Új Barázda, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-02 / 26. szám
Nem engedjük ! Semmi sem tükrözi vissza hívebben a magyarországi közrend és jogbiztonság állapotát, mint a destruktivalió magatartása. Mióta a korllány a jogrend megszilárdítása érdekében az utolsó nagytakarítást is elvégezte, ez a sajtó olyan biztonságban érzi magamagát és híveit, hogy a védelemből immár a támadás hadműveletére tért át. Eszköze ennek a támadásnak a gyanúsítás, a burkolt vádaskodás, a piszok hintés. Célja kettős. Egyik az, hogy a keresztény talpraállás vezető embereit letörjék, lehetetlenné tegyék. A másik még ennél is fontosabb, mert zsebre megy s ez az, hogy a kereskedelmi szervezeteket kiforgassák helyzetük mai előnyeiből s az általuk lebonyolított üzleteket is visszaragadják a régi karmok közé. Mert a politikai vezetésből kibukni is nagy fájdalom. De még ennél is elviselhetetlenebb érzés a kereskedelmi uralom mindenhatóságáról lemondani és elnézni, hogy az üzleti haszon konca, a „rebach“ ne kizárólag az eddig markodott pénzügyi és kereskedelmi cégek kihasználásának tárgya legyen. Ez az üzleti integritás immár a területi integritás kérdésénél is fontosabb lett. E kettős célt az egyre hangosabbá és vakmerőbbé váló destruktív sajtó olyan gondos összejátszással szolgálja, mint akár egy zenekar, melynek minden egyes tagja tudatos szerve az ezerhangú zeneműnek. Azok a politikusaink, akiknek a gazdasági élet vezetéséhez közük volt, már sorra kerültek. Csakhamar megindult a támadás az úgynevezett altruista intézmények ellen. Egymás után tűz alá vették a „Hangya" szövetkezeti központot, az Áruforgalmi részvénytársaságot, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét, mind azon a címen, hogy a kormánytól illetéktelen előnyökben részesülnek, állami üzletek lebonyolítására kapott megbízások alakjában. A „Hangya" már orrukra ütött a támadóknak. Nyilvánvalóvá tette s tanúsította ezt Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter is, hogy semmiféle kivételes előnyt az állam részéről nem élvezett. Elég hiba, hogy így volt, de legalább ezt is megtudtuk. A Mezőgazdák Szövetkezetének szerepét is kifogástalannak találták a botránnyá fújt svájci szállítási ügyben. Most más oldalról vagy más eszközzel igyekeznek megsebezni. Az Áruforgalmit pedig valósággal központi tüzelés tárgyává tették. „Önökre mindenki haragszik, olvashatják Önök napról-napra, hogy a gazdáknak sem kellenek" — vetette szemére az Áruforgalminak a liberálisok egyik vezetője. „Éppen a támadás szervezettsége mutatja — felelték neki — hogy az nem a gazdáktól jön, mert a gazdák és földmívesek szervezetten szeretni vagy szervezetten gyűlölni sohasem tudtak." Ez a válasz tökéletesen fedi a valóságot. Mi nem tudunk tömörülni és védőfalat alkotni se vezető férfiaink, se intézményeink közül. Ki vagyunk szolgáltatva egy szervezett hatalomnak, mely visszariadhatlan következetességgel szolgálja a maga embereit és cégeit és átgázol az általunk felemelteken, hogy velük mi se emelkedhessünk. Most már végre mi is sarkunkra akarunk állani és szemébe vágjuk a gálád rágalomhadjáratnak, hogy ‘ nem engedjük a vezéreinket, nem engedje le az intézményeinket! Nem tűrjük, hogy most is — mint a múltban — lejárassanak minden tekintélyt, szétzüllesszék a magyar társadalmat s előkészítsék az utat a Károlyi Mihályok és Kun Bélák visszatérésének. 