Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-02 / 1. szám

ÜGYVÉDEK LAPJA. véráldozatok árán volt csak lehetséges ezen intézménynek pol­gárjogot szerezni az alkotmány keretén belül. Glaser a vádelv legékesebben szóló képviselőjeként te­kintendő és ennek Ausztriában érvényt is szerzett. Glaser lel­kesedett Beccariáért és ennek abban adott kifejezést, hogy Beccariának a halálbüntetésről írott művét német nyelvre for­dította és hogy Ausztriában is a halálbüntetés ellenzőinek tá­borát vezérelte. Eme eszméjét azonban a büntető törvényjavaslatban nem vihette keresztül és így csakis az ellenállhatatlan nyomásnak engedve, kénytelen volt — akarata és meggyőződése ellenére — javaslatába még a halálbüntetésnek is tért engedni és ezt csak két bűntettnél tú­­, a felségsértés legsúlyosabb nemeire és a minősített gyilkosság esetére szorította. A büntető törvényja­vaslat, mely még a tanácskozás stádiumában van, legnagyobb részt szintén Glaser műve. Irodalmi munkássága azon epochalis műve által vonta magára az irodalmi körök figyelmét, melyben mint 19 éves ifjú az angol-skót bűnvádi eljárást tárgyalta. Ez annál nagyobb feltűnést keltett, mert az általa feldolgozott tárgy egy valósá­gos tömkelegére vonatkozik az angol jognak, melyben még az angol hivatásos jogászok is igen nehezen igazodhatnak el. E művében nyitotta meg Glaser az általa vívott irodalmi harczot a jury elvének javára. Azután napvilágot láttak a kö­vetkező művek: »Ueber Friedensgerichte*, »Ueber die Frage­­stellung an die Geschworenen*, »Zur Jurgfrage«, »Bemerkun­­gen ü­ber den Entwurf eines Strafgesetzbuches für den Kan­ton Zürich*, »Studien zum Entwurf des österreichischen Strafgesetzes*, »Kleinere Schriften über Strafrecht und Straf­prozess«, »Beiträge zur Reform des österreichischen Civilpro­­zesses nebst anderen kleineren Schriften*, Beiträge zur Lehre vom Beweis im Strafprozess.* E munkák legtöbbje két kiadást ért el. Utolsó nagy műve volt: »Handbuch des Strafprozesses*, melyből eddigelé két kötet jelent meg. Ezen munkából a második kötet csak néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót. Ezen munka azon rendkívül nagyszabású irodalmi vál­lalatban jelent meg, melynek élén Binding, a hírneves lipcsei tanár áll és melynek feladatát képezi az egész német jogtu­domány köréből valamennyi disciplinát átölelő jogi munká­kat nyújtani és pedig oly módon, hogy minden tudományág annak legkiválóbb s leghivatottabb mivelője által lelje kép­viseletét. Rendkivül jellemző, hogy a »Systematisches Handbuch der deutschen Rechtswwissenschaft“ kiadója a német jog­tudomány egyik ágának kidolgozására a nagy Németországban nem talált alkalmas erőt és hogy a német jogtudomány egy o­s­z­t­r­á­k író superioritását kénytelenült ezzel elismerni. Ezen munka — fájdalom — alighanem befejezetlen marad, mert Glaser műve három kötetre volt tervezve, melyből az utolsó kötet talán az elhunyt irodalmi hagyatékában fog találtatni. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Glaser nagy irodalmi tevékenységét jórészben nejének köszönheti, ki a legnagyobb megbízhatósággal és bámulatos szorgalommal gyűj­tötte férje számára a tudományos nyers­anyagot, melyet ez azután virtuositásával tudománynyá varázsolt át. Dr­. Gruber Lajos, budapesti ügyvéd. 3 . b) A H. T. K.-nek a törvényes hitbérről intézkedő czk­kei nem zárják ki azt, hogy a nő örökösei a törvényes hitbér kiada­tását akkor is követelhessék, ha a nő férje előtt halt el, a táblai döntvények 162. lapján olvasható 7-ik döntvény pedig a nő örö­köseit az említett esetekben is kereseti joggal ruházza fel. C. 1881 . 504. Dz. u. f. I. 118. 458. A nőt első férje után az egész hitbér, másodszori férjhezmenetel esetében annak fele, harmadszor egy negyed, negyedszer egy nyolczad és további férjhezmenetel esetében hasonló arányban leszállított hitbér illeti meg. Hk. I 96. 459. A törvényes hitbér követelhetése megszűnik: 1) Ha a nő azt férjének önkényt és szabad akaratból elengedte. Hk. I. 109. 2) Ha a nő házasságtörést követett el és ennek foly­tán a házasfelek elválasztattak. Hk. I. 105. 3) Ha a nő tudva vérfertőztető házasságra lépett. Hk. I. 106. Ha az egyik hitves felmentő nyugtatványt adott a másik hitves jogajándéka vagy hitbére iránt, ezt többé követelni jogá­ban nincs. Barkóczi Imrének Beniczki Honorata elleni jegyaján­dék kiadása végett. 