Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-05-23 / 61. szám
II. évfolyam. Budapest, 1885. május 23. 61. szám Előfizetési ár: Egész évre....................................6 frt — kr. Félévre........................................3 frt — kr. Negyedévre .....................................1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Rév w©©3F fillsive köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Hajós utcza 15. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyag részét illető közlemény. Tartalom : Előfizetési felhívás. — Nem védelmezett tekintély. — A jogászok patronusa. — Perrendtartási jegyzetek. Irta :Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró — A csődvagyon értékesítéséhez. Irta : Schmiedl Ignácz budapesti ügyvéd. — Illetékesség tengerjogi ügyekben. Irta: dr. Márkus Dezső. — Jogesetek. — Jogelvek. — Bűnesetek. — Ügyvédségi döntvény. — Osztrák judicatura. — Vegyes. — Csődnaptár. — Hirdetések. Tárcza: Szilenczium. Előfizetési felhivás. Május hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt. — Kr. Félévre.......................3 » — » Negyedévre .... 1950 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja” kiadóhivatalába (VI., HíllÓS-Utcza 15- SZ. 11.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok vagy hatóságoknál levő ügyeikről díjmentes értesítést adunk. Nem védelmezett tekintély. (Kgy.) Okos, derék, sőt tudományos férfiakban nem szűkölködik az ügyvédi kar. Tanúskodnak róla a szakegyesületek vitái, tanúskodik a jogi irodalom és a képviselőház. A magyar parlamentben az ügyvédek tekintélyes számmal ülnek s azok, akik ott ülnek, maguk is tekintélyes emberek. Olyanok, akik általában nem a zöld széktől nyerik a prestiget, hanem ők maguk tisztelik meg a zöld széket azzal, hogy rajta ülnek. Csak egy-kettőt akarunk megnevezni a sok közül, amilyen : Hódossy Imre, Horánszky Nándor, Chorin Perencz, Teleszky István, Mandel Pál, Darányi Ignácz, Dárdai Sándor és a többiek. Olyanok is, akik ügyvédek ugyan, de ez idő szerint nem tagjai egyetlen kamarának sem. Általában a magyar ügyvédi karban fekvő intellektuális erő és társadalmi előkelőség a közélet egyetlen terén sem birt oly jelentékeny kifejezésre jutni, mint a képviselőházban. Ugyanott, ahol időnként szúró vádak mondatnak el az ügyvédségre anélkül, hogy azok az ott levő ügyvéd-képviselők részéről akár nyomban, akár később további reflexió vagy épen visszautasítás tárgyát képeznék. A társadalom többi osztályai jóval szerencsésebbek. A miniszterelnök általában lovagias védelmében szokta részesíteni a távollevőket, főképen a bírákat és főispánokat, ha azok vádoltatnak. Péchy Tamás, a képviselőház elnöke, egy alkalommal a britt birodalom derék anglikánusait is védelmébe vette bizonyos felekezeti inszinuácziók ellen. Ha Herman Ottó az egyetemi tanári kar ellen tud valamit fölhozni, ott van rá nyomban Sághy Gyula, hogy megvédelmezze kollégáit. Ha a papok ellen esik haragos szó, Göndöcs Benedek tárja ki széles mellét az ecclesia védelmére. És igy tovább. Egyének, osztályok, társadalmi csoportok sorra védelmezőre találnak a képviselőházban. Csak az ügyvédek nem, holott ő nekik van legtöbb és leghivatottabb emberük a törvényhozók között. Egyszer, régebben, Jókai Mór kacagtatta meg a házat azzal a kijelentéssel, hogy a régi szolgabírák nem érnek ugyan semmit, hanem a „doktori" fiatalságtól, attól mentsen meg az isten minden jó lelket. Azóta vissza-visszatér a gúnyolódás szelleme. Persze mindig van valami tekintet a jelenlevő ügyvédekre. De ha az ügyvédség mint osztály kerül szóba, az irónia nem marad el soha. A főrendiház reformvitája alatt hangos derültséget idézett elő a miniszterelnök azon nyilatkozata, hogy furcsán nézne ki a t. ház, ha abban egyes osztályok volnának képviselve, például csupa ügyvéd. Chorin legutolsó beszéde alatt, egy közbeszóló képviselő egyenesen az ügyvédeket vádolta uzsorával. Nem válaszolt rá senki. Csak a folyosó titkaiba beavatott emberek tudják, hogy nyílt válasz helyett kéz alatt történtek lépések, hogy ezen elég tiszta vélemény a naplóból kimaradjon. Legutóbb, a szegedi moratórium alkalmából, Tisza Lajos gróf koczkáztatta meg azon megjegyzést, hogy Szegeden „bizonyos társadalmi osztálynak" fájt a kir. biztosság eljárása legjobban, miután a kir. biztos nem engedte meg, hogy a felek haszontalan folyamodások költségeivel terheltessenek s ő maga ingyen csináltatta meg irodája által a felek folyamodásait. Enyedi Lukácsra hivatkozott, hogy ő tudni fogja, miszerint ez csakugyan igaz. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.