Ügyvédek lapja, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-07 / 1. szám

XVI. évfolyam Budapest, 1899. január 1. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA SZERKESZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Teréz-körút 22. szám.­­ Előfizetési ár: áV.á ••­­ Egész, évre . .. . . . frt 6. Félévre ........................ 3. Negyedévre . . . . „ 1.50 A BUDAPESTI ügyvédi kör KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. TARTALOM. Előfizetési felhívás. — Az ex-lex és az igazságszolgáltatás. — A bün­­ető bírósági ítélet indokolásának szerkesztéséről. Irta : dr. Sánta Elemér­­budapesti kir. büntető törvényszéki biró. — A holttányilvánitás szabályo­zása a polgári törvénykönyvben. Irta: dr. Raffay Ferencz győri kir. tör­vényszéki albiró. — A beszámítás kifogása váltóperben. Irta : dr. Fazekas Oszkár. — A piszkos konkurrenczia. — Irodalom. Irta: dr. Vámbéry Rusztem. — Vegyes. Melléklet. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek.­­ Kereskedelmi-, váltó- és csőd­ ügyek. — Bűnügyek. Előfizetési felhívás az „Ügyvédek Lapja" XVI-ik évfolyamára. Az „ügyvédek Lapja" tizenhatodik évfolyamát kezdi meg jelen számával. Mint eddig, úgy ezentúl is hű marad programm­­­jához. A magyar jogszolgáltatás érdekében védeni fogja a magyar ügyvédi kar jogait, támogatni fogja annak érdekeit. Törekvésünk az uj esztendőben is oda lesz irányozva, hogy lapunk tartalma mindig élénk és változatos legyen. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt. — kr. Félévre...............3 ., — „ Negyedévre .... I „ 50 ., Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja" kiadó­hivatalába (Teréz­ körút 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést adunk. Az ex-lex és az igazságszolgáltatás. Lapunk tizenöt évi fennállása óta hétről-hétre tanú­­jelét adta annak, hogy nem ambitiója a kormány szekerét tolni. Függetlenül, tárgyilagosan mondotta el mindig nézetét a föl­fölmerülő igazságügyi mozgalmakról. Örült, ha elismeréssel adózhatott egyik-másik alkotásnak, sajnálattal tette, ha az ellenkezőjét kellett megcselekednie és nem rajta múlt, ha nem volt abban a kellemes helyzetben, többször örülhetni az adandó elismerésnek, mint sajnálkozni az indokolt elítélő bírálaton. Most, az 189­­-ik évre szóló igazságügyi előirányzat alkal­mából örömének adhatott volna kifejezést az ott észlelhető haladás fölött, mely abban nyilatkozik, hogy az igazságügyi kormány komoly jóakaratot mutatva fődologban, az érdemle­ges munkaerő, az ítélkező bírák létszámának tetemes szaporí­tásában, az eddiginél sokkal nagyobb összeget vett föl az elő­irányzatába. De ha daczára, hogy az igazságügyi kormányzatnak meg­lehetős ellenlábasai vagyunk, ezúttal őszinte örömünknek és elismerésünknek kifejezést nem adhatunk , annak a szerencsét­len politikai viszonyok az oka, mert e miatt ez a dicséretes haladás — legalább egy időre a dugába dőlt. A kormánynak nemcsak rendes költségvetése nincsen még ez évre, de még indemnitása sem s így arról, hogy a status quot a tavalyi költségvetést felülhaladó költségekkel a bírói személyzet szándékolt szaporítása keresztülvitessék, sajnos, szó sem lehet. Ha tehát az u. n. ex-lex állapot közgazdasági okokból érzékenyen sújtja a kereskedelmet, ipart és a földművelést, nem kevésbé kártékonyan hat az igazságügyre is. Biz ezek szomorú állapotok! A szakközönség évek hosszú során át azon fáradozott, azt hajtogatta szóval és írásban, hogy a mostani állapotot to­vább tűrni nem lehet, hogy igazságszolgáltatásunk kardinális baja a csigalassúság, melynek csakis a birák létszámának te­temes szaporításával lehetne véget vetni. Évtizedek nehéz küzdelmei után végre jóformán kierősza­kolta a jogászság azt, hogy az igazságügyi kormány megem­berelte magát és legújabb költségelőirányzatában méltó figye­lemmel volt a köz­hajtás iránt. Sok ellenzéki képviselő is fá­radozott ezen, addig, a­míg az ige — legalább részben — testté akart válni — s íme, most épen azok, kiknek erélyes bírálata idézte volna elő a kedvező eredményt: maguk rontották le azt, a­mit nagy nehezen, a szaklapokkal vállvetve, építeniük sikerült! A „magasabb" politikán, a pártok ádáz versenyén szen­ved tehát hajótörést a hírhedt magyar igazságszolgáltatás eddigelé mostoha sorsának jobbrafordulása is. A honpolgárok milliói vallják ennek kézzelfogható kárát minden nap, mert majdnem minden második egyénnek van e hazában peres, vagy telekkönyvi, vagy hagyatéki ügye, me­lyekre nézve abban a reményben ringathatta magát, ha a költ­ségvetést megszavazza a törvényhozás, vagy legalább az indem­­nitást megadja, hogy a bírák számának szaporításával gyorsan fogják elintézni, hogy megszűnik a közmondásos huza­vona s Íme most, a politikai pártgyűlölködés miatt, szétfoszlott ez a remény is, mint a buborék. Szinte kiszámíthatlan, hány családnak a boldogulását, hány birtokosnak, kereskedőnek, iparosnak és munkásnak jólé­tét, anyagi érdekét tette tönkre ez irányban is az obstmetio s az ennek folytán bekövetkezett ex-lex állapot, mert a­ kormány­nak egyáltalában, de különösen az igazságügyi kormányzatnak, felelőssége érzetében,­ alkotmánytörvényeink szerint, semmi esetre sem lehet ez évben csak egy fillérrel is többet költenie az eddigi kiadásoknál, sőt az eddigieket is csak a legszüksége­sebbekre kell restringálnia, mert hiszen most egyáltalában csak Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next