Új Barázda, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-02 / 26. szám

Nem engedjük ! Semmi sem tükrözi vissza hí­­vebben a magyarországi közrend és jogbiztonság­ állapotát, mint a destruktivalió magatartása. Mióta a korl­lány a jogrend megszilár­dítása érdekében az utolsó nagy­­takarítást is elvégezte, ez a sajtó olyan biztonságban érzi­ magama­gát és híveit, hogy a védelemből immár a támadás hadműveletére tért át. Eszköze ennek a támadásnak a gyanúsítás, a burkolt vádaskodás, a piszok hintés. Célja kettős. Egyik az, hogy a keresztény talpraállás vezető embereit letör­jék, lehetetlenné tegyék. A másik még ennél is fontosabb, mert zsebre megy s ez az, hogy a ke­reskedelmi szervezeteket kiforgas­sák helyzetük mai előnyeiből s az általuk lebonyolított üzleteket is vissza­ragadják a régi kar­mok közé. Mert a politikai vezetésből ki­­­­bukni is nagy fájdalom. De még ennél is elviselhetetlenebb érzés a kereskedelmi uralom minden­­hatóságáról lemondani és elnézni, hogy az üzleti haszon konca, a „rebach“ ne kizárólag az eddig markodott pénzügyi és kereske­delmi cégek kihasználásának tár­gya legyen. Ez az üzleti integri­tás immár a területi integritás kérdésénél is fontosabb lett. E kettős célt az egyre hango­sabbá és vakmerőbbé váló destruk­tív sajtó olyan gondos összeját­szással szolgálja, mint akár egy zenekar, melynek minden egyes tagja tudatos szerve az ezerhangú zeneműnek. Azok a politikusaink, akiknek a gazdasági élet vezetéséhez közük volt, már sorra kerültek. Csak­hamar megindult a támadás az úgynevezett altruista intézmények ellen. Egymás után tűz alá vették a „Hangya" szövetkezeti közpon­tot, az Áruforgalmi részvénytár­saságot, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét, mind azon a cí­men, hogy a kormánytól illeték­telen előnyökben részesülnek, ál­lami üzletek lebonyolítására ka­pott megbízások alakjában. A „Hangya" már orrukra ütött a támadóknak. Nyilvánvalóvá tette s tanúsította ezt Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter is, hogy semmiféle kivételes előnyt az állam részéről nem élvezett. Elég hiba, hogy így volt, de legalább ezt is megtudtuk. A Mezőgazdák Szövet­kezetének szerepét is kifogástalan­nak találták a botránnyá fújt svájci szállítási ügyben. Most más oldal­ról vagy más eszközzel igyekez­nek megsebezni. Az Áruforgalmit pedig valósággal központi tüzelés tárgyává tették. „Önökre mindenki haragszik, olvashatják Önök nap­­ról-napra, hogy a gazdáknak sem kellenek" —­ vetette szemére az Áruforgalminak a liberálisok egyik vezetője. „Éppen a támadás szer­vezettsége mutatja — felelték neki — hogy az nem a gazdáktól jön,­­ mert a gazdák és földmívesek­­ szervezetten szeretni vagy szerve­zetten gyűlölni sohasem tudtak." Ez a válasz tökéletesen fedi a valóságot. Mi nem tudunk töm­ö­rülni és védőfalat alkotni se ve­zető férfiaink, se intézményeink közül. Ki vagyunk szolgáltatva egy szervezett hatalomnak, mely vissza­­riadhatlan következetességgel szol­gálja a maga embereit és cégeit és átgázol az általunk felemelte­ken, hogy velük mi se emelked­hessünk. Most már végre mi is sarkunkra akarunk állani és szemébe vágjuk a gálád rágalomhadjáratnak, hogy ‘ nem engedjük a vezéreinket, nem­­ engedje le az intézményeinket! Nem tűrjük, hogy most is —­­ mint a múltban — lejárassanak minden tekintélyt, szétzüllesszék a magyar társadalmat s előkészít­sék az utat a Károlyi Mihályok és Kun Bélák visszatérésének. 