Ügyvédek lapja, 1916 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

XXXIII. évfolyam. Budapest, 1916 Január 1.­1. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA Szerkesztíség, „ dehI, A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR­­ Szerkesztíség és kiadóhivatal Előfizetési ár: BUDAPEST­ KÖZLÖNYE. Egész évra................20 kor. VI., Eötvös-utcza 24. szám. [­ Félévre ....................10 „ B MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Nflgyedi,r*......... 5 * * * * * * " II Tartalom: Uj igazságügyi feladatok. — Vaskó Pál. Irta: dr. Degré Miklós, budapesti kir. Ítélőtáblái tanácselnök. — A kis­korúság , a háború után. Irta: Alföldy Ede budapesti Ítélőtáblás bíró. — ,A határidőüzlet a polgári törvénykönyv javaslatában. Irta : dr. König Vilmos budapesti ügyvéd.­­ A büntető bírói hatalom gyakorlása körül. Irta: polgári dr. Kovács Lajos, budapesti kir. büntető­ járásbiró. — A perköltségnek az ügyvéd részére való biztosí­tása kérdéséhez. Irta: dr. Fái Sándor budapesti ügyvéd. — Vegyes. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. Előfizetési felhívás. Január hó elsején az „ÜGYVÉDEK LAPJA" XXXIII.-ik évfolyamát kezdi meg. Programmja marad a régi. Úgy mint eddig, a jövőben is főtörekvésünk az lesz, hogy az olvasóközönség élénk, gazdag tartalommal el­látott lapot kapjon. LAPUNK ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 20 kor., félévre 10 kor., negyedévre 5 kor. Az előfizetések Budapestre, az „Ügyvédek Lapja 11 kiadóhivatalába (Eötvös* u.te­r a­,24 szá.­) küldendők. Vidéki előfizetők a felsőbíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelezőlapon díjmentes értesítést kapnak. Új igazságügyi feladatok. A harczok zajában­­megszületett és a fegyverek csattogása közt elmúlt esztendő alatt a reánk mérve diadalmas csaták következtében beállott kedvező helyzetünk a vezető férfiakat minden téren arra kötelezi, hogy­ a háború után szüksége­sekké válandó teendők felől tiszta képet alkossanak maguknak és az állam minden tagjára háruló különböző feladatok megol­­dásának előfeltételeit előkészítsék. A háb­orú közgazdasági életünk minden téren bámulatos új­ jelenségeket t­árt fel, amelyek egyrészt a jelenleg uralkodó közgazdasági elmélet és­­felfogás allapján meg nem érthetői, s meg nem fej­eltetők, amelyek másrészt a háború után nem fognak nyom nélkül eltűnni. Közgazdasági életünknek vérke­ringése és idegrendszere változott meg. Ehhez járul, hogy bár a háború sok foglalkozási ágnak nemcsak munkát juttatóit, hanem e foglalkozások birtokosait jelentékeny haszonhoz is fiulteja, mégis számolnunk kell azzal, hogy a háború alatt számtalan, sok millióra, menő érték elpusztult, sok sok érté­kes munkaerő elveszett s mindezen pusztulásnak és veszteség­nek hatását a háború után fogjuk megérezni. Kezdetben tőke- és munkáshiány lesz, mert ami sok tőke most a háborús nye­reségek folytán felhalmozódik, beruházásokra fog felhasznál­tat­ni. Ez a körülmény és az állami hadikölcsön magas kamat­lába a tőke drágulását fogja maga után vonni. Viszont a gazdasági megújulás erőteljesebb tevékenységre fogja ösztö­nözni az embereket. Ez, a csupán nagy­ vonásokkal vázolt gazdasági fejlődés az igazságügy terén is új követelményeket fog támasztani, s nehogy a gazdasági szükségletek számára megkívántató jogi keretek csak későn, sok anyagi és szellemi tőke elveszte után létesül­jenek, az igazságügyi­­kormánynak elsőrendű feladata már most a szükséges intézkedéseket megtenni. Ennek a czikknek kenetében reá mutatni