Ügyvédek lapja, 1897 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-11 / 37. szám
XIV. évfolyam. Budapest, 1897. szeptember 11. 87. szám. ÜGYVÉDEK LAPJAI'------------------------- ............................. SZERKESZTŐSÉG A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR Előfizetési ár: Egész évre...............frt 6.— Félévre............................3— VI., Teréz-körút 22. szám. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. KIADÓHIVATAL BUDAPEST, Negyedévre . . . . „ 1.50 KÖZLÖNYE. TARTALOM. Előfizetési felhivás. — Stylus curialis. Irta: Székács Ferencz kir. curiai biró. — Házassági perek az uj házasságjog első esztendejében. — Tulajdonjog-e a közszerzeményi jog? Irta: dr. Mayer József budapesti ügyvéd. — A hűtlen elhagyás judikaturájáról. Irta: dr. Schick Ferencz Sándor budapesti ügyvéd — Vettyes. — Csődnaptár. — Tárcza. Lombrosoról. Irta: dr. Rott Mihály budapesti ügyvéd. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek. — Bűnügyek. Előfizetési felhívás. Szeptember 1-én új előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára : Egész évre .... 6 frt. — kr. Félévre....................3 „ — „ Negyedévre . . . . 1 „ 50 „ Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja* kiadóhivatalába (Teréz-körut 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést adunk. Stylus curialis. Irta: Székács Ferencz kir. curiai biró. Ne tessék megijedni! — Nem szándékozom újra felidézni azt a vitát, mi a fentebbi czím alatt éveken át folyt s a melynek tárgyát a szenvedő alaknak kiküszöbölése képezte, de a melyet immár befejezettnek tekinthetünk és pedig mindkét fél megelégedésére, a mennyiben a szenvedő alak megmaradt, de az azzal együtt járó ízléstelenségek nagy részben megszűntek. Ma már az új törvényszék nem azt mondja, hogy „A. lopás bűntettében bűnösnek kimondat, ennyireannyira büntetted, és kötelezted stb.“, hanem ítélt: A. bűnös lopás bűntettében, büntetése 1 évi börtön s köteles 15 nap stb. terhe alatt ennek vagy annak — írt — kv. összeget fizetni. A felső biró pedig a helyett, hogy azt mondaná ki, miszerint az alsóbiróság ítéletének eme része megsemmisittetik, érdemben pedig megváltoztattad és vádlott ebben és nem amabban ítélted bűnösnek, és nem ennyivel és ezzel, hanem eme büntetéssel büntetted etc., — most már azt mondja, hogy az alsóbiróság ítélete eme részében megsemmisittetvén, az ügy érdemére vonatkozólag megváltoztattatik annyiban, hogy vádlott bűnös lopás vétségében, büntetése pedig 4 havi fogház etc. Szóval, nem küszöböltetett ki a szenvedő alak — mit valójában nélkülözni lehetetlen — de annak használata a legszükségesebb mértékre szoríttatván, ma már nem hasonlít a bírói ítélet az óra ketyegésének tik-tak-jához, nem sérti ezzel fülünket, hanem az igazság méltó alakban lép a hallgató elé. Vannak azonban számos és sajnos, lépten-nyomon tapasztalt ízléstelenségek, melyek ellenében a harczot még nagyobb joggal lehet és kell felvenni, mint azt boldogult Vajkaynk s a szenvedő alak ellen folytatta. Az osztrák időből visszamaradt germanizmusok ma is használatban vannak. Pl. az eljárás beszüntettetik (eingestellt) megszüntetés helyett; vádlott az Ítéletbe belenyugodott, s a helyett, hogy abban megnyugodnék; vagy épen az Ítéletet elfogadja (mily kegyes?) A hagyaték beszavatoltatik, a helyett, hogy átadatt nék. Hát ahhoz mit szóljunk, hogy ha vádlott az ítélet ellen felebbezés helyett felhívást (Berufung) jelent be, mi az erdélyi részekben napirenden van, holott az a bíró, ki ilyet leír, tudhatná, hogy felhívás alatt a magyar törvénykezésben egészen más valamit értünk. Valamely okirat a perhez nem csatoltatik, hanem: be- mellékeltetik, vagy épen beügyeltetik s aztán, midőn az A) alattira hivatkozunk, az nem a keresetnél van csatolva, hanem ott elfekszik. Hogy magyar ember miképen irhat igy? az előttem teljesen érthetetlen, csakis a megszokással és nemtörődömséggel írhet, némileg megmagyarázni. Megfoghatatlan pongyolaság jellemzi a büntető ítéletek tetemes részét, melyekben a vulgáris kifejezések csak úgy hemzsegnek a jó magyarság rovására, értem t. i. azokat a szavakat, melyek valamely vidéken a köznép nyelvén járatosak ugyan, de amelyeket műveit magyar ember ajkára nem vesz, komoly bírói ítéletben pedig le nem irna. Pl. prosztnyi (sic) czölöp helyett; schupfni fáskamra vagy szin helyett; kupfer, koffer bőrönd helyett; schublád fiókos szekrény, kasznyi akasztós szekrény helyett; tolózár helyett rigli, korsó helyett krigli, ujjas helyett laibi, zeker helyett mándli, felöltő helyett üborzseher és száz meg száz hasonló. Csakis gondolkozási renyheségre vall, ha az, ki ilyen szavakat bírói ítéletbe fölvesz, azokat a nép nyelvéből átveszi, ahelyett, hogy e dolgokat jó magyar nevükkel jelölné meg. Hasonló szempont alá vonhatók a tájszólások, melyek ott, ahol az ítélet hozatott, divatban lehetnek ugyan, de az irodalmi nyelvbe fel nem vétettek, még ha különben magyarság tekintetéből kifogás alá nem is lennének veendők. Pl. a perköltség közre ítéltetik, vagyis kölcsönösen megszüntettetik; alperes a perköltség hordozására köteleztetik (hát csak hordozza jó egészséggel). Adás-vétel helyett vásár szó haszáltatik, telekkönyvi teher helyett terhű etc. Ha az erdélyi magyar emberek egymás közt társalogva, a a folyosót gáng nak, a lépcsőt trép-nek, a hivatalszolgát dienernek, a papucsot patschen -nek, a takaréktűzhelyet platten-nek, a padlást hiu-nak, a burgonyát pityókának, a babot paszulyká-nak, a kukoriczát málénak stb. stb. nevezik, ám legyen tetszésük szerint, ha azonban ítélet fogalmazására vállalkoznak, illő volna ezeket az izléstelenség Lapunk mai száma 12 oldalra terjed