Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1923 (20. évfolyam, 1-2. szám)
1923-04-18 / 1. szám
k ép az ügyvédi kar volt az, mely példát adóan tudta megállani helyét. Az ügyvédségnek benső természete, hogy egyszerre eszményi hivatás is, kenyérkereső foglalkozás is. És ősi hagyomány által szentesített és a kamarák által megalkuvás nélkül fenntartott erkölcsparancsunk, hogy az eszményi hivatást és kenyérkereső foglalkozást összhangban kell tartanunk és hogy az eszménynek tisztaságáért, ha kell, az anyagiakban is kell áldozatokat hoznunk. H Ha a nemzeti társadalom minden osztályában és rétegezésében fogja magáévá tenni ezt az erkölcsparancsot, akkor, de csak akkor lesz meg a lelki ereje az általános válságot eredményesen leküzdeni. E nélkül a lelki erő nélkül minden testi erő vagy lomhán elernyed, vagy ferde irányban, rombolásokban érvényesül. Az utolsó ötödfél esztendőnek története ezeknek a ferde kirobbanásoknak sorozatos példáit mutatja; mutatkozott ugyan az utolsó időkben a kormányzatnak erős akarata a rendnek fenntartására, két irányban fogyatékosságot kell észlelnünk. Nem látjuk azokat a rendszabályokat, melyek biztosítanák azt, hogy az egyes oldalról folyton és folyton és hangosan jelentkező fenyegetések a társadalom egyes osztályai ellen elnémuljanak, tehát biztosítanák azt, hogy ezek a fenyegetések meg ne valósulhassanak. És nem látjuk sem a kormányzatban, sem a törvényhozásban a törvénynek és jogeszmének azt a feltétlen uralmát, mely egyedül alkalmas arra, hogy a lelkeknek általános megbékélést, tehát a munkának készségét, az országot felújító termelő munkának legelső hatékony feltételét megteremtse. A nemzetnek politikai válságában az ügyvédi kar becsülettel megállotta helyét, viszont a társadalomnak gazdasági válsága az ügyvédi kart erősebben sújtotta, mint bármely más hivatást. Elég arra utalnunk, hogy az általános okokhoz hozzájárult az, hogy az amúgy is túlzsúfolt budapesti ügyvédi karba az utolsó három esztendőben ezer új ügyvéd került közöttük sok állami nyugdíjas is, akinek a törvényhozás kegyessége lehetővé tette, hogy ügyvédi vizsga nélkül is a karba lépjen. Egyfajta nyugdíjpótló végkielégítés volt ez a karban már meglévőknek rovására. Cserében óhajtottunk volna az állam részéről némi megértést, mely a karnak anyagi súlyos helyzetét elviselhetőbbé