Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
ii. évi jplyitm* Budapest, szerda, 1920. február 25. * 40. szám. «--•—- Li.ai.JW—y»TW ---te ‘ ' Főszerkesztő: Meskó Pál jMMBBI |jjj| MB EBHKtKB EUfij^tfSi á(11 fő munkatárs :BudayBarne S B| tfi ’^japr jffipWfc. 9FW Negyedévre 28 K Felelős~szerkesztő: 3 1 8 fcjf gU!' jU feg g B M U ^ “ ' Schandl Károly dr. M M B ^lW BFte. BRSI* BF** M lg » aSW® Egyes szám ára 40 fillér Budapest, IV., Mazeura körut 9w EB BE VBI «S EB WEBSEK BBE^^ BE Uud»p«*. IV., Mu—m Mm I T_. . . | József 55—40 , TrfkfjmnJózsef 55 -40 Telefon: |Éjjel 140_71 KISGAZDÁK ES FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Tdefon: ttejfel no-ti A kapuőrök írta Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselő Pompeji kapujánál hamutot elborítva, kőtörmeléktől eltakarva találtak egy légionáriust, csontkeze mellett ott feküdt a rövid gyalogos kard, elpusztult mellette a város, de ő az őrhelyén veszett el. Lelkünk előtt feltárul az egyszerű apuliai földmíves fiúnak egész lelki nagysága a hazájáért való kitartó kötelességteljesítés eme klasszikus példájában. Megelevenedik előttünk a szerencsétlen Pompeji utolsó perce, amidőn észbontó félelelemtől megriadt emberek ezrei menekülni próbáltak a biztos halál elől. A végpusztulás ez utolsó órájában ledőltek a társadalmi előítéletek, a külső formaságok és leírhatatlan kétségbeeséssel tódultak az emberek ki a városból a nyitott kapun a biztos pusztulás elől. A Vezúv elvégezte munkáját,, eltemette az esztelen lélőket, a menekülőké, a bátor kötelességteljesítőket egyaránt, de nem temette el a kapu őrzésére állított római katona lelkét, mely emlékében ma is hirdeti a közjó és haza érdekében kötelességteljesítés dicsőségét. A háború, majd a forradalom lávája és pusztító tüze végig perzselte hazánkat, mint Pompeji városát a Vezúv. A kapuőrök és a vezetők, látva a veszedelmet, elsőnek menekültek s itt hagyták a félelemtől megriadt népet sorsára, a szenvedélyek és az osztálygyűlölet martalékául. Felborult a társadalmi rend s könnyű fajsúlyú egyedek, kalandor kezébe jutott a kormányzó pálca Megállott a termelés s az államfenntartás minden terhe az eddig is legtöbbet dolgozó és legkevesebb jólétet élvező földmivesek vállaira nehezedett. Kihűltek a kazánok és mindent az államtól váró dologkerülő népen megismétlődött a sülyedő roma élete, panem et circenses. A gyors egymásutánban változó vezetők egymást túl licitálták az utca népe kegyei után való vágyódás miatt s a szenvedélyek ébren tartásáról újabb meg újabb injekciókkal gondoskodtak. Kenyéradó rögéhez ragaszkodva, csak a magyar földmives maradt szilárd, amikor pedig földjét akarták elvenni, ahelyett, hogy amint ígérték, tulajdonosává igyekeztek volna tenni — megmozdult és cselekedett immár, mintha alább hagytak volna a szenvedélyek. A pusztulás helyén már sok helyen hallani az életet jelentő munka zöreje. Elsőnek indult a magyar földmives itt is. Talán valami ősi titokzatos erő szólal meg a földből a tavaszi szél első fuvallatában, mely munkára szólítja őt. x x x x X X X X XX X XXX XXXXXXXXXXX Először a romokat takarította el. A közrend helyreállítása érdekében egyik részük fegyver alá vonult, a másik megfogyatkozott erővel és eszközökkel túrja a földet s hívja vissza az életet ebbe az elpusztult országba. De amíg az újraéledés tervein elmélázunk, megdöbbenve vesszük észre, hogy kezdenek egyenként visszaszállingózni azok a régi vezetők és kapuőrök, akik veszély idején elsőnek menekültek. Már helyezkednek, már tapogatóznak, már intrikálnak. Ezek a férfiak a nép lelkétől mindig messze állottak és lelki világát ma sem ismerik s ezért aggódva tekintünk a kísérletezések elé. Félünk egy új megrázkódtatástól, mely újabb megpróbáltatásoknak fog kitenni bennünket. Csak az nyugtat meg bennünket, hogy a nyitott kapunál, amelyet a visszatérők az utánuk jövendők számára szándékos csalafintasággal nyitva hagytak — a magyar föld fiai, a hazájukért aggódó földmivesek állanak őrt. És bár hulljon a zsarátnok — folyon a láva, a föld fiai, a Kisgazda- és Földmivespárt katonái, ott maradnak a kapunál az őrségen, mint a római légionárius Pompeji kapujánál. És ha nő a veszély, még jobban megmarkoljuk a kardot, melyet a földmivesnép kezünkbe adott. Megindultak az oláhok Áprilisra kiürítik az egész Tiszántúlt • A nemzeti hadsereg követi a visszavonulást Budapest, február 24. A magyar kormány és a fővezérség többszöri sürgetésére a tiszántúli területnek a román csapatok által való kiürítése végre aktuálissá vált. A román csapatok e hónap 24-én hagyják el a Tisza-vonalat, a Tisza és Clémenceau-féle demarkácionális vonal közötti terület március első feléig