehangok. A szó végén e jegy egy a /г-nál erősebb, a^-nál gyengébb hehezetet jelöl, a szó közepén pedig ugyan e hangnak médiáját. Ez a hang Reguly éjszaki gyűjtéseiben legfeljebb gyér nyomokban*) mutatható ki; pedig igen gyakori s hogy mennyire feltűnő, mutatja Gondattyi orosz ethnographiai utazó eljárása, ki azt fölül vesszővel megkülömböztetett x-val jelöli s úgy határozza meg, hogy «alig hallhatólag ejtődik*» (это x произносится чуть слышно), v. ö. pl. Gond. művéből (1. fönt 2. 1. jegyz.) a következőket: яных’ъ (6. 1.) nagy = Reg. jäni = corr. jäni \ сах’ы (15. 1.) hajfonat, hajfürt = Reg. säu — corr. sa'i \ Тах’ытъ *) Ilyen nyomok: taileçı telire, teli (pl. tölti), aleg csaknem, majdnem, műlegi körűl (pl. forog) ezek helyett: ta'iläV, aldı, muidi' mowlin .