Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-01-03 / 41. szám
G _ ÜGYVÉDEK LAPJA. kézi zálogból kielégítheti anélkül, hogy előbb követelésének megítélése iránt pert kellene indítani, és ennél fogva azon körülményt, hogy felperesnek az általános csődtömeg ellen bejelentett követelése a felszámolási tárgyalásnál valónak el nem ismertetett, és felperes a követelés megítéletésére jelen keresetét sem irányozza, a kézi zálogból kielégítésnek útjában nem áll. A m. kir. Curia: A másod bíróság ítéletének megváltoztatásával, az első bíróság ítélete hagyatik helyben Indokok: Felperes a közadós által elzálogosított áruczikkekre, tehát oly ingóságokra igényel zálogjogot, melyekből a váltó terv 106 első kikezdése szerint, magát váltói után és pedig az idézett §. 1. pontjához képest a váltó eljárás szabályai szerint vagyis mint az eltérőleg az előbb keletkezett tervnek 305 §-ától a váltó törvény javaslatának elfogadására alapul szolgált indokolásban határozottan ki is fejeztetik, a váltó követelést illetőleg, a váltó eljárásnak megfelelő kereset indítása után s a követelésre nézve nyert jogérvényes marasztaló határozat vagy bírói egyezség alapján elégítheti ki azon előnyös módon, melyet neki az 1881. LX. t. sz. 115. § nyújt. Minthogy pedig felperes is beismeri, hogy váltó követelésének megítélése iránt per "folyamatban nincs is, mert az általa mint csődhitelező által bejelentett, de a felszámolásnál kifogásolt követelésére nézve a csődterv . 145 §. alapján keresetet nem is indított, ezen a külön kielégítési jog érvényesítését tárgyazó keresetét pedig követelése valódiságának kimondására nem is irányozta, mely kérdés felett tehát jelen perben ítélet sem hozható, s ily ítélet nélkül a külön kielégítés el sem rendelhető, mind ezeknél fogva felperest kereseti kérelmével elutasitani s mint pervesztest a költségekben marasztalni kellett. (1884. november 13-án 439./V. II. Ezen kifejezés: ,,Für E. J.“ kibocsátói aláírást nem képez. A budapesti kir. keresk. és váltó trvszék: Alperes F. J. tartozik mint a Bpesten 1888 márczius 1. napján 120. frtról kiállitottt váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 120. frt váltó összeget, 3. nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A három keresztvonás alatt levő azon kitételben, „Für J. F.„ a kibocsátói név aláírás tényleg bent foglaltatik, és miután a kereset F. J. ellen intézve nincs, a kérdéses aláírás azon irányban, váljon az F J.-re nézve váltó jogi hatálylyal kire vagy nem, bírálat tárgyát nem képezheti, hanem csupán alaki tekintetből vehető figyelembe, ily irányban pedig, a váltó törvény 3 §-nak 5. pontja alatt körülírt váltói kelléknek teljesen megfelel. A bpesti kir. ítélő tábla: Az első bíróság ítélete az azt megelőző egész eljárással együtt váltóbírói hatáskör hiánya miatt a váltó eljárás 37. §. alapján hivatalból megsemmisíttetik. Mert: A kereset alapját képező okirat alapján intézvényezett F. F névaláírásán kívül, mely a váltó törv. 21. §-hoz képest csak elfogadói aláírásnak tekinthető, saját kezű aláírás alakjában előforduló ezen kifejezés „für J. F. ” kibocsájtói névaláírást nem képez, mert ezzel valaki F. J. helyett szándékolta a váltót aláírni, F. J. tehát a váltót ki nem bocsájtotta, azon egyén pedig, ki az okiratot F J. helyett aláírta, saját nevét a váltóra nem vezette, minélfogva ezen okiraton a kibocsájtói névaláírás hiányzik, és így az nélkülözi a váltónak a váltó törvény 3. §. 5. pontjában előírt lényeges kellékét, abból tehát a váltó törvény 6 §. értelmében váltójogi kötelesség nem származik, és az arra alapított kereset a váltó eljárás 4 §-hoz képest váltói útra nem alkalmas. A m. kir. Curia: A kiv itélő tábla fentebbi keletű és számú végzése annak indokaiból annál is inkább helyben hagyatik, mert a kereset alapjául szolgáló okiraton előforduló ezen kifejezés »für J. F.