Új Barázda, 1921. január (3. évfolyam, 2-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

A pu­n korona ~~ nl. évfolyam. 9. szám_________________Csütörtök, 1921. január 1I. FSserkeszta: Meskó Pál _____ Előfizetési ára­­Fsimunkatárs: Buday Barna H H lg Iplik M J­§­SW 11%, ML Negyedévre_____70 K Felelős szerkesztő: |Sf] Hajj­­ÉÉ# Pfl kJsi JllsWk­ Egy hónapra ...... 25 K Schandl Károly dr. H JB H 11 BMpr lKJfl M S B MR ----­Szerkesztőség: sJlf mLjM 111 W k­LMJPBB Kiadóhivatalt Budapest, IV., Muzeum-körut 1 WmMvW figg gjjft VSEI feBF mWmf f|§a Budapest, IV., Muzeum-körut 1­­ József 55—40 f József 55—40 Telefont­­ [^efa­BB KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon:­­ lnefite-7? —■■—­ I I ' IMIMTH—II— I................■Hl ................... ............................................................................■■■!■!■...............ti 11 Ilii ——■■——«■ A­gyontámo­gatott szövetkezetek írta Mieskó Pál Korányi Frigyes báró volt pénz­ügyminiszter kijelentette egy újság­író előtt, hogy semmit sem tett a szövetkezetek érdekében, dacára annn­nak, hogy egy nagy országos s­­zö­­vetkezet vezérigazgatói székéből ke­rült az ország pénzügyeinek élére. Reméljük, ezután nem fogják felhány­­torgatni a szövetkezetek nagy állami kedvezményeit s­ a túltengő hatósági dédelgést, miután ezek, a legilletéke­sebb államférfi megállapításai szerint, nem léteznek. Az újságíró bizonyára abban a szent meggyőződésben ke­reste fel a volt pénzügyminisztert, hogy a szövetkezeteknek adott ked­vezmények egész sorozatáról fog hi­vatalos értesítést kapni s szenzációs leleplezéssel szolgálhat majd a min­denkor támadásra kész szövetkezet­ellenes tábornak. Az újságíró azon­ban rosszul számított, mikor a volt szövetkezeti vezérigazgatótól s a kisgazdapárti képviselőtől azt remélte, hogy a szövetkezeteknek nyújtott kedvezményekről fog majd eddig nem ismert érdekes adatokat kapni. Mindenki természetesnek ta­lálta volna, ha a volt pénzügyminisz­ter, mint volt szövetkezeti vezérférfiú s mint a kisgazdák bizalmának leté­teményese, tudtára fogja adni a ki­váncsi újságírónak, hogy igenis ipar­kodott a háborúban megsanyargatott s a megpróbáltatások kálváriáján ke­resztülment szövetkezetek érdekében mindent megtenni, amit az agráror­szág pénzügyminiszterétől joggal vár­hattak s amit a szövetkezetek fejlesz­tése s tevékenységének fokozása ér­dekében megtenni minden pénzügy­­miniszternek kötelessége. A földmivelő nép megütközéssel fogja tudomásul venni a volt agrár­párti pénzügyminiszter fenti kijelen­tését s csodálkozva fogja kérdezni, hogy miképpen volt lehetséges a szö­vetkezeti eszmének ilyen feltűnő mel­lőzése s miért nem akadt senki a törvényhozók közül, aki rámutatott volna arra, hogy a nemzetgyűlésen a fogyasztási, termelő és értékesítő szövetkezetek, illetve a földmivelő nép ellátása érdekében semmiféle in­tézkedés nem történt. Arról eleget olvashattak a falvak és tanyák gyen­gén pislogó mécsesei mellett, hogy milyen óriási kedvezményekkel áraszt­ják el a szövetkezeteket, de mikor a háztartási és gazdasági cikkek beszerzésére s a ronggyá vált ru­házat pótlására került a sor, akkor soha senki sem érezte ezeket a nagy kedvezményeket. Pedig egy kis jóakarattal nagyon sok nyo­morúságtól, bosszúságtól és nélkülö­zéstől lehetett volna megmenteni földműves polgártársainkat, ha a kor­mány felismeri a fogyasztási szövet­kezet­ jelentőségét s lehetővé teszi, hogy a láncosok, az árudugdosók és­­halmozók letörésével a fogyasztó­közönség legitim s kipróbált gazda­sági szervezeteit iparkodnak abba a