Új Barázda, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

■r* helyettese válaszol és kijelenti, hogy Kit­­­­ingert Szilágyi közbelépésére átküldték az ügyészségre. Kiss Menyhért a Színművészeti és Zeneművészeti Tanács magatartását teszi szóvá. Vasa József vallás- és közokta­tási miniszter megnyugtatja az interpel­láló képviselőt, hogy irodalommal fog­lalkozó állami tisztviselőket irodalmi működésük miatt nem zaklatják. (He­lyeslés.) Váranc egy el nem­ mondott Interpellációra Bernolák Nándor népjóléti miniszter válaszol Szilágyi Lajosnak eg­y bejegy­zett, de el nem­ mondott Interpellációjára. Az állami tisztviselők gyógykezelésének ü­gyét szabályozzák, de március 31-ig a régi megállapodás érvényes. Az elnök az újév alkalmából üdvözli a képviselőket és kivárna, hogy a jövő évben értik meg az ország felvirágozá­­­­sát. (Élénk éljenzés és taps.) Az ülés 4 óra előtt ért véget. „A kurzus gyilkosai”. A kurzus börzei kifejezésével tudvalévően a keresztény nemzeti irányzatot szok­ták illetni, hogy már ezzel a szóval is letolják a vásárt él fi­galmai közé. Minden­t­­n­­doltak már erről a­­kurzusról­, amely a legrettenetesebb helyzetből emelte ki az országot a törvényessé­g útjára. Azt azonban most hallottuk először, hogy a keresztény kurzus gyilkosokat is tart magának. Drózdy Győző úr, a megkergetett pápai szerelmi bölcsész volt az a vakmerő, aki ezzel a szörnyű váddal a mai politikai irányzatot és rendszerét or­szág-világ előtt meggyalázta. Ugyan­akkor pedig, amikor a „kurzust“ vérváddal vágja arcul, a külföldre és azt mondja, hogy ott van­­tök magik a nemzet rovaros vezére­, ott, a megtorlása elöl menekült emigránsok között. Nem fűzünk észrevételeket ehhez a beszédhez. De, hogy így beszélhet valaki a nemzet­gyűlés előtt, ez a legnyomatékosabb bizonyítéka annak, hogy ez a bizo­nyos kurzus még­sem dolgozhatik a megfélemlítés összehazudozott esz­közeivel. Mert akik így beszélnek, azok nem terrorfiúkat, hanem türel­mes birkákat látnak maguk előtt. ***** a *iji imvi~-¡iT‘rryiWit - Véget éri $ Rétiig* vasutas-sztrájk A német vasutasok, mint ismere­tes, újabb bérmozgalmat kezdtek. A munkát tegnap abba is hagyták. A birodalmi közlekedésügyi miniszté­riumban —a­mint Berlinből jelentik, tegnap éjfélig folytak a tárgyalások a vasutasokkal. A tárgyalások végén a munkások hajlandóknak nyilatkoz­tak a munka felvételére, ami ma az egész vonalon meg is történt. •CSteri STERN8ERQ SS5* £&cc*í-trt eo. szám, saját Bü'OAPSfiTSEJ Z­öldséget, © gümdiesét, Tojást, Baromfit, ?«sx a H­áztartás ......*Folyantási Szövetkeze! IX, 8&k»s««ntaa t, Interurbin J. 13—05. Táttmi etm: Háztartás, Budapest Unteilm*k zöldség- is ffyomSl­sternieait bl*o­­ssáeyi eladásra elfogadjuk. Ajánlatot lordzslfi ________postával küldtunk. ­,Gyisteas anyák(­ A* sz,egyka“ vépeszedelntes jaier­t a magyarságra Mit lehet és mit kell tenni az­ egy­ gyermek rendszer­­ ellen — Az UJ BARÁZDA tudósitójától — Minden nemzet nagyságának legfőbb titka természetes erejének növelésében, szaporodásában van. Régen meghaladott dolog volna bizonyítgatni, hogy az újabb­­kori történelem egyik legéletrevalóbb állama, Németország, voltaképpen an­nak köszönheti tüneményes fejlődését és hatalmát, hogy a német honpolgárban kiváltképpen él a családi élet bensősé­­gének szeretete. A német anya és apa egyáltalában nem tekinti tehernek a csa­ládi élet bőséges áldásait és minden idegének, izmának megfeszítésével tö­rekszik arra, hogy bárminő nagy is a családja, gyermekeit mentői életképe­sebb, mentői tanultabb egyedekké ne­velje nemzete és országa dicsőségére. Magyarország népesedési statisztiká­jában az utolsó negyvenöt esztendőre nézve, állandó és határozott visszaesést tapasztalunk. Míg 1876—85-ig ezer la­kosra még­ negyvennégy egész négytized volt az élveszületett gyermekek száma, addig az 1908-tól 1913 ig terjedő évek­ben ez az arány nyolccal kevesebbre, ke­reken harminchatra csökkent. Ezek a szomorú eredmények termé­szetesen igen sok körülményre vezet­hetők vissza. Az alábbiakban ezeknek az okoknak egyik legsúlyosabbját és nemzeti szempontból legveszedelmesebb­jét vesszük tárgyalás alá: az .egy-gyer­mek rendszer*-t. ■*" A