« a fölébe helyezett három rendbeli kereszt vonás kielégítésére szolgáló névaláíráss elöttemezésül tekinthető csupán, a váltó törvény 104. §. szerint azonban a váltó nyilatkozatok, melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyel eszközöltetnek, váltójogi hatálylyal csak úgy bírnak, ha olyanoktól származnak, kik nevöket testi fogyatkozás miatt nem írhatják alá s ha kézjegyük biróilag vagy közjegyzőileg hitelesíttetett. Bpest 1884. okt. 16-án 888. III. Alperes részére kinevezett ügygondnok dija pervesztés esetén csak alperes ellen ítélhető mest. A budapesti kir. ítélő tábla : Az első bíróság ítélete felebbezett részében, mely által alperesi ügygondnok dija felperes ellenében lett megállapítva, megváltoztatik, és ügygondnok dija 10 frtban az általa gondnokolt alperes ellen állapítattik meg , mert a perfolyama alatt gondnokul kirendelt ügyvéd, tisztéből folyólag felmerült munkadijának megtérítését, azon féltől követelheti, kinek érdekét képviselte jelen esetben tehát alperestől, minélfogva a kérdéses munkadíj is csak alperes ellen állapítható meg. A magy. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla fenti keletű és számú ítélete felhozott indokaiból annyival is inkább helyben hagyatik, mert a váltó eljárás 34 és a prisnak az említett eljárás 33 §-ába hivatkozott 268. §-hoz képest az ügygondnok jogai és kötelességei ugyanazok, melyek a fél által rendelt ügyvédei, minélfogva az ügygondnoki díjak ellenfelét csak az esetben terheltetik, ha mint pervesztes fél a prts 251. 252 §§-ai szerint a képviselők dijait is magában foglaló perköltségek fizetésében elmarasztaltatott. 1884 november 7-én 928 szám Bűneset. A zsarolási kísérlet fogalom meghatározásához. A budapesti kir. trvszék: E. M. nagybecskereki szorontálmegyei) születésű hírlapíró, a btkv. 350. 352. és 65. §§-ai alapján a zsarolás kísérletével és a btkv. 261. §-ában ütköző két rendbeli becsületsértés vétségében bűnösnek kimondatik, és ezért a 96. §-a összbüntetéskép egy évi fogházra és 100—100 főt pénzbírságra ítéltetik. Indokok: Vádlott a mai napon megtartott végtárgyalás folyamán beismerte ugyan, hogy az 1. naplószám alatt becsatolt 8 drb levelet, illetve levelező lapot, valamint a 3. naplószám alatt becsatolt levelező lapot panaszosnak írta, ennek daczára tagadásba vette azt, hogy ő panaszos ellenében akár zsarolás, akár becsületsértést követett volna el, azt hozván fel mentségéül, hogy ő ily levelek írására feljogosítva érezte magát, amennyiben panaszos jogos követelését megfizetni vonakodott. Ezen tagadása, illetve védekezése azonban egyáltalán figyelembe vehető nem volt. Mert hogy vádlott a zsarolás vétségét panaszos irányában elkövetni megkísérelte, az kétségtelenül kitűnik a panaszos által becsatolt és vádlott által valódiaknak beismert levelek, illetve levelezési lapok tartalmából. Vádlott ugyanis panaszos ellenében 33 írt követeléssel lép fel, azon czimen, hogy azt neki a panaszos részére elküldött példányokért és panaszos arczképének kiállítása körül felmerült kiadása fejében fizesse meg. Már pedig ezen követelés által vádlott magának jogtalan vagyoni hasznot iparkodott szerezni, amennyiben ezen követelése nyilvánvalóig jogtalan volt, és pedig azért, mert panaszos csak az esetben tartozott volna a vádlott folyóirata példányainak árát és az arczkép körül felmerült költségeket megtéríteni vádlott részére, ha panaszos arczképének kiadására vagy a példányok átküldésére vádlottat felszólította volna, azonban sem az egyik, sem a másik meg nem történt. Hogy az első meg nem történt, azt leveleiben maga beismeri, de ennek ellenkezőjét nem is állítja, hogy pedig a második meg nem történt, ennek ellenkezőjét vádlott ugyan állítja, azonban állítását panaszos vallomása és az I. naplószám alatt becsatolt vádlott levele világosan megcáfolja, mert ezen levélben vádlott csak azt írja, hogy a példányokat panaszosnak elküldi, de sehol sem állítja azt, hogy azokat panaszos kérelmére küldi el, mit bizonyára levelében megemlít vala, ha a felszólítás panaszos részéről megtörtént volna. Már most ha mindezek daczára vádlott panaszosnak arczképét kiadta és neki a példányokat elküldötte, ezt csakis a saját költségére és veszélyére tehette.