Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1906-01-01 / 1. szám

4 törvényes előfeltételét a kamarai kötelékhez tartozási önként megszünteti. Ez az önkéntes törlés az, melyet az ürdts. 34. §. 1. pontjában meghatározott, s az ügyvédkedést megszüntető „önkéntes lemondás" elnevezése alatt ismer a törvény. Ezt a törvényben gyökerező fogalmat forgatta teh­át fel a sérelmes ítélet akkor, mikor azzal homlokegyenes ellentétben kimon­dotta, hogy az önkéntes töröltetés nem egyértelmű az ü­gy­­védkedést megszüntető önkéntes lemondással. Figyelembe kell venni e mellett, hogy oly cselekmények­nek, melyeket ügyvédi képesítéssel bíró, de ügyvédi lajstromba be nem jegyzett egyén kötet­el, nincsen illetékes fegyelmi bírája. (Az ürdts. 76. §-ának utolsó bekezdése azokra az ese­tekre szorítkozik, mikor a fegyelmi vétségbe esés után követ­kezett be az ügyvédi jegyzékből való törlés.) E szerint tehát, ha a sérelmes ítéletben megnyilvánuló törvénymagyarázat helyes volna, vagyis ha a magát önként töröltető ügyvéd az ügyvédkedésre jogosított volna, úgy az a képtelen állapot állna be, hogy az ilyen ügyvéd fegyelmi sért­hetetlenséget élvezne, s az újabb bejegyzésnek elhanyagolása őt előnybe helyezné a bejegyzési kötelezettségnek eleget tevő ügyvédekkel szemben. Ilyen kísérletek, sajnos, eléggé gyakoriak. Rendesen a vidékről felköltöző és fegyelmikig erősen rovott múltú ügyvédek azok, a­kik addig illetékes kamarájuknál töröltetik magukat a­nélkül, hogy az ordts. 8. §-ában előírt átköltözési eljárást igénybe vennék és megtelepednek a fővárosban a­nélkül, hogy bejegyez­tetésükért folyamodnának. Fegyelmi feljelentések tesznek ben­nünket figyelmessé ezen existencziákra, a­mely feljelentéseknek bírája azonban sem mi, sem korábbi kamarájuk, sem más kamara nem lehet. Késő és nem teljes remediumot abban lelünk, hogy ezen egyének az ügyvédkedésre nem jogosítják. Addig azonban felelőtlenül veszélyeztetik a jogbiztonságot s a sérelmes ítélet jogi felfogása ezt még szankc­ionálni is akarná. Továbbmenő törvényes remediumot csak az ordts. 39. §-a nyújt. Mert bár igaz, hogy a zugirászat kihágását a törvény­­szakasz betűje szerint az követi el, „ki a­nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja", de bizonyos az is, hogy ezen szakaszban ügyvéd névvel jelölt egyén alatt csak az értethetik, a­ki az ürdts. 1. §-a értelmében az ügyvédség gyakorlatára valamely kamaránál fennálló bejegyeztetése alapján jogosultsággal bír.

Next