Új Barázda, 1920. november (2. évfolyam, 259-281. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Szerda, 1920. november 3. ÚJ BARÁZDA Államosítják a munkásbiztosító Pénztárt Népes nagygyűlést tartottak va­sárnap délelőtt a Vigadóban a ke­resztényszocialisták és az ébredő magyarok, hogy felemeljék tiltó sza­vukat a munkásbiztosító államosítá­sának halogatása ellen. Megjelent a gyűlésen Teleki Pál gróf minisz­terelnök és Benárd Ágost népjóléti miniszter is. A nagygyűlésen Kocsán Károly szerkesztő megnyitó szavai után Be­nárd Ágost dr. népjóléti miniszter szólalt fel: Egy hajszálnyit sem engedek változ­tatni — úgymond — a törvényen, ami alkalmassá tenné a munkásbiztosítás intézményét arra, hogy a szociáldemo­krácia ismét szervezkedjék benne. A tör­vényjavaslat elkészítésénél nem tárgyal­tam a szociáldemokratákkal, mert azokkal, akiket minden romlásunk legfőbb okozói­nak tartok, azokkal nekem szóba állani nem lehet. Horváth Károly és Homonnay. .Tiva­dar felszólalása után.Teres Pal gróf jelentette ki, hogy: a munkásbiztosítás­­ról szóló törvény félretételéről­­ szóló hírek nem felelnek meg a valóság­nak. Majd az ország újjáépítéséről szólott: — Az első kötelesség nem poli­tizálni, hanem dolgozni és építeni E­hhez szükség van arra, hogy a ma­gyar emberek találják meg egymást, hogy ne lássanak itt egyes emberek a munkásságban egy olyan elemet, amely szemben áll a nemzet más elemeivel. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ha mint egységes nemzet összefogunk, akkor el fogjuk érni az ország felvirág­zását és minden magyar ember boldo­gulását. " ■ ) Szabó József nemzetgyűlési képviselő beszéde után határozati javaslatot fo­gadtak el, amely szerint követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítását, a munkáspanaszbizottságok megszerve­zését, az ipari termelő munka és a köz­­műnifták megindítását, az ipari és keres­kedelmi alkalmazottak és magántiszt­viselők jogviszonyainak szabályozását, a munkanélküliség megszüntetését, a zsidókérdés gyökeres megoldását, a zsi­dóság által űzött uzsora és valutaü­zel­­mek megszüntetését, a lakáskérdés, a téli fűtés és ruházkodás megoldását és végül a munkásbiztosító államosítását a destruktív zsidóktól és a kikeresztelke­dett zsidóktól való megtisztítását. (MK) A corki polgár­mester» . temetési* . Londoni jelentés,szerint, a corki pol­gármestert., tegnap temették..el a lakos­ság óriási részvétele mellett. Három mérfföld hosszú, volt a menet, amely a koporsót kísérte. Minden negyedórányira fegyveres autók álltak a menet védel­mére. Háromezer fegy­ves és­ gilinfeinista­­kísérte a gyászolókat a katonai alaku­latban. A gyászbeszédet „az ír köztár­saság helyettes elnöke" tartotta. Zavargás nem történt.­ .­­. ■ Lodonból: jelentik: A kormány és a sinnfeinisták között a corki polgármester végtisztessége idejére fegyverszünet-féle állapot jött­ létre.­Most a hír, hogy a te­metés megtörtént, újból megkezdődnek mindkét részről a támadások. A simn­­leinisták tizennégy helyett léptek fel ,tá­­madólag­­ hat rendőrt megöltek, és tizet megsebesítettek. Dublini hírek szerint a rendőrcsapatok komoly , megtorló intéz­kedéseket tesznek. Az a zavargások ter­jedelme óráról-órára nő. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök­, igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! A kétszer halálraítélt nagyváradi ezredes Budapesten Beszélgetés Csécsy Nagy Imre ezredessel — Az „Új Barázda­" tudósítójától — Budapest, november 2. -A nagyváradi „összeesküvési per“ egyik fővádlottja, Csécsy Nagy Imre ezredes 10 hónapon át tartó gyötrel­med fogságából kiszabadulva, vasár­nap reggel érkezett meg családja kí­séretében Budapestre. Csécsy ezredes szívós természete dacolt a börtön nélkülözéseivel és, ma már — alig egy hónappal kiszabadulása után—­ újból a régi kiváló katona áll előt­tünk, akinek arcáról­ elmúlt az elvi­selt szenvedések nyoma és fiatalos frisseséggel beszéli el az összeeskü­­vési per történetét.. A vád — A románok úgymond — össze­esküvéssel és a román állam érdeke el­len­ való cselekvéssel vádolták. Huszad­­magammal