magyar „egyke” elleni küzdelem nem mai keletű. Időnként fajukat sze­rető, ideális lelkű emberek erőteljes és országos jelentőségű eszközökkel pró­bálták a kapzsi, önző gondolatnak útját szegni. De a nagy gondolatoknak miná­­lunk rendszerint gyors elhamvadás a sorsuk és így járt az „egyke* időnként fel-fellobbanó kárhoztatása is. Lapunk ki­tűnő főmunkatársa, Buday Barna közel két évtizeddel ezelőtt részletes és kimerítő tervezetet is dolgozott ki az „egyke* ellen, amelyet akkor az egész ország közvéleménye igen nagy megértéssel fo­gadott. Hasonlóképpen nagy tetszéssel ügyelték annak idején Széchenyi Aladár gróf akcióját. Legutóbb Széles Sándor gy­üdi (Ba­­ranya megye) református lelkész igyek­szik minél nagyobb tábort hódítani en­nek a rendkívüli horderejű tájépítő esz­mének. Ki akarja fejleszteni a vallásos alapon nyugvó „egyke”-irodalmat, hogy már az iskolás gyermekben felébredjen a természetes vágyódás a testvérek iránt. A leányok fehér, tiszta olvas­mánya lenne a biblid megfelelő részének ismertetése, amelyekből a női élet hiva­tását , az anyaságot glória, dicsőség fé­nyében láthatnák meg. Apostoli buzgó­­ságú nők ragadnának meg minden al­kalmat, hogy házankint, istentiszteleteken, ünnepélyeken, vallásos és hazafias össze­jöveteleken, vásárokon és m­űs helyeken terjesszék ezeket az írásokat. Az alábbiakban a magyar szellemi életnek több vezérférfiát szólaltatja meg az Új Barázda munkatársa. Az ő nyi­latkozataik által is siettetni akarjuk a jobb belátásra térésnek ezt az áldott folyamatát, amely egyedül mentheti meg Magyarországot a háborúnál is nagyobb vérvesztéstől. A mi lapunk ezután is minden eszközt megfog arra, hogy az „egyke* betegségének útját elzárja.­íme a nyilatkozatok: A statisztikusok nevében Kovács Alajos miniszteri tanácsos, a népszámlálási el­járás vezetője vázolta a mai helyzetet: — Az­­egyke*egyik legszomorubb csöke­­vénye bizonyos magyar vidékeknek. Köz­pontja szembetünőteg Barany­avár­megye, amelynek népesedése ijesztően fogy. Az utolsó negyven esztendő alatt a baranyai reformátusság száma kereken hatezerrel csökkent. Csodálatos dolog, hogy az „egyke” nagyrészt református vidékeken tombol, különösen a kisgazdatársadalom körében. Azokon a helyeken, ahol gaz­dasági cselédek teszik ki a lakosság többségét, számszerit kimutathatólag sokkal kisebb a lakosság csökkenése, mint a gazdák által lakott községben, így például a baranyavári járás Vörös­mart községében (leginkább kisgazdák falva) 21-4 a tíz éves átlagban való sza­porodás, míg Kislippó községben (ahol gazdasági­­cselédség a lakosság zöme) 42-2 a szaporodási arány. A legcsekélyebb az élveszületési arányszám Kiscsány községre nézve,­­ahol tízéves átlagban ezer lakosra számítva , nem is egészen tizenöt gyermek születik évente. A népe­sedés csökkenése még mindig fokozódó irányzatot mutat Mert hiszen Magyar­­országra nézve mintegy kétszázötvenezer főnyi a háborús férfiveszteség, tehát ugyanennyivel vagy legalább is majdnem ennyivel kevesebb családapára számít­hatunk az elkövetkező közeli években. Ehhez kell számítanunk, hogy a gyerme­kek utáni vágy is kisebbedett a háború félelmet támasztó hatása alatt. Vasa József vallás- és közoktatásügyi miniszter — mint akinek a legfőbb fokon tiszte az erkölcsi téren való „egykez­ elleni küz­delem támogatása — ezeket volt szives mondani munkatársunknak: — Nemzeti vérfolyás az­­egyke*-rend­szer. Nyomorultan kell már a földön el­pusztulnia annak a nemzetségnek, amely meggyalázza az atyaság felséges hivatá­sát és széttördelve az anyaság hófehér oltárát, annak köveiből épít bástyát os­toba önzése, vagyona köré. Meg kell te­hát tanítanunk a népet a természet és az élet alaptörvényeinek tiszteletére. Az „egyke” elleni misszió minden támoga­tást megérdemel is a kultuszkormányzat a legszélesebb körű fellépésre hajlandó, az iskolák is az összes nevelőintézmé­­nyek alján. Bernolák Nándor munkaügyi és népjóléti miniszter a faj­­v­édelemnek ezidőszerint első avatásos vezetője így válaszolt kérdésünkre: „ A nincstelenekkel szemben az „egyke” legerősebb ellenszere: a földbirtok­­reform igazságos és sürgős végrehajtása, megszüntetné azt az aggodalmat, hogy