Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-11 / 37. szám
2 ÜGYVÉDEK LAPJA. fővárosi szállodában elkövettek, mikor egy a bukástól megmentendő — de meg nem mentett — nő érdekében sorra tördelték föl a szálloda különböző szobájának ajtait. Az erény védelme mindenesetre szép dolog. De hogyan jut ahhoz a rendőrség, hogy a magánerényt egyes esetekben pártfogás alá vegye. S hogyan jut hozzá, hogy ezen szokatlan égi természetű küldetése közben a magánlakások egész sorát megsértse s közbotrányt okozzon az ország színe előtt. S itt ismét a büntetőtörvény 199. §-a lép előtérbe, mely az ilyképen visszaélő hivatalos közeget egy évig terjedő fogházzal fenyegeti. A rendőrségnek mindenesetre szerencséje van azon előre számításba is vett gondolatban, hogy a jogok ezen durva megsértése többnyire csak magánvád folytán üldözhető s a magán panaszos a hivatalosan előidézett botrányt nem fogja tetőzni egy nyilvános tárgyalás botrányával is; de épen ez a legnagyobb indoka annak, hogy a jogok nyilvános védelmezői tiltó szavukat erélyesen fölemeljék s egyben figyelmeztessék a sértett feleket, hogy ezen túlkapások eltűrésében mindnyájunkra komoly veszedelem fekszik. A jog Magyarországon úgyis kis térre van már szorítva. Nekünk alig van fogalmunk arról a szabadságról, melyet a rend mellett más, szerencsésebb államok polgári zavartalanul élvezhetnek , s ha a közigazgatási hatalom által amúgy is számos helyen áttört bírói korlátokat védelmezzük az erőhatalmon nyugvó állami funkcziók ellen, becsületbeli kötelességet teljesítünk vele. S talán soha sem volt annyira időszerű e kötelesség teljesítése mint ma. A budapesti rendőrség tényeiben az agyonvert 54. §. gonosz szelleme emelgeti fejét s ha jogászaink e szellemnek útját nem bírják állani, egy uj, nyomasztó közigazgatási iszapréteg fog lerakodni a bírói hatalomra, melynek egyébként is csak töredékeit bírja eddigelé a magyar társadalom, végtelen kárára minden szabadságnak, minden haladásnak és minden igazi műveltségnek. _ Az „Ügyvédek Lapja" tárczája. Aki saját magával perel. Az „Ügyvédek Lapja“ eredeti tárczája. Irta: Boér Miklós. Édes Antal regálé-haszonbérlő ezideig csak arról volt nevezetes, hogy az apósát söcsös«-nek, a feleségét »mamá«-nak szólitotta s ezt nem tréfából tette, hanem teljes meggyőződésből s a valóságnak megfelelőleg. De ez a dolog még nem érdemes arra, hogy ezért valaki az újságba kerüljön. Az ember vagy nagyon okosat, vagy nagyon nagy bolondot kell hogy elkövessen, hogy nevét szép, nyomtatott betükkel közöljék az egész világgal. Az megtörténik a legegyügyübb regénynyel is, hogy egy nyílttéri közlemény alatt ott figurál a neve, de ez csak olyanforma tisztesség, mint lakodalomban a tányérnyalás. Hogy valaki a tárczába kerüljön, ahhoz már hallatlan nagy eseményt kell elkövetnie Például: békességben éljen az anyósával, zsörtölődés nélkül fizesse ki a felesége bolti kontóját vagy támadjon meg egy újságírót. Édes Antal még ezeket sem tette; mi lehet mégis az oka, hogy innen vele foglalkozunk ? Erre a kérdésre nem lehet minden előleges bevezetés nélkül megadni a feleletet. Kezdjük a dolgot a magyarázaton. Először is határozzuk meg a regalé-haszonbérlő fogalmát. »A regalé-haszonbérlő egy olyan ember, aki bevétel nélkül sohasem tesz kiadást, folyton traktál, hogy gazdagodhassák és minél többet vendégeskedik, annál jobban megtelik a kamarája és zsebje. A magyar vendégszeretet túlhajtott képviselője , ha nincs tele a háza vig czimborákkal, olyan szomorú, mint egy vén leány, ha már teljesen elpártoltak tőle az udvarlók. Ha