4F­ III. évfolyam, 20. szám ^ Szerda, 1921. fvbmuár .2. BARÁZ ( József 55—40 ( József 55—40 -telefon: ^ jfegrf 68-88 KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon: j Újabb sajt­óhajsza Mubinek ellen Támadják a szövetkezeti intézményeket — Az ...) Haráznak tudósítóiéi fúl — A, keresztény b­átfyzat ellen folyta­tott ákaam­urska időközönként heves támadásokban nyilvánul meg, ame­lyeknek az a célja, hogy a keresz­tény nemzeti újjászületés vezérei közül hol egyiket, hol másikat pel­lengére állítsa és közéleti működé­süket lehetetlenné tegye. A támadók többnyire névtelenül húzódnak meg egy-egy hírlapi cikk mögött, vagy legjobb esetben — a látszat kedvéért — egy jelentéktelen ember szájába adják hamis vádjaikat. Egy mai déli lap a svájci széna­­szállítással kapcsolatban, Rubinek Gyulát illeti panamaváddal. Ismere­tes, hogy Rubinek Gyula még föld­­mivelésügyi miniszter korában a par­lamentben elhangzott támadás miatt, parlamenti vizsgálóbizottság kiküldé­sét kérte. Mint alkotmányos minisz­ter, aki kormányzati teh­eiért egyedül a magyar országgyűlésnek tartozik felelősséggel, Rubinek Gyula a par­lamenti vizsgálóbizottság rendelke­zésére állott. Ez a bizottság, melyben a nemzetgyűlés valamennyi pártja képviselve volt, a legaprólékosabb részletekre is kiterjedő vizsgálat alapján tisztázta Rubinek Gyula szerepét a nyugatmagyarországi szál­lítási ügyben. Miniszteri székéből nem sikerült kidönteni és most, midőn már nem részese a hatalomnak, de a keresz­tény nemzeti irányzatnak még min­dig erős gazdasági oszlopa, egész különös formában ujjul meg­ ellene az a támadás, amelynek alaptalan­­ságát az erre egyedül illetékes par­lamenti vizsgálóbizottság ország-világ előtt bebizonyította. Változatosság ked­véért a rajtóban helyezik el „a gyanú gyilkos gázbombáit" és egy ambícióiban sértett egyén azt a vá­dat emeli ellene, hogy a svájci széna­­szállítás ügyében A Magyar Mező­gazdák Szövetkezetét a magyar kincs­tár kárára előnyös helyzetbe juttatta és ezzel a magyar kormány hírnevé­nek külföldön súlyos károkat oko­zott. A Magyar Mezőgazdák Szövet­kezetét és annak egyik igazgatóját pedig kiviteli engedélyekkel való lán­colással és üzérkedéssel vádolják. A támadás nemcsak Rubinek ellen irányul, hanem ezzel együtt a magyar gazdasági élet egyik tekintélyes intéz­ményét, a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezetét is lehetetlenné akarják tenni. Az ország konszolidációjáról és becsületéről mernek beszélni azok, akiknek legjobban és főképpen csak az fáj, hogy a magyar keresztény kereskedelem nemcsak sikerrel rázta le évtizedes béklyóit, de megerősödve került ki a létért folytatott küzdelem­ből. „Monopólium 11 és „jogtalan haszonszerzés" vádjával illetik a szövetkezeti intézményeket, a Han­gyát, az Áruforgalmit és most a Mezőgazdák Szövetkezetét azok, akik­nek sohasem volt ínyükre a tisztes­séges haszon megosztása, hanem egyedül maguknak tartották azt le­kötve az elmúlt évtizedek alatt. behalten, dass zum Abschluss meine vorherige Einwilligung bedingt ist.“ (Nevezett felhatalmaztatok, hogy nevem­ben erre vonatkozólag az illetékes kö­rökkel tárgyalásokba bocsájtkozhat, az­zal a kikötéssel, hogy a véglegesítés­hez az én hozzájárulásom szükséges.) Patak Gyula a felhatalmazással Svájcba ment ki, ahonnan a fenti rendelkezés dacára kész szerződést hozott magával. E szerződést tehát már azon alapon visz­­szautasíthattam volna, hogy előzetes hoz­zájárulásom nélkül köttetett. De nem azért utasítottam vissza, hanem azért, mert elfogadhatatlan volt kikötései miatt., , Én széna eladására adtam engedélyt, a körlevél pedig édes szénára szólott, amelyből Magyarország annyi felesleggel nem " rendelkezett. De a legsúlyosabb kikötés volt a szénának Bucimban, a svájci határon való átvétele, ilyen meg­állapodást csak nem szakember köthetett. A két levelet visszaadtam megfelelő ki­igazítás végett. A kiigazítással Patak Gyula adós maradt, ehelyett azonban költségmegtérítés címén 12.500 svájci frankot követelt. Ennek a követelésnek a megtérítését