Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-09 / 41. szám

111. évfolyam. Budapest, 1886- október 9. 41. szám. .A. BTJD^PESTI TITC3­^rTZ­ KIDI­ZE^CIES IKIÖZXjCIfcTTSK­E]. » t ^cíiír*^ ’ MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési : Fe­g/és szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség­i- kiadóhivatal: Egész évre ... . ... 6 frt — kr. ___ _ Budapest, VI., Dalszinház-utcza 2. Félévre....................................3 frt — kr. Síra Ide intézendő minden a­lap szellemi és anyagi Negyedévre . . . . . 1 frt 50 kr. köz­­váltó-ügyvéd. részét illető közlemény. Tartalom. Előfizetési felhívás. — A szaktudomány. — Az öröklési szerződések. Irta : Teleszky István országgyűlési képviselő. — Kényszer­egyesség. Irta: dr. Huszár Kálmán budapesti ügyvéd- A bécsi „katonaszabadítók“ bűnpere. Irta: dr. Hans Ignácz bécsi ügyvéd. — A fenyitő zárlat kérdéséhez. Irta : M­­­l­o­s­z­á­v­­ljevics Milán szabadkai ügyvéd. —Osztrák judikatura. — Ve­gyes. — Irodalom. — Csődnaptár. — Értesítő. — Tárcza. Kérem fölmenteni ! Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — A bu­dapesti kir. tábla. Előfizetési felhívás. Október hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 írt. — kr. Félévre.....................3 ‹ — › Negyedévre .... 1­­ 50 ‹ Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja › kiadóhivatalába (VI., I)IllSZínház-UtCZÍl 2. SZ. is ) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügye­ikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. A szaktudomány. (..) Visszavonuló jeles embereink régi jó szokása, hogy hosszú tapasztalataikból egy rövidre összevont igazságot hagynak örökségül osztályos társaiknak. A „hagyományt" munkája ez, amint nemzedékről nemze­dékre lassan képződik s gyakran többet ér mindenféle szabálynál és raffinirozott jogszervezetnél. Egy ilyen igazságot hagyott Karap Ferencz, az eltávozott kir. táblai tanácselnök is birótársaira, sőt egész jogéletünkre is, mielőtt végképen letette volna a praetori jógát a tábla teljes ülésében. A komoly emberek nyugodt és súlyos nyelvén panaszkodott arról, hogy nálunk a birói kar meg van fosztva a szaktudomány művelésétől. A hátralékok nyomása alatt nem bír kifejlődni a tudomány műve­lése, mint hitvány és színtelen növények fejlődnek a termőföldre nehezedő kőrakás alatt. A hivatalos munka s az alsóbb fokokon a tömérdek adminisztratív tenni­való elszoritja a szellemek lendületét s a kiválólag tudományos alapokon nyugvó birói pálya sorsosai, a hátralékok elleni küzdelemben nem érnek rá sem el­méleti ismereteik befejezésére, sem pedig közlésére annak, amit hosszú életfolyásuk alatt a személyek, dol­gok és viszonyok folytonos megítélése közben tapasz­taltak. Tehát a bíró sem a tudomány műveléséhez nem jut, sem pedig annak irodalmi közléséhez és terjeszté­séhez. A magyar jogirodalom külső áttekintése is elég annak felismerésére, hogy ez valóban így van. A bíró, aki nem vehet részt a napi és politikai irodalomban, arra volna utalva, hogy nyomozásait és tapasztalatait a jogi szaklapokban vagy önálló irodalmi művekben tegye közzé. S mégis a feltűnő ritkaságok közé tarto­zik, ha befejezetlen jogi kérdéseink örvénylő sokasá­gában egy-egy magyar biró becses irodalmi nyilatko­zatával találkozunk. A birói karnak még legtehetsége­sebb nagyhírű kapac­itásai is csak ritkán bocsájtanak közre v­alamit s legtöbbje kénytelen — mint Karap tette az irodalmi és tudományos föllépést akkorra halasztani, amikor a jól kiérdemelt nyugalom napjai következnek s amikor már a fáradt embernek min­denre inkább van kedve, csak az írásra és küzde­lemre nem. Innen van, hogy nagy tekintélyű és valóban tudo­mányos bíráink nem ülnek benn az akadémiában, a halhatatlanok között. Vagy ha bent ülnek, nem jo­gászi, hanem szépirodalmi érdemeik árán jutottak oda be, mint például Tóth Lőrincz. Az akadémia, fájdalom, sokkal szűkebb lelkű és sokkal többet ad a zajjal, sok írással és vaskos köny­vek kiadásával járó sikerekre, hogysem meg bírná látni a törvényalkotás, a folyó irodalom és a gyakorlati tör­­vé­nyezés terén napvilágra került igazi tudományos ér­demeket. A magyar bíráknak pedig nem adatott, hogy az akadémiához vezető kikoptatott szellemi lépcsőkön ácsorogjanak. Sokat kell dolgozniok, ritkán lehet in­­niok valamit és akkor is keveset. Nem veszik őket észre, sőt talán nem is akarják. Ez mindenesetre csapás az olyan emberekre, akik­nek elkülönzött és a többitől függetlenebb életmódjuk egyébként megadná a nyugalom és független gondol­kozás amaz előnyeit, amelyek az érdektelen és pártat­lan tudományos búvárlat föltételeit képezik. Még in­kább kínos azokra, akik gondolatokkal és eszmékkel születtek a világra, amelyeket tehetségük arányában nem is képesek kifejleszteni és hatályossá tenni. Mi igen jól tudjuk, hogy mily nagy, sőt gazdag szellemi tőke van amortizálva bírói karunk számos tagjánál . Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next