Új Barázda, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

U] BARAZDA Csütörtök, 1920. január 1. Beszéltem Szilveszter úrral Nyilatkozik az „Új Barázdának“ az elmúlt esztendő politikai eseményeiről, a választásokról, a birtok­­reformról és az új esztendőről — Saját tudósítónktól — Budapest, december 31. Mikor tavaly ilyenkor legutoljára beszéltem Szilveszter úrral, köztársa­sági alapon folyt le a diskurzus. Buzabarna szinti dolmányában úgy festett, mint egy kávédaráló. A mi­niszterelnökségi palotában fogadott, mellette a 11 -es katonatanács tagjai álltak, mögötte pedig Kéri Pál, Ma­gyar Lajos és Laeline Hugó. Amikor beléptem a nagyterembe, első kér­dése az volt: — Hát magának mennyi kell ? Laehne polgártárs 10.000 koronát fog kiutalni, megelégszik vele? — És várjon miért? — dadogtam meglepetve ... hiszen én ... — A haza és a forradalom vív­mányai iránt tanúsított szolgálataiért. Azóta nagyot változott a világ. Szilveszter úr is nagyot változott. Igaz, hogy sok fáradságomba került, míg színe elé kerülhettem. Az elő­szobában már várakoztak a küldött­ségek, a referensek, az államtitkárok, a tanácsosok és a hivatásos újévi szónokok. A titkár alig győzte a munkát, annyian akartak ott lenni a búcsúnál. Végre, egy alkalmas pilla­natot kilesve, beléphettem az audien­cia terembe. A kegyelmes úr az Író­asztal mellett dolgozott. Amint be­léptem, feltűnt, hogy a gomblyukában egy királysági jelvény pompázik, az asztalon pedig ott feküdt a „Képes Krónika" Habsburg-száma. — Kegyelmes uram, ne méltóztas­­sék rossz néven venni, instállom, de borzasztóan érdekelne, ha kegyes­kednék nyilatkozni múlt esztendei működéséről, a politikai események­ről és egyebekről. — Hát bizony, öcsém — válaszolta Szilveszter úr — az én működésem külömb volt, mint az elődömé. Én hoztam nyakatokra Kun Bélát, a k­o­munizmust, a terrorizmust, a forra­dalmat és ellenforradalmat, a romá­nokat és egyéb javakat. Nem is tu­dom, miért panaszkodtok annyira az én működésem ellen. Károlyi alatt is kerestetek sok pénzt, Kun Béla alatt is kerestetek pénzt és most is van pénzetek bőven. Bizan­yos emberei­met külön jutalmaztam, azok idegen valutában kapták a pénzt. Mi kifo­gása lehet példának okáért Garami­nak? Adtam neki dollárt és sterlin­get, frankot és márkát. Kohn­ idejé­ben Svájcban volt, most is Svájcban üdül. Mondhatom, öcsém, a legjobb dolguk a szocialista vezéreknek volt és most ezek kiabálnak legjobban. Most is, kérlek alássan, meghosszabbí­tottam az Osztrák-Magyar Bank sza­badalmát, tehát megint lesz alkalma­tok pénzben dúskálni.­­— No, ennek örülök — gondol­tam magamban — csakhogy végre az Osztrák-Magyar Bank szabadal­mát is meghosszabbították, most kinn vagyok a vízből!) — Azután, kérlek alássan — foly­tatta Szilveszter úr ■ - a románok is jól jártak, meg ti is jól jártatok a románokkal. A románok behozták a lei-t és a frankot, ti azután össze­álltatok a börze előtt és megindult a pénzspekuláció. Leiből lett frank, frankból dollár, dollárból sterling, sterlingből líra, lírából holland forint, holland forintból márka, márkából papír és papírból a­­ korona. — Bizony, papírból! — sóhajtot­tam szomorúan. — A legújabb időben pedig — foly­tatta Szilveszter úr és rágyújtott egy coronas cigarettára (a stilszerű­ség kedvéért) — én hoztam össze a ma­gyar pártokat egy központi pártba. Itt volt, kérlek alásan, a magyarországi függetlenségi, 48-as, a munkapárt, a Károlyi-párt, a Lovászy-párt, a Kos­­suth-párt, a Juszth-párt, a nemzeti párt, a nemzeti demokrata, a nem­zetközi szociáldemokrata, a nemzet­közi nemzeti szocialista, a keresz­tény szocialista, a keresztény szo­ciális gazdasági, a nemzeti öntudat, nemzetközi öntudatlan, a nagybirtokos, a kisbirtokos, a nagygazda, a kis­­­­gazda, a földm­íves, a földmunkás, a földmunkában és még vagy