kívánunk azokra a fontosabb új igaz­ságügyi feladatokra, amelyeknek megoldására, véleményem sze­rint, a háború után sürgősen szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy a jogrend a gazdasági élet istápolója legyen s ne aka­dálya. Erős az a hitünk, hogy a háború után való ipari és­­ke­reskedelmi életben a társulás jelentékeny szerephez fog jutni. A tőkének és a munkának egyesülését tehát elő kell segíteni , pedig azon az alapon, hogy a munkáserő egyéni hatása ne vesszen el. Erre a czélra a kereskedelmi törvénynek jelenlegi szabá­lyai a kereskedelmi társaságokról nem kielégítők. A közkere­seti társaság lényegében véve személyek egyesülése, a részvény­társaság és szövetkezet a tőkének egyesülése. A betéti társa­ság a kültagok korlátolt jogköre folytán sem egyik, sem másik irányban nem jelentkezett megfelelő társasági formának. Szük­ség van tehát olyan társasági formára, amelyben a tőke nem személytelenül gyűl össze, mint a részvénytársaságban, ahol nem a részvényesek akarata, hanem a részvényeseket uraló vezetőség szabja meg a részvénytársaság működési körét. Szük­séges olyan társasági form­a, amelyben a tőke és a szemé­lyes tevékenység olyképp egyesülhet, hogy a részvénytársasági­­ szövetkezeti nehézkes igazgatás és merev alakszerű közgyű­­­ k.si­ rendelkezés helyébe, a­­viszonyok gyors felismerésére al­kalmas egyének vezetése mellett, e viszonyokhoz simuló gyors elhatározás és intézkedés léphessen. Németországban 1892-ben megalkották a korlátolt felelősségű társaságot és 1912. évben 24.611 ilyen társaság működött összesen 4197 millió márka alap­tőkével; azonkívül felszámolás alatt volt 3206 társaság 397 millió m­árka alaptőkével . Csődben volt 795 társaság 95 milllió alap­­tőkével. úgy véljük, a némnel «Geselllschaft mit beschränkter Staftung» mi­­llájára nálunk is mielőbb meg kellene teremteni ehhez hasonló társasági alakulatot. A részvénytársasági jog terén is sürgős szükség volna leg­alább a novelláris javításokra. A részvénytársasági pénzinté­zetek tekintetében a kormány már üdvös kezdeményező a Pénzintézeti Központ megteremtését c­élzó törvényjavaslatával. Ámde hlás természetű részvénytársaságokra vonatkozólag is égető szükség van a kereskedelmi törvény módosítására, mert a mai jog sem az egyes részvényesnek nem ad elég védelmet, sem a bírósági felügyeletet nem engedi hathatóssá kifejlődni. A hitelélet terén nagyon sürgősen szükségünk van új csőd­törvényre és az adós jogcselekményeinek csődön kívül való megtámadását lehetővé tevő törvényre. A múlt évben közre­bocsátott igazságügy­miniszteri előadói tervezetek bizonyítják e tekintetben az igazságügyminiszter urnak élénk értékét a köz­­gazdasági élet jelenségeinek jogi szabályozása tekintetében. Csak az volna kívánatos, hogy a tervezetek mielőbb javaslatok alak­jában a törvényhozó testület elé kerülnének. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy amikor a legújabb kibocsátású állami adóssági kötvények 6%-kal ka­matoznak, akkor a bírói letét kamatlába nem maradhat 3.5°/p és a törvényes kamatlábat is fel kell emelni 6°/o-­ra, legalább is addig, amíg az állam 6%-os kamatot fizet adósságai után. A háború, ismételten mondjuk, rengeteg tőkéket pusztított el; a gazdasági élet számára szükséges tőkének, amely megmaradt, biztosítani kell a legitim jövedelmet, nehogy illegitim haszon szerzésére törekedjenek a tőkések. Azonkívül a takarékosságot is jelentékenyen előmozdítjuk, ha a törvényes kamatlábat az Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next