Új Barázda, 1920. november (2. évfolyam, 259-281. szám)

1920-11-25 / 278. szám

9 W&&Mama A közélelmezési miniszter komoly intelme­­ a gazdákhoz | „á­­­farén# fennta­rtás a gabonafjölösleg beszolgáltatásától |­ügg., Mf-~- Jövőre szabadforgalom lesz a belföldön | Ji '.jtr -- Az „új Barátidat‘ tudósítójától — Budapest, november 24.. Az ország közélelmezése a legko­molyabb kérdéseket vetette föl, me­lyekről ma délután a következőket mondotta tudósítónknak Vass József közélelmezési miniszter: —­ Kérem az Új Barázdá­t, értesse meg a mi derék népünkkel, falusi magyarjainkkal, hogy hazafias köte­lességük beszolgáltatni a méltányo­san­­kirótt adógabonát és a fölösle­get. A bajokból, a forrongó közhan­gulatból csak úgy tud kilábolni ez az ország, ha a­ gyomor kiáltó szük­ségét enyhítjük, eloszlatjuk. Nem ve­hetné lelkére egyetlen becsületes gon­dolkodású gazda­ember semha az éhezők megbontanák az ország rendjét. — Anyagi előnyét is teszi a ter­melének, ha a gabonát addig szol­gáltatja be, amíg prémiumot — jutal­mat — kap utána és nem vár arra az időre, amikor a kormány újból, hangsúlyosabban jön kérni hozzá. —­ Annak a bizonyítására, hogy az ország élén állókban meg van a haj­landóság a termelés igényeinek ki­elégítésére — kijelentem a kormány­nak­ arra az elhatározását, hogy a jövő gazdasági évben (a leg­­szűrtceb­b adókontrjigényen felül) ma belföldre nem-e szabad for­galmat ingunk engedélyesül. — Most azonban még egy súlyos és hosszú időszak választ el bennün­ket a jövő,­aratástól és ennek a ne­hézségeit fel kell ismernie minden, igaz magyar embernek és elsősorban annak a rétegnek, amely mindig tudta, mi a kötelessége a hazával szemben : a földmivelő-osztálynak. A tenged dolgában is elmentünk az engedé­kenység haláráig, mert az adó ma­­gyar holdanként egy métermázsa. Nem­, is kell hangsúlyoznom, hogy minő fontos a zsírtermelés szempont­jából itt a kielégítő beszolgáltatás. — A burgonyagyű­jtés kérdésében a miniszterim döntő lépésre hatá­rozta el magát. Az Országos Bur­­gonyaközvetítő Iroda igazgatója, Hegyi Dezső miniszteri tanácsos nagy se­géderővel utazott Szabolcsba és on­nan mindenáron meg fogja indítani a burgonyavonatokat. A­z­ elszállítás­ban bekövetkezett zökkenőt a várat­lanul beköszöntött fagy okozta, amely ezerötszáz vagyon burgonyát tett tönkre. Mivel­ pedig a­­szeszgyárak megfelelő mennyiségű szén hiányá­ban nem voltak képesek csak egy­­részében­ átvenni a fagyott burgo­nyát, azt Ausztriának adtuk át. Meg­nyugtatásul kijelenthetem, hogy tel­jes árat kaptunk a kivitt mennyi­ségért. — Amint ez a most Ausztriával közlekedő vagyonpark lebonyolítja­ a néhány napos kivitelt, óvamban könnyülés fog beállani a belföldi burgonyagyűjtésben s a fogyasztás kielégítésében.­­ A hüvelyesekben a hazai fo­gyasztás szükségleteit teljesen ki tudjuk elégíteni, sőt a közelmúltban mintegy ezer vagyonra rugó meny­­nyiségiek a kiszállítására is adhattunk engedélyt. — A tojásdrágaság ellenszere ke­zünkben van, a hűtőh­ázak több hó­napra szóló készlete, ezt azonban a tél közepére tartogatjuk, amikor való­ban hatással lehetünk az árak mér­séklésére is. Addig is természetesen teljesen elzártam a kivitel lehető­ségeit. tot hirdetett volna, mintha ez az ének felelet lett volna a sokéves szenvedésre, úgy harsogott, úgy vá­gott az emberi l­élekbe. A zenekar a Himnuszt játszotta, közben pedig a kormányzó a hadi­foglyokkal beszélgetett. Uhlig Ottó őrnagy, aki a hadifoglyok első cso­portjával jött m­eg, meghatódott han­gon mondott köszönetet a fogadtatá­sért bajtársai nevében. Ezután a MOVE hölgycsoportja vendégelte meg az,immár szabad­­ foglyokat. Sokan azonban, akik a fő­városban vagy közelében laknak, siettek övéivel a csendes falak közé, hogy ott hullassák a viszontlátás örömkönnyeit.