megtagadtam. Először azért, mert azt hittem, hogy ő más megbízás alapján megkapta költségei megtérítését —­­amiben tévedtem — másodszor pedig azért, mert Patak Gyula úgy jelentkezett nálam, mint aki saját szavai szerint „nem gseftelni* ment ki, hanem „készséggel" akarta „összeköttetéseit az ország erete­kében felhasználni". — Ezen nyilatkozatból joggal követ­­keztettem arra, hogy Patak Gyula tény­leg nem követel semm­i. Miután azon­ban ismételten fordult hozzám szóval és írásban, 100.000 koronát utaltattam ki részére a Magyar Mezőgazdák terhére a kért 12.000 frank helyett, amely akkor 100.000 koronának felelt meg. ■—Azóta Patak Gyula állandó zakla­tásának vagyok kitéve s kapom a bizal­mas és nem bizalmas értesítéseket, hogy Patak Gyula meg fog támadni. Ha a szénaüzlet kürti­ vagy Patak Gyula ügyé­vel kapcsolatosan valami takarni valóm lett volna, mi sem lett volna könnyebb, mint Patak Gyulának a 12.500 frankot kiutalni, annál is inkább, mert ez nem az államot, hanem a­­ Magyar Mezőgaz­dákat terhelte volna. Nem tettem és nem teszem most sem, bár ma is mó­domban volna a követelt összeget a Szövetkezetnél kiutaltatni, nem teszem, mert a követelést jogtalannak tartom. — Patak Gyula 12 500 frank erejéig bevezette az államot. Ha a bíróság neki ad igazat, akkor megkapja a követelé­sét s akkor igaza lesz. Ha nem, akkor nekem lesz igazam. — Ami Patak Gyula nyolc pontban felhozott vádjait illeti, ezekkel sorra foglalkozott a parlamenti bizottság s megállapította, hogy: 1. a Patak-féle szénaszerződés elfogadhatatlan volt. 2. hogy a Mezőgazdák Szövetkezete a szé­nakiviteli üzlet lebonyolítása tekinteté­ben a pénzügyminiszter utasítása sze­rint járt el s 50 százalékos haszonban részesítette az államkincstárt. Azóta a pénzügyminiszter végleg elszámolt a szö­vetkezettel s az elszámolást jóváhagyta. Ami pedig Patak Gyula két személyi sé­relmét illeti, erre nézve kijelentem, hogy én őt kommunizmussal nem vádoltam, mert soha azelőtt nem láttam s nem hal­lottam róla s ha a jegyzőkönyvben, me­lyet a bizottság velem sem közölt soha, ez volna bent, ez téves. De igenis azt mondottam, ha jól emlékezem, hogy a karhatalom letartóztatta s házkutatást tartott nála. Értesülésem szerint Bécsből csempészett iratok után kutattak. Mint azonban legutóbb értesültem, Friedrichre vonatkozó iratokat kerestek nála s az előbbi csak ürü­gy volt. Hogy őt ki nem hallgatták, az a bizottság dolga. Én csak s magam szempontjából nem helyeztem súlyt az ő kihallgatására, mert azzal, hogy Patak-féle kötést a kiküldött Szakét,ők is elfogadhatatlannak tartották, a szénakötéshez fűzött minden kombi­náció kútbaesett. — Ami Patak Gyula svájci tanúját Rubinétt válasza a svájci sz­én­asz­á­l­litá­s ügyében Megkérdeztük./-''Rubinek Gyula volt földmivelésügyi miniszteri, mi a válasza a Magyar Hírlap mai számába az „Rubinéi­ és a svájci szé- Mszérirtás“ címmel megjelent köz­leményre. Rubinek Gyula a követ­kezőket mondotta: — Patak Gyula 1919. évi október 30-án­ jelentkezett Friedrich István ak­kori miniszterelnök levelével, melyben nevezett miniszter felkér arra, hogy Falak Gyulának adjak 3000 vagyon szé­nára szóló kiviteli engedélyt, hogy annak ellenében Svájcban hadiszert vásárolhas­son. A kérést furcsának találtam, de mert a miniszterelnök levelét maga is megnősítette, a minisztertanács által a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete ré­szére engedélyezett 5000 vagyon széna terhére a 3000 vagyon széna kivitelét engedélyeztem, illetve felhatalmaztam, hogy tárgyalásokat folytasson a szena­­eladás, ügyében. Szóról szóra a fel­hatalmazás így szólt: „Genannter ist bevollrauchtigt in meinem­ Namen dies­­nezüglich mit den kompetensen Faktoren Verhandlungen zu pflegen, mit dem Vor­

Next