Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1890-01-01 / 1. szám

4 ÜGYVÉDEK LAPJA. A kitagadási okok mérlegelésénél a HK. id. czimeit nem szó szerint szabad értelmezni, hanem inkább azok szellemére kell a súlyt fektetni, így fogta volt fel maga az országb. ért. a 7. §-ban történt hivatkozást. Ezen felfogásnak adott kifejezést Kopácsy József az 1861. márczius 4-én tartott ülésben (Ráth II. k. 440.) a következő fejtegetésben : „Tökéletesen egyetértek a 2. és 5. (jelenleg 4. és 7.) §§-ban kifejezett elvvel s miután a fölhozottak szerint csupán a leszármazókról van gondoskodva, a szülőkről pedig a szerkezet mélyen hallgat, az abban a gyermekekre vonatkozó intézkedést szeretném a szülők irányában is kiterjeszteni. E részben a HK. I. részének nemcsak 53., hanem 52. czíme is irányt szab. Természetesen a törvénynek szövege nem szó szerint veendő, hanem annak szellemére kell figyelnünk, miszerint általában ki van fejezve azon családi összeköttetés, viszony és kegyeleti állapot, melynek mindenesetre fönn kell állania a szülők és gyermekek között. Annálfogva az itt kifejezett nézeteket általánosítani s kiterjeszteni szeretném mind a szülők, mind a gyermekek irányában. (Közhelyeslés.) Az orszb. ért.-en kifejezésre jutott felfogás alapján igyekszik Kallós (349. §.) a szülők és gyermekek kitagadási joga közti különbséget megállapítani. Kiindulási pontja, hogy a szülők több joggal bírnak a gyermekek fölött, mint megfordítva, a gyermekek a szülők fölött és sokkal nagyobb fokú vétkek miatt vonathatnak a szülők gyermekeik irányában felelősség alá. Míg tehát az 52. cz.-ben foglalt eseteket korlátozás nélkül elismeri, az 53. cz.-ben felsoroltakat megszólítandónak véli. Az egyes kitagadási okok megállapításánál, illetve a HK. id. helyes értelmezésénél szem előtt tartandó, hogy a kérdéses czimek a kényszerosztályról intézkednek. Czéljuk az élők közötti vagyonközösség megszüntetése. Mert úgy az 52., mint pedig az 53. czim értelmében tulajdonképen az ősi vagyon az, mely felosztatik. Maga a HK. I. r. 52. czimében az esetek megállapításánál határozottan kimondotta, hogy azok nem kitagadási esetek „non tamen potest de illis eum exhaereditare miért is minden egyes esetnél a családi és abból folyó kegyeleti viszonyra különös tekintettel kell lenni és esetről esetre meg kell állapítani, vájjon a HK. illető helyén felemlített tényálladék tényleg és mily kiterjedésben állapit meg kitagadási okot. A HK. I. r. 52. sz. 1. §-ban foglalt tényálladék „Primo si filius in parentes manus violenter insuerit, vei aliam gravem et notabilem injuriam eis intulerit.“ Ezen kitagadási ok teljes hatályban van. A k. t. 77. 8592. kh., L. i. 77. 8962. Dt. XIX. 83. kitagadási okul elismerte, hogy a fiú az apát leggorombább magaviselet mellett megverte. A szülők tettleges bántalmazása az 1723. XI. t.-cz. értelmében halállal büntettetett és a kegyeletnek oly meg- sértése, amely e súlyos következtetést joggal vonja maga után. „Gravem et notabilem injuriam." Ez alatt a gyermeknek oly magaviselete értetik, mely által a szülők iránti kegyelet súlyosan megsértetik. Sértő kifejezések használata a tényálladékot meg nem állapítja, hanem szükséges a gyermek oly ténykedése, amely a gyermeki kötelezettség feltűnő megsértését képezi. A H. K. „injuria” alatt nem a becsületsértést érti, hanem tágabb értelemben az alatt minden a törvénybe ütköző cselekményt ért. Az injuria fogalma tekintetében lsd. Szegedy 367. 1. és Huszty II. 1. LXXVII. t. A különböző esetek, amelyek a fogalom alá sorolhatók, egyenként föl nem említhetők, hanem az alá mindazon a szülők vagyona, élete, testi épsége, hírneve ellen irányuló súlyosabb beszámitású cselekmény sorolandó. A második kitagadási ok: 2. §. item si parentes accus saverit criminaliter de tali causa,que in pernicem principis, I vei republicae totuis regni non vergit. E szerint kitagadható a gyermek, ha szülője ellen bármily büntetendő cselekményre nézve vádat emel, akár feljelentést tesz. A bírói gyakorlat bűntett miatti feljelentést követel, mégpedig az illetékes hatóságnál, így a fent idézett ítéletek szerint, mert a végrendeletben felhozott s felperes által szintén tagadott másik kitagadási okra nézve, az alperesek által 4. sz. alatti okiratból kitűnik ugyan, hogy felperes atyjának az egyházi hatóságnál fia ellen ennek gyanúsításai miatt tett panaszai folytán ugyanott vizsgálatok folytattak, ez azonban tekintve, hogy annak nyoma sincs, miszerint felperes szülőjét a bíróságnál valamely büntettért bevádolta volna, a kitagadásnak a H. K. I. r. 52. czímén alapuló törvényes okért megállapítható sem volt.