Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1910 (7. évfolyam, 1-11. szám)

1910-01-01 / 1. rendkívüli szám

5­ 3 joga, a­mely bennünket nem érdekel. Mi elvontan a konkrét esettől, általános szempontból a fenti tényállás alapján pana­szoljuk s nem tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a fő- és szék­városi m. kir. pénzügyigazgatóság részére költségek állapíttas­sanak meg a végrehajtást szenvedett terhére. Az 1881. évi deczember 8-án 39805. szám alatt kelt ministeri rendelet értelmében a pénzbírságot kirovó határozat jogerőre emelkedése után a m. kir. pénzügyigazgatóságnak küldetik meg. Ha a marasztalt fél a pénzbírságot meg nem fizeti, annak behajtására a szükséges intézkedéseket a pénzügy­­igazgatóság az 1881. évi LX. törvényczikk értelmében teszi meg. A hivatkozott rendelet ezen intézkedéséből nem követke­zik azonban az, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóságnak joga lenne e ténykedésért a végrehajtást szenvedettek terhére költsé­geket felszámítani. Felek képviseletével bíróságok vagy hatósá­gok előtt Üzletszerűen csak ügyvéd foglalkozhatik. Ha ezt nem ügyvéd teszi, az 1874 : XXXIV. törvényczikk 39. szakaszával jön összeütközésbe. A pénzügyigazgatóság állami hivatal, melynek tisztviselői az állampénztárból húznak rendes évi fizetést. E tiszt­viselők tehát összes, a hatáskörükbe eső ténykedéseket kötelesek fizetésükért minden külön díjazásra való igény nél­kül végezni. A törvény tartalmaz különös intézkedéseket arra, ha azt kívánja, hogy az állami tisztviselők fizetésük mellett még perköltségeket is számíthatnak fel az ügyfél terhére, pl. a jogügyi igazgatóság stb. Nem létezik azonban oly törvény, mely ezen joggal a pénzügyigazgatóságokat felruházná. Arra kérjük tehát Nagyméltóságodat, méltóztassék a pénz­­ügyminiszer úr útján utasíttatni a pénzügyigazgatóságot, hogy jövőre nézve bírságok behajtásánál költségeket a végrehajtást szenvedettek terhére fel ne számítsanak. Ez esetből kifolyólag kötelességünk Nagyméltóságod figyel­mét arra is irányítani, hogy nem tartjuk helyesnek, a fent hivat­kozott rendelet azon intézkedését, hogy a behajtás körüli intéz­kedések az 1881. évi LX. t.-cz. értelmében eszközöltetnek, mert ennek következménye az, hogy a végrehajtás foganatosítására megkeresett járásbíróság végrehajtót küld ki és a végrehajtás foganatosítása alkalmával igen nagy, sokszor a pénzbüntetés összegét jóval túlhaladó költségek merülhetnek fel és tényleg fel is merülnek a végrehajtást szenvedettek terhére. Nézetünk szerint sokkal czélszerűbb lenne, ha a behajtás a közadók mód­­ la

Next