Ügyvédek lapja, 1886 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-09 / 41. szám
111. évfolyam. Budapest, 1886- október 9. 41. szám. .A. BTJD^PESTI TITC3^rTZ KIDIZE^CIES IKIÖZXjCIfcTTSKE]. » t ^cíiír*^ ’ MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési : Feg/és szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőségi- kiadóhivatal: Egész évre ... . ... 6 frt — kr. ___ _ Budapest, VI., Dalszinház-utcza 2. Félévre....................................3 frt — kr. Síra Ide intézendő minden alap szellemi és anyagi Negyedévre . . . . . 1 frt 50 kr. közváltó-ügyvéd. részét illető közlemény. Tartalom. Előfizetési felhívás. — A szaktudomány. — Az öröklési szerződések. Irta : Teleszky István országgyűlési képviselő. — Kényszeregyesség. Irta: dr. Huszár Kálmán budapesti ügyvéd- A bécsi „katonaszabadítók“ bűnpere. Irta: dr. Hans Ignácz bécsi ügyvéd. — A fenyitő zárlat kérdéséhez. Irta : Mloszávljevics Milán szabadkai ügyvéd. —Osztrák judikatura. — Vegyes. — Irodalom. — Csődnaptár. — Értesítő. — Tárcza. Kérem fölmenteni ! Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — A budapesti kir. tábla. Előfizetési felhívás. Október hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 írt. — kr. Félévre.....................3 ‹ — › Negyedévre .... 1 50 ‹ Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja › kiadóhivatalába (VI., I)IllSZínház-UtCZÍl 2. SZ. is ) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok vagy hatóságoknál levő ügyeikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. A szaktudomány. (..) Visszavonuló jeles embereink régi jó szokása, hogy hosszú tapasztalataikból egy rövidre összevont igazságot hagynak örökségül osztályos társaiknak. A „hagyományt" munkája ez, amint nemzedékről nemzedékre lassan képződik s gyakran többet ér mindenféle szabálynál és raffinirozott jogszervezetnél. Egy ilyen igazságot hagyott Karap Ferencz, az eltávozott kir. táblai tanácselnök is birótársaira, sőt egész jogéletünkre is, mielőtt végképen letette volna a praetori jógát a tábla teljes ülésében. A komoly emberek nyugodt és súlyos nyelvén panaszkodott arról, hogy nálunk a birói kar meg van fosztva a szaktudomány művelésétől. A hátralékok nyomása alatt nem bír kifejlődni a tudomány művelése, mint hitvány és színtelen növények fejlődnek a termőföldre nehezedő kőrakás alatt. A hivatalos munka s az alsóbb fokokon a tömérdek adminisztratív tennivaló elszoritja a szellemek lendületét s a kiválólag tudományos alapokon nyugvó birói pálya sorsosai, a hátralékok elleni küzdelemben nem érnek rá sem elméleti ismereteik befejezésére, sem pedig közlésére annak, amit hosszú életfolyásuk alatt a személyek, dolgok és viszonyok folytonos megítélése közben tapasztaltak. Tehát a bíró sem a tudomány műveléséhez nem jut, sem pedig annak irodalmi közléséhez és terjesztéséhez. A magyar jogirodalom külső áttekintése is elég annak felismerésére, hogy ez valóban így van. A bíró, aki nem vehet részt a napi és politikai irodalomban, arra volna utalva, hogy nyomozásait és tapasztalatait a jogi szaklapokban vagy önálló irodalmi művekben tegye közzé. S mégis a feltűnő ritkaságok közé tartozik, ha befejezetlen jogi kérdéseink örvénylő sokaságában egy-egy magyar biró becses irodalmi nyilatkozatával találkozunk. A birói karnak még legtehetségesebb nagyhírű kapacitásai is csak ritkán bocsájtanak közre valamit s legtöbbje kénytelen — mint Karap tette az irodalmi és tudományos föllépést akkorra halasztani, amikor a jól kiérdemelt nyugalom napjai következnek s amikor már a fáradt embernek mindenre inkább van kedve, csak az írásra és küzdelemre nem. Innen van, hogy nagy tekintélyű és valóban tudományos bíráink nem ülnek benn az akadémiában, a halhatatlanok között. Vagy ha bent ülnek, nem jogászi, hanem szépirodalmi érdemeik árán jutottak oda be, mint például Tóth Lőrincz. Az akadémia, fájdalom, sokkal szűkebb lelkű és sokkal többet ad a zajjal, sok írással és vaskos könyvek kiadásával járó sikerekre, hogysem meg bírná látni a törvényalkotás, a folyó irodalom és a gyakorlati törvényezés terén napvilágra került igazi tudományos érdemeket. A magyar bíráknak pedig nem adatott, hogy az akadémiához vezető kikoptatott szellemi lépcsőkön ácsorogjanak. Sokat kell dolgozniok, ritkán lehet inniok valamit és akkor is keveset. Nem veszik őket észre, sőt talán nem is akarják. Ez mindenesetre csapás az olyan emberekre, akiknek elkülönzött és a többitől függetlenebb életmódjuk egyébként megadná a nyugalom és független gondolkozás amaz előnyeit, amelyek az érdektelen és pártatlan tudományos búvárlat föltételeit képezik. Még inkább kínos azokra, akik gondolatokkal és eszmékkel születtek a világra, amelyeket tehetségük arányában nem is képesek kifejleszteni és hatályossá tenni. Mi igen jól tudjuk, hogy mily nagy, sőt gazdag szellemi tőke van amortizálva bírói karunk számos tagjánál . Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.