4F III. évfolyam, 20. szám ^ Szerda, 1921. fvbmuár .2. BARÁZ ( József 55—40 ( József 55—40 -telefon: ^ jfegrf 68-88 KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon: j Újabb sajtóhajsza Mubinek ellen Támadják a szövetkezeti intézményeket — Az ...) Haráznak tudósítóiéi fúl — A, keresztény bátfyzat ellen folytatott ákaamurska időközönként heves támadásokban nyilvánul meg, amelyeknek az a célja, hogy a keresztény nemzeti újjászületés vezérei közül hol egyiket, hol másikat pellengére állítsa és közéleti működésüket lehetetlenné tegye. A támadók többnyire névtelenül húzódnak meg egy-egy hírlapi cikk mögött, vagy legjobb esetben — a látszat kedvéért — egy jelentéktelen ember szájába adják hamis vádjaikat. Egy mai déli lap a svájci szénaszállítással kapcsolatban, Rubinek Gyulát illeti panamaváddal. Ismeretes, hogy Rubinek Gyula még földmivelésügyi miniszter korában a parlamentben elhangzott támadás miatt, parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kérte. Mint alkotmányos miniszter, aki kormányzati teheiért egyedül a magyar országgyűlésnek tartozik felelősséggel, Rubinek Gyula a parlamenti vizsgálóbizottság rendelkezésére állott. Ez a bizottság, melyben a nemzetgyűlés valamennyi pártja képviselve volt, a legaprólékosabb részletekre is kiterjedő vizsgálat alapján tisztázta Rubinek Gyula szerepét a nyugatmagyarországi szállítási ügyben. Miniszteri székéből nem sikerült kidönteni és most, midőn már nem részese a hatalomnak, de a keresztény nemzeti irányzatnak még mindig erős gazdasági oszlopa, egész különös formában ujjul meg ellene az a támadás, amelynek alaptalanságát az erre egyedül illetékes parlamenti vizsgálóbizottság ország-világ előtt bebizonyította. Változatosság kedvéért a rajtóban helyezik el „a gyanú gyilkos gázbombáit" és egy ambícióiban sértett egyén azt a vádat emeli ellene, hogy a svájci szénaszállítás ügyében A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét a magyar kincstár kárára előnyös helyzetbe juttatta és ezzel a magyar kormány hírnevének külföldön súlyos károkat okozott. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét és annak egyik igazgatóját pedig kiviteli engedélyekkel való láncolással és üzérkedéssel vádolják. A támadás nemcsak Rubinek ellen irányul, hanem ezzel együtt a magyar gazdasági élet egyik tekintélyes intézményét, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét is lehetetlenné akarják tenni. Az ország konszolidációjáról és becsületéről mernek beszélni azok, akiknek legjobban és főképpen csak az fáj, hogy a magyar keresztény kereskedelem nemcsak sikerrel rázta le évtizedes béklyóit, de megerősödve került ki a létért folytatott küzdelemből. „Monopólium 11 és „jogtalan haszonszerzés" vádjával illetik a szövetkezeti intézményeket, a Hangyát, az Áruforgalmit és most a Mezőgazdák Szövetkezetét azok, akiknek sohasem volt ínyükre a tisztességes haszon megosztása, hanem egyedül maguknak tartották azt lekötve az elmúlt évtizedek alatt. behalten, dass zum Abschluss meine vorherige Einwilligung bedingt ist.“ (Nevezett felhatalmaztatok, hogy nevemben erre vonatkozólag az illetékes körökkel tárgyalásokba bocsájtkozhat, azzal a kikötéssel, hogy a véglegesítéshez az én hozzájárulásom szükséges.) Patak Gyula a felhatalmazással Svájcba ment ki, ahonnan a fenti rendelkezés dacára kész szerződést hozott magával. E szerződést tehát már azon alapon viszszautasíthattam volna, hogy előzetes hozzájárulásom nélkül köttetett. De nem azért utasítottam vissza, hanem azért, mert elfogadhatatlan volt kikötései miatt., , Én széna eladására adtam engedélyt, a körlevél pedig édes szénára szólott, amelyből Magyarország annyi felesleggel nem " rendelkezett. De a legsúlyosabb kikötés volt a szénának Bucimban, a svájci határon való átvétele, ilyen megállapodást csak nem szakember köthetett. A két levelet visszaadtam megfelelő kiigazítás végett. A kiigazítással Patak Gyula adós maradt, ehelyett azonban költségmegtérítés címén 12.500 svájci frankot követelt. Ennek a követelésnek a