december 20-án tartoztattak le és a kolozsvári fellegvárba szállítottak, innen az ügyészségi fogházba kerültünk. A román polgári hatóságok­ sokkal ros­­­szabban bántak velünk, mint a katonaság. Közönséges gonosztevőknek tekintettek és a főtárgyalás megkezdéséig rab kosz­ton tartottak. A három napig tartó fő­­tárgyalás február 6-án végződött az ítélet kihirdetésével: nyolc vádlott közül hetet halálra, egyet pedig tizenöt évi kényszermunkára ítéltek. Ezután a börtön 15 évig nem használt részében zártak le és a gyilkos cellák­ból csak hat heti szenvedés után sike­rült egy közös szobába jutni. Felebbe­­zésünkre a bukaresti legfőbb katonai törvényszék megsemmisítette az ítéletet és újabb vizsgálatot rendelt el. Ko­lozsvárról Nagysezebenbe szállították át és amikor a nagyszebeni hadtes­tet feloszlatták, Nagyváradra szállítot­ták vissza. A második főtárgyaláson amelyet június 17-től 24-ig tartottak, négy halálos ítéletet hoztak. Cserey alez­redest, Jankovich járásbírót, Csapó fő­hadnagyot velem együtt halálra, Lukács városi főjegyzőt és Szúnyogh őrnagyot kényszermunkára ítélték, Bírta alezredest és Örtey közjegyzőt pedig fölmentették. A bukaresti legfelsőbb törvényszék feleb­bezésünkre szeptember 29-én ezt az íté­letet is megsemmisítette és anélkül, hogy ártatlanságunkat kijelentette volna, ki­mondotta, hogy ezt az ügyet nem bocsátja többé tárgyalásra. — Nem gondolja, ezredes úr, hogy az ántant lépett közbe érdekükbe? — kérdeztük az ezredest. — Erről nincs tudomásom. Lehet, hogy felsőbb utasításra történt Az ítélet megsemmisítése után csak öt nap eltel­tével bocsátottak szabadon. A fogház előtt nagy csoport várt bennünket és az oláhok fegyveres erővel verték szét a kiváncsiak tömegét. Különben a város hazafias lakossága körében, amint a letartóztatás napján, ekkor is nagy volt az izgatottság. Hazatérési engedélyt csak azzal a kikötéssel adtak, hogy többé nem térhetünk vissza.­­ Mielőtt elbúcsúzunk az ezredestől, a nagyváradi élet után érdeklődünk. — Nagyvárad képe teljesen megválto­zott — mondja az ezredes. — A felira­tok oláhok, az utcákon alig lehet ■ ma­gyar szót hallani, az iskolákban min­denütt kötelező az oláh nyelv tanítása. A zsidóság teljesen behódolt. A nagyvá­radi sajtó tiszta román érzelmű. — És Kecskeméti rabbi, akiről az a hír terjedt el, hogy hazafias beszéde miatt fogságra vetették? — Tudtommal Kecskemétit sohasem tartóztatták le, csak kihallgatták. A ma­gyarság helyzete valóságos pokol. Leg­többet a vasutasok tiszteletreméltó testü­lete szenved. Fizetésüknek csak egyhar­­mad részét kapják, mert nem teszik le az esküt. Az oláh állam rengeteget költ az állami biztonsági intézmény, egy de­tektív testület, az úgynevezett szigurancia fönntartására. Ez a kémrendszer évenként 800 millió lejbe kerül és ugyanekkor iskolákra csak 700 millió jut. Így fest a megszállott magyar ré­szeken az oláhok kultúrájának felsőbb­­sége,­­b. Az oláh Nagyvárad •­k Ünnepségek Tisza­­gróf halálának évfordulóján A Protestáns Iród társaság és a Nemzeti Társaskör díszgyű­lései — Veszprémvármegye kegyeletes emlé­kezése — Az „Uj Barázda"­ tudósítójától — Budapest, november 2. Az őszirózsás forradalom hatalmas áldozatának, Tisza István grófnak államférfiui és emberi nagysága mind­inkább szélesedik szemeink előtt, mentől inkább távolodunk tőle és­ napjaitól. Azok az országos érdeklő­dést­ keltett gyászünnepségek, amelye­ken az ő emlékezetének hódoltak,, megmutatták, hogy minő súlyt és te­kintélyt tulajdonit egyéniségének az egész magyarság és mily helyet biztosított puritán jelleme, tántorítha­tatlan következetessége, erélye és el­szántsága őneki a történelem lapjain. Tisza István gróf halálának­­máso­dik évfordulóján­ elsőnek a Nemzeti Társaskör ünnepelt. Beöthy Zsolt ,elnöki megnyitója után Rákosi Jenő emelkedett szólásra és a többi között ezeket mondotta: —­ Másodszor gyülekeztünk ma itt ,e teremben össze kegyeletet gyakorolni és énnekem ez nem egyszerű emlék­ünnepe egy gyásznapnak, nem puszta áldozati ünnep egy férfiúért, akinek daliás alakjában egy nemzet roskadt össze. Rám