Vásárosnamény—Debrecen— Püspökladány— Mezőtúr—Hódmezővásárhely vonalig szabadul fel. Aiemlített városokat saját csapataink szállják meg. Az utóbbi vonal és a demarkácionális vonal közötti terület felszabadítása március második felében várható. A kiürítés és a megszállás további részleteire vonatkozólag a tárgyalások most folynak a fővezérség és a románok megbízottai között az antant-missziókkal. Ezek eddigi eredményeként megállapították, hogy saját csapataink e hó 25-én lépik át a Tiszát, a további előnyomulások folyamán pedig mindenkor átlag 6—10 kilométer széles semleges zóna fogja a román csapatokat saját csapatainktól elválasztani. Mind a polgári, mind a katonai hatóságok részéről minden intézkedés megtörtént, hogy a felszabaduló területeken a törvényes rend feltétlenül biztosíttassák, hogy a románok által kiürített területek minden rázkódtatás nélkül kapcsolódjanak bele az anyaországba. Közjogi vita a kormányzóról Vita a kormányzó hatalmáról beterjesztett javaslat körül Budapest, február 24 . A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma délelőtt Ferdinándy Gyula elnöklésével ülést tartott, amelyen Túri Béla előadó előterjesztése alapján tárgyalta az alkotmányosság helyre-állításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen voltak Huszár Károly miniszterelnök, Rabitnek Gyula és Bárczy István miniszterek, Rakovszky István, a képviselő- ■ s ház elnöke. • • *' • ! Ferdinándy Gyula, elgök az ülést ' | a következő beszédjel,nyitotta meg:. . — Az utolsó esztendő, de különösen a legutóbbi idők eseményei végzetes lejtőre sodorták a magyar nemzetet. A pusztulás utján szédületes gyorsasággal buktunk alá. Oly tüneményszerű hevességgel zúzódtunk össze, amely ritkítja párját a históriában. A magyar szent korona országai máról-holnapra szertehullottak és vele homályba sülyedt az ezeréves magyar dicsőség, tekintélyünk alászállott, szegények lettünk. Minden magyar mindenekelőtt szálljon magába. Keresse és küzdje a nemzetmentes útját, amíg nem késő. Súlyos bajainkban ne az idegen nemzetektől, ne az idegentől várjunk orvoslást, de elsősorban önmagunktól. A bennünk élő, az utóbbi időben elnyomott fajmagyar erények kifejlesztésétől, az erkölcs és hazafiság szellemének éltető erejétől kell követelnünk a segítséget. Egymás meggyőződésének kölcsönös tisztelete, önfegyelmezettség, az együttműködésre való készség ama tulajdonságok, amelyek bírókáéban képesek leszünk az uj Magyarország fejlődésének megalapozására. Azok né!!, és csak új megrázkódtatások lejtőjére sodorják szerencsétlen nemzetünket A tárgyalás folyamán Fetauia,.. Gyula a Kisgazdapárt, Simonyi-Seemadam Sándor pedig az Egyesülés Pártja nevében kijelentették, hogy ■ pártjaik ragaszkodnak a javaslat eredeti szövegéhez. Hosszabb vita indult meg fő meg a jogfolytonosság kérdésében. Andrássy Gyula gróf kifogásolta, hogy a pártok a már kész megegyezést megbolygatták. Bárczy István azt ajánlotta, hogy ne törvénynek, hanem országos határozatnak nevezzék a javaslatot. Túri Béla felolvasta a javaslatot, melynek az első pontjára nézve Kovács J. István kérte, hogy „a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13. óta szünetel“ kitétel helyett mondassák ki IV. Károly király lemondásának megtörténte. Ezzel szemben mások azt vitatták, hogy IV. Károly csak az államügyek vitelében való részvételéről mondott le. A tárgyalás további folyamán a bizottság a javaslat eredeti szövege mellett döntött. Kovács J. István azonban bejelenti, hogy indítványát mint kisebbségi véleményét beterjeszti a Házban is. A bekezdés végének vitatása során Andrássy Gyula gróf indítványozza, hogy a „törvényt” szó helyett törvényerejű országos határozatról szóljon a szöveg. Háttér István a „törvény" szó jelentőségét magyarázza s ragaszkodik a szónak a javaslatban való megtartásához. A bizottság ily értelemben is dönt. A kormányzói hatalomról szóló II. fejezetnél Andrássy Gyula gróf és Rassay Károly indítványára a következő beszúrást eszközölték: „A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlását véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszik, az államfői teendők ideiglenes ellátására kormányzót választ" Szabó Sándor kérdi, nem volna-e helyes megállapítani, meddig tart a kormányzó hatalma. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter szerint ennek a végleges alkotmányforma megállapításánál lehetne helye. Fölösleges az ideiglenes államfői hatalom gyakorlását határidőhöz kötni, mert hiszen a nemzetgyűlés a maga törvényhozói hatalmával bármikor változtathat az állapoton. Simonyi-Seemadam Sándor azért is ellenzi a felvetett eszmét, mert ez tulajdonképpen a köztársaság intézményének becsempészését jelenti.