helyzetbe hozni, hogy beszerezhessék azokat a régóta nélkülözött gazda­sági, háztartási és ruházati cikkeket, melyek hiánya a termelő munkát is nagyon hátráltatja. A Hangya ehhez kérte a volt pénzügyminiszter támo­gatását, de úgy látszik, rossz helyen kopogtatott. E­bből az a tanulság, hogy a jövőben ne legyünk tekintettel semmiféle érzékenységre, vagy pártér­dekekre, hanem a nemzetgyűlésen kö­veteljük a fogyasztási, termelő és érté­kesítő szövetkezetek részére a kor­mányok részéről azt a köteles támo­gatást, melyben azok világszerte min­denhol részesülnek. A jelenlegi nem­zetgyűlés tagjai valamennyien agrár és szövetkezeti programmal lettek képviselőkké s a budapestiek kivéte­lével úgyszólván valamennyien fo­gadalmat tettek a szövetkezetek mel­lett A jövőben tehát ne a kormányok­tól várjuk a szövetkezetek javát szol­gáló kezdeményezéseket, hanem maga a nemzetgyűlés legyen az, mely rá­kényszeríti a pénzügyminisztert és a kormányt, hogy legyen bátorsága cselekedni a szövetkezetek fejlesztése és erősítése érdekében. Nem monopóliumot, nem szubven­ciót, nem dédelgetést kérnek a fo­gyasztási, termelő és értékesítő szö­vetkezetek az állam részéről, hanem azt kérik, hogy legyen bátorsága minden miniszternek s az egész kor­mánynak nyíltan és határozottan el­ismerni az agrárszövetkezetek szük­ségességét s hogy legyen bátorsá­guk teljesíteni azokat a jogos kíván­ságokat, melyeket a szövetkezetek tagjaik ellátása érdekében s a ter­melés előmozdítása céljából előter­jesztenek. Ha a Hangya-központ visz­­szautasított kérelme, melyet Csonka­­magyarország 1740 szövetkezete ne­vében terjesztett elő, meghallgatásra talál, akkor ma jóval tökéletesebb volna a mezőgazdasági termelés, ke­vesebb volna a rongyokba burkolt földmives, több élelmiszer jutna a városi ellátatlanok részére s nagyobb bizakodással nézhetnénk a jövőbe. Nehogy a kormány ezután is a volt pénzü­gyminis­zter álláspontjára helyezkedjék s megtagadja­ az agrár­­szövetkezeteket joggal megillető tá­­mo­gatást, a nemzetgyűléshez apellá­lunk s elvárjuk, hogy erélyesen fogja a kormány figyelmét ráterelni azokra a nagyfontosságú erkölcsi és gazda­sági célokra, melyeket az ország gazdasági újjáépítése érdekében az agrárszövetkezetek eddig is szolgáltak s a jövőben, tekintettel az ország nyomorúságos helyzetére — fokozott erővel akarnak szolgálni. Minek az érdeke a MA¥ szerződésének pellengérre állítása? A magyar ipar nem szállíthatta a megrendelt árut — Az „Uj­­Serárda" tudósítójától — Az októberi forradalmár leghango­­sabb napilapja aj^'uralkodó irány­zat­orta a jalista f liftaknatámadásainak során a Máv.-nak százmilliós szer­ződését igyekszik ferde világításba állítani. Mivel Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter ebben az ügy­ben már részletesen nyilatkozott és a nyilvánosságot tájékoztatta, a kor­mány részéről a megújuló sajtótáma­dásokkal szemben nem szándékozik senki sem vitába bocsájtkozni. Egyes köztisztviselők becsületét sértő vagy őket megrágalmazó sajtóközlemények megtorlása céljából azonban a ható­sági tekin­ély feltétlen megvédése érdekében bűnvádi eljárást fognak indítani. A bomlasztásnak a szócsöve min­den alkalmat megragad arra, hogy az általa annyira gyűlölt kormányzati rendszeren és annak képviselőin egyet üssön. A magyar gyáriparosok állítólagos mellőzéséért érzékenyke­dik és leplezetlenül azok egyoldalú érdekeit szolgálja. Ezért kötelessé­günknek tartjuk kiemelni, hogy éppen a Gyáriparosok Országos Szövetsége a Máv­ százmillió márkás szállításá­ról egy esti lap útm munkatársa előtt a többi