harminc­nyolcezer párt. Tessék most ezekből egy pártot csinálni. Megcsináltam „a nemzeti független öntudat fello­bogó hazaszeretet központi egyesü­­lését"­. Igaz, hogy ez az egyesülést nincs megelégedve a­ többi pártból] alakult egyesült pártok egyesülésének­ egységével, de az egyesült pártok­ egyesülésének egyesülése az egyesü­­­lés alkalmával egyesült egységnek az egyesült egyesülés alapján egyesült­nek tekinthető. Ez csak elég világos, nemde? — De mennyire világos — rebeg­­tem halálsápadtan és verejtékes hom­lokkal. Hát azután, kérlek alássan, én hoztam létre a „Központi Sajtvállala­­tot"­ is Z­uró Béla kiváló újságíró közreműködésével. Nekem köszönhe­titek, hogy olyan kitűnő sárvárit kap­tatok Kecskeméten, Kalocsán és Mező­kövesden, mely igaz, hogy egy kissé zsidóizű, de azért megfekszi a gyom­­rot. Nekem köszönhetitek, hogy meg­csináltam a választási paktumot az „egyesültek11 és a kisgazdapárt között. Pedig milyen szépen és igazságosan­­ csináltam meg! Mondjuk, 100 kerü­­­­­letben kell osztozkodnotok; ebből, kérlek alássan, adunk az „egyesülés­nek" 20 városi mandátumot, marad 80; a Síkból adunk nekik a paritás ked­véért negyvenet, marad tehát 40; ebből a negyvenből azután csinálunk pak­tumot, vagyis a felét odaadjuk az egyesülésnek, a felét pedig a kisgazda­­pártnak, hát nem elég igazságos fel­osztás ez ? — A birtokreformról nem méltóz­­tatik nyilatkozni ? — Kérlek, ez még titok. Ezt majd­­ az utódomra sózom, mert nekem Búza Barna jó barátom. Kopogtattak. Megnézem az órámat: éjfélre jár az idő. A titkár berohan: — Kegyelmes úr, itt van egy em­ber, azt mondja, hogy most ő követ­kezik, tessék átadni a helyét — Rögtön, titkár úr. (Szilveszter úr a telefonhoz siet.) Halló? Te vagy az, Em­őkém­ ? Kérlek szépen, nagy baj van! Engem most megfosztanak minden rangomtól és hivatali tény­kedésemtől. Kérlek — léptessetek fel valahol képviselőnek. Rendben van ? Szervusz! A szobába egy mosolygós­­arcú fiatalember lép be. Kezet fog velünk, végighalad a nagy terem perzsa sző­nyegein, leül az Íróasztal mellé és igy szól: Boldog új évet kívánok. K. A. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK A miskolci nagygyűlés Messze kiható eseménye lesz az egész országnak az a nagygyűlés, ame­lyen Borsod vármegye népe tesz hitet a Kisgazda- és Földmivespárt és a ke­resztény és nemzeti politika mellett. A gyűlésen Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István és nagyatádi Szabó Ist­ván miniszterek is mondanak beszédet. A miniszterek külünvonaton, reggel fél hét órakor indulnak a­­­ővárosból. A keleti pályaudvaron történik a gyüleke­zés. Csak Hatvan, Vámosgyörk, Kál­­kápolna és Füzesabony állomásokon áll meg a vonat, hogy a­­gyűlésre igyekvő küldöttségeket felvegye és fél tizenegy órakor ér Miskolcra. . .­„ A minisztereken kívül a nagygyűlésre leutaznak: Balla Aladár ny. miniszter, Guthy Tódor, Mayer János és Meskó Zoltán állam­titkárok, Wágner Károly ny. államtitkár, va­lamint a pártvezetőség részéről: Árvay Lajos, Balogh Gyula, Barkassy Béla, Barla Szabó József, Berky Gyula, Bolla Béla, Buchmann Károly, Buday Barna, Czobor Tódor, Deák Imre, Erődi-Harrach Béla, Fabricius Endre, Farkas Béla, Farkas Gyula, Fuller István, Gallovich Jenő, Horváth Árpád, Horváth Jenő, Hutiray Lipót, Jakabházy­ János, Jancsó Dezső, Jehlicska Ferenc, Judik Béla, Kacsóh Gyula, Kerner Zoltán, Kasch Kristóf, Koplik Gyula, Kottás Aladár, Küllő Gábor, Kubinyi Tibor, Lakatos Sándor, László János, Lerch Alfréd, Lukovich Aladár, Marschall Ferenc, Mar­­sovszky Gyula, Mayer Emil, Mildenberger József, Moser Ernő, Nádpataki Andor, H. Pogány Béla, Ráta Sándor, Rubinek István, Schandl László, Sípos Sándor, Szeleczky Iván, Szilassy Zoltán, Torna Imre, Tóth Miklós, Vass Miklós, Vidor Gyula és Zsóry Barna. “ Dunakeszi A Kisgazdák rákospalotai jelöltje, dr. űrből. Attila, ma délután 3 óra­kor Dunakeszin mondja el programm­­beszédjét. Csongrád Csánytelken és Tömörkényen lelkes hangulatú népgyűlést tartott a Kisgazda- és Földmivespárt december 28-án. Ez alkalommal Schandl Kár­oly dr.