a gyermekek nagyobb száma miatt nem lesznek képesek az élet terheivel megküz­deni. Ezenkívül számos társadalmi se­­gítőszer állhat rendelkezésre, főképpen az egyházak részéről. Felvetettük a kérdést, nem volna-e le­hető, hogy a kormány francia mintára anyagi kedvezésekkel és egyéb jutalmak­kal istápolja a többgyermekes családo­kat, segítse elő ezzel is a szaporodást. Bernolák miniszter megígérte, hogy né­zete szerint ez szintén hozzájárulhatna a helyzet javulásához. Prohászka Ottokár a katolikusok nagynevű főpásztora rend­kívül sokat vár a szociális misszió munka szélesítésétől és a katolikus hívőkre nézve attól, hogy a lelkészek a gyónások alkalmával férkőzzenek közelebb a bűn­bánó ember szívéhez-lelkéhez. Kétségtelen — mondotta — hogy a szociáldemokrata és kommunista tirtanok szintén erősen hozzájárultak ahhoz, hogy a családi élet bensősége csorbát szenvedjen. Azért az ezek ellen való harc egyben, mint látjuk, a legközvetlenebbül nemcsak valláser­­kölcsi, hanem — hiszen ez vele szoro­san kapcsolódik — fajvédelmi munka is. Kétly László báró, a neves egyetemi orvostanár ezekben vázolta az orvosok álláspontját: — Az orvostársadalom annyiban foly­hat bele az „egyke” elleni küzdelembe, hogy lehetőleg csökkenti azokat a mag­zatelhajtó beavatkozásokat, amelyeket a terhesség állapotában levő anyákkal szemben alkalmaznak. Az ilyen eszközö­ket azonban a legszükségesebb is elkerül­hetetlen esetekre kellene korlátozni és a velük visszaélő orvosokat a legszigorúb­ban kellene elbírálni. Ravasz László dunam­elléki református püspök nem­­régiben már hangsúlyozta az Új Ba­rázda hasábjain az „egyke* elleni küz­delem szükségét. Akkori nyilatkozatát most a következőkkel toldja meg: — Az „egyke* mint erkölcsi jár­vány mutatkozik, tehát erkölcsi gyó­­gyítószerekkel kell orvoskodnunk ellene. A lelkészeknek maguknak is okosan, alaposan, mintaszerűen kell gazdálkod­jok és példamutatóan világítsanak hí­veik előtt. Ezenkívül minden eszközt ra­gadjanak meg arra, hogy a biblia ter­mékenyítő, családi érzésre hangoló vo­natkozásait a gyülekezetek elé vigyék. Huszár Károly volt miniszterelnök teljességgel azon az állásponton van, mint a megszólaltatott egyházi férfiak valamennyije, így nyilat­kozott : — Nem tudok ezidőszerint egyéb ered­ményes orvos ezért ez „egyke* ellen, mint a veszélyeztetett vidékeken erőtelje­sebb, mélyebb lelkipásztori munkálkodást. Ez nézetem szerint a katolikusoknál, fő­­kép a gyónás témakörének terjesztésé­ben, a protestánsoknál a hangsúlyosabb belmissziói munkában nyilvánulhatna. Rákosi Jenfi a magyar írók és hírlapírók koronázat­lan királya képviseli valamennyi nyilat­kozó között a legerélyesebb álláspontot. Az ő megszokottan eredeti és közvetet­­len modorában adta meg felvilágosítá­sait: — Amennyire nem lehet forradalmat szenteltvízzel elintézni — mondotta — ugyanúgy lehetetlen az „egyké°-t is „prédikálással* megoldani. Ide ,a szív és az Ököl közös munkája* szűk égés Az összes magyar községekről az „egyke” szempontjából osztályozást kellene készí­teni és az így nyert eredmény alapján alkalmazni a leghatásosabb eszközöket. Természetes, hogy ezek az eszközök ne csak erkölcsiek, hanem társadalmiak, politikaiak és fizikaiak is legyenek. Hogy csak egyet említsek azok közül az intézkedések közül, amelyek az egyke komoly megoldása körül elengedhetet­lenek lesznek, a birtokadományozások­nál a legszorosabban figyelembe kell venni a család nagyságát is. Hogy az érdemesség hány gyermeknél jelent első fokot, ezt természetesen minden egyes helységre nézve az ottani viszonyok döntenék el. Ezenkívül ki kellene mon­dani, hogy minden negyedik-ötödik gye­reket az állam házasítja ki vagy adja férjhez. — A jóságnak, az okosságnak és ha kell, a kegyetlenségnek az intézkedései lépjenek sorompóba az „egyke j­ellem mert a legsúlyosabb és a legbotrányo­­sabb függő kérdések egyikének tartom ezt a* magyar nemzet szempontjából. „Gyilkos anyák azok, akik a természet rájuk rótt­ legszentebb követelményei alól akarják kivonni magukat.* — A sajtónak mindent el kell kö­vetnie, hogy a kormányzatot mihama­rabb való fellépésre szorítsa. Farkas Sándor. 1922. január 1. vasárnap

Next