Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

ii. évi jplyitm* Budapest, szerda, 1920. február 25. * 40. szám. «--•—- Li.ai.JW—y»TW ---te ‘ ' Főszerkesztő: Meskó Pál jMMBBI |jjj| MB EBHKtKB EUfij^tfSi á(11 fő munkatárs :BudayBarne S B| tfi ’^japr jffipWfc. 9FW Negyedévre 28 K Felelős~szerkesztő: 3 1 8 fcjf gU!' jU feg g B M U ^ “ ' Schandl Károly dr. M M B ^lW BFte. BRSI* BF** M lg » aSW® Egyes szám ára 40 fillér Budapest, IV., Mazeura­ körut 9w EB BE VBI «S EB WEBSEK BBE^^ BE Uud»p«*. IV., Mu—m­ Mm I T_. . . | József 55—40 ,­ Trfk­fjmn­­József 55 -40 Telefon: |Éjjel 140_71 KISGAZDÁK ES FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Tdefon: ttejfel no-ti A kapuőrök írta Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselő Pompeji kapujánál hamutot el­borítva, kőtörmeléktől eltakarva találtak egy légionáriust, csont­keze mellett ott feküdt a rövid gyalogos kard, elpusztult mellette a város, de ő az őrhelyén ve­szett el. Lelkünk előtt feltárul az egy­szerű apuliai földmíves fiúnak egész lelki nagysága a hazájáért való kitartó kötelességteljesítés eme klasszikus példájában. Megeleve­nedik előttünk a szerencsétlen Pompeji utolsó perce, amidőn ész­bontó félelelemtől megriadt em­­­­berek ezrei menekülni próbáltak a biztos halál elől. A végpusztu­lás ez utolsó órájában ledőltek a társadalmi előítéletek, a külső for­maságok és leírhatatlan kétségbe­eséssel tódultak az emberek ki a városból a nyitott kapun a biz­tos pusztulás elől. A Vezúv elvégezte munkáját,, eltemette az esztelen lélőket, a me­nekülőké, a bátor kötelességtel­jesítőket egyaránt, de nem temette el a kapu őrzésére állított római katona lelkét, mely emlékében ma is hirdeti a közjó és haza érdeké­ben kötelességteljesítés dicsőségét. A háború, majd a forradalom lávája és pusztító tüze végig per­zselte hazánkat, mint Pompeji vá­rosát a Vezúv. A kapuőrök és a vezetők, látva a veszedelmet, első­nek menekültek s itt hagyták a félelemtől megriadt népet sorsára, a szenvedélyek és az osztálygyű­­lölet martalékául. Felborult a társadalmi rend s könnyű fajsúlyú egyedek, kalandor kezébe jutott a kormányzó pálca Megállott a termelés s az állam­fenntartás minden terhe az eddig is legtöbbet dolgozó és legkeve­sebb jólétet élvező földmivesek vállaira nehezedett. Kihűltek a kazánok és mindent az államtól váró dologkerülő népen megis­métlődött a sülyedő roma élete, panem et circenses. A gyors egy­másutánban változó vezetők egy­mást túl licitálták az utca népe kegyei után való vágyódás miatt s a szenvedélyek ébren tartásáról újabb meg újabb injekciókkal gon­doskodtak. Kenyéradó rögéhez ragaszkodva, csak a magyar földmives maradt szilárd, amikor pedig földjét akar­ták elvenni, ahelyett, hogy amint ígérték, tulajdonosává igyekeztek volna tenni — megmozdult és cselekedett immár, mintha alább hagytak volna a szenvedélyek. A pusztu­lás helyén már sok helyen hallani az életet jelentő munka zöreje. Elsőnek indult a magyar földmi­ves itt is. Talán valami ősi titok­zatos erő szólal meg a földből a tavaszi szél első fuvallatában, mely munkára szólítja őt. x x x x X X X X XX X XXX XXXXXXXXXXX Először a romokat takarította el. A közrend helyreállítása érde­kében egyik részük fegyver alá vonult, a másik megfogyatkozott erővel és eszközökkel túrja a föl­det s hívja vissza az életet ebbe az elpusztult országba. De amíg az újraéledés tervein elmélázunk, megdöbbenve vesszük észre, hogy kezdenek egyenként visszaszál­lingózni azok a régi vezetők és kapuőrök, akik veszély idején elsőnek menekültek. Már helyez­kednek, már tapogatóznak, már intrikálnak. Ezek a férfiak a nép lelkétől mindig messze állottak és lelki világát ma sem ismerik s ezért aggódva tekintünk a kísér­letezések elé. Félünk egy új meg­rázkódtatástól, mely újabb megpró­báltatásoknak fog kitenni bennün­ket. Csak az nyugtat meg bennünket, hogy a nyitott kapunál, amelyet a visszatérők az utánuk jövendők számára­ szándékos csalafintaság­gal nyitva hagytak — a magyar föld fiai, a hazájukért aggódó földmivesek állanak őrt. És bár hulljon a zsarátnok — folyon a láva, a föld fiai, a Kis­gazda- és Földmivespárt katonái, ott maradnak a kapunál az őrsé­gen, mint a római légionárius Pompeji kapujánál. És ha nő a veszély, még jobban megmarkol­juk a kardot, melyet a földmives­­nép kezünkbe adott. Megindultak az oláhok Áprilisra kiürítik az egész Tiszántúlt • A nemzeti hadsereg követi a visszavonulást Budapest, február 24. A magyar kormány és a fővezérség többszöri sürgetésére a tiszántúli te­rületnek a román csapatok által való kiürítése végre aktuálissá vált. A román csapatok e hónap 24-én hagyják el a Tisza-vonalat, a Tisza és Clémenceau-féle demarkácionális vonal közötti terület március első feléig Vásárosnamény—Debrecen— Püspökladány— Mezőtúr—Hódmező­vásárhely vonalig szabadul fel. Ai­említett városokat saját csapataink szállják meg. Az utóbbi vonal és a demarkácio­­nális vonal közötti terület felszaba­dítása március második felében vár­ható. A kiürítés és a megszállás to­vábbi részleteire vonatkozólag a tár­gyalások most folynak a fővezérség és a románok megbízottai között az antant-missziókkal.