Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
b b választások eredménye a mi javunkra billent, azt mondják a testvérpártban, kötelességünk fuzionálni. Én is szeretném, ha minden keresztény magyar ember egyesülne, de mirevaló volt akkor a Kisgazdapártot lebunkózni. Ez a párt van olyan keresztény, mint ők. Ha duzzogni akarnánk, azt mondanám, hogy mi nem vagyunk kaphatók az együttműködésre, de mint jó magyar, elfogadom a felénk nyújtott békejobbot. Mi a blokkot fenn akarjuk tartani. Áruló azonban nem akadhat köztünk, mert a falu népe azt elsöpörné. A párt ajtaja a becsületes keresztény magyarok előtt nyitva áll, a gyermeket azonban születése napján meggyilkolni nem engedjük, tehát sem mehetünk bele a fúzióba, amely elsikkasztaná pártunk jellegét. A programmból egy betűt sem engedünk.“ Utána felállt Patacsi Dénes és a képviselőház elnökévé Apponyi Albert grófot ajánlotta, aki pártkülönbség nélkül kivívta minden magyar ember háláját. — Olyan szavak, olyan tettei ezek, amelyek belemarkolnak a testvérpárton levő magyarok szívébe iS. Ne a formákban keressük az egységet, hanem az érzésekben, a lélekben s a tettekben. mwmmnmnwwwwmmw Kormányválság Angliában a kiadatások miatt Hága, február 13. A kiadatás kérdésében biztos a megegyezés. Ebben az ügyben két p párt áll egymással szemben. Az egyik azt hiszi, hogy a bírói eljárást úgy ieg módosítani, hogy Németország hozzájárulhasson, a másik pedig Németország beleegyezését a névjegyzék megváltoztatásával akarja elérni. A kiadatás kérdése nagyon megnehezíti Lloyd George helyzetét, mert könnyen meglehet, hogy olyan politikai bonyodalmak állnak elő, amelyek a koalíciót felbontják, jellemző, hogy az angol sajtó jelentékeny része már most is azt ajánlja Lloyd Georgenak, hogy mondjon le. London, február 13. Lloyd George miniszterelnök ma kiküldötte a holland kormánynak a szövetségesek új jegyzékét Vilmos császár kiadatása tárgyában. Berlin diáksága testével védi a kiszolgáltatandókat Berlinből táviratozzák. Berlin öszszes diákszervezetei óriási tömeg jelenlétében népgyűlés keretében tüntettek a kiszolgáltatások ellen. Az egyik szónok beszédében kijelentette, hogy a kiszolgáltatandókat a diákok a saját testükkel fogják megvédeni és hogy ez nemcsak üres beszéd, arról, ha sor kerül reá, úgy meg fognak győződhetni. Az óriási tüntető tömeg Hindenburg és Ludendorff éltetése közben oszlott széjjel. platinát grammját S 35-350 K-it* jgy mindenkinél magasabb áron vess-WrS SfV ékszerüzletet| M 7e|. józsef 42—2P lg . Napiszinház-u. 7. mx. KS3 Hluduta házhoz Jövök jjjjf IBrilliánst I gyöngyöt körútját 26.000 K-ig AranyatH UI BARÁZDAtómba!, 1920. február 14. Készül a pártok szövetsége A politikai helyzet Budapest, február 13. A politikai körök a mai napon egészen a Kisgazda- és Földmívespárt tegnapi ülésének hatása alatt álltak. Az a nagyszabású programm, mely a pártvezérek beszédeiben megnyilatkozott, osztatlanul jó benyomást tett azokra a politikusokra is, akik eddig a Kisgazda- és Földmívespárttal szemben bizonyos előítélettel viseltettek. Visszatükröződik ez a sajtóban is, mely Rubinek, a két Szabó István és Korányi Frigyes nyilatkozatairól a legrokonszenvesebben emlékszik meg pártkülönbség nélkül. Befejezett tény, hogy Horthy Miklóst választja meg a nemzetgyűlés ideiglenes államfőnek, mégpedig kormányzónak. A választás egyhangú lesz, mert a Keresztény Egyesülés Pártjának azon csoportja is belenyugodott Horthy jelöltségébe, mely eddig Apponyi Albertet emlegette erre a méltóságra. A Kisgazda- és Földmívespárt a képviselőházi elnökségre Apponyit jelölte, akit erről ma táviratilag értesítettek. Ha Apponyi elfogadja a jelöltséget, a Keresztény Egyesülés Pártja sem fogja vele szemben Rakovszky István jelöltségét fenntartani, bár nem tartja helyesnek, hogy a Kisgazdapárt Apponyit jelölte a nemzetgyűlés elnökének. Abból a szempontból, hogy Apponyi személye