Ügyvédek lapja, 1891 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-23 / 21. szám

VIII. évfolyam. 21. szám. Budapest, 1891. május 23. ÜGYVÉDEK LAPJA A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. ---«K»—°--­ELŐFIZETÉSI .ÁJR: egész évre 3 frt, — félévre 3 frt, — negyedévre 1 frt 50 kr. lpj-------------------------------------------11 SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. --------------------------------------------|g| — tfr—­— KIADÓHIVATAL: Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. TARTALOM: A margitszigeti bankét. — A kir. táblák tanácsbeosztása. Irta: Far­kas Lajos komáromi kir. törvényszéki biró. — A budapesti kir. Íté­lőtábla. — A közigazgatási elsőfolyamodásu bíróság tagjai. Irta : dr. B­á­t­­t­a­s­z­é­k­i Lajos budapesti ügyvéd. — A kezes kötelezettségének terjedelme. Irta: dr. Kecskeméti Emil budapesti kir. törvényszéki joggyakornok. Vegyes. — Csődnaptár. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd­ügyek. — Bűnügyek. Előfizetési felhivás. Május hó 1-én új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára : Egész évre . . . . 6 frt. — Kr. Félévre.............................3 . —­­ Negyedévre .... 1­9 50 » Az előfizetések Budapestre az »Ügyvédek Lapja” kiadóhivatalába (Teréz­ körút 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmen­tes értesítést adunk. A margitszigeti bankét. Irta: Homo. Az ügyvédjelöltek banketjén, a­melyet Szilágyi Dezső tiszteletére rendeztek a magyar jogélet jövő oszlopai, sok szó esett. A kik jelen voltak, különösen az igazságügy­minisztert dicsérik, a ki magas niveauról nézett végig a jog országain s mint valami Mózes, a ki népét kivezette a rabság mocsaraiból és elvezette az ígéret földjéig s most a határhegy egy ormáról lángoló tekintettel a szent irigységtől áthatva, rámutat a boldog jövőre, akként ecse­telte az ifjúság előtt az öregek küzdelmeit, a múltak jogi rabságait és fáradságos útját a regeneráczió pusztáján vé­gig s akként mutatott prófétai ujjal bele az új időkbe, a­melyekhez az utat ők traszírozták : az öregek, de a me­lyeket élvezni ők fognak: az ifjak, az utódok. Mi nem állunk oly magasan, hogy az ígéretföldébe már beletekinthetnénk, de szeretünk hinni benne és tudunk lelkesedni. Szeretjük hinni azt is, hogy Szilágyi Dezső megvalósítja a kor eszméit és beteljesedik, a­mit a nem­zetének ígért. Még nem volt korszak, a­mely annyira megérett volna nagy jogi alkotásokra, a­hogy a mienk és még nem volt igazságügyminiszterünk, a­kinek magát kora olyankora darab fehér papírnak odakinálta volna, hogy írjon rá a mit akar, tervezzen, alkosson, teremtsen, de teremtsen, mint a­hogy Szilágyinak kedvezett sorsa. Ha ez a vezető egyéniség akaraton kívül teremtő észszel és élő energiával is van megáldva, akkor Mózese lehet jogrendünknek s igazán kivezethet bennünket a pusztai si­várságból, egy jobb élet igéretföldébe. Korunknak megnyíltak szemei. A nagy század vé­gén kijózanodtunk sok mindenféle ábrándból s kezdjük sej­teni, hogy elvekkel is tönkre lehet kormányozni egy nem­zetet. Kezdjük belátni, hogy a legjobb az, a mi legüdvö­­sebb s nem kötjük magunkat receptekhez. Mindenek fö­lött azonban átlátjuk már azt, hogy eddigi rendszerünk nem érdemel még csak kegyeletet sem. Nincs az ország­ban jogember, a­ki változás után nem szomjazna és nin­csen általában lélek e honban, a­mely nem remélne eltűr­hetlen helyzetéből könnyebbülést, ha, miként a beteget az egyik oldalról a másikra átfordítják, még ha tudja is, hogy ez csak fordítás, de nem gyógyítás. De ennek a vál­tozásnak suggestív hatása van, hat a kedélyre és az aka­ratra, emeli a bizalmat és impulzust ad az életerőnek és ezért várja, kéri, követeli a nemzet, hogy valami történ­jék vele, akár csak egy fordítás, mert hisz ez mindig len­dítéssel jár. A ki korának lélegzetét érzi és hallja s szolgálatába áll vágyainak, a ki az eszmék mai nagy népvándorlásába beáll, ha egyéniség van benne és impulsus, az veze­tője lehet nemzetének. Szilágyi Dezső impulsiv ember és niveam­ áll. Van benne tettrevágyás és lendület és nem a legutolsó jó oldala neki az, hogy menten maradt a theo­­riák és positiv jogi delikatesseraktárak fejet és szivet bo­­londító ballastjától. Szive és agya tehát elfogulatlanul nézhetnek bele nyomorúságos jogi életünkbe és ha valaki, úgy ő foghatja kezébe azt a vasseprőt, a melyre szükség van justicziánk istállójában, hogy azután rendezzen és alkosson. Mert jeles beszéd volt az, a melyet tőle a szigeten hallottunk s ha úgy tesz, a­hogy beszél, eris mili magnus Apollo. Csak elszigetelt ,pillanatnyi lendület ne maradjon az az ihletség, a melynek tanúi voltunk s ne lankadjon el ez a kéz, mi résen várjuk őt és vele megyünk, ha nagy valamin töri eszét, vállra kapjuk és kikiáltjuk. De ha csa­lódunk benne, ha gyöngébb volna koránál és e század végén járó süvöltő vihar hangját meg nem értené, tudja meg, hogy nagyobbat bukik a közönséges bukásnál! Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next