Ügyvédek lapja, 1914 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1914-01-03 / 1. szám
Budapest 1914. Melléklet az „Ügyvédek Lapja“ 1. számához. Január 3. A MAGYAR KIRÁLYI CURIA, A KIRÁLYI TÁBLÁK ÉS A MAGYAR KIRÁLYI KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁG ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Köztörvényi ügyek. Oly esetben, midőn a számadás határidejére nézve az érdekelt felek meg nem állapodtak és külön jogszabály sem rendelkezik másképen, a fenforgó viszonyoknak és az eset körülményeinek figyelembe vétele mellett, a bíróság határoz a számadás határideje tekintetében. A m. kir. Curia: a másodbíróság végzését megváltoztatja és az első bíróság végzését azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy alperes köteles az 1881 : LIX. t.-c. 83. §-ában meghatározott jogkövetkezmények terhe alatt az 1912. évi junius hó 6-án kelt A. alatti jegyzőkönyvi egyesség alapján elvállalt felszámolás eredményéről számadását a jelen végzés kézbesítésétől számított 90 nap alatt előterjeszteni. Indokok: Ami mindenekelőtt alperesnek a kereset halmozottságára alapított kifogását illeti, a kir. Curia a szabályellenes halmozottságot azért nem látja fenforogni, mert a felhívási kereset elsősorban csakis a számadás előterjesztésére irányul, a számadás elő nem terjesztésének esetére tehát csak másodsorban, a számadás be nem adásának folyományaként előterjesztett kereseti kérelmek elbírálására pedig csak akkor kerül rá a sor, ha alperes számadását erre történt köteleztetése ellenére sem terjeszti elő és felperes alperesnek az esetleges kereseti kérelemhez képest eszközlendő ítéleti elmarasztalását fogja kívánni, — amidőn a bíróság az 1881: LIX. t.-c. 83. §-a értelmében határoz majd e kérdésben is^ a kepps^t tehát*jmelynek főtárgya a számadás előterjesztése nem halmozott. Ami alperesnek azt az ellenvetését illeti, hogy egyik-másik esetleges kereseti követelésre nézve más bírói eljárás van folyamatban, ennek a körülménynek a figyelembevétele is akkor lesz helyén, ha a jelen felhívási per során az illető esetleges kereseti követelés felett kell majd határozni. Nem lehetett továbbá helyt adni a kereseti jog hiányára alapított alperesi kifogásnak sem. Való ugyan, hogy felperes és Baumgartner Mátyás az A. alattiban együtt szerződtek alperessel a felszámolás iránt és hogy ennélfogva alperestől esetleg mindketten követelhetnek számadást. Ámde ez nem járhat azzal a jogi következménnyel, hogy B. Mátyástól függetlenül felperes, aki az alperes kezelésére bízott vagyonáról számadás követelésére saját személyében és önállóan jogosult, egymaga az alperestől számadást ne követelhessen. Áttérve immár a kereset érdemére, megállapítja a kir. Curia, hogy alperes, aki felperes vagyonának bizonyos célra és pedig bevételekkel és kiadásokkal járó kezelését magára vállalta, e kezelés eredményéről számolni köteles. Ezt különben általánosságban alperes maga is elismeri, csakhogy azt vitatja, hogy a számadás követelése most még időelőtti. Időelőtti szerinte azért, mert nem lévén az A. alatti egyességben a számadás határideje megszabva, az a dolog természete szerint csak akkor áll be, mikor alperes a felszámolást befejezte, vagyis mikor a felszámolási bevételből úgy az egyességben felsorolt harmadik hitelezőknek 75%-ra leszállított követeléseit is kielégítette és az esetleges felesleg, mely felperesnek visszajár, meghatározható; már pedig a felszámolás mostanáig ennyire még nem fejlődött és nem is fejlődhetett. Helyes alperesnek az az álláspontja, hogy az A. alattiban a harmadik hitelezők kielégítésére kitűzött határidő (1912. szeptember 7-ike) nem jelenti egyszersmind a felszámolásra vagy a számadásra kiszabott határidőt