feltétlen felette áll a pártoknak, nem ellenezné elnökségét, azonban Apponyi Albertnek egészen más szerepet szánt az alkotmányozó nemzetgyűlésen az Egyesülés Pártja. Egyébként az elnökség és a többi tisztség kérdésében a párt vasárnapi értekezletén fog véglegesen állást foglalni. A mai napon egyébként a két keresztény párt bizottságai között megindult a tárgyalás a pártok együttműködésének módozataira nézve. Ezen a tárgyaláson dől el az új kormány alakulásának a kérdése is, amennyiben a Kisgazda- és Földmívespárt az eddigi tárcákon kívül a belügyi tárcához, továbbá a kereskedelmi vagy a kultusztárához feltétlenül ragaszkodik s mint többségi párt, a minisztererökségre is igényt tart. A nemzetgyűlés házszabályai Az Országos Kisgazda- és Földmivespárt hattagú közjogi bizottsága ma ülést tartott, amelyen tárgyalták az új nemzetgyűlés házszabályait Ezeknek alapjául az 1908-ban hozott szabályokat fogadták el, természetesen megfelelő módosításokkal. A nemzetgyűlés két ülésszakból fog állani. Az államfő hatalmának gyakorlásáról csak nagy általánosságban volt szó, részletes tárgyalás erről holnap lesz, mikor is a párt közjogi bizottsága egy részletes és terjedelmes elaborátumot terjeszt elő, melyet az Egyesülés pártjának közjogi bizottságával közösen tárgyalnak meg. A választási túlkapások és a Kisgazdapárt A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját élénken foglalkoztatják a Kisgazdapárt részéről több ízben ismertetett választási sérelmek. A pártban úgy tudják, hogy a sérelmek miatt a Kisgazdapárt további akciókat indít A Kisgazda- és Földmivespártban ezzel szemben Lukovich Aladár dr. pártigazgató kijelentette, hogy a párt minél előbb feledni és feledtetni akarja a választási küzdelemben előfordult túlkapásokat és arra törekszik, hogy ezeknek utóhullámai mielőbb elsimuljanak. A megszállott részek képviselete A megszállott területek képviseletének kérdésében az Egyesülés Pártja méltányolja ennek a törekvésnek politikai jelentőségét, amelynek ügyében szintén a napokban fog határozni. A Kisgazda- és Földmivespárt hasonlóképpen csak később fogja tárgyalni a képviseltetés módját. Egyesülés Pártja és a kooperáció A Kisgazda- és Földmivespárt képviselőinek csütörtöki gyűlése — amint már ismeretes — elutasította magától az egyesülés gondolatát és arra az álláspontra helyezkedett, hogy szoros együttműködésben akar maradni továbbra is a testvérpárttal. A kooperáció kérdésében a párt egyik képviselője a következőkben szögezte le a párt álláspontját: " A Kisgazdapárt határozata, hogy nem egyesül az Egyesülés Pártjával, hanem csak testvéri szövetségben marad továbbra is, nem hatott megnyugtatóig az Egyesülés Pártjában. Úgy gondolják, legkényelmesebb volna a pártnak ellenzékbe menni. Azonban a párt nem akar kitérni az országgal és nemzettel vállalt kötelezettségei elől és részt akar venni az építő munkában. A két párt részéről kiküldött 66 tagú bizottság a kérdést meg fogja vitatni és remélhetőleg a pártok elé olyan komoly javaslatokkal fognak lépni, amelyek vagy a fúzió, vagy a pártszövetség szempontjából újabb támpontot nyújtanak. A tizenkét tagú bizottság valószínűleg holnap ül össze, hogy az Egyesülés Pártjában vasárnap tartandó képviselői tanácskozáson már jelentést tehessen. A nemzetgyűlési választások eredménye hangosan beszél. De mi a nemzetgyűlési választással nem érjük be, hanem a hovatartozás kérdésében kértük és követeljük a népszavazást Kérjük és követeljük, adjanak Nyugatmagyarország öntudatos és művelt népének alkalmat arra, tehessen még egyszer ünnepélyesen tanúságot hőnszeretett régi hazája mellett. A mi népünk Nyugatmagyarország németajkú, de államhűs népe Magyarországnál akar és Magyarországnál fog maradni időtlen időkig. Budapest, 1920 február 3-án. Nyugatmagyarország elszakításra ítélt részeinek nemzetgyűlési képviselői : Bleyer Jakab dr. s. k. Nitsch Mátyás