* Kelet felé délután indulnak, délnek csak este megy már vonat. Addig beülnek a meleg fogadóterembe, előt­tük étel, ital, füstölni való, körülöt­tük sok kérdezősködő, síró­­asszony. ,ők türelmesen felelnek a sok kér­désre ... türelmesen! A hosszú fog­ság mindenkit megtanít türelemre ! Mit írjunk még róluk? Azt, hogy ■ sovány, sokat szenvedett testüket rongyok takarják? Azt, hogy mind­egyik öreg, megtört? Hiszen azt már ők is elfelejtették, hogy — volt, vagy mi van­ velük, csak egyet tudnak, hogy — hazatértek. Hatvan napig jöttek, percről-percre enyhült a sors. Ők mondják, hogy decemberre megint mintegy hatezren érnek haza. A­ pályaudvar környékét ellepték az anyák, a hitvesek, a gyermekek, ro­konok, ismerősök ... Fölsikított egy hang: Béla . ..! A következő jelenet­ről írni nem lehet. Szegény a nyelv ahhoz, hogy erre szavakat találjon, írjunk arról az apáról, aki ötéves gyermekét most látta először, aki ál­dott állapotban hagyta itthon hitvesét s aki most látja először kicsi önvérét? •Nem ! Erről írni nem lehet, mert aki nézni akarta, az sem tudta látni — mert ott mindenki zokogott... Most már mind a kétezren otthon vannak. Hull az örömkönny, boldog sok-sok lélek, napsugár költözött a család körébe ... s jön a sok szom­széd, jön­­ a falu népe s mondják , velünk együtt-Isten hozott benneteket! E. Gy. Bjfssszl ^Ibériából akik megfőttek ! Kétezer magyar hadifogoly érkezése — A kormányzó j \ \ / a fogadtatáson I V / — Az „Uj Barázda11 tudósítójától — ^°—~A:Bidapest, november 24. Jöttek ismét mintegy kétezren mesz­­sze Szibéria hóval védett 'földjétől, otthagyva a 'mérhetetlen szenvedést,­­ a tenyérnyi keserűséget, a bánatot, az emberfeletti nélkülözést, a köny­­v­vel áztatott rabkenyeret s­ maguk­kal hozva a sok-sok évi szomorú fogság soha el nem feledhető sötét emlékeit... . Visszatértek a szerető arcok közé, keblükre ölelték az övéiket; sokan még alig-alig látott apróságaikat csó­kolgatják, sokan hiába keresik az öreg szülőket... istenem ! Olyik im­már hatodik esztendeje sínylődött a rabmagyarok táborában .. .négy... öt..., hat év... az ő életükben mennyivel több! Az anyaföld szent végén, ott, az édes, otthonban, a magyarok között együtt ■ dobog • a Visszatért­• magyar szive szerettjeivel, együtt imádkozzék a -hálaadást.­ a Mindenhatóhoz s együtt fohászkodnak: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örökigazságon. Hiszek Magyar­ország feltárzsad­ásában! Kétezer munkára kész ember, annyi sok, tettéről annyi hazaszeretet... hittel mondhatjuk el, hogy közelebb jutottunk a nagy Magyarország fel­támadásához ! ' ...... ' • ~ ' •*• ** Délelőtt érkezett meg a Keleti pályaudvarra KeletSzibéria fogolytá­boraiból mintegy 2­00 hadifogoly, köztük 120 tiszt.­ Az­ állomáson Horthy Miklós kormányzó, a kormány kép­viselője, a főváros képviselője, a hadsereg, a társadalmi egyesületek és a Hadifogoly Fogadóbizottság ve­zetősége­ fogadta őket. Három vona­ton, három csoportban érkeztek meg., A pályaudvar érkezési oldala előtt gyülekeztek hová a kormányzó pont-­­ban 11 órakor érkezett meg. Horthy Miklós arcán a szeretet, a közvetlenség és a meghatottság jelé­vel szólott a hazatértekhez: — Köszöntetek benneteket — ebben a szerencsétlen helyzetbe jutott ország­ban. Nem tehetünk róla, hogy ilyen állapotba jutottunk. Mi megtettük kö­telességünket minden tekintetben, azok ellen is, csak idevitték az országot és a sír szélére juttatták. Mi továbbra is egyenesen fogunk haladni a becsület útján, hogy ebből a rettenetes szeren­csétlenségből a munka és összetartás révén kiemeljük az országot. Ebben legyen, velünk mindenki, aki magyar­nak vallja magát. Semmiféle széthúzás ne legyen közöttünk, hogy Magyar­­ország a jövőben is ott legyen, ahol lennie­ kell. Áldjon meg az Isten ben­neteket! . . Majd­ Zadravecz István tábori püs-p­ök mondott, lelkes „Isten hozott“-at, itána Patacsi Dénes államtitkár a honvédelmi Miniszter, Ruffy Pál ál­lamtitkár pedig a­ hadifoglyok hozzá­tartozóinak, Sipőcz­ ..főpolgármester pedig a­ főváros nevében üdvözölte őket. Az üdvözlések­­után--felcsendült a fogolytábor énekkaránál: irredenta éneke, a „Nem, nem, soha ...