között így nyilatkozott: " A százmilliós szállítás túlnyomó része hengerelt anyagra, kocsiabroncsra, ke­rekekre vonatkozik, amiket eddig Resica gyártott. Eze­ket a magyar ipar nem tudja előállítani és nem szállít­hatta volna. Épp így nem szállíthatta volna a megren­delt olajokat és gépkenőcsö­ket sem. A Máv­ vezetősége a fenyegető helyzetre való tekintettel kénytelen volt külföldi céghez fordulni és ter­mészetes, hogy ez főképpen azért fáj a keresztényellenes sajtónak, mert a kölni Wolff-céggel, egy régi, is­mert, világhírű nagy keresztény cég­gel, amelynek terepe körülbelül há­romszor akkora, mint Weisz Man­­fréd csepeli gyára, kötötte meg a szóbanforgó szerződést. Wolffék rög­tön szállították a megrendelt anyag­nak egy részét — 20 millió márka értékben — és a Máv­ forgalmát sikerült egy végzetes katasztrófától megmenteni. A magyar gyárak szén­hiány folytán, sajnos, alig dolgoz­hatnak és az eddig eszközölt rende­léseket sem tudják a kiszabott időre szállítani. A pénzügyminiszter megállapodásra jutott az Osztrák - Magyar Bankkal !— Az „Uj Barázda" tudósit­ójától — Bécs, január 12. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma meglátogatta Spitzmüller dr.-t, az Osztrák-Magyar Bank kormányzóját és a magyar kormány,,ö**étt'e'n meg­ál­l­a­p­ított^ve^ begy az Osztrák-Magyar Bank — amint eddig tette — ezentúl is tovább vezeti Magyarorszá­gon a bankjegyüzleteket. A megegyezést a legközelebbi idő­ben jegyzékváltás fogja lezárni. Hegedűs beszélgetése során meg­magyarázta Spitzmüllernek pénzügyi terveit és kijelentette, hogy a magyar közgazdaság további menetéhez még több hónapon keresztül szükséges az Osztrák-Magyar Bank együttműkö­dése. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy új bankjegyek kibocsáj­­tásának a lehető leghamarább végét veti és a bankóprést már a következő félév folyamán megállítja. Hegedűs tárgyalásai ezzel a meg­beszéléssel be is fejeződtek. Minisztertanács A kormány tagjai ma délelőtt fél 11 órakor Teleki Pál gróf miniszter­­elnök elnöklésével miniszteri tanács­kozásra gyűltek össze. A miniszteri tanácskozáson a jegyzőkönyvet Bárczy István miniszteri tanácsos vezette. A Bécsben időző Hegedűs Lóránt pénz­ügyminisztert Vértessy Sándor pénz­ügyminiszteri államtitkár helyette­sítette. FejérmegY® bizalmáról biztosí­­totta Károlyi József gr. főispánt Fejér megye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt rendkívüli közgyűlést tar­tott és ezen foglalkozott Székesfehérvár szabad királyi város átiratával a főis­pán lemondása ügyében. Napirend előtt Gneger Miklós nemzetgyűlési képviselő szólalt fel és megmagyarázta a nemzet­gyűlésen félreértett szavait az arisztokra­tákról. Károlyi József gróf személyéről nagy elismeréssel emlékezett meg, mert Károlyi József volt az, aki a forradalmi időkben is állást foglalt átkos testvérével szemben és mindig a nemzet igazi érde­keit tartotta szem előtt. A megyegyülés ezután egyhangú lel­kesedéssel határozati javaslatot fogadott el, amelyben megállapítja, hogy Károlyi József gróf közjogi állásának betöltésé­ben mindenkor hivatásának magaslatán állott és hogy a köz érdekében kifejtett működése nemcsak a vármegye szűkebb határai között érvényesül, hanem orszá­gos jelentőségű gyümölcsöket is termeszt. Fejér megye készséggel csatlakozik Szé­kesfehérvár szabad királyi város határo­zatához és a maga részéről is kéri a kormányt, hogy a főispánt, aki beadta lemondását, hagyja meg továbbra is ál­lásában. Ferdinandy Gyula belügyminisz­ternek nagyobb küldöttség adja át a megye és a város határozatát.

Next