Munkácsi Bernát (szerk.): Déli osztják szójegyzék dr. Pápai Károly gyüjtései alapján - Ugor füzetek, 12. szám (1896)

Déli osztják szójegyzék

DÉLI OSZTJÁK SZÓJEGYZÉK: 3 соръ ,áradástó­­l lor (tor, lor)». ]. NyK. 21, 196. Magam ezt a hangot az angol th (d) és l összetételének hallottam, így dlor, melyből természetesen igen könnyen válhatnak vidékenként a tor, lor (lar) és sor (sar) ejtések. De P. adatai e hangnak eddigelé ismeretlen, jelesen j-féle ejtését, illetőleg változatát is tükrözik. Ennek példái: jár (YJ.) «folyóáradvány» = Jg. sar (P.), S. lar (C.), ÉO. lor (A.) \jaj,juj (YJ.) «ujj» = S. loi, I. tai (C.), ÉO. lai (A.) | jent «árpa» = ÉO. lant (A.), DO. tant «getreide, körn» (C.) | jajém­, jejem «fejsze» = ÉO. lajin­ (A.), tájim «axt» (C.), ÉV. luimés «törővas, ék» \ jévét (S. Jg.) «hét» = KO. lepet (P.), ÉO. lábét (A.), S. labet (C.), I. toibet (C.), K. tápét (P.) | jögkér «vakondok» = ГО. lögkér id. (P.), ÉO. lengér «egér» (A.), teyer id. (C.), LY.täyer | jér «gyökér» ebben: megh­j. «földi giliszta» = ÉO. mi­ler id. A.,ler «wurzel» (A.), S. ler (C.), ÉV. tcir | jigker «váll» = ÉO. layhér (A.), teyer (C.) | jog ér «pén­zér» =EV. layér, KO. saghér, slq,ghér, stagh­ér (P.) \mny,jugh «ő» = S. leuy, I. tea (C.), ÉO. la \ jugh «bálványszellem» = lugg (P.), ÉO. loyg (A.), DO. toyy (С.) | jul «száj» = S. lut, I. tut (C.), KV. tus [ jut, ju­tu (VJ.) «ruhaujj» = K. tit (P.), ÉO .lét «armel» (A.), ÉV. tájt I juf «evező=K. lup (P.), ÉO. lop, lup (A.), S. lup (C.) \jigh-, igh­­«enni» = S. liv­, I. tév­ (C.), ÉO. lelem («eszem»), ÉY. táj­. Hogy ezen­­ tényleges hangejtés s nem valami hanyag írásjelölés, bizo­nyítja, hogy néhány világos példában Castrénnál is található, a­minek: jewdem «schiessen» = Jg. jegut­, YJ. ley- id. (P.) = ÉV. laj­ (ilyém «lövök») | I. jüm, S. jöm «traubenkirsche (prunus padus)» = ÉO. Horn, tarn, jum «vogelkirsche» (A.) = EV. läm­­ I. jäyk «nagel» = ÉO. lufik, ÉV. lénk. — Igen fontos az itt mutat­kozó hangsajátság annak megértésére, hogy minő hangfejlődési menettel tűnhetett el az eredeti í-féle szókezdő a magyarban az egér, ev­ (enni), ö (övé), ujj (digitus) ujj (manica), ér (vera), evez­­féle szavakban, melyeknek deli osztják megfelelőiben fentebby szó­kezdőé változatokat is találunk. Csakis l, j szókezdős másai isme­retesek az ék és áz- szavaknak (az utóbbira nézve v. ö. KLV. jös- «wass machen» és EO. losta- «einweichen, aufweichen») s igen föltehető, hogy egyéb esetekben is, midőn a finn-permi nyel­vek közös s (s, c, s) szókezdője ellenében a vogul-osztják t, l hangváltozatot mutat (pl. az arasz, in, epe, asz­, ősz, ín s az iráni eredetű arany szavakban) részt vett e hangváltoztatásban a magyar

Next