1814. márcz. 19. Kallós 89. §. 64. 460. A törvényes hitbér a férj bármely vagyonából követelhető. L. i. 1870. 869 I­t. VI. 77. 461. A másodszor férjhez menő nő, hitbérét első férje után csak mint közönséges adósságot s mint ilyent, első­sor­ban a szerzeményi javakból követelheti. Az öröklött javak kielégitési alapul részére csak any­­nyiban szolgálhatnak, a mennyiben a hitbér követelése a szerzeményeikből ki nem telnék. L. i. 1879. 7127. T. cs. 1879. 358. a) Ha a nő, a ki másodszor férjhez ment, az első férje szerzeményi vagyonát örökölte, hitbért nem követelhet, mert a hitbér első­sorban a szerzeményből lett volna fizetendő. L. i. 1879. 7127. T. cs. 1879. 358. b) Ámbár abban az esetben, a melyben a meghalt férjnek özvegy felesége másodszor férjhez menvén, az ő törvényes hitbére készpénzben fizettetik ki és az olyan kifizetésnek a férj szerze­mény-javaiból kell kitenni és csak ha szerzemények nincsenek, akkor szabad az ősi jószágból kifizetni; abban az esetben mind­azonáltal, a­melyben az özvegy feleség állapotját meg nem változtatván, a férjnek jószágaiban bent marad, az ő törvényes hitbérére nézve, őtet akarata ellen a férjnek szerzeményi javaira utasítani nem lehet. Mert az elsőbb esetben az özvegy feleség másodszori férjhezmenetele miatt már a férjnek jószágaiból tarto­zik kiköltözködni és a H. T. K. I. R. 95. sz. rendelése szerint a maga hitbérét nem egyébben, hanem csak pénzben vagy ingó javakban követelheti, tehát a törvényes hitbér ezekben a kör­­nyülállásokban csak mint valamely adósság úgy tartotik, már pe­dig az 1823. XLIX. törvény értelme szerint, az ősi jószágot semmi adóssággal terhelni mindaddig nem lehet, valameddig szer­zemény-jószágok vannak ; ellenben a második esetben, a melyben az özvegy feleség ismét férjhez nem megy és igy a férj jószá­gaiban bent marad, az 5 törvényes hitbére a férje ősi jószágaiba begyökeredzik, mert a H. T. K. I. R. 98. cz. 3. §. szerint, a hitbérnek arányosságához képest, a férj jószágainak egy részét, ha az a jószág a hitbérnél sokkal nagyobb, az özvegyasszonyi tartásra a közbecsü szerint ki kell hasítani. Ez a kihasítás pedig ugyanazon t.-cz.-nek rendelése szerint, a férjnek nem szerzemény­javaiból, hanem örökösödésbeli és örökös és így ősi jószágaiból szokott meglenni, a­honnan nyilván ki lehet húzni, hogy az idé­zett törvény az említett esetben a törvényes hitbérnek fundusául teljességgel és egyenesen az ősi jószágokat akarta rendelni. P. T. Dec. 26. ad acquis mobil. 462. A törvényes hitbért eltörli az írott hitbér és igy az özvegy feleség mind a kettőt nem követelheti, mert az embernek gondoskodása eltörli a törvénynek gondoskodását P. T. Dec. 9. ad acquis mobil. 463. A nőt hitbére tekintetében férje elhalálozása ese­tén annak vagyonát a megtartási jog illeti meg. L. I. 1870. 867. Dt. VI. 37. Ámbár a N­. T. K. I. R. 93., 94., 96., 97., 98., 104. és 105. czikkelyei és más több törvényeink, csak a feleségeket illető hitbérről és azoknak kielégítéseikről tesznek is rendelést ; ha mindazonáltal a házassági szerződésben a menyasszony a vőle­génynek viszonhitbért (contra-dotem) kötelezett és amaz (a meny­asszony) a tökéletességre ment házasság után minden egyenes örökösök nélkül a férjénél előbb meghal, ilyenkor a menyasszony­nak közosztályosai, kikre tudniillik az ősies vagyonnak örökösö­dése néz, nem kérhetik és kaphatják vissza különben azt az örö­­­­kösödésbeli tömeget a meghalt feleségnek férjétől vagy ennek hagyományosaitól, hanem csak úgy, ha a kontraktusban kötelezett viszonhitbért lefizetik , mert az örökösödés a teherrel (adóssággal) együtt jár, a kontraktusok pedig szoros törvény magyarázatnak és az örökösöket is kötelezik, kiváltképen az olyan esetekben, midőn a felpereseknek leány­testvérek (soror) a törvényes hitbérrel meg nem elégedvén, kontraktusbelire tetszett neki lépni; már­pedig a férjnek is szabad volt a feleségének történhető kialvásának ese­tére a kölcsönös és viszonos jutalmat elfogadni, a­mely feleségé­nek kontraktusbeli hitbére ugyan, valamint abban az esetben, a­melyben a férj előbb meghalt volna a feleségénél, mivelhogy a­­ törvénynek rendelésén sokkal tulhat (értsd a törvényes hitbért, s sokkal felülhaladó kontraktusbelit) a feleség testvérjeinek hasz­

Next