nézve ez a nap egy terem­tésnek a második napja. — Ki kell mondani nyíltan és bátran, hogy ebben az országban elsőbben fel kell támadnia Tisza István gróf szelle­mének, erkölcsének és jellemének, hogy feltámadhasson az ország. Ezt a nem­zetet maga a nemzet tiporta le. — Hívjuk Tisza szellemét az állam­férfiak számára; hívjuk Tisza keresztény hitét, türelmét és szeretetét mindenki számára; hívjuk Tisza István férfiuerejét a nemzet számára. Az ő erényei, az ő lelke, az ő hite, az ő ereje nélkül ma­radván, nem él meg a mi Magyarorszá­gunk. . Rákosi Jenő óriási hatású szónok­lata­ után Horánszky Lajos, Tisza István gróf életírója olvasott föl ké­szülő munkájából terjedelmes fejeze­tet Tisza István és a világháború címen. Tetszéssel és­ tapssal fogadta a közönség a fej­tegetéseket. Beöthy Zsolt elnök köszönte meg az előadók­nak közreműködését és­­bejelentette, hogy a Tisza-emlékbizottság nagyobb küldöttsége Gesztre utazik, hogy ko­szorút helyezzen Tisza sírjára. A Deák-téri evangélikus egyház dísz­ 3 termében, a reformáció megszületé­sének évfordulója napján ' v‘ja’*-*-r *• ■ v . .*- , A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tartott díszgyű­lést Tisza István emlé­kére, Petri Irek református püspök el­nöklésével. Petri megnyitó beszédében rámutatott az ünnepség kettős érde­mére, a reformáció megszületésének emlékezetére és gróf Tisza István emlékére. Majd Vargha Gyula szavalta el költeményeit. Pekár Gyula „Tisza István" címen tartotta meg értekezését. Az ünnepi ülés végén pedig Maday Gyula előadta „Luther kalapácsa“ című költeményét. Veszprém vármegy­e egyhangú közgyűlési határozattal mon­dotta ki a tavasszal Tisza István gróf emlékének megörökítését és arcképé­nek a megyeház díszterme számára való megfestését, valamint azt, hogy az arckép ünnepies leleplezése októ­ber 31-én történjék meg. Vasárnap folyt le az ünnep, melyre Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója személyének képviseletében Tomcsányi Vilmos Pál­­ igazságügy­­minisztert küldte ki. Délelőtt kilenc órakor a református templomban tartott istentisztelettel kezdődött az emlékünnep, amelyen Tihanyi-Kiss Sándor lelkész mondott beszédet Tisza Istvánról. Az ezután következő törvényhatósági, közgyűlé­sen Szász Károly dr., a képviselőház volt elnöke mondotta el ünnepi be­szédét, melyben a bajtá­rs rajongó szívével festette meg Tisza alakját. a monarchiából alakult államok közös értekezlete Pozsonyban Bécs, november 2. Az antanthatalmak az osztrák-magyar monarchiából alakult új államok képvi­selőit közös értekezletre hívják össze, hogy ott a kölcsönösen érintő gazdasági és pénzügyi kérdéseket megbeszéljék. Az­­utódállamok" ezen értekezlete Po­zsonyban lesz és részt vesznek Német­ország, Lengyelország és Olaszország megbízottjai is. Az értekezlettől igen sok — most még — viszás gazdasági kérdés megoldását várják és különösen fontos­nak tartják a középeurópai államok valu­tái­nak javítása szempontjából. Politikai céljai az értekezletnek nincsenek. Az ér­tekezlet legkésőbb 1921 február havában ül össze. Az értekezlet eszméje Ameri­kától származik. Pál görög herceg nem akarja a trónt elfoglalni Görögország Szerbiához köze­ledik A görög királyi trónt ezideig még nem töltötték be. Pál görög herceg ugyanis, aki jelenleg Luzerben­ tartózkodik, ki­jelentette, hogy nem osztja a jelenlegi görög kormánynak azt az álláspontját, hogy ő hivatott a trón elfoglalására, mert a trón az alkotmány szerint aty­ját, Konstantint, vagy pedig György trónörököst illeti meg. A trónt csak ak­kor foglalja el, ha a görög nép úgy ha­­tároz, hogy nem kívánja Konstantin ki­rály visszatérését, a trónörökös pedig le­mond a trónról. Konstantin volt görög király különben nem akarja beleegye­zését adni Pál herceg trónralépéséhez. A görög királyi család tagjai és politi­kai hívei vezetői között Luzernbe tár­gyalások folynak. A görög belpolitikai­ nehézségeken kí­vül a külpolitikában is igen­ fontos kér­dések vannak napiren­ten. Görögország és Szerbia szoros együttműködésre ké­szülnek és ezzel áll kapcsolatban a

Next