Ügyvédek lapja, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-07 / 1. szám
XVI. évfolyam Budapest, 1899. január 1. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA SZERKESZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Teréz-körút 22. szám. Előfizetési ár: áV.á •• Egész, évre . .. . . . frt 6. Félévre ........................ 3. Negyedévre . . . . „ 1.50 A BUDAPESTI ügyvédi kör KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. TARTALOM. Előfizetési felhívás. — Az ex-lex és az igazságszolgáltatás. — A bünető bírósági ítélet indokolásának szerkesztéséről. Irta : dr. Sánta Elemérbudapesti kir. büntető törvényszéki biró. — A holttányilvánitás szabályozása a polgári törvénykönyvben. Irta: dr. Raffay Ferencz győri kir. törvényszéki albiró. — A beszámítás kifogása váltóperben. Irta : dr. Fazekas Oszkár. — A piszkos konkurrenczia. — Irodalom. Irta: dr. Vámbéry Rusztem. — Vegyes. Melléklet. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek. Kereskedelmi-, váltó- és csőd ügyek. — Bűnügyek. Előfizetési felhívás az „Ügyvédek Lapja" XVI-ik évfolyamára. Az „ügyvédek Lapja" tizenhatodik évfolyamát kezdi meg jelen számával. Mint eddig, úgy ezentúl is hű marad programmjához. A magyar jogszolgáltatás érdekében védeni fogja a magyar ügyvédi kar jogait, támogatni fogja annak érdekeit. Törekvésünk az uj esztendőben is oda lesz irányozva, hogy lapunk tartalma mindig élénk és változatos legyen. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt. — kr. Félévre...............3 ., — „ Negyedévre .... I „ 50 ., Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja" kiadóhivatalába (Teréz körút 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést adunk. Az ex-lex és az igazságszolgáltatás. Lapunk tizenöt évi fennállása óta hétről-hétre tanújelét adta annak, hogy nem ambitiója a kormány szekerét tolni. Függetlenül, tárgyilagosan mondotta el mindig nézetét a fölfölmerülő igazságügyi mozgalmakról. Örült, ha elismeréssel adózhatott egyik-másik alkotásnak, sajnálattal tette, ha az ellenkezőjét kellett megcselekednie és nem rajta múlt, ha nem volt abban a kellemes helyzetben, többször örülhetni az adandó elismerésnek, mint sajnálkozni az indokolt elítélő bírálaton. Most, az 189-ik évre szóló igazságügyi előirányzat alkalmából örömének adhatott volna kifejezést az ott észlelhető haladás fölött, mely abban nyilatkozik, hogy az igazságügyi kormány komoly jóakaratot mutatva fődologban, az érdemleges munkaerő, az ítélkező bírák létszámának tetemes szaporításában, az eddiginél sokkal nagyobb összeget vett föl az előirányzatába. De ha daczára, hogy az igazságügyi kormányzatnak meglehetős ellenlábasai vagyunk, ezúttal őszinte örömünknek és elismerésünknek kifejezést nem adhatunk , annak a szerencsétlen politikai viszonyok az oka, mert e miatt ez a dicséretes haladás — legalább egy időre a dugába dőlt. A kormánynak nemcsak rendes költségvetése nincsen még ez évre, de még indemnitása sem s így arról, hogy a status quot a tavalyi költségvetést felülhaladó költségekkel a bírói személyzet szándékolt szaporítása keresztülvitessék, sajnos, szó sem lehet. Ha tehát az u. n. ex-lex állapot közgazdasági okokból érzékenyen sújtja a kereskedelmet, ipart és a földművelést, nem kevésbé kártékonyan hat az igazságügyre is. Biz ezek szomorú állapotok! A szakközönség évek hosszú során át azon fáradozott, azt hajtogatta szóval és írásban, hogy a mostani állapotot tovább tűrni nem lehet, hogy igazságszolgáltatásunk kardinális baja a csigalassúság, melynek csakis a birák létszámának tetemes szaporításával lehetne véget vetni. Évtizedek nehéz küzdelmei után végre jóformán kierőszakolta a jogászság azt, hogy az igazságügyi kormány megemberelte magát és legújabb költségelőirányzatában méltó figyelemmel volt a közhajtás iránt. Sok ellenzéki képviselő is fáradozott ezen, addig, amíg az ige — legalább részben — testté akart válni — s íme, most épen azok, kiknek erélyes bírálata idézte volna elő a kedvező eredményt: maguk rontották le azt, amit nagy nehezen, a szaklapokkal vállvetve, építeniük sikerült! A „magasabb" politikán, a pártok ádáz versenyén szenved tehát hajótörést a hírhedt magyar igazságszolgáltatás eddigelé mostoha sorsának jobbrafordulása is. A honpolgárok milliói vallják ennek kézzelfogható kárát minden nap, mert majdnem minden második egyénnek van e hazában peres, vagy telekkönyvi, vagy hagyatéki ügye, melyekre nézve abban a reményben ringathatta magát, ha a költségvetést megszavazza a törvényhozás, vagy legalább az indemnitást megadja, hogy a bírák számának szaporításával gyorsan fogják elintézni, hogy megszűnik a közmondásos huzavona s Íme most, a politikai pártgyűlölködés miatt, szétfoszlott ez a remény is, mint a buborék. Szinte kiszámíthatlan, hány családnak a boldogulását, hány birtokosnak, kereskedőnek, iparosnak és munkásnak jólétét, anyagi érdekét tette tönkre ez irányban is az obstmetio s az ennek folytán bekövetkezett ex-lex állapot, mert a kormánynak egyáltalában, de különösen az igazságügyi kormányzatnak, felelőssége érzetében, alkotmánytörvényeink szerint, semmi esetre sem lehet ez évben csak egy fillérrel is többet költenie az eddigi kiadásoknál, sőt az eddigieket is csak a legszükségesebbekre kell restringálnia, mert hiszen most egyáltalában csak Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.