“ ■ Mintha ez a messziről hozott fo­gadalom, szilárdabb, ércesebb akara­ Csütörtök, 1920. november 25. A nemzetgyűlés munkaképessége­­ biztosítva van A kormányzó pént zöme egységes a munk­atervben " nüj Barázda" tudósítójától — Budapest, november 24. A hivatalos politikában beállott szünetet arra használnak föl egyes sajtószervek, hogy kevés alappal bíró találgatásokkal bonyolítsák, a hely­zetet. A kom­ányzópárt zöme által tetszéssel fogadott munkaprogrammon kívül, amelyet lapunk mai számában ismertettünk, a liberális sajtó megem­lékezett más irányban folyó akciók­ról is, amelyekről azonban kiderült, hogy alapelveikre nézve teljesen meg­egyeznek a korábbi mozgalommal. Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter nyilatkozata megerősítette a közvéleményt abban a tekintetben, hogy az alkotmányjogi és a baloldali demagógia szempontjából szélsőséges elemek távolmaradása még nem je­lenti a kormányzópárt szétrobbantá­­sát. A párt kétségkívül kitart to­vábbra is egységesen azon elvek mellett, amelyek alapján a nemzet­gyűlési választások, alkalmával meg­bízást kapott a választóktól: ez" a keresztény és nemzeti irányzat, a de­mokratikus és agrárszellem" és a szo­ciális felfogás. Azok a hírek, amelyeket munka­párti és liberális körök terjesztenek és amelyek szerint mélyreható kor­mányválság és pártválság küszöbéit állunk, nem fedik a valóságot. A ki­sebb minisztériumok megszüntetéséről sem lehet szó ez időszerint, mert a nyugatmagyarországi kérdés szem­pontjából a nemzetiségi minisztérium eltörlése ma éppen nem kívánatos, a többi kism­inisztérium beolvasztása pedig csak ezen minisztérium meg­szüntetésével történhetik. A régi keresztényszocialista és a régi kisgazdapárt tagjai között egyes rész­letkérdésekben kétségtelenül vannak nézeteltérések, de amint a múlt hó­napokban sikerült az ilyen nézetelté­réseket elsimítani, bizonyára a közel­jövőben sem fognak ezek komolyabb nehézségeket okozni. A kisgazda- és földművespárti kép­viselők ma is­ egységesen állanak Rubinek Gyula és nagyatádi Szabó István pártvezérek mellett, akik vi­szont a kormány többi tagjával együtt keresik a közeljövő feladatai­nak megoldását és már csak ezért is a legmesszebbm­enő" fenntartással kell fogadni azokat a­ híreket, ame­lyek a kormánynak és a "párt tábo­rának kettészakításáról az említett pártvezérek nevével kapcsolatban keringenek. E bagolyvári üzenet­ ,4 munkapárt, miután a britanniások esetéből kifo­­l­yólag sem sikerül j írt rendpárttá“ ala­­­kulnia, etkür’fedett hangot hallat ba­golyvárából. A középpárt“ — ez is egyik neve a munkapártnak — Kürthy­­ báró ur ajkán megszólal , megdöb­benve toporzékol, hogy a kisgazda- és földművespárti nemzetgyűlés még élni merészel s arra­ is gondol, hogy elvégezze az alkotmányjogi revíziót, sőt ezen túl a szabadforgalom elő­készítését, az ipart­örvény revízióját és pénzügyeink rendbehozását Mi azon­ban azt hisszük, hogy a közigazga­tási választási reform fáj legjobban a gabonarekvirálás első miniszteré­nek, mert e réven a munkapárti me­­­gyegyülés még utóbb is követni fogja a rég elszenderü­lt munkapárti ország­gyűlést. Ezért ragadtatja magát olyan gyermetegen ügyetlen megdöbbenésre, hogy a következő feladatokat nem tekinti sürgőseknek • a közrend töké­letes biztosítása, a munkáskérdés | szociális szellemű rendezése, pénz­­­­ügyeint, javítása, a földreform végre­­| h­ajthatása végett a közigazgatási | választási reform, a kisipar védelme | s a szabadforgalom előkészítése.-Hát­­ mi a sürgős Önnek, báró úr? Meg­­| mondjuk: a nemzetgyűlés hazakül­­­­dése s az 1918 októberi országgyű­­­­lés összehívása. De ezt leshetik. Hiába | mondja átlátszó célzattal, hogy „a | nemzetgyűlés — bárha­ magát szuve­­­­rénnek nevezi is — nem mehet túl* | egy ■ törvény által szabott korlátok­on, s m­eg­ kell értenie, hogy az egész nép­­ által választott nemzetgyűlés igenis­­ szuverén. A középosztályt pedig kár a nemzetgyűlés ellen izgatni, mert a középosztálynak minden tagja tudja — higyje el a báró úr — hogy a­­ drágaság orvoslása pénzügyeink ren­dezésétől függ. „Reálpolitikát­ nem tanulunk a munkapárttól, WVWVWNWWWVWWVVWVWwwww ..Csonka Magyarország nem ország, s Egész Magyarország mennyország"

Next