asztalát körülülik , sohasem nézi az óráját; ha nincs vendég hajlékában, akkor örökké méri az időt . . . A járásban egyedül ő szokott ajándékot vinni a szolgabirónak s ő is csak azóta, hogy a »zárórákat« szabályrendelettel korlátozták. A »pálinka- és borisme« (erre a kaptára: talajisme) hivatalos szakértője , senki se tudja jobban, mint ő, hogy mennyi vizet bir meg a 23 fokos szesz és a kelenczei bor. Ha árendás nem lehetne, bizonyosan borászati vagy »szeszészeti« (milyen kitűnően képezik a mi nyelvészeink az uj szókat!) vándortanár volna, mert már nem is élhet azon folyadékok (szaga) nélkül. Ha elütik kezéről a regálét, csak azért tart a háznál pálinkát, hogy reggelenkint azzal öntözze meg a vállait s azt szagolhassa egész napon át. Olyan e tekintetben, mint az illatos bondokhoz szokott denne : ha idegen helyre megy, zsebében teszi kedvencz parfümét. Az ügyvédek az első klaszszisi kliensek közé sorozzák, a szolgabirák az irodában leültetik, a nép ténsornak hivja, csak a papok nem szeretik. (Nagyon boszantja őket az, hogy az árendás úr templomába harangozás nélkül tódul a nép.) Különben egész élete izgatottságban telik el. Minden embert megnéz az utczán, várjon nem visz-e kabátja alatt idegen korcsmából italt? Ha valakit megcsíp, egyszerre forrongásba A rendőrséget figyelmeztetjük tehát a törvény korlátaira , a bírói széken ülő jogásztársainkat pedig azon fenyítő hatalomra, melyet a törvény a jog és szabadság érdekében kezükbe adott. Alkalmazzák a törvényt kímélet nélkül Ha harcz készül ismét a bírói hatalom ellen, azt jobb végig küzdeni, mintsem elveszteni minden lehetőt a „hatósági tekintélyt" békés kímélése közben. A joggyakornoki intézményről. Irta: Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró. A tudomány világában az előrehaladottság mai napság oly fokú, hogy nemcsak minden egyes tudománynak veszi igénybe mivelőinek egész életét, de az önálló szaktudomány egyes ágai is már oly terjedelmet vettek, hogy azok mindegyike a kutató, mivel ő ész egész életét igényli. Áll ez nemcsak a szigorúan vett elmélet terén, hanem nagyszerű kihatással van a gyakorlati életben is. Hisz tudjuk, hogy az orvosi, mint önálló szaktudomány, mily sokféle és terjedelmes ágakra oszlik s habár csak mindegyikének elemei az iskola falain belül taníttatnak s azok elsajátítása a tanítványtól követeltetik is, de az életben, akár az elmélet, akár a gyakorlat terén, az azokkal foglalkozók hajlámaik szerint, vagy egyiket, vagy másikat választják önálló kutatásuk, vagy gyakorlati mivelésük tárgyává, így van ez a jogtudomány terén is. Az egyetemen a tanuló, annak minden egyes ágaival megismerkedik, de amint annak falait elhagyta, akár a tudományos elmélet terén marad, akár belép a gyakorlati jogéletbe, hajlama szerint, e tudománynak vagy egyik, vagy másik ágával fog szeretettel foglalkozni. Nemcsak az elméletben, de törvényhozási intézkedés folytán a gyakorlatban is a jogtudomány — már itt mint pozitív törvény — két egymástól elkülönített részre oszlik, t.i. kriminális és polgári ágra s ez e téren alkotott törvények a büntető, illetőleg polgári bíróságok által hajtatnak végre, vagyis, szolgáltatik ki e téren az emberi igazság; nagyon természetes tehát, hogy ezen egyének is, kikre a legfelsőbb hatalom az e téren való hatalmi működést ruházta, kell, hogy ne csak elméletileg, de gyakorlatilag is kipróbált egyének legyenek. Nem kevésbé fontos szerepkör vár azokra is, kik az igazak keresésére, azok megvédésére s a birákkal együtt a valódi igazság kiderítésére vállalkoznak, t.i. az ügyvédekre