“ A H. K. szerint a feljelentés nem képez kitagadási okot, ha az a felségsértés, vagy felségárulásra irányult. Ezen kivétel azonban jelenleg helyt nem foglalhat. Szt. István II. 51. s Kálmán II. 6., valamint az 1715. III. t.-cz. értelmében a nevezett büntettek tekintetében általános feljelentési kötelezettség állapíttatott meg, mely kötelezettség alól a gyermek sem volt kivéve. Ezen feljelentési kötelezettség az 1878. V. t.-cz. 135. §-a értelmében jelenleg a gyermeket többé nem terheli, amenynyiben az idézett §, a felségsértésre nézve átalános feljelentési kötelezettséget állapítván meg, az utolsó kikezdésben rendeli, hogy „a tettes vagy részes hozzátartozói (78. §.) a feljelentés elmulasztása miatt nem bűntetteinek.“ A H. K. id. intézkedése, illetve az abban felemlített kivétel, a feljelentési kötelezettség folyománya; a feljelentési kötelezettség elestével tehát maga a kivétel is elesik. 4 5 6 7 8 9 10 1 12 szokva a jó vagy rossz fogalmát a kapandó ütések súlyához és számához méri. Ezekkel a dolgokkal, ha nem is elméletileg, de gyakorlatilag magam is foglalkoztam s úgy vettem észre, hogy emberileg akár a gyermeknél, akár a felnőttnél azok a büntetések bírnak legnagyobb javító hatással — s elvégre is ez a fő — a melyek huzamosan tartanak s a gondolkozást, de még a testet is a kijelölt javítási czél felé szoktatja. A gyermekbe első sorban bele kell organizálni és nem beleverni a jó és rossz fogalmait. Az ütés a rossz indulatok egész raját ébreszti föl a gyermekben s ezek közt nem utolsó a gyűlölet és a bosszuérzet. Mivel pedig a múló testi fájdalmat a gyermek gyorsan feledi, legtöbb esetben ugyanazon rossz cselekedetet is ismételni fogja s elrettentés és megelőzés végett kétszer, háromszor, tízszer akkora verést kap. Itt már a nádpalcta és lábszíj birodalma kezdődik. Hiszen lehet fölötte írni, esetleg gondolkozni is (ami nem mindig jár együtt), hanem már ha Hans Rudolf elkezdte, hát én is fölállítom mindjárt a magam büntetési rendszerét, amelyet ha nem is kódex alapján, de gyakorlatilag próbálgattam, íme progresszív fokozatban. 1. Krétával vont körbe való száműzés, legfölebb egy óra hosszat. 2. Hidegviz-zuhany, de csakis nyáron és csakis kisebb esetekben. 3. Sarokbaállítás, maximum egy óra. Mellékbüntetés minden szó megvonása. 4. Asztal lábához való kötés, ugyanazon maximummal. 5. Evésbeli kedvezmények, pl a sütemény stb. megvonása, ismételve, de 3 napon nem túl. 6. Külön szobába való száműzés munkával, maximum 5 óra. 7. Térdelés a nyilvánosság teljes kizárásával, esetleg súlyosítás gyanánt, de egy órán nem túl. 8. Pénzbüntetés olyképen, hogy a súlyos kártétel esetén a gyerek a saját megtakarított pénzével térítse meg a kárt vagy annak egy részét s ez a jövőben is kilátásba helyeztessék neki, ha kárt tesz. 9. Pakolás, hosszasabban, abból a czélból, hogy a gyerek a háztól elküldetik. 10. Összepakolt butyorral a ház ajtaja elé való kihelyezés, súlyosabb esetekben s egy órát meg nem haladó időtartamra. 11. Elkülönítés néhány napra, egyszerűbb ételekre való szorítással és keményebb fekhelylyel. 12. Megkötözés napjában háromszor, de csak a legsúlyosabb esetekben s az egészségre nem káros módon. Egyébként oly változatosság van a gyermekbüntetések birodalmában, hogy azok mellett a verés teljesen fölösleges és értelmetlen valami. Ellenben nagy jóltevője volna az az emberiségnek, aki a leghelyesebb büntetési rendszert ki tudná dolgozni a serdülő emberiség számára. Ha akadémia volnék — amitől isten mentsen meg — pályadíjat tűznék ki erre a kérdésre s kitenném, hogy paedagógusok és németek nem pályázhatnak.