Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1923 (20. évfolyam, 1-2. szám)

1923-04-18 / 1. szám

k ép az ügyvédi kar volt az, mely példát adóan tudta megállani helyét. Az ügyvédségnek benső természete, hogy egyszerre esz­ményi hivatás is, kenyérkereső foglalkozás is. És ősi hagyomány által szentesített és a kamarák által megalkuvás nélkül fenntar­tott erkölcsparancsunk, hogy az eszményi hivatást és kenyér­kereső foglalkozást összhangban kell tartanunk és hogy az esz­ménynek tisztaságáért, ha kell, az anyagiakban is kell áldoza­tokat hoznunk. H Ha a nemzeti társadalom minden osztályában és rétege­­zésében fogja magáévá tenni ezt az erkölcsparancsot, akkor, de csak akkor lesz meg a lelki ereje az általános válságot eredmé­nyesen leküzdeni. E nélkül a lelki erő nélkül minden testi erő vagy lomhán elernyed, vagy ferde irányban, rombolásokban érvényesül. Az utolsó ötödfél esztendőnek története ezeknek a ferde kirobbanásoknak sorozatos példáit mutatja; mutatkozott ugyan az utolsó időkben a kormányzatnak erős akarata a rendnek fenntartására, két irányban fogyatékosságot kell észlelnünk. Nem látjuk azokat a rendszabályokat, melyek biztosítanák azt, hogy az egyes oldalról folyton és folyton és hangosan jelentkező fenyegetések a társadalom egyes osztályai ellen elné­muljanak, tehát biztosítanák azt, hogy ezek a fenyegetések meg ne valósulhassanak. És nem látjuk sem a kormányzatban, sem a törvényhozás­ban a törvénynek és jogeszmének azt a feltétlen uralmát, mely egyedül alkalmas arra, hogy a lelkeknek általános megbékélést, tehát a munkának készségét, az országot felújító termelő munká­nak legelső hatékony feltételét megteremtse. A nemzetnek politikai válságában az ügyvédi kar becsü­lettel megállotta helyét, viszont a társadalomnak gazdasági vál­sága az ügyvédi kart erősebben sújtotta, mint bármely más hivatást. Elég arra utalnunk, hogy az általános okokhoz hozzájárult az, hogy az amúgy is túlzsúfolt budapesti ügyvédi karba az utolsó három esztendőben ezer új ügyvéd került közöttük sok állami nyugdíjas is, akinek a törvényhozás kegyessége lehe­tővé tette, hogy ügyvédi vizsga nélkül is a karba lépjen. Egy­fajta nyugdíjpótló végkielégítés volt ez a karban már meglévők­nek rovására. Cserében óhajtottunk volna az állam részéről némi meg­értést, mely a karnak anyagi súlyos helyzetét elviselhetőbbé

Next