Ügyvédek lapja, 1888 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1888-06-30 / 26. szám

V. évfolyam. Budapest, 1888. junius 30. 26. szám, Szerkesztőség: Budapest, VI., dalszinház-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre................................ . Félévre........................................... Negye­dévre...................................... 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Kiadóhivatal: Budapest, VI., dalszinház-utcza 2. sz Tartalom. Előfizetési felhívás. — Irassék az ügyészi indítványból. — Ügy­védi díjak és költségek. Irta: dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd. A franczia jog alapelvei a vaspálya felelősségéről. Irta : R­e­i­n­i­t­z József budapesti ügyvéd, a m. kir. államvasutak ügyésze. — Perrend­tartási jegyzetek. Irta: Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró. — Igényper­e vagy előterjesztés. Irta: Székely Lajos budapesti ügyvéd. Azok a vidéki bíróságok. — Vegyes. — Csednaptár. — Értesítő. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — A m. kir. Curia telj s tanácsülési döntvényei. — Budapesti kir. tábla. — A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai. Előfizetési felhívás. Jillius elsejével új évnegyed kezdődvén, tiszte­lettel kérjük előfizetőinket, a megrendelések mielőbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Az „Ügyvédek Lapja“ mint eddig, úgy jövőben is gazdag, változatos élénk tartalommal fog meg­jelenni. Lapunk előfizetési ára: Egész évre .... 6 frt. —­kr. Félévre.............................3 » — » Negyedévre 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja« kiadóhivatalába (IV., Dalszínház utcza 2. sz. a.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügyeikről a lapban vagy pedig kívá­natra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. ^Irassék az ügyészi indítványból.^ Jogászok úgy tartják, hogy a vádhatározat a bünper egyik legfontosabb fázisa. Ez képezi rendszerint azt a mo­mentumot, melyben a vádlott bünper alatt állónak mond­ható s itt kezdődik a bíróságnak tulajdonképeni judikatú­­rai funkc­iója a bűnper menetében. A czivilizált világ összes bíróságai féltékenyen őr­ködtek azon joguk felett, hogy a­hol ítélkező hivatásuk forgott szóban, azt maguk is teljesen függetlenül gyako­rolják. Nálunk, úgy látszik, máskép kezd lenni. A bírói szellemnek szinte elsatnyulása, hogy ne mond­juk eltompulása lesz különösen az elsőfokú kriminális judikatúrában tapasztalható. Mély apathia kezd a birák keblében meghonosodni saját hivatásuk iránt. A bírásko­dás ideáljai úgy is messze távolban állottak tőlünk: most már egyenesen lemondani készülünk róluk. A büntető bíró országszerte és főleg a Fortunában úgy fogja fel hivatását, hogy a vádhatározat tulajdonké­pen nem is az ő, hanem a vádhatóság dolga. Azt hiszi, az csak egyszerű formalitás, hogy hozzá kerül az ügyészi indítvány s arra csak rá kell nyomni a birói firmát, ki kell törölni az ,,én“ szócskát s a többi a litográfia dolga. Itt kezdődik meg az abdikáczió a birói hivatásról. A vádtanács megszűnik biróság lenni, ha nem lesz az ügyész­ség indítványainak másoló gyára. A biró megszűnik birói funkcziót gyakorolni, mindjárt a tulajdonképeni bünper első stádiumában. Mert ez kényelmesebb így. És a vádlott ? Ah, ki gondol arra! A bünper objektuma arra való, hogy odaül­jön a vádlottak padjára, ha a vádközeg úgy akarja. Vele mint a bünper subjektumával bánni, hogy juthatna eszébe a bíróságnak akkor, midőn a saját birói individualitását is elnyeletni engedi mással? De azt tartjuk, hogy ennek a praxisnak, mely a mily kevéssé birói és annyira nagyon kényelmes, véget kell egy­szer már vetni. A bíráskodás utóvégre a birák kényelmének áldoza­tává nem lehet. Az birói officzium, melynek mikénti tel­jesítéséhez a nyilvánosságnak is van köze. „Irassék le az ügyészi indítvány indokolása!“ ez nem vall a bíróra, ki érzi a maga hivatását. Az a bíróság, mely a vádhatóság indítvá­­nyának megokolását átveszi a vádhatározat indokolásaként, nem teljesíti a maga köte­lességét. íme egy egész sora a vádlottaknak kerül a Fortu­nában nem­sokára a vádlottak padjára. Valóságos „mon­­stre-per. A vádhatározat meghozatott, 44 oldalra terjed. Szó­­ról-szóra leíratott az ügyészi vádindítvány indokolása. Az eset elég alkalmas arra, hogy felszólalás történjék a bírás­kodás kötelességeinek teljesítése érdekében. Szó sincs róla, ideje volt, hogy azok a tisztelt vád­lott urak a vádlottak padjára kerüljenek. De vájjon nem volt a vádtanácsban működött bírák között egy sem, a­kinek megdobbant volna keblében a lelkiismeret, hát ha van egy ember is a 26 terhelt között, ki igaztalanul, jog­talanul és méltatlanul tétetik ki annak a büntetésnek, meg Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next