is. Ámde nem állhat meg alperesnek az az érvelése, hogy mivel a számadásra a felek szerződésileg határidőt egyáltalán nem szabtak, az csak a felszámolás befejezésével követelhető és mindaddig, míg alperes a felszámolást befejezettnek nem találja, ő a kezelésről számot adni nem tartozik. Az ily jogi felfogás érvényesülése teljesen ellenkeznék a jóhiszemű forgalomnak a követelményeivel, mert ha valamely,idegen vagyonnak a kezelője éveken át tartó ügyvitelnél csak a kezelés bevégeztével tartoznék számot adni, akkor a szóban forgóhoz hasonló esetekben, hol a kezelés átengedése a kezelőnek érdekében történt és az ő önálló jogán is alapul, hol tehát a vagyon ura a kezelésre adott meghatalmazást egyoldalúan vissza nem vonhatja, merően a kezelőtől függne a számadást tetszése szerinti ideig kitolni és a vagyon urának legfontosabb érdekeit háttérbe szorítani. Ezeknél fogva a kir. Curia megállapítja, hogy oly esetben, midőn a számadás határidejére nézve az érdekelt felek meg nem állapodtak és külön jogszabály sem rendelkezik másképen, a fenforgó viszonyoknak és az eset körülményeinek figyelembe vétele mellett, a bíróság határoz a számadás határideje tekintetében. Figyelembe véve már most, hogy a per adatai szerint alperes a felszámolás céljára átengedett vagyontárgyakat az 1912. évi június hó 6-án létrejött egyesség megkötése után mindjárt átvette, hogy a hitelezőket 1912. évi szeptember hó 7-ig ki kellett elégítenie, hogy e per elsőbirósági tárgyalása 1913. évi március hó 1-én nyert befejezést, hogy tehát a felszámolás megkezdésétől az elsőbirósági tárgyalás befejezéséig csaknem 9 hónap, a harmadik hitelezők kielégítésére kitűzött időtől pedig csaknem 6 hónap múlt el; hogy egyfelől felperesnek nagy érdeke fűződik a felszámolásra átengedett tetemes vagyon értékesítése és tartozásai törlesztése mértékének ismeretéhez és hogy másfelől alperes pénzintézet rendes könyvvitel mellett aránylag könnyen állíthatja össze és terjesztheti elő ebbeli számadását, a kir. Curia 32. számú polgárjogi döntvényének megfelelő alkalmazásával is, az időelőttiségre alapított kifogást el kell vetni és kimondani, hogy az alperes 1881: LIX. t.-c. 83. §-ában meghatározott jogkövetkezmények terhe alatt a felszámolás eddigi eredményéről felperes által követelt számadást 90 nap alatt előterjeszteni köteles. Nem változtathat alperes számadási kötelességén az a körülmény, hogy mint alperes a tárgyalás során is előadta, Mátyás az A. alattiban vállalt kötelessége ellenére a felszámolás céljára átadandó vagyontárgyait eddigelé még át nem adta és hogy felperes sem felelt meg e részben teljesen kötelességének, aminél fogva felperes, aki a maga részéről a kétoldalú szerződésen alapuló kötelességét nem teljesítette, alperes szerint tőle sem követelhetné a számadási kötelesség teljesítését. Mert szem előtt kell tartani, hogy alperesnek számadási kötelessége a felperes átadott vagyonának kezelésén alapult és a még visszatartott tárgyak kötelezett átadásával nem áll az ellenszolgáltatás oly viszonyában, melynél fogva alperes az általa tényleg átvett vagyon kezeléséről őt feltétlenül terhelő számadást a visszatartott vagyontárgyak átadásáig megtagadhatná. (1913. december 10. 4581. P. szám). Az öröklés tárgyának birtoka és elvont haszna nem képezi az érvényesített öröklési igénynek olyan tartozékát, amely az öröklési igény megállapítása iránt támadt keresettel egyidejűleg, illetve kapcsolatosan volna csak érvényesíthető, következően felperesek a kereseti elvont hasznokat önállóan követelhetik arra való tekintet nélkül, hogy azokat a végrendeleti öröklés megállapítása iránt folyamatba tett alap- illetve újított perben nem érvényesítették. (M. k. C. 1913 december 2. 1234. sz.)