-t, a kerü­let jelöltjét meleghangú táviratban üd­vözölte és törhetlen ragaszkodásukról biztosította a községek földm­ives és iparos közönsége. " ­ Hívásra lukhoz jövők. Telefon József 42-291 ^anyat,"ezüstöt, gyün-§ t fi V ! *4 le B' Kyöket, brilltar.sokat E 1 l\ S !' il I e­s mindenféle régise- H JlYUiUilli gasabbárban USSZfik| j gy AJ^^ékszerész^ad.:pasí,Hé()Szinn­áz-u. ?. | |­p Olvassuk az i­jjH „Uj Sáráddá*vij H­ÍREK Újév napján. Az esztendőknek is megvan a maguk élete, akár a fának, virágnak, vagy a vászoncselédnek. Az év tavasza ránk mosolyog, mint a fiatal leány, nyara, eláraszt a terméken­­:ég áldásaival akár a jó asszony, esze a szüret édes mámorán keresztül lassan áthalványul a hervadásba, s a fél . . . hiszen ismerjük a hóhaju télanyót, amint karácsonykor magához ölel a szeretet melegével, s aztán Szilveszter éjszakáján utolsó istenhozzádot int fehér kezével az em­­­berek felé: Isten hozzátok, Jó emberek, én­ már meghalok. Boldog újesztendőt. Egy pár év óta azonban már nem igy­­ élték le tünékeny idejüket az esztendők. Már zsenge kiskorukban véres buba volt a játékjuk, nyaruk nem tudott meg­érlelni annyi buzakalászt, amennyi bút és szenvedést hozott reánk, őszi her­­­vadáskor a haraszt zöreje helyett ember-­ csontok zörgését hallottuk s válságos­­ telein telideszeli volt vérnyommal a szilveszteri fehér szemfödő. Nem, ezek az évek nagyon, de nagyon rossz évek­ voltak s év utolsó fordulóján hiába,kíván­­ tünk egymásnak boldog uj esztendőt, mindig csak rosszabb, gyötrelmesebb,­ boldogtalanabb év követte nyomon az­ elmúltat. Rossz évek voltak, fájdalmasak, és minden diadalmámorunk közt is gyá­szosak már 1914 óta. De valamennyi együttvéve sem volt gyászosabb és végzetesebb Magyarországra nézve, mint a most letűnt 1919-ik év. Szélfejű bolon­dok, gyáva hazaárulók és­ kapzsi­­orgyil­kosok fogtak össze ebben a nehéz esz-­ tendőben, hogy elosszák ellenségeink közt Magyarországot, mint Krisztus ruháit a poroszlók és az írás Szavai szerint kockát vessenek öltözetünkre s a nemzet minden anyagi és erkölcsi javaira. Bűnben fogantatott, hitvány, cudar év: volt az 1919-ik esztendő. Múljék el tő­­­lünk, mint a keserű pohár, távozzék, tőlünk, mint a sátáni .­­ Tovalicegő vén szipirtyó, hány kiol­tott magyar életet cipelsz bátyus púpo­don s micsoda élő országrongyokból: toldtan­ folttad össze a ruhádat?! Hány százezer, hány millió magyar szív fájó sóhajtása kísér a megszállt tartományok­ban utolsó utadra, mennyi ínség, rigo-, mór és átok ül szennyes, véres, vörös uszályodon? Fordítsuk el szemünket erről a vigasz­talan képről, töltsünk tiszta bort poha­­­runkba s nézzünk férfiasan egymás sze­mébe, mert a most ránk köszöntő év a magyar jövő. Boldog újévet! — Boldog újévet kíván az Uj­ Barázda a földmivelő Magyarország minden őszinte hívének s elsősorban olvasóinak és lelkes— terjesztőinek. Adja Isten, hogy az uj esztendőben annyira megerősödjék az Uj Barázda tábora, hogy döntő szava lehessen lapunknak a magyar közvélemény irányításában. E célból senki se kímélje a fáradságot, hogy a föld­­művelők és kisgazdák egyetlen poli­tikai napilapjának épp az esztendő első napjaiban minél több új elő­fizetőt szerezzen. Ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is a keresztény Magyarország kiépítése érdekében — Államtitkár címadományozás. A minisztertanács a földmivelésü­gyi mi­­­niszter előterjesztésére Podntaniczky Gyula báró miniszteri tanácsos részére, nyugdíjaztatása alkalmából, kiváló szol­gálatainak elismeréséül, a helyettes ál­lamtitkári címet adományozta.

Next