s. k., Klebersberg Kunó gróf s. k., Huber János dr. s. k., Haller István s. k., Sabel János s. k., Scholtz Ödön s. k., Lingauer Albin s. k., Franziscus Thomas s. k., Ambrózy Migazzi István s. k., Dömötör Mihály s. k. (MTI.) Nyugatmagyarország elszakítása ellen Nyugatmagyarország képviselői tegnap az összes budapesti antantmiszszióknak átnyújtották a következő szövegű tiltakozást, amelyet egyébként Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció elnöke, is magával vitt Neuillybe. A tiltakozás szövegéből a következő részt közöljük: „Az Ausztriának odaígért Nyugatmagyarország összes nemzetgyűlési képviselői ünnepélyesen tiltakozunk az ellen, hogy népünket magyar hazánktól elszakítsák. Ehhez a tiltakozáshoz teljes jogunk van, mert programmbeszédeinkben és választóközönségünkkel való minden érintkezésben valamennyien fennen hangoztattuk, hogy Magyarországgal fennálló ezeréves kapcsolatnak vagyunktántoríthatatlan hívei. Ezzel a programmal választottak meg bennünket, túlnyomó többséggel, s a legszélesebb, a nőkre is kiterjedő titkos választói jog alapján, kötelező szavazás mellett, éppen azokban a napokban, midőn a magyar békefeltételek közismerteivé váltak és az erőszakos elszakítás gondolata egész Nyugatmagyarországot gyászba és kétségbeesésbe döntötte. Az a felemelő tudat tölt el tehát bennünket, hogy választásunk egyúttal népszavazás volt a Magyarországgal való megmaradás mellett. Bányamunkások a fővezérnél a szomorúan diadalmas forradalom egyik vívmánya volt a nyolcórai munkaidő megállapítása is, azonban természetszerűen a munkafegyelem lezüllésével úgyszólván nem volt gyár, de főképpen bányamű, ahol ezt be is tartották volna s valójában a legjobb esetben is hatóra volt a tényleges munkaidő Megtörtént azonban, hogy a munkások önhatalmúan a munkaidőbe beszámították azt az időt is, melyet lakóhelyükről a munkahelyre és a visszamenetellel igénybevettek. Ezt kiküszöbölendő, Dorogon a bányatársulat igazgatósága úgy intézkedett, hogy a munkások a nyolcórai időt tényleg munkában is töltsék és az odamenetel, átöltözködés stb. idejét a nyolc órába be ne számítsák. A munkások nagyobb része nyugodtan fogadta az intézkedést, azonban egy kisebb csapat, izgatók által fellázítva, sérelmesnek találta a kérdés ilyen megoldását és péntek délelőtt küldöttségileg felkereste Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén védelmet a munkásság e „súlyos megterhelése" ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy ideig nem volt tisztában a szénbányászat kérdésével, míg novemberben fel nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi átalakulás után a bányatársulatok, felhasználva az őr szuronyait, a munkásokat tényleg elnyomják, de azt látta, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág és legfőképpen jobb viszonyok között, mint az úgynevezett tanult középosztály. Ezt pedig csak a körülmények furcsasága hozta így. Mert sokan vannak, kik hosszú esztendőkön át vagyont költöttek arra, hogy magukat kiképezzék. A nyolcórai munkaidőt illetőleg pedig tisztességes embernek nem lehet más felfogása, minthogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. Nyolcórai munkaidő annyit jelent, hogy nyolc órát kell dolgozni. A szénbányászoknak pedig csak annál fokozottabban kell dolgozni, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő munkájuktól függ ma nagyrészben az ország sorsa, de mindenesetre igen sok munkástestvérük további rzunkaalkalma. — Arra kérem magukat — fejezte be válaszát a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, családunk, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csináljanak nehézségeket. Majd a munkásokkal együtt jelenlevő Magyary alezredest, a fővezérség ifrűszaki osztályának vezetőjét utasította, hogy a dorogi katonai parancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat s tegyenek személyesen jelentést a fővezérnek.