megtérítését megtagadtam. Először azért, mert azt hittem, hogy ő más megbízás alapján megkapta költségei megtérítését —amiben tévedtem — másodszor pedig azért, mert Patak Gyula úgy jelentkezett nálam, mint aki saját szavai szerint „nem gseftelni* ment ki, hanem „készséggel" akarta „összeköttetéseit az ország eretekében felhasználni". — Ezen nyilatkozatból joggal következtettem arra, hogy Patak Gyula tényleg nem követel semmi. Miután azonban ismételten fordult hozzám szóval és írásban, 100.000 koronát utaltattam ki részére a Magyar Mezőgazdák terhére a kért 12.000 frank helyett, amely akkor 100.000 koronának felelt meg. ■—Azóta Patak Gyula állandó zaklatásának vagyok kitéve s kapom a bizalmas és nem bizalmas értesítéseket, hogy Patak Gyula meg fog támadni. Ha a szénaüzlet kürti vagy Patak Gyula ügyével kapcsolatosan valami takarni valóm lett volna, mi sem lett volna könnyebb, mint Patak Gyulának a 12.500 frankot kiutalni, annál is inkább, mert ez nem az államot, hanem a Magyar Mezőgazdákat terhelte volna. Nem tettem és nem teszem most sem, bár ma is módomban volna a követelt összeget a Szövetkezetnél kiutaltatni, nem teszem, mert a követelést jogtalannak tartom. — Patak Gyula 12 500 frank erejéig bevezette az államot. Ha a bíróság neki ad igazat, akkor megkapja a követelését s akkor igaza lesz. Ha nem, akkor nekem lesz igazam. — Ami Patak Gyula nyolc pontban felhozott vádjait illeti, ezekkel sorra foglalkozott a parlamenti bizottság s megállapította, hogy: 1. a Patak-féle szénaszerződés elfogadhatatlan volt. 2. hogy a Mezőgazdák Szövetkezete a szénakiviteli üzlet lebonyolítása tekintetében a pénzügyminiszter utasítása szerint járt el s 50 százalékos haszonban részesítette az államkincstárt. Azóta a pénzügyminiszter végleg elszámolt a szövetkezettel s az elszámolást jóváhagyta. Ami pedig Patak Gyula két személyi sérelmét illeti, erre nézve kijelentem, hogy én őt kommunizmussal nem vádoltam, mert soha azelőtt nem láttam s nem hallottam róla s ha a jegyzőkönyvben, melyet a bizottság velem sem közölt soha, ez volna bent, ez téves. De igenis azt mondottam, ha jól emlékezem, hogy a karhatalom letartóztatta s házkutatást tartott nála. Értesülésem szerint Bécsből csempészett iratok után kutattak. Mint azonban legutóbb értesültem, Friedrichre vonatkozó iratokat kerestek nála s az előbbi csak ürügy volt. Hogy őt ki nem hallgatták, az a bizottság dolga. Én csak s magam szempontjából nem helyeztem súlyt az ő kihallgatására, mert azzal, hogy Patak-féle kötést a kiküldött Szakét,ők is elfogadhatatlannak tartották, a szénakötéshez fűzött minden kombináció kútbaesett. — Ami Patak Gyula svájci tanúját Rubinétt válasza a svájci szénaszállitás ügyében Megkérdeztük./-''Rubinek Gyula volt földmivelésügyi miniszteri, mi a válasza a Magyar Hírlap mai számába az „Rubinéi és a svájci szé- Mszérirtás“ címmel megjelent közleményre. Rubinek Gyula a következőket mondotta: — Patak Gyula 1919. évi október 30-án jelentkezett Friedrich István akkori miniszterelnök levelével, melyben nevezett miniszter felkér arra, hogy Falak Gyulának adjak 3000 vagyon szénára szóló kiviteli engedélyt, hogy annak ellenében Svájcban hadiszert vásárolhasson. A kérést furcsának találtam, de mert a miniszterelnök levelét maga is megnősítette, a minisztertanács által a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete részére engedélyezett 5000 vagyon széna terhére a 3000 vagyon széna kivitelét engedélyeztem, illetve felhatalmaztam, hogy tárgyalásokat folytasson a szenaeladás, ügyében. Szóról szóra a felhatalmazás így szólt: „Genannter ist bevollrauchtigt in meinem Namen diesnezüglich mit den kompetensen Faktoren Verhandlungen zu pflegen, mit dem Vor