­­ Ezek eddigi eredményeként meg­állapították, hogy saját csapataink e hó 25-én lépik át a Tiszát, a to­vábbi előnyomulások folyamán pedig mindenkor átlag 6—10 kilométer széles semleges zóna fogja a román csapatokat saját csapatainktól elvá­lasztani. Mind a polgári, mind a katonai hatóságok részéről minden intézke­dés megtörtént, hogy a felszabaduló területeken a törvényes rend feltétle­nül biztosíttassák, hogy a románok által kiürített területek minden ráz­­kódtatás nélkül kapcsolódjanak bele az anyaországba. Közjogi vita a kormányzóról Vita a kormányzó hatalmáról beterjesztett javaslat körül Budapest, február 24 . A nemzetgyűlés közjogi bizottsága­­ ma délelőtt Ferdinándy Gyula elnök­­­­lésével ülést tartott, amelyen Túri­­ Béla előadó előterjesztése alapján­­ tárgyalta az alkotmányosság helyre-­­­állításáról és az állami főhatalom­­ gyakorlásának ideiglenes rendezéséről­­ szóló törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen voltak­­ Huszár Károly miniszterelnök, Rabi­­t­nek Gyula és Bárczy István minisz­­t­­erek, Rakovszky István, a képviselő- ■ s ház elnöke. • • *' • ! Ferdinándy Gyula, elgök az ülést ' | a következő beszédjel,nyitotta meg:. . — Az utolsó esztendő, de különösen a legutóbbi idők eseményei végzetes lejtőre sodorták a magyar nemzetet. A pusztulás utján szédületes gyorsasággal buktunk alá. Oly tüneményszerű heves­séggel zúzódtunk össze, amely ritkítja párját a históriában. A magyar szent korona országai máról-holnapra szerte­hullottak és vele homályba sülyedt az ezeréves magyar dicsőség, tekintélyünk alászállott, szegények lettünk. Minden magyar mindenekelőtt szálljon magába. Keresse és küzdje a nemzetmentes útját, amíg nem késő. Súlyos bajainkban ne az idegen nemzetektől, ne az idegentől várjunk orvoslást, de elsősorban önma­gunktól. A bennünk élő, az utóbbi idő­­ben elnyomott fajmagyar erények kifej­lesztésétől, az erkölcs és hazafiság szellemének éltető erejétől kell köve­telnünk a segítséget. Egymás meggyő­ződésének kölcsönös tisztelete, önfegyel­mezettség, az együttműködésre való kész­ség ama tulajdonságok, amelyek bír­ókáé­ban képesek leszünk az uj Magyarország fejlődésének megalapozására. Azok né!!, és csak új megrázkódtatások lejtőjére sodor­­ják szerencsétlen nemzetünket A tárgyalás folyamán Fetauia,.. Gyula a Kisgazdapárt, Simonyi-See­­madam Sándor pedig az Egyesülés Pártja nevében kijelentették, hogy ■ pártjaik ragaszkodnak a javaslat ere­deti szövegéhez. Hosszabb vita indult meg fő meg a jogfolytonosság kérdésében. Andrássy Gyula gróf kifogásolta, hogy a pár­tok a már kész megegyezést meg­bolygatták. Bárczy István azt aján­lotta, hogy ne törvénynek, hanem országos határozatnak nevezzék a javaslatot. Túri Béla felolvasta a ja­vaslatot, melynek az első pontjára nézve Kovács J. István kérte, hogy „a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13. óta szünetel“ kitétel helyett mondassák ki IV. Károly király lemondásának megtörténte. Ezzel szemben mások azt vitatták, hogy IV. Károly csak az államü­gyek vitelében való részvételéről mon­dott le. A tárgyalás további folyamán a bizottság a javaslat eredeti szövege mellett döntött. Kovács J. István azonban bejelenti, hogy indítványát mint kisebbségi véleményét beter­jeszti a Házban is. A bekezdés végének vitatása so­rán Andrássy Gyula gróf indítvá­nyozza, hogy a „törvényt” szó he­lyett törvényerejű országos határo­zatról szóljon a szöveg. Háttér Ist­ván a „törvény" szó jelentőségét magyarázza s ragaszkodik a szónak a javaslatban való megtartásához. A bizottság ily értelemben is dönt. A kormányzói hatalomról szóló II. fejezetnél Andrássy Gyula gróf és Rassay Károly indítványára a követ­kező beszúrást eszközölték: „A nem­zetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlását véglegesen ren­dezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszik, az államfői teendők ideiglenes ellátására kor­mányzót választ" Szabó Sándor kérdi, nem volna-e helyes megállapítani, meddig tart a kormányzó hatalma. Rubinek Gyula földmivelésügyi mi­niszter szerint ennek a végleges alkotmányforma megállapításánál le­hetne helye. Fölösleges az ideiglenes államfői hatalom gyakorlását határ­időhöz kötni, mert hiszen a nemzet­gyűlés a maga törvényhozói hatal­mával bármikor változtathat az álla­poton. Simonyi-Seemadam Sándor azért is ellenzi a felvetett eszmét, mert ez tu­­lajdonképpen a köztársaság intézmé­nyének becsempészését jelenti.

Next